Ma éppen mivel van tele a tököd?

Hogy nagyban tojnak az ember fejére, lehetetlen egy francos telefont elintézni kevesebb mint egy óra alatt, mivel huszonötször átkapcsolnak, vagy lepasszolnak, hogy hívjam vissza őket később.

A folytonos szerencsétlenkedésemmel. Amihez hozzáérek az törvényszerűen szét fog esni, összetörni, vagy valami.

Egy hónap múlva repülök, egy évig nem leszek itthon, és kint pont lövésem nem lesz, hogy milyen gyógyszer mire való, ittenit meg nem vihetek ki mert rámfogják, hogy kábszert akarok bevinni. Eddig minden rendben volt, erre pont most esek össze hetente, a vérnyomásom jóesetben súrolja a 100-at, szédülök mint állat, a kórházba meg már csak októberre adtak időpontot, jó hogy a magyar egészségügy így toppon van, mivel addigra úgysem leszek itthon.

Korán kell lefeküdnöm..

(Mobilrol vagyok lol)
Egesz nap nem ettem, most bazabaltam:
- fel zacsko wasabis chips
- ket tanyer kokusztejbe-rizs
- burn
- cider
- kokusztej
- borsos zoldseges rizs
- egy lelegzetvetelnyi lelekfeketeseg.
Szumma beokadok. Mindjart meghanyatom magam.
- pisilnem kell, de sotet van, ezert nem merek kimenni wcre....
- romantikusan vegig szeretnem csokolni a mellkasat annak az idiotanak a gyomyoru ajkaiig, mert nyolc krva honap alatt nem tudtam, elfelejteni... twrmeszetesen most is az askjan rohadtam, de legalabb irtam egy szep dalt.

Mindig szomorú vagyok,és úgy érzem,hogy a világ nem működik jól.és hogy senki nem azt érdemli,amit kap.és magányos is vagyok....csak ennyi.de ez minden nap.

Itthon bőgök már napok óta, már nem tudom mit kezdjek magammal. Sosem ment jól a barátkozás, sőt nekem soha nem jön össze semmi sem. Egyetlen barátném kiköltözött Németországba, és most az osztály is el kell hagynom, bár nagyon utáltam ezt az iskolát, mégis sokan a szívemhez nőttek és most nehéz elengedni őket, úgy hogy szinte tudom, hogy sajnos mi többet nem igazán vagy csak nagyon ritkán fogunk találkozni. Egyszerűen nem tudom, hogy mégis honnan a francból szerezzek olyan barátokat, akik nem csak érdekből vannak velem és legalább egy picit is egyezik az ízlésünk. Az új osztályban nem tudom még, hogy hogyan találom meg a helyem, mert egyáltalán nem az én világom...legalább a tudat vigasztal, hogy azt tanulom amit szeretnék. Miért van olyan érzésem, hogy én vagyok a furcsa lány, akit csak távolból néznek, hogy ez mégis hogyan létezhet?

Megyek meghallgatok inkább egy Rammstein albumot, bár mostanában még Till hangja sem tud megnyugtatni.

legközelebb csak suliban fogom újra látni
kivéve ha találkozunk. logikus. oké, látszik h fáradt vagyok:'DD
lol

Látszik, hogy tegnap más elmeállapotban voltam...
A legjobb az egészben, hogy ma ugyan ezeket fogyasztottam, és megint hányingerem van.

Tököm kivan 1: Az unokaöcsém ingerelte a macskával a 14 éves, gyenge záróizmokkal rendelkező kutyát, aki nemes egyszerűséggel maga alá h.gyozott a szobámban, és miközben lépett át a dolgokon, a laptopomat is sikerült leh.gyoznia. Még jó, hogy le volt csukva a fedele...

Tököm kivan 2: Még mindig nincs eredménye az első egyetemi évem legfontosabb vizsgájának -ezen múlik, hogy bent maradok -e vagy bukom az egészet. Örülnék már egy kedves neptun-üzenetnek.

Tököm kivan 3: Van még két vizsgám, abból az egyiknek nem tudom az eredményét. Már csak egy kredit választ el attól, hogy szakot válthassak, szóval szeretném már k.rvára tudni, hogy mezőgazdaságból mennem kell e uv-ra vagy sem... Így is megyek holnap már egyre, megnyugodnék, ha átcsúsznék egy kettessel és nem kellene benyalnom újra, hogy hol termesztik a kölest és társait...

