Starity

Születésnapot ünnepel a Pillangó úrfi és Mr Lawrence

2013. február 13. 13:01   |   Szerző: Jolie_77

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2013 az az év, amikor két nagy jelentőségű film ünnepli a születésnapját. A fiatalabb korosztálynak talán egyik sem való igazán, ám érett fejjel mindkettőt érdemes megtekinteni.

hirdetés
Születésnapot ünnepel a Pillangó úrfi és Mr Lawrence

1983-ban jelent meg Nagisa Oshima, a közelmúltban elhunyt, neves japán rendező egyik leghíresebb alkotása, a Merry Christmas Mr Lawrence (Boldog karácsonyt, Mr Lawrence) – így a film ebben az évben ünnepli a harmincadik születésnapját.

A japán, angol és új-zélandi koprodukcióban készült dráma a kor két zenei szupersztárját tette meg főszereplőnek – a keleti világot Ryuichi Sakamoto, a nyugati világot David Bowie képviselte.

A történet a második világháború idején játszódik Jáva szigetén, bemutatja a rasszizmus és az erőszak romboló hatását, belevegyítve a homoszexualitás akkoriban merésznek számító témáját is. Celliers, a merész brit hadifogoly (Bowie) különleges vonzerőt gyakorol a hasonlóan makacs természetű japán parancsnokra, Yonoi kapitányra (Sakamoto), aki az érzései ellen harcol egészen a tragikus végkifejletig. A szadista japán őrmester (Kitano) szintén különös kapcsolatot, egyfajta barátságot ápol a tolmácsként is alkalmazott fogollyal, Lawrence-szel (Conti), amelytől az sem áll távol, hogy fizikailag is bántalmazza azt a férfit, akivel olyan szívesen beszélget.

Mi történt azóta a főszereplőkkel?

David Bowie a Merry Christmas Mr Lawrence óta több kisebb-nagyobb filmszerepet is elvállalt, ezek közül talán a Labyrinth (Labirintus) című fantáziafilm a legismertebb, valamint az Arthur and the Minimoys (Arthur és a Villangók) című félig animációs, félig élőszereplős Luc Besson-film, amelyben a főgonosznak, Malthazarnak kölcsönözte a hangját. Már a forgatás idején is jelentős zenei karriert tudhatott a háta mögött, és sikere azóta is töretlen. 2003-ban jelent meg az utolsó, ezidáig 27. albuma, a Reality.

hirdetés


Ryuichi Sakamoto még egy filmben játszott (1987-ben Az utolsó császár című történelmi drámában tűnt fel mellékszereplőként), de mindig is a zeneszerzésnek és a környezetvédelemnek szentelte magát. Érdekesség, hogy két filmben szerepelt és mindkettőnek ő készítette a díjnyertes zenéjét – ugyanis a szólóalbumai mellett szívesen ír kísérőzenét is. Az ő nevéhez fűződik olyan sikerfilmek zenéje, mint a Wuthering Heights (Üvöltő szelek), a Little Buddha (A kis Buddha), a Gohatto (Tabu), Femme Fatale és és a Babel.

2009-ben jelent meg a 38. albuma, a Playing the Piano, 2011-ben viszont két filmhez is komponált zenét: Dhobi Ghat (India) és a Hara-Kiri: Death of a Samurai.


Takeshi Kitano azóta tucatnyi japán filmben vállalt fő- és mellékszerepet, valamint rendezett, forgatókönyvet írt, videójátékot tervezett, népszerű rádiós műsorvezetőként dolgozott és még festőként is elismerést szerzett. 2012-ben jelent meg utolsó rendezése, az Outrage Beyond, amelyben szerepet is osztott magára.

Tom Conti folyamatosan szerepelt a brit színpadokon, valamint brit televíziós és mozifilmekben – ám az áhított hollywoodi siker és a nagy kiugrás mindig elmaradt. Jelenleg Londonban él csendesen feleségével és lányával. Legutoljára a The Dark Knight Rises című filmben láthattuk 2012-ben.

1993-ban jelent meg a M. Butterfly (Pillangó úrfi) – így ebben az évben ünnepli a huszadik születésnapját. David Cronenberg, a provokatív témákat kedvelő, hírhedt kanadai rendező munkájában a hatvanas évekbeli Kína elevenedik meg, ahol a kommunista uralom alatt egy francia diplomata beleszeret egy kínai énekesnőbe. Egymásba szeretnek és titokban viszonyt kezdenek, majd a sors elszakítja őket egymástól, hogy néhány évvel később Párizsban ismét találkozzanak. Akkor derül ki, hogy az imádott nő valójában egy férfi és a kommunista kormány kémje, aki felhasználta és továbbadta a Jeremy Irons által játszott diplomata értesüléseit. A történet tragikus véggel zárul.

Mi történt azóta a főszereplőkkel?

John Lone – aki a Pillangó úrfiban lenyűgöző módon alakította az énekesnőt, Song Lilinget – 2007-ben filmezett utoljára. Nevéhez fűződik az Oscar-díjas Az utolsó császár című film főszerepe, ahol a felnőtt császárt alakította a már említett Ryuichi Sakamoto mellett, ám a kilencvenes évek közepétől egyre kevesebb szerepet kapott. Láthattuk néhány amerikai akciófilmben (például a Csúcsformában 2. rosszfiújaként) és kínai televíziós drámákban, ám lassan hat éve eltűnt a nyilvánosság elől.

Jeremy Irons, a Golden Globe- és Emmy-díjas színész igazából a Pillangó úrfi után futott be, olyan nagy sikerű filmek főszereplőjeként, mint a Die Hard 3., Lolita, A vasálarcos, Mindörökké Callas, Az időgép, Csodálatos Júlia, Mennyei királyság és Eragon, valamint olyan közkedvelt sorozatokban, mint a Borgiák. 2013-ban két filmmel is készül: a Beautiful Creatures és a Night Train to Lisbon hamarosan a mozikba kerül.


Fotó: Rahoul Ghose/PBS.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés


Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek