Mindig is utáltam hosszú bemutatkozókat írni, de most rámtört valami hatalmas vágy, hogy kifejezzem önmagam, bemutassam kicsiny lelkem a népnek. Nem mondom, hogy meg fogsz ismerni, én sem ismerem még magam. Viszont mindenféleképp meg kell veletek osztanom olyan apró-cseprő dolgokat, amik nélkül levegőt venni sem vagyok képes. Hogy miért? Magam sem tudom. Talán mert így nyerek öt percet, amikor csak én motoszkálok valaki kis agyában, muhahah. Na igen, imádok szerepelni. Művészlélek vagyok :)
Szerves, egyben talán legfontosabb része az életemnek a színház. Igen, színésznőnek készülök. Tudjátok miért? Olyan varázslatos ez a világ, mikor kiszakadsz néhány órára a mindennapok körforgásából, teljesen más galaxisba csöppensz. Átadnak neked valamit, amit nem mindenki tud. Gerjesztenek benned valamit, legyen az öröm, bánat, harag, bizonytalanság, nem fogsz úgy távozni, hogy ne gyakoroljanak hatást rád. Én is egyike szeretnék lenni ezeknek a csodálatos embereknek, művészeknek. Fantasztikus lenne. Egyébként imádok mindenféle darabot, musicalt, prózait, drámát, vígjátékot, szerelmi történetet, krimit. Nem a műfaj a lényeg, hanem a minőség. És ezt a híres-neves "körúti színházaknál" általában nem találom meg. Lehet az akármilyen csillogó, pompázó, telis-tele híresebbnél híresebb színészekkel... valami idegen. Valami más. Merev, művies,embertelen. Sokkal közelebb érzem magamhoz a vidéki színházakat, sokkal barátságosabbak, valóságosabbak. Pont nekem valók. Rengeteg magyar színészt imádok, nem is kezdem el sorolni, mert hosszú lenne a lista, és sokan a háromnegyedét nem is ismerik. A színházi világban otthon lévőknek gondolom annyi is elég, hogy PS Produkció, azaz Vámpírok bálja és Sakk... meg sok más! Ha szeretnél beszélni a témáról, írj bátran, kifogyhatatlan vagyok és lelkes, hihi. :) Na jó, akiket nagyonnagyon: Szemenyei János, Andrádi Zsanett, Egyházi Géza, Nagy Sanyi, MÁZS, Serbán Attila, Csengeri Attila, Reviczky Gábor, Csányi Sándor, Fenyő Iván, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Rudolf Péter, Csuja Imre, Mihálka György, Alföldi Róbert, Kovács Lotti, Simon Boglárka, Benedekffy Katalin, Kiss Zoli,Fazakas Géza, Szikszai Rémusz, Orth Péter, Hajdú Melinda, Dolhai Attila, Porogi Ádám, Danyi Judit, Bognár Gyöngyvér, Szanitter Dávid,, stbstb. Egyébként nemzetközileg inkább a briteket kedvelem, sokkal tehetségesebbek, képzettebbek, mint amerikai társaik, nem a kasszasikerre mennek, látszik is a munkájukon. Nagy kedvencem mégsem angol, hiszen már több, mint 8 éve hatalmas szerelemben élek Johnny Deppel. Egy hős, aki megmentette az életem. Akiket még szeretek: Heath Ledger, Keira Knightley, Brad Pitt, Sandra Bullock, Kate Winslet, Alan Rickman, Helena Bonham Carter, Hugh Grant, Colin Firth, Timothy Spall, Emma Thompson, sok van, elfelejtettem :)
A másik a zene. Nem mondok újdonságot, tisztában vagyok vele, hogy szinte mindenkinek létfontosságú elem az életben. Ez így is van rendjén. A zene hatalmas dolog, hatalmas erővel, érzésekkel. Imádom, hogy el tudja mondani egy szó nélkül azt, amit én nem vagyok képes sehogy sem kifejezni. Imádom, hogy mindig tudja, mi kell nekem, ha kell, visszaránt a földre, az égbe emel, erőt ad, bíztat, hogy küzdjek, és ne hagyjam magam elnyomni, befolyásolni, kihúz a depresszióból, vagy éppen együtt agonizál velem. Imádom azt is, hogy minden számról eszembe jut valami kedves emlék, egy bizonyos korszak. Leírhatatlan... Főként a rock felé orientálódom (Evanescence, Nickelback, Bon Jovi, Kings of Leon, Nirvana, Guns 'n' Roses, Aerosmith, Kiss, Whitesnake, The Cure, Scorpions, Avenged Sevenfold, The Killers, Hinder, Three Days Grace, 3 Doors Down, Led Zeppelin, Pink Floyd,Slash, stb.) de még mindig van értelme a " két zene létezik: jó és rossz" elméletnek, bár számomra azért inkább bizonyos határokon belül. :) Mindenképp meg szeretnék tanulni gitározni és zongorázni, úgyhogy várom a korrepetítorok jelentkezését! :) Valamint... nem leszek ezért túl népszerű, de a Tokio Hotel rengeteg mindent adott nekem. Johnny Depp mellett ez a négy fiú volt az, akik mindig itt voltak. Leginkább Bill Kaulitz. Ha rossz kedvem volt, ha féltem, ha csalódott voltam, ha egyedül éreztem magam, vagy egyszerűen kilátástalannak gondoltam az egész életet... csak meghallgattam pár zenéjüket, elolvastam egy interjút, megnéztem néhány képet, és máris mosolyogtam, erősebb voltam. Annyi igazság, annyi érzelem van a zenéjükben... csodálatos. Tudom, hogy divat volt őket utálni, tudom, hogy sokatoknak még ma is problémájuk van az együttessel, de nem érdekel. Ők az én kis harcostársaim immáron 7 éve. Köszönöm nektek!