Hogy az ember a rohadt családjától nem kapja meg a támogatást és nem bízhat bennük. Azt hittem a másik testvérem még normális, de sikerült ma úgy beletipornia a lelkembe, hogy még mindig bem tudtam abba hagyni a sírást.
A másik meg utálom, hogy olyan érzékenynek teremtett a sors, hogy mindenen bőgök. Ha már egy kicsit is felkapom a vizet bekönnyezem vagy ki is csordul a könnyem. Mindenki azt hiszi, hogy piti kis dolgok végett sírok, pedig csak az idegességtől.
Harmadikként, hogy introvertált embernek születtem. Nem szeretem, de változtatni sem tudok rajta. Már próbálkoztam, de nem ment. Félek attól, hogy pár év múlva egyedül maradok, mert képtelen vagyok barátkozni. Persze szeretek egyedül lenni, de mit ér ha nincs kivel megosztani a dolgaidat?
Bónusz: Irritál minden ember nevezetű élőlény a környezetemben. Kezd mindenki az agyamra menni. Megyek és bevonulok a szobámba, majd 30-40 év múlva a 100 macskámmal előbújok, hátha változott valami.
rinya off

Egyszerűen azzal hogy dagadt vagyok

Ezt próbálom már mióta elmagyarázni másoknak, de nem hiszi el senki :/

Tököm kivan 111: Miért nem lehet átküldeni annak a k.rva vizsgának az eredményét? Miért nem?!44!!4 Ha ma 60x nem léptem be még eddig a Neptunomba, akkor egyszer sem. Könyörgöm, 3, azaz 3 kemény ember vizsgázott! Ez kijavítani 4 nap?!
Egyéb híreinkben:legalább átmentem egy másik vizsgán, és meg van a 30 kreditem és végre szakot válthatok! Viszlát történelem, elég volt belőled egy életre!

Nem sűrűn járok ide, de most összegyűlt bennem pár dolog..

1) Mamám ma rosszul lett, összeesett. Már elég régóta nincs túl jól, és mind tudjuk, hogy ez ebben a korban mit jelent. Amikor apa mondta, hogy ha tudom, látogassam meg többször, azt válaszoltam, hogy 'majd próbálom, de nagyon elfoglalt vagyok mindig, alig van időm valamire'. Persze ez volt az igazság, de akkor is, ez olyan dolog amire időt kellett volna kerítenem. Nem igazán fogtam fel mi történik, talán még most sem.

2) Vége. Vége a wakeboard tábornak. Annyira megszoktam, hogy reggel kelek, bebiciklizek, csúszok, ott vagyok a barátaimmal, pingpongozunk, röpizünk, focizunk, este hazajövök teljesen fáradtan, de az a jófajta fáradtság..És most itthon döglődök, semmi értelmeset nem csináltam ma. Az a baj, hogy egyszer már belekóstoltam, hogy így is lehet élni, és most visszacsöppentem az átlagos, szürke hétköznapjaimba. És unalmas. Ott a 3 nap alatt megismerkedtem megannyi jó fej, laza fiatallal, nagyon jól éreztem magamat, egyszer nem unatkoztam. (Hozzá kell tennem, kihagytunk egy állati jó esti bulit a parton, mert azt hittük, hogy ez valami privát buli, pedig elvileg meg is voltunk hívva.. ) Beleszerettem ebbe az életstílusba. A lazaság, a vagányság, a merészség, a spontaneitás..minden megvan ezekben a srácokban, ebben az életben, és azt hiszem, hogy én is erre vágyok igazán. Ebből ered a következő problémám..

3) Azt hittem, hogy most minden jó lesz, hogy most sikerül összejönnöm a sráccal, akiről azt hittem, hogy tetszik. Minden jól ment, mondjuk nem úgy, ahogy én mindig is elképzeltem, de jól. Az elején még kicsit sem tetszett, ez a 'facebookon rád írok' nem jött be, meg alapból kerestem benne a hibákat. Aztán volt egy időszak, amikor rájöttem, hogy én a hibákkal együtt is kedvelem, megtanultam elfogadni őket. Ezek kisebb hibák voltak, mint például, hogy néhány szót nem ír helyesen, vagy, hogy van olykor-olykor egy pattanása. Egy rendes, törődő, érzékeny srác ő. De most, a tábor alatt -vagy talán már korábban is, csak nem mertem bevallani, mert olyan tökéletes volt-, felfedeztem a legnagyobb hibát. Nem nekem való. Valaki baromi jól fog vele járni, mert egyike az igazán rendes srácoknak, akik igazán tudnak szeretni. De ez a valaki nem én vagyok. Nekem nem elég belevaló, nem elég merész, nem elég tökös. Nekem olyan valaki kell, aki ha kijön megnézni, hogy hogy wakeboardozok, akkor ő is kipróbálja, belelök a vízbe, jól érzem magam vele. Olyan aki nem tervez semmit, spontán, vicces, nem tudok unatkozni mellette. Nem kell hogy tökéletes legyen, de legyen igazi az érzés. Nekem ez túlerőltetett. Soha nem voltam még szerelmes, nem tudom mit kéne éreznem, de abban biztos vagyok, hogy nem ezt. Valami olyat, amit eddig még nem éreztem. Olyan valaki kell hogy legyen, aki megváltoztatja a világomat. Eddig annyira kerestem ezt az érzést, hogy talán ezért nem találom meg. Eldöntöttem, hogy nem keresem tovább, lesz ami lesz. Magamat sem ismerem igazán, erre most jöttem rá, nem tudnék írni egy normális ismertetőt arról, hogy milyen is vagyok én. Nem egyszerű, az biztos.

