|
MissMagic™
|
|
|
|
Csoport: Tag
Csatlakozott: 11.04.23.
Hozzászólás: 1548
Csatolások: 554
Azonosító: 149870
offline
|
Az első fanfic készen van!
1. Fejezet
Dina szemszögéből
- Miért kell olyan tökéletesnek lennie? – kérdeztem a egyik legjobb barátnőmtől, Nina Loundertől. – A szemei, Istenem megőrjítenek! – folytattam áradozásomat Nash Overstreetről. – Szája annyi…
- Fejezd már be, hallod! Elegem van Nash így, Nash úgy. 7 éve volt, fogd már föl, hogy vége, valószínűleg már el is felejtette, hogy a világon vagy. Ő már nem az a taknyos gyerek, akivel a középiskolában kavartál. – kezdte ingerülten mondani valóját Nina. – Térj már végre észhez, mert rád férne! Ne a múlton lovagolj, a jelenre koncentrálj! – Nina hirtelen megkönnyebbülten kifújta a száján a levegőt, és mosoly jelent meg gondterhelt arcán. – Beszéljünk valami vidámabb témáról; megvetted már azt szép kis bolerót, amit kinéztél a sarki butikban?
Pár szóval válaszoltam neki, majd elhagytam a Lounder családi házat. Mindig valamivel fel tud bosszantani, ami a legjobban dühít, hogy minden felett elsiklik. Legyen szó jelentéktelen, illetve életbevágó ügyletről. Persze, a szülei válása, a testvére és a nagymamája betegsége is rájátszhat a dolgokra, de egyet tudok, ő már nem az a régi mosolygós lány, aki 1-2 évvel ezelőtt volt.
A gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben, legtöbbször a gimis évek jutottak eszembe. Édes, keserves emlékek törtek fel bennem. Az első pillanat, amikor megláttam Nash-t. Mi voltunk a gimnázium nagymenői, megnyertük az álompár címet, az a sok buli amin együtt jelentünk meg. Nash bolond barátai, Jamie, Ian, Ryan. Már akkor is össze voltak nőve, nem ért senkit sem nagy meglepetés, mikor egy hatalmas bandává nőtték ki magukat. A múltban sokat hibáztam, de a legnagyobb az volt, hogy Nash-t elengedtem.
Lépteimet felgyorsítottam, és folytattam az utam hazafelé. Pár percen belül otthon kell lennem, ünnepi vacsorát főz édesanyám. Jelenleg 24 éves nő vagyok, a nevem Dina Witchbird. Hamarosan lediplomázom, találok egy fantasztikus állást, és élem az életem, ezek a nagy terveim. A családalapítás számomra még szóba sem jöhet. Azon az éjszakán, amikor megtudtam, hogy Nash elköltözik otthonról, akkor a szívem összetört. Nagy szerelem a miénk, vagyis csak volt a miénk. Ninának valószínűleg igaza volt, elfelejtett már engem, az meg a másik, hogy világsztár. Ő nem foglalkozna egy olyannal, mint én. Amúgy is tovább kell tennem magam, van egy férfi, aki vár rám. Ő nem más, mint Kevin. Sokszor felteszem magamban a kérdést; miért is vagyok vele egyáltalán, ha nem is szeretem? Erre mindig csak azt tudom mondani, hogy sajnálom. Kevin egy újgazdag család legidősebb gyermeke. Fényévekkel többet ér az egész famíliájánál. A mostani páromat mindenki csak kihasználta a pénzéért, ezért szerencsétlen alig bízik meg pár emberben. Ő is elkövetett egy hibát – belém szeretett. Annyira jó hozzám, nem lenne szívem elküldeni őt, mondván, hogy nem szeretlek. Az is benne van a pakliban, hogy időközben megszeretem.
-Otthon, édes otthon. – motyogtam magamban. Nem sokáig élvezhetem az itthoni légkört, holnap már megyek is vissza a kollégiumba Ninával, és még egyik kedves barátnőmmel. Erinnel. Az utóbbi időkben Erinnel voltam a legjobb viszonyban. Nina az utóbbi időkben bunkó volt hozzám, bármit mondtam neki. Ha a problémáimat akartam elmondani neki, hátat fordított. Ma is ez történt, de végül is igazat mondott. Erin viszont teljes ellentéte Ninának. Megértő, kedves, jó szándékú, mindezek mellett neki volt a legjámborabb lelke a világon. Elmondhattam neki mindent, ami a szívemet nyomta, csak úgy, mint Ninának évekkel ezelőtt. Megfogtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót. Mikor már bent jártam a házban, hangosan köszöntem mindenkinek. - Jó estét, megjöttem! – Kevin tárt karokkal várt, majd hevesen megcsókolt. Nem tudtam mit tenni, viszonoztam gesztusát. A keze egyre lentebb haladt testemen, lassan már a fenekemet simogatta. - Elég! A szüleim is itt vannak, nem örülnének, ha ezt látnák!
