Hot Chelle Rae

Bizony nagyon sok mocskos titok fog kiderülni. Szerintem mindenki csak nézni fog.
Ryan olyan aranyos a képen.
Ja, és igen. Kezdünk kihalni, csak ketten írunk a topikba.

4. fejezet
Ian szemszögéből

- Elmondtad már neki? – kérdezte tőlem halkan Ryan, miközben Jamie ült le mellénk az asztalhoz. Nash éppen lement egy Los Angeles-i közértbe. – Tudnia kellene arról, hogy Dina már foglalt és satöbbi. Szóval hiába várja a csodát.
- Rossz érzésem van. – szólalt meg Jamie csendesen és egyben keservesen. – Ne nézzetek bolondnak, de olyan érzésem van, mint amikor megéreztem a kutyám, Foxi gázolását. – Jamie jóslatait halálosan komolyan kell venni. Pár évvel ezelőtt, mielőtt a kutyáját elgázolták, égető érzést érzett a gyomrában. Megjósolta a bajt.
- Sziasztok, megjöttem a vásárlásból! Még a híradóra haza is értem. – köszönt Nash jókedvűen, mit sem sejtve mi fog rá várni. Bekapcsolta a TV-t, majd leült a kanapéra. A híradóra kapcsolt, majd mi is csatlakoztunk hozzá.
- Köszöntjük kedves nézőinket, a legfrissebb hírekkel várjuk most is önöket. – kezdte a híradós. – Az Atlanta News értesülése szerint…..
- Végre a mi Atlantánkról is hallani valamit. – mondtam vidáman. Közben Nash elment a hűtőhöz, és kivett egy doboz narancslét, majd egy kólás üvegbe beleöntötte azt. Állva kezdte el nézni a híreket.
- …még semmi nyomot nem találtak, amin a nyomozók el tudnának indulni Kevin Roudrigez és Dr. Dina Witchbird ügyén. – Nash elejtette a poharat, és még, ha a szája nem is volt tátva a meglepődöttségtől, de a szeme könnyes lett. Én, Ryan, Jamie értetlenül ültünk a plazma tv előtt, nem akartunk hinni a fülünknek. – A helyszínelők megállapították, hogy a vérnyomok a pár női tagjától, Dina Witchbird-től származik. A tanúk állítása szerint a lányt hasba lőtték. A Roudrigez család igen nagy vagyonnal rendelkezik, így elképzelhető, hogy váltságdíjat fognak kérni a párért. Ha ez bekövetkezik, a rendőrök kénytelenek lesznek leállítani a nyomozást. – már mindannyiunk szeme megtelt könnyel, csak meredtünk egymásra. Mindannyiunk nosztalgiázni kezdett, és eszünkbe jutott, hogy miért is szerettük meg Dinát. Dina sohasem volt a legjobb ember, középiskolában tipikus nagymenő lány volt, aki sokszor átnézett mindenkin, de tudott kedves is lenne, sőt, még szeretni is megtanult 1-2 év alatt. Felnéztem az égre, és azt kérdeztem Istentől, hogy miért beszélek Dináról múlt időben? Majd ismételten visszamerengtem a múltban, csak úgy, mint Nash, Ryan, Jamie….

