Mire gondoltok most? II.

El sem hiszem, de ... kész a szakdogám.

nem sikerült az államvizsgám... ezt nem azért írom, hogy bárki is megsajnáljon, csak muszáj kiírnom magamból. meg hát, sajnálom én magamat eléggé... vagyis, nem is hogy sajnálom, hanem inkább tehetetlen dühöt érzek egy kis szomorúsággal megspékelve. heteket tanultam, volt, hogy reggeltől estig, az utolsó napokban átnéztem, átismételtem az összes tételt és erre ma délelőtt megkaptam 2 olyat, amit teljes szívemből utálok. amint megláttam a címeket, bepánikoltam és mindent elfelejtettem... az elsőnél tudtak segíteni, az meglett kettes, de a második... na igen. egyes. vagyis nincs diploma, júniusban újra mehetek államvizsgázni...

a szaktársaim azt mondják, hogy a négyből három tanár valószínűleg átengedett volna azzal, amit elmondtam a második tételnél, a negyedik viszont a tanszékvezető volt, akitől félek, mint a tűztől (és nem vagyok egyedül ezzel), szóval esélyes, hogy ő győzött... nem akarom amúgy őt hibáztatni, tényleg nagyon kevés információt tudtam elmondani a pánik miatt... csak na, azért mondtam egy-két dolgot.

a jó dolog az, hogy a konzulensem írt nem sokkal ezelőtt, gratulált a védésemhez és a szakdolgozatomhoz, azt mondta, hogy nagyon szép munka volt és hogy a tételekkel nagyon nagy pechem volt... (itt őszinte leszek, eltörött a mécses és az egész kéthónapos stressz lement rólam egy tízperces sírás keretében.) ezután pedig felajánlotta, hogy a szakdolgozatomat egy tanulmány formájában publikálhatnám egy, az egyetemen előkészületben lévő könyvben.

kedden sikeres pénzügyi-számviteli ügyintéző vizsgát tettem, ami így leírva még mindig elég hihetetlennek hangzik számomra. ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy sikeresen fogom teljesíteni ezt az egy évet, kinevettem volna, ugyanis elég sok negatív dolog történt az életemben ezen időszak alatt, s nem mindig tudtam úgy koncentrálni a tanulásra, ahogy kellett volna. összesen négy vizsgám volt, ezek közül kettőt ötösre írtam meg, a központim csak hármas lett, de ahhoz képest, hogy a tanáraim is elég rosszul nyilatkoztak a feladatokkal kapcsolatban, még ennek is képes vagyok örülni. ahhoz képest meg főleg, hogy úgy jöttem ki a teremből, hogy nem lesz meg az a negyven pont - kedves igazgatóúrnak pedig jövök egy üveg sörrel, mert abban fogadtunk, ha mégis meglesz, teljesítem ezt a kérését lol. a portfóliómra meg csak kettest kaptam, de ahogy a prezentációnál álltak az emberhez, még ezen is őszintén csodálkozom. mindenkit ott hordott le a vizsgabizottság, ahol csak tudott, a végén már ki kellett mennem a teremből, hogy én ezt nem fogom tudni előadni. rosszul is lettem, bőgtem, ketten kísértek ki a levegőre, akiknek innen is köszönöm, hogy lelket öntöttek belém. miután visszamentem, sírva prezentáltam, amiért nagyon mérges vagyok magamra, mert rám ez egyáltalán nem jellemző, a tanáraim, akiknek lehetőségük volt végigkísérni az elmúlt hat évemet, igencsak meglepődtek most rajtam. talán egy kicsit csalódtak is, amit nagyon sajnálok. a bizonyítványomban így összességében négyes szerepel, ami azért egy kicsit elszomorít, mert kezdetben ötösre hajtottam, de legalább elmondhatom, hogy ez is sikerült. hiányozni fog ez az egy év, rengeteg fantasztikus embert volt lehetőségem megismerni, akikre egytől egyig mind büszke vagyok, amiért nekik is sikerült levizsgázniuk, mert ez senkinek sem volt egyszerű menet. innen is szeretném megköszönni nekik és a tanáraimnak is azt a sok pozitív élményt, amit megtapasztalhattam <3

Amióta tart a vírus, én minden évben karanténba kerülök. Kezdem úgy érezni, hogy igazi szerencsétlenség vagyok. Tudom, hogy vannak jelenleg ennél nagyon problémák is.

