Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azzal, hogy az oldal tele van hszgyűjtögető libákkal, akik minden cikkhez ""hozzászólnak"", még ahhoz is, amihez fsz közük sincsen.

Jön a hidegfront és megfájdítja a fejem És rohadt meleg is van, mert a hidegfront tolja maga előtt a meleget

Vége a vizsgáknak, én meg aggódhatok tovább...

Szóbeli előtt egy nappal kész stressz voltam... de ez nem olyan világfájdalom, de ami utána volt... bementünk leültünk, végeztünk, kijöttünk, bementünk bizonyítvány osztásra, haza jöttem. Anyunak nagyban regélem a dolgokat, mi volt, mi nem volt. Nem is reagál, vagyis de, reagált, egy teljesen de nem oda illő témába vágással, azt hiszem a buszokról kezdett el beszélni. Én meg könnybe lábadt szemmel indultam haza a buszmegállóból, otthagyva anyut. Haza érve beraktam egy pezsgőt a hűtőbe, mert hát azért meg kellett volna valahogy ünnepelni (szerintem ebből a mondatból is látszik, mennyire sikerült...). Beraktam, anyu haza ért öcsivel. Aztán azért tettem még egy próbát: a kezébe nyomtam a drágaságomat, a büszkeségemet. Elolvassa: 'Vállalkozási, és bérügyintéző... s akkor te most mit csinálhatsz?' Én meg neki szaladtam volna a falnak csak úgy izomból. Egész évben szajkóztam neki, hogy bérszámfejtettünk, bevallásokat készítettünk. De neeeem, ő akkor sem figyelt. Ezután jött a 'rendes' bizonyítvány a 2 évemről. Bele van írva, hogy 'szakmai vizsgát tehet...' erre a következő kérdés hangzott el (amitől már fogtam volna az ásót...): 'mi az, hogy szakmai vizsgát tehetsz?' Nem akadtam ki, abszolúte. Teljes lelki higgadtsággal kiszedtem a kezéből a bizonyítványt, elraktam, kimentem a kertbe, és elkezdtem a még március végén ültetett borsómat szépen 'learatni'. S a teljes higgadtság után felhívott barátom, közöltem vele anyu remekelését, majd eszembe jutottak a vizsgaelnök szavai: 'Ne csak tanáraiknak köszönjék meg, hanem a szüleiknek is, amiért az elmúlt időszakban nem vállalták el a takarítást, mosogatást, és amiért segítették magukat...' Nem is kell mondjam, amilyen higgadt voltam, úgy borultam ki a szavak után. Ott, úgy ahogy voltam, neki álltam és gondolkoztam, sírtam... igen sírtam egy ilyen h×lyeség miatt. Semmi 'Gratulálok, ügyes voltál' vagy valami, amitől kicsit jobban érezhetném magam. Legalábbis a családtól semmi... iszonyatosan rosszul esett, ezek után már a pezsgőhöz sem volt semmi hangulatom... aztán a hétvége folyamán megkaptam azt is, hogy itt vagyok 20 évesen és sz×rt sem csinálok... (hozzá tenném, pénteken a kertben tevékenykedtem, és úgy voltam ezt a hétvégét még feláldozom az életemből...). Jövőhéttől pedig hivatalosan is megkezdem pályakezdő életemet

Aztán ez így nem volt nekem elég a hétre... neeem. Barátom évek óta szívta a koporsószögeket, és majd' 1 évig azt hallgattam ő leszokik. 2 hónapja el is intézte, leszokott. Tényleg nem szívott egyetlen egy szálat sem, örültem is, meg nem is. 2 hete viszont megint szívja. S amikor az arcába vágtam, hogy ennyire leakart szokni, és most megint szívja, megkaptam, hogy ha nem tetszik, akkor hagyjam ott. Egy a probléma ezzel: szeretem. Nem is érdekelt sosem, hogy cigizik, hogy naponta 2 dobozzal elszívott, mert elfogadtam, hogy neki ez jó, akkor csinálja. Az autóval is ugyan ez van, bár azt már nem tolerálom ennyire, de most mit csináljak? Ez az élete... szóval megkaptam, hogy hagyjam ott. De nem értette meg, hogy nekem nem az a bajom, hogy cigizik, mert iszonyatosan nem érdekel. Csak 1 évig hisztizik, majd 2 hónapja sikerül neki, erre megint szívja, és jövő hónapban megint leakar szokni... na most vagy ő a nem normális, vagy csak én nem értem a logikát...

