Ma éppen mivel van tele a tököd?

Jöttem megint tombolni.
Azzal, hogy soha a büdös életben nem fogok találkozni a legnagyobb kedvenceimmel és erre most kell rájönnöm. az élet nagy problémái

Idézet (CandUs @ 2015.08.19. 08:08)

2. napja kezdem a reggelt a Starbucks-ban, tekintve hogy 17. 19:42 perc óta nincs áramunk -valahol darálni kell a Bones-t és tölteni a telelfonokat. A nem létező tököm is televan, az egy dolog, hogy nem tudok sorozatokat darálni -nagy sajnálatomra-, de az, hogy a hűtökből a drága húsok olvadnak, romlanak meg és lehet mindent kidobni a fenébe, az már jobban izgat. Ki fogja ezeket a károkat kifizetni? 
Tegnap éjszaka másfél percre visszajött az áram, az egész társasház kijött ujjongani, erre a kinti elosztó lecsapta magát. Az elműsök jöttek, nézték, azt mondták, hogy 2 verzió van: vagy valami patront csapott le, vagy jó nagy szarban vagyunk. Bevallom, ha nem jön vissza délig az áram, megyek intézkedni az Elműbe és elküldök valakit a jó büdös fenébe. A másik, hogy hogyan leget egy pincébe???!!! lerakni egy elosztót? Az az első hely, ami beázik, ha nagy esők jönnek. Elvileg másfél méteres vizet szivattyúztak ki onnan....

Update: Nagynénémmél most találkoztam, és elmondása szerint az Elműsök öten ültek semmit nem csinálva -de mentségükre szóljon, hogy várták az alkatrészt. Elvileg, nagyon elvileg 5-6 körül már lesz áram. Éljen, két nap után

Az úgynevezett "diákmunkás-cicababákkal", esküszöm sosem hittem volna, hogy léteznek ilyen ostoba, együgyű, semmirekellő "lányok". Az oké, hogy bűzlik neki a munka, de ne neki álljon már feljebb, ha a másik normálisan akarja végezni a dolgát, nem, nem és nem, valóban minden hátsószándék nélkül. De persze.. Nekik elég, ha behajolnak, mert az ott dolgozó 40-50 éves férfiaknál ennyi kell és biztos, hogy jó dolgozónak titulálnak majd. És persze, hogy a normális dolgozok, meg helyettük dolgoznak, de ha valami nem stimmel persze, hogy nem a csinibabákat veszik elő, hanem a rendes dolgozókat. De esküszöm annyira unom, hogy ugyanannyiért dolgozunk és helyettük csinálom meg a meló nagy részét. Meg csinálom én helyette, ha nem annyi pénzt kap kézbe, mint én, vagy én pluszjuttatásokhoz jutok. Ennyi. De most őszintén nem? Vagy csak én vagyok túl hülye, hogy így gondolom?

A szemét flaunttal. Megnyitottuk a lapunkat, erre folyamatosan beadja a kulcsot, percenként kijelzi, hogy nem érhető el a szerver vagy hogy nincs ilyen oldal. A szolgáltató meg bunkó válaszokat küldd, ha kérünk valamit. Mások nagyon oda meg vissza vannak tőlük, de mi eddig csak negatívat kaptunk.
(Igen, jelenleg ilyen weblapos gondjaim vannak )

Az idő. Ez mégis mi? Én már azt utálom, ha nem süt teljesen a nap, de itt már vagy 4 napja még csak egy kis nap sem volt, olyan szinten vannak a felhők. Ráadásul mindig akkor kezd el szakadni az eső, mikor valahova el kell mennem, természetesen.

Nekem körbelül minden összejött. Nincs hangom, annyira fáj a torkom, előbb hőemelkedésem is volt. Nő a bölcsességfogam, nem túl kellemes, olyan mintha lenne valami a számba, idegesít. Fáj a térdem, de már napok óta. És meg is jött. Csodás. Nem is merek belegondolni mi jöhet még.

Sosem volt jó a kapcsolatom a famíliával, de hogy még a család is ennyire utál. Kezdjük ott, hogy anyám gyűlöli a stílusom, és ezzel együtt engem is. Megkaptam tőle, hogy egy k.rva vagyok. Ó, az anyai szeretet. A mamám a szemembe mondja, hogy semmire nem viszem az életbe. Az unokatesóm (akivel egyébként tök jó volt a kapcsolatom) a legjobb barátnőmnek irkál, hogy mennyire nem kedvel. Csak mert szerinte kiforgattam a szavait, és ő még pasit akart keresni nekem. Öhm, inkább kihagynám a lehetőséget. Csak olyanokat talált, akiktől a falra mászom. Ettől pedig én is utálok mindenkit.

Továbbá ma voltam búcsúban a legjobb barátnőmmel, meg egy újonnan megismert gyerekkel, és persze az unokatesóm is ott volt két gyökérrel. Bocsánat. Amint megláttak minket, elmentek máshová. Az arcukon látszott a gyűlölet. Az egyik haverja (akit egyébként megpróbált velem összehozni, blee.) odajött hozzám, miután leszálltunk az egyik olyan forgó sz.rról, és elkezdte, hogy miért volt hányingerem attól a forgó cucctól, vagy az újonnan megismert sráctól. Hát b.ssza meg, nem is voltam hányingerem, egy. Kettő: Micsoda bunkóság már! Aztán hála az égnek elmentek. Fú, de rühellem őket. Főleg az unokatesómat az egész elb.szott családjával együtt. Már elnézést.