- Oké, szívem igazad van. – mondta Kevin, láttam a szemeiben a lelombozottságot, bár próbálta megtartani a büszkeségét. Pár másodperccel később kaján mosoly ült arcára, és önelégülten folytatta. – Beszéltem apámmal, és számos örömhírrel szolgált. Elsősorban nála dolgozhatok, és ha nem vallok kudarcot, elég pénzt kereshetek, így ha lediplomáztál, elmehetünk az álomnyaralásunkra, amit oly sok ideje tervezünk. – egy puszit adott a homlokomra. Felvettem az álarcot, amit már 4 éve viselek, mosolyogtam, és mint mindig, hazudtam.
- Ennél boldogabb még sohasem voltam! – hogy hiteles legyen az „alakításom” Kevin nyakába ugrottam. - Franciaország kettesben, fenomenális élmény lesz!
Nash szemszögéből
- Egy, két, há és! – harsant fel Jamie hangja a háttérből.
- It’s been a really, really messed up week… - kezdte a Tonight Tonight című számunkat Ryan. Figyelnem kellett, 10-20 másodperc múlva nekem is bele kell énekelnem a számba, főleg, hogy gitároznom is kell..
- La la la la – kapcsolódtam be a többiek mellé. Ian a szokásos „gitár mozdulatait” felvette. Ez a banda szinte a családomat jelenti. A sok turnén melegedtünk össze igazán. Eddig olyanok voltunk, mint a jó barátok, de most már rég többről van szó. Számomra ők jelentik az igazi családot. Az anyám, az édesapám kibírhatatlanok voltak. Talán még most is azok. Több, mint 7 éve nem beszéltem velük, sem Dinával. Az a lány megőrjített annak idején. Annyira sajnálom, hogy el kellett hagynom őt, akár magammal is vihettem volna. Többször megfordult a fejemben, hogy felkutatom őt, ugyanis szereztem magamnak hírnevet, így bármit el tudok érni. Az öcsém, Chord hatására viszont mégsem tettem meg ezt a lépést.
Vége volt a számunknak, így hulla fáradtan beestünk az öltözőbe. Lezuhanyoztunk, és átöltöztünk tiszta ruhába. Külön kijáratunk volt, egy olyan helyen hagytuk el a helységet, ami szinte mindenki számára rejtett volt. Félreértés ne essék, nem vagyunk nagyképűek. Egyszerűen csak fáradtak. Nem tartjuk magunkat nagyra, a rajongóinkat is szeretjük, de néha a fáradság legyőzi az embert. A turnébuszunk fele indultunk, amikor négy lány meglátott minket. Fehér pólóban voltak. Autógrammot szerettek volna tőlünk kérni, így adtunk nekik. Semmiképpen sem akartunk velük bunkók lenni, ezért kedvesen írtuk alá a papírjaikat. Az akcentusuk alapján Magyarországról származhattak. Mind a négy lány fehér szerelésben volt. Mindegyikük fején baseball sapka virított. Volt rajtuk egy név is. Név? Tippem szerint nicknevek lehettek. Nagyon aranyosak voltak.
- Szia Ryan! Kaphatok egy autógrammot? – kérdezte a gyönyörű lány, aki a thunderbird nevet viselte baseball sapkáján.
- Persze, hogyne. – Válaszolta Ryan. Ryan nyilván zavarba jött a lány szemeitől. Meseszép volt a lány. Majd készítettek egy képet is.
- Szia Ian! Annyira jó a hajad! Készítünk egy képet, és aláírást is kaphatok? – kérdezte a szép arcú, Szösziii nevű leányzó. Természetes igenleges volt a válasz.
-Szia Jamie! Annyira jó volt a koncert! Annyira jól mondtad az elején, hogy egy, két, há és! Te vagy a legjobb a bandából! – mondta a Miah008 nevű leányzó. Ő is gyönyörű volt.
- Köszi. Aláírást vagy fotót? Vagy mindkettőt? – mosolyodott el Jamie.
- Természetesen mindkettőt. – válaszolta a leányzó.
Hozzám egy LittleVampire nevű lány jött oda. Nagyon aranyos volt. Szerintem nagyon szép szemei voltak.
- Szia Nash! Istenem, ez volt az álmom! Végre találkozhattam veled! – Hirtelen megölelt. Szinte meghatódtam, de ezt nem adtam a tudtára.
- Köszi, nagyon aranyos vagy. – válaszoltam. Rögtön adtam neki egy aláírást és egy fotót is készítettünk. Békésen elmentek, mi meg nyugodtan felszálltunk a buszra.
Így telt egy világsztár minden napja. Rajongók, turnék, utazás, pénz, hírnév. De mind ez semmit sem ér, ha nincs mellettünk a szeretett személy. Dina….
1 felhasználónak tetszik:
thunderbird