Mai nap mentem dolgozni, de már akkor se éreztem magam jól. Mondtam kibírom, hát nem így lett. Haza jöttem. De a vezető úgy beszélt velem, mint egy kutyával. Alapból nem vagyok jól lelkileg mostanában. Négy hete meghalt az egyik déd mamám, a héten meg a másik. Szóval ilyesmikre nincs szükségem. Nagyon elgondolkodtam a felmondáson.

Közgazdász lettem

Halihó!

Ismételten évek teltek el, mióta legutóbb ide írtam, de éppen most lépegetek át azon a bizonyos küszöbön, ami a nagybetűs ÉLETbe visz, és olyannyira izgatott vagyok, hogy veletek is mindenképp meg kell osztanom, nem elég csak a családommal és az egész baráti körömmel.

Tehát elvégeztem mind az öt évemet a középsuliban, februárban jelentkeztem egyetemre, jól sikerült az érettségi is szerencsére és moooooost.... irány az orvosi!

Ehhez viszont 340 kilométerrel arrébb kell költöznöm, amit egyrészt rettentően várok, hisz otthagyom a családi fészket, teljesen magamra leszek utalva, viszont nyilván meg is rémiszt.

Szerencsére a leendő szaktársak eddig nagyon jófejek, aranyosak, úgy gondolom jól megleszünk az évek alatt, így hát nagyon nagy az öröm jelenleg.

Akik esetleg még néha-néha nézik ezt az oldalt, veletek mi újság? Olyan kíváncsi lennék, hogy akik régen sokszor írtak ide most hogy vannak.

Közel 3 év után visszatértem az oldalra. Nagyon durva, mennyire megváltozott a közösség, alig pörögnek a különféle topikok, eltűntek az emberek.
De az még durvább, hogy már 10 éve(!!!) vagyok tagja ennek a közösségnek. Emlékszem, hogy anno a könyvtárban -mert hát akkoriban nem mindenki engedhette meg magának hogy számítógépe legyen otthon- regisztráltam ide a barátnőimmel, teljesen poénból, gondoltam majd idővel úgy is letörlöm. Hát, a barátnők mentek, de az oldal megmaradt. xd

Újra rátaláltam az oldalra és megint beszippantott. Csak most végre "hasznos" tagja lehetek a közösségnek, mivel jelenleg van már annyi angol tudásom, hogy értelmes életrajzokat írjak. Tegnap Jordan lapját vettem át és egészítettem ki, és arról mintát véve ma elkezdtem Alex lapját átírni, amit még kb. egy 3 éve hozhattam létre és akkor csak összecsaptam, de most kezd alakulni. Valamint van még két lapom, amit évek óta nem frissítettem, majd a következő adag ők lesznek. De ennyire motiváltnak se éreztem magamat már egy jó ideje

Csak nálam vannak úgynevezett "szezonális sorozatok"? Mármint hogy az év bizonyos szakaszában újrakezditek őket, mert nosztalgikus érzéssel tölt el? Na, nekem ilyen a Teen Wolf, amit minden évben október végén - november elején kezdek el újranézni. Ahogy néztem a részeket, egyből eszembe jutott az oldal is, amikor még kb. minden második embernek a profilja Teen Wolfos gif-ekkel meg idézettek volt teletömve, mindenki kedvence vagy Lydia vagy Allison volt, valamint ment a #teamScott vagy #teamDerek hashtag. Durva, hogy eltelt az idő.
Most jelenleg két óraterv között van egy kisebb időm, szóval úgy döntöttem felélesztem ezt a topikot is és kicsit kiírom magamból a dolgokat. Az utolsó bejegyzés itt májusi (!!!!), ami azért is durva, mert szerintem ez volt az egyik legforgalmasabb topik, itt aztán mindenki kiírhatott mindent és csak úgy repkedtek a "tetszikelések" meg a válaszok. Most meg kong az ürességtől az egész.
Érdekes egyébként mennyit változotak az internetes szokások, ma már szerintem egy csomó tizenévesnek fogalma sincs erről az oldalról vagy hogy ez mekkora buli hely volt annó, a velem egykorúak meg már lassan házasodnak és családot alapítanak, gondolom nap végén nem az jut eszükbe, hogy "jaj, beírom már a mire gondoltok most II.-ba hogy a gyerek már megint nem evett, a párom meg szerintem megcsal." Ezekre a dolgokra amúgy is ott van az Asszonysutyorgó csoport Facebookon.
Egyébként elég röghöz kötött vagyok abból a szempontból, hogy én a 2010-2016-os időszakot sokkal jobban szerettem mint a mostanit, de ezzel szerintem rajtam kívül sokan vannak még így. Főleg technika terén ragadtam azon a szinten, a telóm kb 5 éves már, de még mindig használható, mert nem használom semmire se. Ha rajtam múlna már visszaváltottam volna a felcsúsztathatós telefonra.
Utolsó éves egyetemistaként egyébként is gyorsan telik az idő, a szakdolgozat, szigorlatok, tanítások így egyszerre eléggé pörgetik az amúgy iszonyat hosszú napokat. Ezer éve nem tudtam már időben lefeküdni aludni, alig 28 perc múlva már jelen kell lennem egy konzultáción, szóval nem a mai nap lesz, amikor sikerül kipihennem magam. Régen itt az oldalon mindig megvártam a késő estéket és borzasztóan vagánynak éreztem magam, ha éjfél körül még a topikokat írogattam, most meg már össze teszem a két kezem, ha éjfél előtt sikerül ágyba kerülnöm.
Azért remélem, egyszer újra fellendül az oldal és a topikok is, hogy aztán lehessen versenyezni, kinek sikerül egy teljes oldalnyi topikban utolsó hozzászóló lenni.