Semmi eletkedvem, semmi produktiv teendom, teljesen ures vagyok... egyszeruen akkora roncsnak erzem magam, hogy nem igaz. A fel napom a szonyegen valo fetrengessel ment el...

A barátnőim pasijukból. Az egész nyaram úgy ment el ,hogy egyik barátnőmmel sem találkoztam, és miért? Mert az egyiknek nyár elején lett barátja, éppen ezért sok időt töltenek egymással, és már mióta beszéljük ,hogy találkozhatnánk, de még mindig nem találkoztunk. Aztán ott van a második barátnőm, ő pedig szintén a barátjával volt, még nyaralni is mentek, pedig vele is megbeszéltük ,hogy találkozunk egymással. Aztán most nyár végén beszélgetésbe facen elmondta, hogy sajnálja, amiért nem találkoztunk és elhanyagolt. Oké, köszönöm. de tavaly az akkori barátjával még volt ideje rám. A harmadik barátnőm pedig Németországba volt kint dolgozni, ő vele azért nem találkoztam.
És még anyám csodálkozik ,hogy miért nem megyek egész nyáron sehova. Ha a barátnőim nem tudnak időt szakítani rám, akkor hogyan? Amikor elmondtam neki amúgy ezt, vagy is inkább elpanaszoltam, akkor azt mondta, hogy szerezzek be egy barátot. Hát jól van, köszönöm a tanácsot, hol ott jól tudja, hogy jelen pillanatba ez lehetetlen, mert akibe szerelmes vagyok vele nem állok olyan helyzetben, hogy járjunk meg amúgy se megy egyről a kettőre az egész. Meg amúgy is nekem most barátok kellenek, nem fiú. Hova lett az az ékesen szóló mondat, miszerint: Egy fiú nem áll a barátság útjába?
kezdem azt hinni ,hogy már csak nekem fontos ez a jelmondat. És még csodálkoznak azon ,hogy miért nem megyek sehova. Mert a barátnőim, az a kevés is jól megvan nélkülem.

A családnak nevezett szarral...

Őszintén? A starity cikkek 99%-val. Folyton csak olyat olvasni, hogy ki kivel kavar,kit csal meg, ki válik el és persze a java csak pletykákon alapszik. Nem tudom mi jó abban ha folyton más magánéletében vájkálódnak Már rég nem a napi "hírek" miatt kukkantok fel ide.

hiába írom ki a profilomra, hogy ÍRD MEG MÉRT SZAVAZOL, KÜLÖNBEN NEM MEGY VISSZA! csak azért is kapom a "szia szavaztam" üzeneteket.
emberek, ha lusták vagytok végig olvasni a profilomon a bemutatkozást, legalább a szabályokra vessetek egy pillantást!

Egy kész szerencsétlenség vagyok, komolyan mondom. Ami ma a kezem ügyébe kerül, mind elkrom... köszönhetően bipolaritásomnak és jelenlegi idegbetegségemnek.
Kezdjük ott, hogy az egerem egy érzéketlen szr volt, majd fogtam, és eldobtam csak úgy. Persze a monitort érte, aminek meg is van a következménye: van rajta egy kb 5 centis vertikális sáv, ami a szivárvány színeiben pompázik, és attól nem látszik semmi.
Miközben repítettem az egeret, könyékkel arrébb bsztam a bögrém, ami tele volt fekete teával, és leforráztam magam.
Kimentem újabb adag teát főzni, később a nagy körmeimnek köszönhetően alig tudtam felnyitni a tetejét a forralónak, ezért felbszott, és konkrétan feltéptem, a körmöm meg berepedt és a forró gőz telibe arconvágott. csak azért sem az vágott arcon, amit szerettem volna, hogy arcon vágjon... khm
Majd kimentem sütni, természetesen az olaj is lecsapott, és még mindig nem volt elég, de miután kivettem a kaját, kézzel raktam át másik tányérba.... fájt.

Nem tudom, mi tévő legyek. Van még időm gondolkozni, tény, de sokat filózom rajta, hogy jobb lenne, ha bevállalnám az SRS-t, vagy sem... remélem, később letisztázódik bennem a dolog.

én is igy vagyok vele

Azzal, hogy kibszott rossz ötlet volt elmenni régi laktanyákat fotózni a susnyásba. Főleg mikor beleléptünk egy darázsfészekbe és most itthon szenvedek 10-20 csípéssel a testemen...

* Reggel *

Én: Anya, hova mész?
Anya: A gyógyszertárba
Én: Hozol nekem szemölcsírtót?
Anya: Persze

* 5 perc múlva *

Én: Anya, ideadod a szemölcsírtót?
Anya: Ó, azt elfelejtettem!
Én :

Hát ezt nem hiszem el... most meg a ragasztópisztolyba törtem bele valahogyan a ravaszát...

Ja, csak a szokásos. Rájöttem, hogy szar az életem...

Miért olyan nehéz azt a koncepciót megértenie mindenkinek, hogy én nem szeretem ha hozzám érnek, és ne tapizzanak ok nélkül. Nagyon nem szeretem, már akkor is, ha valaki a vállamra teszi a kezét, erős ingerenciám van, hogy egy lépést távolabb menjek, ha meg sokadszorra teszik, pedig megkértem, hogy ne, akkor meg az orrukat verném be... És ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, igen, a szüleimre, barátaimra, stb is. És nekik el is mondtam, és szépen udvariasan megkértem őket arra, hogy ha lehet, kerüljék a felesleges tapizást. Ja, hogy mindenki lesz@rja... Aztán én vagyok a bunkó, ha elhúzódom. (aztán vannak az emberek, akiket meg sem lehet kérni, hogy ne csinálják, pl tanárok. )