Harmadik szenvedélyem pedig a tetoválás. Ez is egy művészet, igen, amolyan önkifejezés. Imádom őket, sokkal nagyobb erővel, hatalommal rendelkeznek, mint a szavak. Csak rájuk kell nézni, elmesélnek mindent, akármekkora dologról is legyen szó. Nekem is van 8 tetoválásom, mindegyik része a lelkemnek, életemnek, önmagamnak. A nonfiguratív illetve tömegtetkókat viszont még mindig rühellem, ezek is árulkodóak: viselőjüknek semmi egyénisége, önálló gondolata nincs. Az meg nagy kár.
Olvasni, írni is imádok. Főként krimiket, bűnügyi történeteket, horror illetve thriller sztorikat, de ugyanúgy élvezem a romantikus történeteket is. Nem meglepő tehát, hogy Agatha Christie, Stephen King és Jane Austen az abszolú kedvenc. Különösen szeretem az idézeteket is, főleg Paulo Coelho-tól, Müller Pétertől és Richard Bachtól. Na meg Örkény ötperceseit! Ez is olyasmi számomra, mint a színház: elrepítenek egy kreált világba, kiragadnak a hétköznapok szürkeségéből, gondjaiból, egy kicsit olyan, mintha én is a részese lennék a dolgoknak. Általában mikor kiolvasok egy könyvet, mindig elszomorodom, mintha egy részem elveszne :) Bolond lány vagyok, azt hiszem. Írni hobbi szinten írok, már 4 éve. Rengeteg történetet írtam, főként novellákat és regényeket, rímeket gyártani képtelen vagyok. Jellemző rám, hogy nem tudok happy endet kreálni, amolyan tragédiaíró vagyok :) Keresem két társam, hogy megalapítsuk a modernkori tragikus triászt!
Ami még fontos számomra, az a fotóművészet. Imádom az elvont, groteszk stílust, képeket, valóságos orgazmus ez a szememnek. Én is fotózgatok, bár elég amatőr módon, no de lesz ez jobb is. Később, ha időm engedi, szeretnék majd elvégezni egy fotós tanfolyamot is.
Nem szeretek senkit elítélni, gyűlölködni, teljesen felesleges. A külső vagy éppen az ízlés nem jelent semmit, manapság mégis ez határozza meg az embereket a legtöbbek szemléletében, ezek alapján választanak barátot. Egy szó: szánalmas. Meg az is, hogy nem ismerünk valakit, nem tudunk róla semmit az ég világon, de utáljuk, és főként azért, mert még sokan mások is, ergo divatból, vagy pedig mert csak. Jó, oké, nem szimpatikus, de akkor nem lehetne mellőzni, muszáj mocskolódni ?! Mindenkinek sokkal boldogabb élete lenne, ha nem gyűlölködne, csak azzal foglalkozna, ami őt érdekli, boldoggá teszi, szereti.
Janika♥
Nagyjából ennyi. Ha szeretnél, szavazz nyugodtan, nem tilos. Viszont csak akkor fogok én is szavazni, ha tényleg tetszik a profilod, nem érdekel, hogy te mit szeretnél :) Ha esetleg még rokonlelkek is vagyunk, jelölj, nem gyilkolok meg senkit orvul... csak szépen, finoman.