4) Hogy mondjam meg neki, hogy nekem ez a kapcsolat mégsem fog menni? Törjem össze? Mert törékeny, ezt tudom. Én nem akartam érzéketlen p.raszt lenni, de csak összejön. Azt hittem, biztos vagyok az érzéseimben, úgy viselkedtem vele, hogy azt higgye kölcsönösek az érzései. Én is azt hittem, hogy azok, de mégsem. Olyan mintha félrevezettem volna. Fontos nekem, nem akarom elveszíteni, de kihasználni sem. Nekem ez a kapcsolat maximum tapasztalatszerzésre lenne jó. Tehát az kihasználás lenne, hiszen már az elején nem úgy indulnék neki, hogy hosszútávra tervezek. Ugyanakkor ha egyszer elmondom, hogy most mit érzek, onnan már nincs visszaút. Félek, hogy megbánom, hogy elszalasztom őt. Félek hogy nem lesz kire ráírni, ha rossz kedvem van, nem lesz kit megölelni, megfogni a kezét. Félek, hogy nem fog velem ennyire törődni senki, nem fogja senki megjegyezni, hogy melyik a kedvenc ízű cappym. Tulajdonképpen egy önző roh.dék vagyok, mert magamat féltem.

5) Az előző hirtelen érzelemváltozás problémájának egyik okozója, az a bizonyos huszonpáréves, wakeboardos fiatalember, akit sikerült megkedvelnem. Párszor beszéltem csak vele,akkor is szinte csak 'muszájból', de valahogy megtetszett. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk egy kategóriában. Én ezt el is fogadtam volna. Egy este folyamán viszont az enyhén illuminált állapotban lévő barátnőm megjegyezte, hogy szerinte én is bejövök neki. És kész, itt vége lett mindennek, mert az optimista, reménykedő énem beleképzelt mindent, komolyan elhiszem, hogy tetszhetek neki. Pedig ez azért elég lehetetlen. Volt ott egy másik pasi is, akit, hát nem rugdostam volna ki az ágyamból. Egy tipikus kemény, határozott, dögös szexisten. Miattuk, -az miatt ahogy vonzódtam hozzájuk, ahogy jól eljátszottam a fantáziámmal-, döntöttem úgy, hogy nekem most nagyon nem való egy kapcsolat azzal a sráccal akivel randizgatok. Nem, amíg ennyire nem tudok kötődni.

'Ennyi' lenne, mondjuk még mindig ezernyi gondolat kavarog bennem, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni.

Azzal, hogy nem igaz, hogy a valaki nem érti azt, hogy NEM?? Mi olyan k*rva bonyolult ezen a kib*szott szón?? Ha azt mondom, hogy nem, akkor azt úgy is gondolom, értsék meg, fogják föl és hagyjanak!! Ennyi.

Az utcánkban lakó házaspárral. Egy háznyira laknak, de állandóan csinálják a fesztivált. A kertben veszekednek, - mert a házban való vitázás kiment a divatból - ha nem egymással kiabálnak akkor a szerencsétlen kutyájukkal. Kellemes minden reggel arra ébredni, hogy ordibálnak egymással. Biztos jó hosszú volt a sor mikor az észt osztották és nekik már nem jutott
A hízókúrám ellenére 2 kg-t fogytam

Azzal, hogy állandóan csak unatkozom...

+1

Meg azzal, hogy tök jó, hogy fogytam a nyaralás alatt, mert alig ettem, mert mindig más dolgom volt, de most alig van étvágyam, így végigszédelgem az edzőtábort...
Meg azzal, hogy haza kellett jönni Portugáliából, elfogadtam volna még 10-20-100 napot azon a varázslatos földön...

Azzal, hogy tesóm új pasija reggeltől estig mindig itt csücsül...

Az unokaöcséimből. Egész nap rajtam lógnak, nem hagynak magamban, nem tudok gondolkodni. Egy kis lelki békét szeretnék és egy kis nyugalmat!

Nálam ez a gyantázás dolog egyre jobban nem működik, ma is végig sikonyáltam az egészet, szerintem az egész utca azt hitte, hogy disznót vágunk.
Semmit nem eszek - jó ez nem is olyan rossz dolog - csak fura, mert inni azt viszont iszok, és fogytam is a seggemből, ahonnan egyáltalán nem akartam.
Tök jó, hogy a legjobb fiúbarátom konkrétan leszar, jó hívott egyszer de pont akkor voltam Kreszen, mikor meg visszahívtam nem is vette fel és most más városba dolgozik, hétvégén jön haza én meg akkor buliba illetve családdal vagyok, de megmondtam neki, hogy én akár el is utazom hozzá, hogy pár órát együtt legyünk, de le se szar. És ez rohadtul fáj, mert én mindig ott voltam neki, akármikor, éjjel 3-kor is akár. És jött egy lány, aki jobban hasonlít rá mint én, és hopp, el is vagyok felejtve. Nem, tényleg nem volt vicces, hogy suliba se hagyott vele normálisan kettesben. Délutánonként sem találkoztunk, miatta. Nem érdekel, hogy a csaj másfélszer nagyobb mint én, ha kell megkérdezem hogy neki ez mire volt jó és mi volt ezzel a célja, mert már kezd egy barátságot teljesen szétbarmolni.