Na és még egy: a meleg, és a mellé társuló fejfájás (*pacsi minden fejfájósnak*) Komolyan az agyam eldobom. Mostanában nem igazán fájt, csak nagyon minimálisan, azt pedig elviseltem, még tanulás közben, még ilyen melegben is. De 2 napja szét akar robbanni, a szemem is fáj tőle, nem tudok olvasni, mert 10 perc után szédülök, és legszívesebben... nem is az, hogy aludnék, de behunynám a szemem, pihentetni... szeretem a nyarat, de az ennyire meleget nem tudom elviselni.

Van még sok-sok minden ami dühít, de most így hirtelen ezek jöttek ki egyelőre, ami iszonyatosan bosszant... egy idióta b×rom vagyok tudom, de hát na... programozási hiba

Elegem van. Megint én vagyok a bűnbak, illetve ismételten nem tudhatok egy olyan dologról, amihez több közöm van, mint annak, aki az információt birtokolja. Újból becsaptak. Fenomenális érzés egyre jobban kiábrándulni mindenből, főleg az életből. Gyűlölöm ezt az osztályt, sosem fogok tudni beilleszkedni, pedig a kezdetek óta itt vagyok. Továbbá mindössze egy barátom maradt, a többiek hihetetlenül kihasználtak, és a vicc, hogy még ők vannak megsértődve.

Facebook.
Egy ismerősöm kitett egy közös képet valami lánnyal, és hosszú sorokat írt, mennyire sajnálja, hogy meghalt, és bejelölte a lányt, meg az ő falára tette ki mindezt. Már ekkor néztem, hogy ez mégis mi, aztán rámentem a számomra vadidegen lány profiljára, és több tucat "Nyugodj békében!" üzenetet láttam a falára kiírva megspékelve messengeres sírós szmájlikkal meg szívecskékkel. Hab a tortán, hogy volt olyan is, aki képes volt odaírni, hogy "nem nagyon beszéltünk" vagy "nem igazán ismertelek"...
HOGY LEHET A VILÁG ENNYIRE G*CI UNDORÍTÓ?!
Hogy jönnek ahhoz emberek, hogy ilyeneket tegyenek?
Hányingerem van. Az is fel tud cs*szni, ha részvétnyilvánításokat kell az ÜZENŐFALON olvasni. Úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a személyes dolga, így is elég fájdalmas, hogy egy fiatal lány, aki valószínűleg még 17-18 éves sincs, távozik az élők közül, erre még egy csomó érzéketlen p*raszt képes ilyeneket írni az üzenőfalára, hogy találkozunk meg hiányzol. Mindenféle vallási mizériától eltekintve, nyilván való, hogy aki távozott, többé nem olvassa azt a r*dvás facebookot. Undorító némelyik ember, ennyire megalázni azt a szerencsétlen lányt... Förtelmes, hogy valaki 20-30 lájkért cserébe mikre nem vetemedik. Legalább az ilyen "legjobb barátnőnek" lenne annyi esze, hogy megpróbálja törölni vagy felfüggeszteni a lány profilját, nem még kiírja, hogy te voltál a best (igen, így), majd találkozunk.
És akkor még megkérdezik, hogy miért vagyok 17 évesen olyan, mint egy savanyú vénasszony, aki mindenben csak a rosszat látja... Ha a velem egykorúak többsége így megszégyeníti magát és nincs tisztelettel senkire,minek lássam fényesen a jövőt?!

8 év után, tegnapi ballagásomon eleredt az eső, anyámék otthagytak, a rengeteg könyvet és csokrot cipelhettem magam, mire kegyeskedtek visszajönni, és utána egy büdös mukkot nem kaptam.. még annyi se, hogy egyáltalán megnézzék a bizonyítványom. Végül is ezt érdemlem, hiába.

