Ma éppen mivel van tele a tököd?

sok mindennel...

A jog egy nagy sz.r....elolvasni is halál,hát még megérteni valahogy meg megjegyezni...nem megyek át azon a k*baszott pótvizsgán.olyan szinten nem érdekel a jog...csak hát ebből megbuktam,mert a legnehezebben ment,de olyan nehezen,hogy biztos megbukom pótvizsgán is..de nem is érdekel,csak aztán ne csesztessenek ezzel.Az,aki emiatt cseszekedni fog velem,őt többé nem fogom meglátogatni..

Pár nappal ezelőtt történt, hogy valaki megölt egy idős embert egy otthonban, azóta látom mindenféle portálon, hogy azzal kapcsolatban nyugtalankodtak néhányan, hogy ilyen emberek is mehetnek magatehetetlen egyének mellé segíteni. Nem akarok politizálni, de ha csak pár tízezer forintal is megemelnék a fizetést, sokkal több szakképzett ápoló menne a szociális ágazatba dolgozni. Én szoc.gondozó és ápolónak tanulok, de bármennyire szeretem, ezen a területen biztos nem helyezkednék el, mert egy 8 általánost végzett gyári munkás többet vinne haza nálam. Ezek a nővérek úgy keresnek alig valamit, hogy az évek alatt tönkremegy a hátuk, ünnepnapokon is kénytenek bemenni, meg még sok egyéb. Ha nem lenne ág melletti díj meg éjszakás pótlék, úgy 80 ezret kapnának kézhez. Ahogy az egyik szakmai tanárnőm mondta, aki ilyen helyen dolgozik, hivatástudatból teszi...

Kövezzetek meg, de nem szeretem a gyerekeket. Tudom nem mindegyik egyforma, de most bizonyos gyerekek elérték nálam azt a szintet, hogy egyszerüen nem tudom öket elviselni. Szülök elött kis ártatlan angyalkák és másképp adják elö a történteket. Máshol meg kibújik belölük sátáni énük. Nem gyerekkori csínytevésekre gondolok. Egyszerüen kiborítanak...

Már agyf@szt kapok ettől a redvás PixWordstől. Illetve nem is magával a játékkal van a gondom, hanem egyik ismerősömmel, aki _szinte mindent_ az ismerőseitől kérdez meg... komolyan, tele van az üzenőfala az ilyen képekkel. Annyira idegesít, hogy kb. az ismerősei oldják meg a feladványokat helyette... az ilyen minek játszik?

Eljöttem anyámékkal nyaralni, hatalmas kedvvel, egész nyáron alig láttam őket, inkább elmentem vásárolni vagy barátnőzni, vagy a mamáékhoz, mert mikor velük vagyok annak sosincs jó vége. Egész nap strandon voltunk, alig értünk haza erre anyám szerint azonnal kell menni kajálni, mert csak este 9-ig van vacsora, de amúgy tegnap is elmentem kajáért, mert nem fogok lemenni háromnegyed 8-kor, mikor már sírok annyira fáradt vagyok, rühellek itt lenni, utálom, hogyha szólok akármiért azonnal felhozza, hogy viselkedek vele, mikor egész nyáron azt kapom meg, milyen egy nyomorék lánya vagyok, tényleg felemelő érzés vele lenni, persze ha ő bőg, akkor én vagyok a rossz, de ha én sírok akkor az le se van szarva. Kibaszta a börőndöm felét otthon, mert túl nehéz, és körbelül az összes ruhámat kibaszta, 5 napon keresztül 2 pólót meg 2 gatyát hordok, mert semmi normális cuccom nincs. De amúgy nem tudom miért nyúlt a cuccaimhoz én se kutakodok bennük, istenem annyira unom, hogy így viselkedik velem.

Hosszú idő után megint rámjött a "gyűlölöm az egész társadalmat" hangulat. Nem is szomorú vagyok, hanem inkább kiábrándult, vagy hogy is mondjam... talán eltúlzom a dolgot, de egyszerűen olyan érzésem van, mintha manapság már az adná meg egy ember értékét, hogy mennyire népszerű, és azok az emberek, akik nem "menők", kilógnak a sorból, arra vannak kárhoztatva, hogy magányosan és elfeledve tengessék az életüket. Még csak nem is arról van szó, hogy szép és ki nem. Van aki egyszerűen szociális, mindenkivel össze tud haverkodni, és akkor nyert ügye van. És vannak azok a nyomorékok mint én, akik egyszerűen nem emberek közé valók. Komolyan, apácának kéne mennem. Vagy remetének. Még nem döntöttem el.

Szívesen látunk köreinkben, már vagyunk egy páran.
On: Úgy szeretem ezt a várost; lassan magam sem tudom, kit kivel csalok.