2003. szeptember 03.
Ian szemszögéből

Sokat köszönhetek Atlantának, ugyanis itt ismerhettem meg 2003 nyarán a 3 legjobb barátomat, Jamie-t, Nash-t, Ryan-t. Mindannyian újak voltunk e gyönyörű városban, mindannyian frissen költöztünk ide a családjainkkal. Két hónap elegendő volt ahhoz, hogy mindent megtudjunk a másikról, mindent elmondtunk egymásnak, tea partik helyett egy garázsban alapítottunk egy zenei bandát, aminek a neve a Hot Chelle Rae lett. Az eső iskolanapunkon teljesen be voltunk zsongva, féltük, hogyan fognak a többiek minket fogadni. A középiskola általában a másik kicikizéséről szólt. Egyedül Jamie volt, aki a St. Johann Általános Iskola részlegébe járt, ugyanis ő jó pár évvel fiatalabb volt nálunk. Mi természetesen a középiskolások közé tartoztunk. Az első tanítási napon ragyogó idő volt, reggel már 80.6 °F volt. Mivel csak Nash-nek volt jogosítványa és autója, így ő vezetett el minket a suliig. A régi 71-es évjáratú Mercedes-Benz R107-el beállt az iskola parkolójába. Mögöttünk egy hosszú szőke hajú lány, egy jófajta, mindenekfelett rettentő drága kabrióval jött mögöttünk. Kiszálltunk mindannyian a kocsiból, majd hirtelen elkezdett dudálni nekünk. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és elindult felénk. Mindannyiunk szeme megakadt rajta, hiszen gyönyörű volt a Barbie baba kinézetével. A ruházata is márkás volt, a 15 centi magas sarkú cipőjével odatopogott hozzánk a fenekét riszálva.
- Sziasztok! Nem tudjátok, hogy ide csak én parkolhatok? Ezt a helyett nekem foglalta le az igazgató, hiszen én vagyok ennek az iskolának a legnagyobb büszkesége. – adta elő magát a lány. Hosszasan méregette rajtunk a szemét, majd megszólalt. – Hupszi! Ti újak vagytok, szóval hadd mutatkozzak be nektek! Dina Witchbird vagyok, de pár év múlva megszerzem a doktori címem. Kérlek, álljatok el a helyemről, és ha bármi kérdésetek van, csak szóljatok. – nem tehetett Nash mást, félreállt. Hihetetlen ez a csajszi, úgy előadta magát, mintha ő lenne az angol királynő. Miután helyet cseréltek, a Dina nevezetű kiscsajhoz társult még két lány. Egy vörös hajú, és egy másik szőke hajú. Mindegyik tipikus „én vagyok a menő, te meg egy senki vagy” lány volt.
- Ne is foglalkozzatok vele! – szólt hozzánk egy számunkra ismeretlen fiú. – Ők az iskola boszorkányai. Elneveztük őket Witchbird bosziknak. Folyamatosan Dina fenekét nyalják, főleg a vöröske, Nina. Akkor ott van a másik szőke hajú lány, Erin. Talán ő a legnormálisabb közülük. Nincs elszállva magától, és mindenkivel kedves. Dina az emberek nagy részével szemét, csak azért, mert hihetetlenül okos, a nagymamája szemérmetlenül gazdag és mindent megvesz neki, amit akar. A szülei, vagyis a nevelő szülei viszont nem rendelkeznek nagy vagyonnal. Szóval nem értem miért érzi magát a fellegekben. Ő most tizedikes, de máris a legmenőbb a suliban. Most pedig menjetek, becsöngettek!
Az órák nagy része unalmasan telt. Az osztálytársaink egészen kedvesek voltak, nagy meglepetésünkre. Jamie-t is befogadták.
A hetek nagyon gyorsan teltek, sok barátra tettünk szert. Számunkra hatalmas döbbenet volt, amikor a tőlünk egy évvel fiatalabb Dinát betették a mi osztályunkba. Állítólag a hatalmas intelligencia szintje miatt tették át egy idősebb osztályba, mindenestre hozzánk járt. Volt némi igazság abban, hogy okos. Voltak neki kedves cselekedetei néha, de általában egy dög volt. Nina még rosszabb volt, viszont Erin kívül-belül szépséges volt. Igaz, Erin nem a mi osztályunkba járt, de vele is sokat beszélgettem. Teljesen beleszerettem, ő is érzett irántam valamit, így titokban összejöttünk. De történt egy kis baleset……Mivel Dina okos volt, és orvosnak készült, tőle kértem tanácsot.
- Miért nem védekeztetek? Hogy lehettetek ekkora barmok? Hány hetes terhes Erin? – kérdezte kioktatóan Dina.
- Ez csak a pillanat hevében történt, sajnálom. És nem tudok megmondani neked hány hetes, de már kezd nagyobbodni a hasa. – vallottam be neki szégyenkezve.
- Ian, teherbe ejtet az egyik legjobb barátnőmet, és még azt sem tudod, hogy..Á, hiába magyaráznék neked. Csak egy dolgot tudunk tenni; Erin bő ruhákban jár, hogy senki ne vegye észre, hogy gyermeket vár, majd ha eljön az idő, akkor levezetem a szülést. – tervelte ki Dina. Kellemesen csalódtam benne, nem gondoltam, hogy hajlandó lesz segíteni nekem.
- Köszönöm, sokat segítesz. Kérlek, ez maradjon titokban. És mi lesz az Erin kisbabájával?
- Nem érted teszem, hanem Erinért. És mit gondoltál? Bejelentem a suli rádióban, hogy hahó, mindenki figyeljen, Erin terhes Iantől. Ne nevetess már ki! Ja, és megjegyezném; nem csak Erin gyereke, hanem a tiéd is. Most pedig távozom, és ne merd elhagyni Erint, mert velem gyűlik meg majd a bajod! – zárta le a beszélgetést Dina. Annyira igaza volt.
Hónapok elteltével eljött a pillanat, és Erin megszülte a gyermeket. Dina levezette a szülést, majd elvitte a gyereket. Azt nem tudom hova vitte, de biztos voltam benne, hogy jó helyre vitte. A későbbiekben Dina is megenyhült, és talán jó barátok lettünk. Ezt is csak annak köszönhetem, hogy Nash összejött Dinával. Dina annyira megváltozott megtanult szeretni, de azért még mindig önző volt és törekvő. Mindig ő akart lenni a legjobb. Viszont már kezdett javulni. Egy kapocs is volt köztünk – egy titok.