Végre itt a nyár, az idejét mindenki a barátaival tölti, mennek erre-arra. Én meg ülhetek itthon több napig, mert a foghúzástól úgy feldagatt az arcom, hogy elég rémisztő látványt nyújtok.

Meglehetne azt tenni hogy egyesek tiszteletben tartják a már megszervezett napirendemet a nyárra, és nem raknak be csak úgy külön programokat nekem? Mert hát kit is érdekel hogy én hasznosan szeretném tölteni a nyaramat és ténylegesen csinálni is valamit, de persze én vagyok a rosszfiú ha éppen nem füllik a fogam a dologhoz

már egy hete ül a melódiák a fizetésemen. majd utalják. majd kifizetik. a legutóbbi kifogásuk az volt,hogy telefonál az utalós ember és nem ér rá . hát köszönöm szépen a melódiákból többet nem kérek

Nos az elmúlt hetekben minden rossz megtörtént ami megtörténhetett. Amikor panaszkodtam legutóbb még nem is sejtettem mi vár rám Szép sorban...
- 12 és fél év után örökre itt hagyott bennünket mamámék csodás golden retriever öreglánya Ráadásul pont akkor amikor az én pici tacsim is nagyon rosszul volt, második napja nem volt életkedve, orvoshoz kellett vinni, kiderült, hogy gerincproblémája van és csúnyán gyulladt az ínye. Mostanra már egészen rendbe jött. De mamámék kutyusa elment Mivel nekem nagyon nagyon fontosak a körülöttem lévő állatok, a lelkem nem kicsit sínylette ezeket meg, még ha most már jól is vagyok, és mamáék pár napja hoztak egy új kutyust, hogy az ott maradt úrfi ne legyen magányos. Az élet megy tovább és ez szomorú.
- az évvégi jegyek. Összevesztem emiatt egy olyan tanárral akit eddig szerettem, most meg ez lett. Már alig van 2-3 tanár akit még szeretek, pedig régen meg alig volt olyan akivel bajom volt. Így 8. végére meghülyültek. Ráadásul ma szólt az ig.helyettes, hogy holnap reggel még be kell mennem vizsgázni, mert nem kapok bizit. Fasza. Nem elég, hogy pénteken ott kellett lenni egyig, aztán hatkor volt a ballagás (ahol a megkérdezésem nélkül beraktak egy olyan fiú mellé akit nagyon nem akartam), még tegnap is ott voltam délig, ahol nyertünk az ökonapon de én persze nem maradtam ott az eredményhirdetésre, így csokitortát se ehettem Még bemegyek holnap is, hogy odaadják a bizonyítványom egyáltalán, meg pénteken is évzáróra. Sose tűnhetek el ebből a fertőből?
- Mandulaműtétem lesz júliusba és lassan jönnek az előzetes vizsgálatok. Már előre félek.
- Ma megcsináltattam életem első tetoválását. Ami ballagási ajándék volt. És nem, ez nem rossz dolog, nagyon szép lett, csak esnénk már túl ezen a 2 héten amíg gyógyul Elég fájdalmas

-Belegondoltam, hogy mennyi gyönyörű ember él a világon, de az egyiket sem markolhatom meg... értsd, ahogy értsd.
-Hogy fel kéne már iratkoznom egy másik suliba ebből a fosból, de már egy hónapja bszok felhívni a suli igazgatóját.
-Hogy krvára nem vagyok produktív. Ott rohadnak a festményeimnek az alapjai, most fejetem be még egy alapot, ami igazából éjszakai égbolt lenne, de helyette sötétkék zsiráftextúra lett.
-Hogy csütörtökön gyakorlat, ráadásul építészeti cégnél, és még biológiai-lány társaim is lelkesebbek nálam. Amikor én egy kibszott téglát alig tudok felemelni. És ez vesz el 100 órát a nyaramból. Hogy a gcibe fogok így rajzolni?
-Hogy este van, de én még Unrealozni akarok.....