Csatlakozom. Mára már kifinomult, tisztes mizantróp-állampolgár vagyok

ó, igen, van egy saját zárdánk.
ON: fú, ma is ritka k csög voltam. kezd megőrjíteni a meleg, pedig én szeretem a hőséget. de az utóbbi időben feszült vagyok és a szokásosnál kétszer agresszívebb.

Szar érzés volt, mikor pont a szülinapomon előjöttek a rokonok a homofób nézeteikkel, én meg konkrétan majd megfulladtam az elnyelni kényszerült válaszaimtól és inkább elvonultam félre megnyugodni.

Fogalmam sincs, mint csinál az alattunk lakó a gyerekével, de 5 óra óta úgy üvölt, mint akit éppen kerékbe törnek.

Azzal, hogy a legjobb barátom offline

Na most borított ki az egész pereputty rokonostul. Én vagyok a családban a fekete bárány, mert kevés barátom van és nem nagyon járok el otthonról (munka után hulla vagyok és ott is felb...k az agyam). Nincs olyan nap, hogy ne akasztanának ki valamilyen hülyeséggel. A rokonaimat is kerülöm ahogy tudom. Csak a magánéletemben vájkálódnak, na meg többi hülye kérdéseikkel is kiborítanak. Már össze házasítottak a szomszéd Pistával akivel már az ötödik gyerekünket várjuk. Köszönöm, hogy elöre eltervezték az életem. Nekem márcsak hátra kell dölnöm és élveznem kell az egészet.
Alig várom, hogy itt hagyjam az egész bagázst

Az időjárással. Egész héten majd' megdöglöttem ebbe a 40 fokos kánikulába. Jövőhéten meg esőt mond. Csak én lehetek olyan szerencsés, hogy pont a szülinapomon jön a lehűlés, talán még eső is, jaj de jó mossa el az egész programom. Nem, nem terveztem arra a napra semmit, á dehogy.

Azzal, hogy a szüleim képtelenek azzal, hogy valaha is elégedettek legyenek azzal, amit csinálok, és ne csesszenek le mindenért, amit csinálok... elejtek egy tányért, kb 5 centiről, az asztalra, semmi baja, de azért hallgathatom 10 percig, hogy milyen felelőtlen vagyok... színötös bizonyítványom volt, 4 dicséretessel (pesti elitgimi) de az nem elég jó, mert országos versenyeket kéne nyernem, meg a szünetben előre tanulni az iskolára... na persze. Mért is csodálkoznak, hogy ez nem történik meg?

a szüleimmel. felhívtak telefonon, és rohadtul félreértették, amit mondtam, úgyhogy most emiatt mindenki összeveszett mindenkivel, anyám felhívott, és húsz percen keresztül ordított velem, hogy mekkora egy sz.rkeverő idióta vagyok, aki mindenkit manipulál. kicsit sem akadtam ki, dehogy. megkérdeztem tőle, hogy ezt mégis honnan a francból szedte, én soha életemben nem manipuláltam még senkit, őket meg aztán pláne nem. előadta, hogy én itt bemocskolok előttük mindenkit és CSAK miattam már veszekszenek apával is. hiába mondtam, hogy helló, én csak azt mondtam el, amit tudtam, ők meg félreértették és szándékosan kiforgatták. a sírás kerülget, komolyan mondom. akármi van, mindenért én vagyok leb.szva, senki sem hibás rajtam kívül sosem.

Ezt szeretem. Soha, kicsit sem paradoxon, hogy mindig a gyerek a hibás mindenért. Mintha nem csak egy szimpla lurkóról lenne szó, hanem egy utolsó szappanopera égetni való Demónájáról, istenem.
Nyugi, klubtagsághoz most ingyé' tüncüsh' klón is jár.

pontosan. az öcsém persze sosem hibás, ő egy angyal, én meg még azért is el vagyok hordva mindennek, amihez közöm sincs.
ez legalább vigasztal valamelyest :')

Nem tudom, hogy mi volt olyan sürgős dolog, amiért a szembeszomszédomhoz este fél tizenkettőkor kellett jönni, de kedvem lett volna beleverni a csávó fejét a kerítésbe, amikor tíz percig itt üvöltözött kint az utcán neki befelé. Nem mintha én aludtam volna, de a szomszédom idős, ő nagy valószínűség szerint már igen. Egek, hogy ezek nincsenek tekintettel senkire és semmire. Mert a telefont még nem találták ki, így azzal nem is lehet jelezni, hogy "hé, itt vagyok, te barom!". Egyszer azért keltem fel hajnali fél hatkor, mert ennek a majomnak autódudával jelezték, hogy itt vannak. Végülis, minek is aludtam volna tovább, mikor aznap kivételesen nem dolgoztam...