2004. október 09.
Nash szemszögéből


Amióta összejöttem Dinával, az életem jobbra fordult, minden nap mosolyogva keltem az ágyamból, várva azt a pillanatot, amikor meglátom őt. A tanulás is jól ment, nem buktam meg semmiből, ének és tesi lett csak ötös, a többi kettes. Dina is javuló tendenciát mutatott, már nem gázolt át annyira az embereken, mint ideköltözésünk idején. Már csak a szüleimmel voltak problémáim. Dina az utóbbi időkben megnyílt előttem, és mindent elmesélt nekem. Azt, hogy hat éves volt, amikor az apja lelépett, az anyja besokallt, és a pszichiátrián kötött ki. Majd egy fiatal házaspár befogadta őt, akik nem voltak gazdagok. Egyedül a vérszerinti apjának az anyja volt az, aki minden drága cuccal ellátta. A szüleimre visszatérve – kibírhatatlanok voltak. Folyamatosan kiabáltak velem, részegen jártak haza. Gyakran éreztem úgy, hogy elhagyom ezt az egész várost a legjobb barátaimmal együtt. De Dina itt tartott…egy ideig.

2004. november 25.
Jamie szemszögéből

Ostoba szülők. Annyira röhejesek, amikor azt mondják, hogy túl fiatal vagy ehhez-ahhoz. Közben semmi igazság nincsen mondandójukban. Még, hogy nem vezethetek, mert nem vagyok nagykorú és nincsen jogsim! Viccesek nagyon. Nem nagyon érdekelt mit fognak gondolni a szüleim. Kimentem a garázsba, és beszálltam az autóba. Sokszor megfigyeltem, hogyan indítja be apu az autót, így nem volt kérdés, hogy nekem is sikerült. Már legalább mentem egy kilométert, amikor hirtelen elvesztettem a járgány fölött az uralmat, és egy elhagyatott utcában elgázoltam egy idős házaspárt.
- Atya Úristen! Mit csináltam?! – minden csupa vér volt, a néni hasából egy hatalmas üvegszilánk állt ki. Nem volt mit tenni, fel kellett hívnom Nash-t. Először Dina felhívásán gondolkodtam, de ő biztosan tett volna rám egy rosszalló megjegyzést, így Nash maradt. (A szüleimet csak nem hívhattam fel.)
Fél óra múlva Nash meg is érkezett. Ahhoz képest próbálta megtartani a türelmességét, de őt is megviselte a történés, de minden erejével azon volt, hogy segítsen nekem.
- Öcskös, mekkora slamasztikába kerültél! De ne aggódj, megoldjuk valahogy! – állt ki mellette, majd rohanó léptekben a kocsija csomagtartójához sietett, és elővett kettő kannafélét. Mindkettőben átlátszó folyadék volt. – Jamie, szállj be a kocsimba! Ne a szüleidébe, hanem az enyémbe! – mondta szinte parancsolva. Felvett egy kesztyűt, és a folyadékot rálocsolta az emberekre. A két öreg teste szinte égni kezdet. 30 perc múlva már semmi sem maradt belőlük. Sósav. Később Nash elvitte a kocsit egy autó bontóba. Így a szüleim úgy hitték, hogy a kocsinkat ellopták, a rendőrség pedig nem tudta kinyomozni, merre lehet a házaspár teteme. Bár Dinának és a nagymamájának is sokat lehet köszönni. Miután tudomásukra jutott a tettem, felbéreltek egy takarítócéget, akik feltakarították a baleset helyszínét. Hogy ne járjon el a szájuk lefizették őket. A gázolás remélhetőleg sohasem fog kiderülni, de az én emlékezetemben megmarad örökre. Ez az esemény teljesen megváltoztatott, elcsendesedtem. Nem beszélek, azóta sokat, általában csak csendesen üldögélek.

