Mire gondoltok most? II.

Eme újra és örökké! mindig is első volt a szívemben

sírok rajtad, túl szánalmas vagy az élethez.

Az öcsém szétrágta a fejhallgatóm zsinórját. Szétrágta. Igen.

Annyira vicces, hogy egy hete nem szól hozzám egyik ismerősöm, csak mert nem egyezik a véleményünk egy témába. Na ennek se lesz sok barátja, ha nem változtat ezen. Komolyan mindenkit el fog kerülni aki nem egy bólogatós kutya? Úristen, ez annyira gáz... Nekem például az egyik barátnőm több dolgot nem szeret, amit én igen és nem egyszer szidja is, de nem zavar! Oké persze nem esik jól, de amíg nem nekem mondja, addig nem érdemes hisztizni.

Miért nem kaptam én meg a hallgatás erényét?! Könnyebb lenne az életem vele...

Kezdem azt érezni, hogy nagyon fáradt vagyok. Békésen írtam délután, most olvastam vissza, mit sikerült a történethez rittyentenem, és azt, hogy "fojtott hangon", simán leírtam ly-nal. Azért jó, hogy észrevettem, most kicsit csalódtam magamban.

Tanulnom kéne, de nem esik jól. Ehelyett meg pályázatot írok. miért, ebből is lehet tanulni De töriből 5 dogát kell bepótolnom, egyszerre. Nemár...

még mindig baromi sok közöd van az életemhez.
-ez a topik nekem csak a panaszkodásra jó, lel-

Nagyon viszketnek a tetoválások. Gondoltam én, hogy nem fogom megúszni a viszketést (reménykedtem benne, mert néhány órája kezdett el), de még mindig roppant kellemetlen. Legutóbb akkor éreztem ilyen késztetést, amikor tavaly műtöttek és tizenegy nap után mentem csak varratszedésre. Oké, ott még nem tartok, de a viszketés kellemetlen érzete elég erősen megvan.

Ja, és eldöntöttem, hogy az egész éjszakát az írásnak fogom szentelni. Ezer éve nem ültem le írni, és szárnyaltatni a fantáziámat. Csak azt kell eldöntenem, hogy melyik sztorit írjam tovább, ugyanis ihlet és ötletek mindegyikhez van.

megint jöttem hisztizni.

valaki igazán kiszedhetné a gyomromat meg a beleimet, meg az összes ezekhez kapcsolódó szervemet, mert krvára elegem van már belőlük. úgyis van egy tíz centis hegem, amellé már meg se kottyanna.

2012-ben nem tudtam kimenni a Placebo koncertre, mert természetesen nekem pont akkor gyulladt be a vakbelem. négy év önmarcangolás és önutálat után hallhattam élőben az akkor kihagyott kedvenc számom, mondhatni "megbocsátottam" magamnak, meg a rohadt szervezetemnek - ez történt úgy féléve. na, eddig tartott.

holnap mennem kellene felvételizni, de harmadik napja szenvedek a gyomrommal, második napja alig eszek különféle... emésztési problémákból adódóan, és egy oda-vissza hat-hét órás út állna előttem egy négy órás felvételivel egy olyan szakra, ami négy éve indult legutóbb, és valószínűleg nem is fog újabb négy évig. úgyhogy bszhatom. megint. sőt, megint halaszthatok egy évet az egyetemen úgy tűnik, mert édesanyukám besokallt attól, hogy mennyire életképtelen vagyok az egészségügyi állapotomból adódóan, ezért most már nem hagy elmenni, amíg nem derült ki, mi a bajom...

úgyhogy ahelyett hogy tanulhatnék, mehetek belgyógyászatra, gasztroentorológiára, vérvételre, ultrahangra, tükrözésre, meg mindenféle hülyeségre, és ki tudja meddig fognak összevissza küldözgetni az orvosok, rohadt jó. végül is csak 23 éves leszek, "ráérek még tanulni"... ja nem.

megesz az ideg, komolyan.