Elképedek, hogy egyes emberek mennyire bunkók tudnak lenni. Én mindig próbálok normálisan és kedvesen hozzáállni az emberekhez, de sajnos több az olyan aki nem. A legrosszabb mondjuk még mindig az, hogy a szemembe mosolyognak és a hátam mögött meg elhordanak mindennek. Ráadásul úgy, hogy az adott személy nem is ismer. Én akit nem kedvelek kerülök vagy ha lehetséges hozzá sem szólok.

Napok óta szenvedek azzal, hogy hol van internetem, hol nincs. Alapjáraton nem lenne ezzel akkora problémom, de pont akkor kezdi ezt el játszani, mikorra lenne egy rakat beadandóm, amikre nagy nehezen rá vettem volna magam, de így akkor tolódnak.
Pedig megfogadtam, hogy erre az utolsó évre betartom a határidőket.

A közönynél nincs is rosszabb. Az elmúlt időszakban, próbáltam nyitni egy-két ember felé. Lassan úgy érzem teljesen feleslegesen. Alapjáraton se vagyok egy nyitott könyv, de ha több ilyen lesz teljesen befogok zárni és onnan nehéz lesz a visszaút. Pár olyan ember van akiben tényleg megbízom és még nekik se mondom el minden gondolatom. Ezért is szeretem ezt az oldalt. Itt kiírhatom azokat a gondolataimat, amiket alapból nem mondanék el senkinek vagy csak nagyon kevés embernek.

Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal és lassan abba a fázisba esek, hogy már nem is izgat. Nem tudom eldönteni, hogy most akkor menjek-e egyetemre vagy dolgozzak, ha bármelyiket is választom az legyen a szakmámon belül vagy keressek teljesen más irányt. Alapjáraton szeretem a turizmust, szóval maradnék benne, a hotel részt talán ki is próbálbám, meg igazából az utazási irodák is érdekelnének, de idegenveztőnek tuti nem akarok menni, azt is csak azért csinálom, most mert jó volt a társaság és a kezdés előtt se tudtam mit csináljak. Néha azért rosszul érint mikor látom, hogy a velem egykorúak házasodnak, gyerekeik lesznek nekem meg sehol senki, mondjuk ha nyitnék az emberek felé és nem offolnám az összes srácot aki érdeklődik irántam.

Hihetetlen, hogy a legfelső hozzászólás az enyém, és 2021 decemberében írtam... Nem tegnap volt, el se hiszem, hogy azóta mennyit változtam.

Mondjuk az is igaz, hogy egy-két topic kivételével én sem kommentelek már sehova, cikkeket is ritkábban olvasok, viszont az adatlapszerkesztés az egyik kikapcsolódási módom lett az elmúlt időszakban.

Nem tudom amúgy, hogy megint hogyan találtam ide, de ha már itt vagyok, akkor leírom, hogy leginkább most az foglalkoztat, hogy holnap kezdek az új munkahelyemen, ami miatt egyszerre félek és vagyok izgatott. Remélem normálisak és kedvesek lesznek az új munkatársaim, remélem a főnök igazat mondott és nem egyből akarja majd, hogy mindent is tudjak, illetve a legjobban talán azt remélem, hogy itt majd megtalálom a helyem és egy hosszú, normális karriert csinálhatok. *fingerscrossed*

Próbálok összehozni 30 hozzászólást, hogy tudjak témát létrehozni