2005. január 16.
Ryan szemszögéből

Anyámék ki fognak nyírni, ha hármas lesz a félévimbe. Azonnal beszélnem kell a dilivel, amíg nem késő. Ha törik, ha szakad, de meg kell kapnom irodalomból a négyest. Miért pont az igazgató tartja az irodalomóráinkat?
Késő délután volt már, mikor a dili felment az iskola tetőterére csillagokat nézni. Hama’ besötétedett, így már délután öt óra fele lehetett látni a csillagokat, amelyek gyönyörű szépen ragyogtak az égen. Utánamentem, hogy egy baráti beszélgetésbe kezdjünk, már amennyire egy igazgató/tanár-tanuló között lehetséges. Úgy gondoltam, talán így megpuhítanám rideg lelkét.
- Jó napot, Mr. King! Remélem nem zavarok. – mondtam illedelmesen.
- Szia Ryan, te sohasem zavarsz. – ültetett le melléje. Egész sokat beszélgettünk már, gíy úgy gondoltam felhozom neki a félévi jegyemet. Persze, ő kiakadt, hogy csak ezért beszélgettem vele.
- Kérem! A szüleim kinyírnának. Nem teheti ezt meg velem! Kérem…- persze, ő hátat fordított nekem, én meg utána mentem. Dulakodni kezdtük, és tiszta erőmből meglöktem. King igazgató lába alól elfogyott a föld, és zuhanni kezdett a mélybe.
- Úristen! – szólalt meg mögöttem egy hang. Dina volt az, aki tátott szájjal bámult, a szemei kikerekedetten meredtek rám.
- Ne menj el! – kérleltem. Nem állt meg, csak úgy rohant el a kocsijához. – Tartsd titokban! – nem szólt semmit…


2005. 06.19.
Nash szemszögéből

- Nash, annyira megijesztettél a telefonhívásoddal, sohasem szoktál ilyen tárgyilagos lenni? – ölelt meg Dina.
- Elmegyek.. – kezdtem halkan a mondandómat.
- Hova? És mennyi időre? Miért?
- Los Angeles-be. És nem tudom mennyi időre, de sohasem jövök vissza. Jamie, Ryan és Ian is jön velem. Elegünk van az itteni életünkből. A szülőkből, akik nem törődnek velünk. – Dina sírni kezdett. – Kérlek, ne nehezítsd meg.
- Miért teszed ezt velem? Miért nem viszel magaddal? – ordibálta sírva Dina.
- Az a hely, ahova megyünk nem neked való. És Dina!
- Mivan?
- Légy jobb ember. Jó úton haladsz, de ígérd meg nekem, hogy megváltozol. – életemben először most fájdult meg a szívem.
- Te meg úgy, ahogy vagy, d*gölj meg! – rohant el. Itt láttam őt utoljára.

Napjainkban
Dina szemszögéből

Lüktető fájdalmat éreztem a hasamban, miközben a fejem szét akart robbanni az erős, idegtépő fájdalomtól. Levegőt is alig kaptam. Ilyen érzést senkinek sem kívánok. Lassan kezdett visszatérni az emlékezetem, és eszembe jutott mi történt az étterem előtt.
- Kevin! – ordítottam fel ösztönösen, majd hirtelen felkeltem az ágyról. Most volt időm szétnézni a szobában, ahol voltam. Gyönyörű szépen berendezett, mondhatni luxus szobában voltam. Kevin hol lehet? És miért hoztak az emberrablóim egy ilyen házba? Milliónyi megválaszolatlan kérdés.
Pár perc elteltével beszélgetést hallottam a szomszéd szobából.
- Bemegyek hozzá. – mondta egy férfihang.
- De Mr. Audrey nem korai ez még?
- Nem.
A lépteit hallottam már ennek a bizonyos Mr. Audrey pasinak. A hangja annyira ismerősen csengett. Kinyitotta az ajtót, és teljesen szemügyre tudtam venni az arcát. A felismerés teljesen letablózott.
- Úristen! Apa? – kérdeztem tőle, de száz százalékig biztos voltam benne, hogy ő az.
- Igen kislányom, én vagyok. – hirtelen elsötétült minden körülöttem, és összeestem.