Teljesen igazad van.Nekem is egy volt ismerősöm nemrég meghalt,és nem törlik a profilját meg semmi,hanem teleírják az üzenőfalát hasonló szövegekkel,mint amiket te is említettél,és olyanok is írtak rá,akik csak látásból ismerték.de tényleg ennek mi értelme?Addig némelyik nem is beszélt már vele,amíg élt.Most meg írtak neki,amikor nyilvánvalóan ő úgysem tudja elolvasni.és különben is szerintem eleve morbid és beteges dolog,hogy egy olyan oldalon,mint a facebook,hogyha meghal valaki,akkor teleírják ilyen szövegekkel.Nekem nagyon morbidnak tűnik tényleg.és nem hallottam még,hogy mást is zavart volna ez.Az ilyesmi nem oda való.Valahogy ez nem emberséges.Belegondoltam,mi lenne,hogyha meghalnék,és utána az én facebook oldalamon irkálnának búcsúzó szövegeket...jajj.Nyilván nem tudnék róla,de basszus,nagyon nem tetszene.Főleg ha olyan írna,aki nem is igazán ismert.Brrrr morbid.

"fel kéne már iratkoznom"

Najóvan'... este van.

a rendőrökkel. meg a vodkával, ami miatt elsőként ugrok fel a "személyi igazolványokat láthatnám?" kérdésre, és igazolom le magam ahelyett, hogy elosonnék, mint a társaság fele...

Olyan vagyok, mint a mosott szar. Aludtam vagy... másfél órát, alig várom, hogy anyu elhúzzon, csak én legyek itthon, és a csend. El kéne törni a kezem, ha legközelebb piához nyúlnék

3 hete fáj a torkom. Bár mára elviselhető szinten, de még mindig érzem. Ez alatt a 3 hét alatt körülbelül 7 alkalommal voltam orvosoknál, tegnap vért vettek le, mert arra gyanakszik az orvosom, hogy strúmás lehetek. Ma felhívtam, hogy tudjam milyen lett az eredmény, erre kitért a kérdés elől és csak annyit mondott, hogy holnap menjek be. Remek..... akkor nem is idegeskedem, ááá

A mai társadalommal. A facebook-on valaki berakott egy csoportba, ahol az emberek megoszhatják egymással a képeiket magukról (főként tizenévesek vannak benne). Nem nagyon néztem, de ma egy lány kirakott magáról több képet és kérdezte, hogy milyenek lettek. Bevallom, nem a legelőnyösebb képek voltak, viszont amilyen véleményeket írtak a képeihez, na én szó szerint ledöbbentem. Ócsárolták, gúnyt űztek belőle és olyan jelzőkkel illették, hogy én éreztem rosszul magam. És mint mondtam, többségük általános iskolás kislány. Most elgondolkodtam azon, hogy tényleg itt tartunk? Ennyi rossz indulat hogy lehet az emberekben?

Elnézést, véletlenül kétszer küldtem el, ezt nyugodtan törölhetitek.

Ismét magammal. Mily meglepő
Mégpedig a viszérrel. Anya, keresztanyu is örökölte mamától, így szinte biztos volt, hogy én is öröklöm. De ne most jött volna ki... így is bűnrondának vallom magam, erre még ez is. A bal lábamon jött csak ki, természetesen,. Emberek, 12 vagyok, mért ilyen fiatalon. Ha felnőtt lennék, nem zavarna,mert nem különösen foglalkoznék azzal, hogy van- e viszerem, vagy nincs, de MOST, amikor nem tudom elfogadni magam ?!? Á, per-fect

Önmagammal. Mert egy türelmetlen és négybalkezes balfék vagyok.
Várok egy sms-re (remélhetőleg pozitív választ tartalmazó sms-re), ami ha megérkezne, tuti átugranám a holdat is örömömben.
Marcangolom magamat, amiért tegnap két alkalmat is elszalasztottam, amikor beszélhettem volna Vele.
És azzal, hogy közben szegény Goldmant fárasztom a nyavalygásommal a fent említett két dolog miatt.