Nincs is annál szánalmasabb dolog, amikor.... - Ó, de várjunk, mégis csak van. A környezetemben lévő emberek úgy látom, nagyon szeretik egymást felülbírálni abban, hogy ki a bunkóbb, beképzeltebb és szánalmasabb... Aztán a normálisak meg csodálkoznak azon, hogy csodálkozom, ha összeakadok egy normális emberrel. (dat mondat, na mindegy, a lényeg azért érthető.)

Átfutott az agyamon, hogy az ide való regisztrálást IQ-szinthez kellene kötni.

Egyébként a tegnapi napon végre sikerült kimozdulnom, és idegen emberek közé mentem ráadásul. Megnéztük A lovasíjászt, valami eszméletlenül tetszik az életstílus, amit bemutat. Szóval, megérte vennem a bátorságot és kilépnem a házból.

Lassan aludni kéne....

Tartalmas hétvége áll előttem. Először is egy videót kell összehoznom az osztálynak, amire több mint 100 videóanyagom van, és ezeknek a felvevése is rám hárult. A ballagásomra kell fehér blúzt venni cipővel, mert valamiért nem találtam itthon egyet sem, ezért sajnos újra el kell látogatnom a rémálmaim központjába, a bevásárló plázába. Az utóbbi évek folyamán megutáltam oda menni, mellettem több száz ember jár-kel, mindenki nekem jön, semmi levegő nincs, meleg van mint a fene és hasonló dolgok. Kényszerhelyzet, muszáj elmennem és vennem valamit, hacsak nem szeretnék fekete ruhában lenni ellentétben a többiekkel. De, a nehéz hétvége kezdéséhez a reggelt egy hatalmas adag gyümölcssalátával kezdtem, és valamiért még most sem vagyok éhes.

(Mivel más is szokott ide a kedvenceiről írni, én is bátorkodtam..)
Valaki repítsen vissza a '90-es évek kpop slágerei közé. Mostanában több első generációs zenét hallgatok, mint mostaniakat. Annyira energikusak és kreatívak voltak akkoriban a csapatok. Néha én is megmosolygom az akkori divatot és hajviseletet, de ha visszanézem a gyerekkori fotóimat, hát igen, egészen más volt a trend akkoriban. Iszonyat nagy büszkeség tölt el ha arra gondolok, mivé nőtte ki magát ez a műfaj. Több fiatalnak érdemes lenne utána néznie, hogy mi is indította el a kpop sikerét, mert ha az akkori csapatok nem lettek volna sikeresek, valószínűleg most azt sem tudnánk, mi az a kpop. A Shinhwa pedig elképesztő, hogy máig zenél és egy tagot sem vesztett 1998 óta! Nem mellesleg, közel a 40-hez eszméletlenül vonzó férfivá értek...

A héten befejeztük az animációt, és sikerült leadni is. Amikor a beleegyező nyilatkozatot írtuk, akkor a nagy sietségben lehagytuk a szüleink aláírását, ezért azt még be kell pótolnunk, de reméljük, így is elfogadják a jelentkezésünket. Eléggé béna lett az animáció része, de ez a szösszenet is 2 napi vágásba telt. Nézzük a jó oldalát, végre tudok aludni. Majd ha vége a zsűrizésnek, akkor publikálhatjuk is.

az érzés, amikor harminckét percig csak a kedvenc sorozatbéli karakteredről keresel gif-eket, és annyi, már-már elfeledett jelenetre bukkansz rá, hogy az összeset feltöltöd a profilodra, így azt hiszed, hogy menő leszel. na, ez egy életérzés.
(btw, maggie rhee-ről beszélek, elég csak megnézni a profilomat)

Ó, hogy én mindig sírok a Titanicon.

Épphogy befejeződik a Titanic erre elkezdődik a Fel. Egyre jobb.

Olyan jó érzés, hogy a beadandóm, amivel 4 órát vesződtem megérte a fáradozást. Egy 2 oldalas térképet kellett készíteni. Én kretívkodtam, így jó hosszú is volt a folyamat mire megrajzoltam gépen. A tanár viszont nem kötött bele semmibe, ami nagy ritkaság, mert jó tanácsokkal vagy burkolt nem tetszést mutat a munkánk felé, de ezt jó szándékból. Sőt, még tetszett is neki. Szóval tényleg jó érzés, hogy miután dolgoztam vele az eredménye meglett.