No, ha már legörgettél idáig, megpróbálok egy kicsit magamról is firkálni, de nem ajánlom, hogy egy érdekes ember vagyok.
Így nem is tudok mit írni. Mit mondhatnék? Orvosnak készülök, de az ágat még mindig nem döntöttem el: jelenleg a sebészen és az általános orvos+pszichiáteri szakképzésen(?) gondolkodom. Egész életemben érdekelt a pszichológia és az arról szóló cikkek, érdekességek, bármi. Mindig jobban felkeltette az érdeklődésemet az emberi agy, az emberek viselkedése, mint másokat. Mellékesen nem, nem a pszichológusra gondolok, még mielőtt felmerülne benned. Én a mentálisan beteg emberekkel(például skizofrének, borderline személyiségzavarosok, disszociatívak, stb.)szeretnék foglalkozni és valahogyan kikúrálni őket a szenvedésből/segíteni rajtuk.
Oké, abbahagytam. Hogy másra is jusson szó.
Nem a legbarátságosabb ember leszek, akivel életed során találkozol. Meglepően sokan megemlítik, hogy úgy nézek rájuk, mintha meg akarnám ölni őket, pedig csak nem érdekel a mondanivalójuk és nem figyelek/másba merültem el/nem tudok mit mondani.
Izé, talán már megnevezném magam, mint művész. Író, rajzos(néha festőként is funkcionálok), másodállásban zseni (na meg persze véletlenül sem nárcisztikus), illetve mások lelki szemetese. Viccet félretéve, a művészetek vonzanak a leginkább, ezzel egyetemben a tudományok is. ( Alig várom, hogy a vonallal áthúzott részt valaki komolyan vegye és belekössön. ♥ )
Néhány munkám, hogy azonosulni tudjatok:
Annyira tökéletes akarok lenni, hogy a szótárban a perfekcionista kifejezés mellett én vagyok az illusztráció. Ez tény. Mindig meg akarok felelni a saját elvárásaimnak, mindenből kihozni a tőlem telhető legjobbat. Már kiskoromtól kezdve üldöz a perfekcionizmus, talán azért, mert másoknak is nagyobbak voltak az elvárásaik velem szemben. Ne feledjétek, gyerekek, perfekcionistának lenni nem jó, mert csak azon fogsz rágódni, hogy tökéletes légy, amiről meg mind tudjuk, hogy nem létezik. yah. it sucks.
Mondtam már, hogy gyűlölöm az emojikat? Legalábbis azokat az idegesítő kis sárga vackokat, a macskát meg az arcát takargató majmot. A tárgyiak sokkal jobbak, azokat néha használom, már amikor kezemben van a telefon. Nagyon nem szeretek telefonon írni. Kevés dolgot utálok annyira mint a telefonok billentyű rendszerét. Lassú, fárasztó, mi kell még?
Mivel a 'mit utálok' lista túlontúl hosszú lenne, ezért beszéljünk arról, hogy mi az, ami érdekes számomra, és hogy egy kicsit mégiscsak kedvelhető egyénné válhassak számotokra.
♡ ugyan nagyon negatív ember vagyok, ennek fejében pesszimista, ne vegyétek úgy, hogy meglátlak és utállak. Arra neked okot kell adnod; ameddig pedig szimpatikus vagy és kedvellek, vedd úgy, hogy ki vagy tüntetve! Igazából csak kedvesnek kell lenned, s én is az leszek. Nem harapok, csak ugatok, nyilván ismeritek a mondást.
(ez jutott erről eszembe tho)
♡ valójában mondasz egy kis viccet, vagy dank memeket mutogatsz nekem, és már imádni fogom a humorodat. Annak ellenére, hogy egy 'komoly' ember vagyok (valahol mélyen belül esetleg lol), könnyen feloldódom a megfelelő társaságban és meglehetősen könnyű megnevettetni.
♡ a szociális képességeim egyenlőek a nullával. Ha arra kérnél fel, hogy nyilvánosság előtt beszéljek, nyilván a büszkeségem többet fog érni számomra és visszautasítanám, de nézzük, esetleg elfogadom. Nem vagyok a szavak mestere, így halandzsázni szoktam, meg mindent elrontani már az átlagos beszélgetésekben is. duh, írásban minden sokkal könnyebb.
♡ ha szükséged van valakire, aki végighallgatja minden kínod-bajod, itt a megfelelő ember. Érzelmi támaszt nehezen tudnék nyújtani, az empátia nem az én műfajom, ám szívesen meghallgatok bárkit, és logikusan megpróbálok segíteni ha tudok.
♡ vannak érzéseim, még mielőtt megkérdőjelezné bárki is lolololol. A kívülállók nem izgatnak, de azzal az igen kevés, ám közeli barátommal nagyon is tudok törődni.
♡ introvertált vagyok, és inkább töltöm a péntek éjszakáimat magányosan a gép előtt ülve egy dokumentumfilmet nézve és kakaót szürcsölgetve, mint egy buliban ácsorogva, de ettől függetlenül kedvelem az extrovertáltakat. Furcásnak találom, hogy ilyen extrák, de egyben aranyosnak is.
♡ még nincs vége, próbálom összeszedni minden pozitív tulajdonságomat, amik javamra válhatnak, de anyám, ez nehéz.
Nem vagyok annyira érzéketlen mint amilyennek tűnök az írásom alapján! Ne tévesszen meg az álca lol. Teljesen normálisnak mondanám magamat, de szerintem nálam még egy bevásárlókocsis csöves is vidámabb jelenség.
♡ Funfact: csak azért nem használok sokszor XD-t és társait, mert lusta vagyok rá...ahogy minden másra. Egy zsémbes nagymama veszett el bennem titokban. Két véglet van: vagy írok abból a bizonyos XD-ből 3489 darabot úgy nevetek, vagy pedig semmit. Nincs a kettő között. Ezen kívül ha próbálok kedvesnek tűnni, hozzáteszem a :>-t, mert most komolyan, nézzetek rá...olyan aranyos!
Asszem ezzel végeztem is eheh. Nem lett olyan béna, mint gondoltam, de több mint fél órát pazaroltam rá az életemből. Ez idő alatt megnézhettem volna egy A leggonoszabb gonoszt, vagy mondjuk elkezdhettem volna a W c. koreai drámát, amit már jó ideje halogatok. Őszintén szólva nem vagyok oda az úgy nevezett 'doramak' világáért ( ez a dorama megnevezés csak szerintem baromi koreaboo? Soha nem hívnám így, ahogy a kedvenceimet biasnak vagy 'oppa'-nak. Cringelek akárhányszor meglátok külföldiektől random koreai szavakat. De nagyon. emberek, kérlek titeket, ne...), de van néhány, ami nagyon tetszett abból a kevésből amit láttam. Ilyen például a Signal, ami nagy kedvencem lett, és aki szereti a krimit, annak nagyon ajánlom.