Napjainkban
Jamie szemszögéből

Ez a mai este teljesen kikészített, de úgy vettem észre nem csak engem. Csörgött a szállodai vezetékes telefonunk, így hát teljesen elkenődött állapotomban felvettem. Egy ismeretlen női hang szólalt meg.
- Tudom mit tettél 2004 őszén! R*hadt gyilkos vagy! Egy gázoló! Ne félj, mindenki meg fogja tudni! Visz hall!

Áh, őrülten jó lett. Végig tátott szájjal követtem az eseményeket. Jamie, Ryan, Nash nagyon durvák voltak. Ian meg egy gimis szívtipró. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy hogyan másznak ki a slamasztikából.

Nem tudom, hogy ez mennyire szabályos itt, ugyanis Just Jaredes, de nem kép, hanem videó.
A lényeg az, hogy csak engem őrjít meg a bal sarokban lévő jel?
Videó

Na, jövök végre olvasni! *dörzsölgeti a tenyerét, és közben ilyen fejet vág: *

Nagyon jó lett, Hajnikám, le a kalappal! Tudtam, hogy valamelyikre mindenképp fény derül, semmi sem maradhat titokban. Ez olyan, mint a Barátok közt. És annyit még hozzátennék, hogy az utolsó sorban a telefonálón röhögtem egyet.

Nem tudom, hogy most bóknak vegyem-e, hogy a fanficemet a Barátok Közthöz hasonlítottad. Na jó, viccet félretéve ezzel a betelefonálóval lesznek még terveim, nem is kicsik. Hoppá, ez már tényleg olyan Barátok Köztösen hangzott. Inkább nem is folytatom tovább a mondandómat, lehetséges, hogy a következő mondatom már átmegy Gossip Girl-be.


Szerintem a videókat engedik. Bár nekem nem jeleníti meg a lapot, pedig már órák (oké, percek ) óta próbálkozom. Nem tudom mi lehet a baj.

Na, hogy ne jöjjek üres kézzel, hoztam egy kis finomságot.
Röhögőgörcs határán vagyok
EZ??!!
EZ??!! part 2 Még mindig nem tudom mit gondoljak...

Itt ugyanezt a videót megtaláljátok, mert a másik link nem működik, direkt onnantól fog indulni, ahonnan ők vannak.

Egyébként csak nekem tűnt fel, hogy Nash a profilképén nagyon hasonlít Jensen Acklesre?

De rendes vagy! Köszönöm a linket. Neki is állok nézni.


Eddig még nem véltem felfedezni hasonlóságot.

Most hogy mondod, tényleg. De ez csak ezen a képen jön át szerintem.

RK ezen a képen nagyon dögös

Nem csak ezen a képen.

Nézem ma az X-factor USA-t, és egyszer csak elkezdik játszani a HCR legismertebb számát, a Tonight Tonight-ot.

Nem vagyok benne biztos, de talán ez Nash. A napokban készült, a srácok ráértek egy kicsit, így wakeboardoztak.

Szerintem is Nash. Annyira az ő testalkata. Nagyon ügyes...

Váááh, egyre nagyobb a nézettsége ennek a videónak.
3 nap alatt már ennyien látták, jó tény, hogy más nagyobb előadók esetén ez már 1 nap alatt milliós nagyságú lenne, de az ő esetükben ez igen is soknak számít.

Barátnőmnek megmutattam a HCR pár számát, és azonnal beleszeretett. Még nincs kedvence, hiszen az osztálykiránduláson csak telefonon mutattam neki pár számot. Már csak rá kellene vennem, hogy regisztráljon fel ide, az oldalra, és utána itt lehetne közöttünk.

Az jó hír ha tetszik neki, mert akkor nagy remény van arra, hogy a későbbiekben még többen leszünk HCR-fanek. Ja és kövess el mindent az ügy érdekében, hogy regisztráljon.

Nem tudom mi lesz velem november 29-ig. Ez lesz a kedvenc dalom az albumról.