Mire gondoltok most? II.

Elküldtem életem legrizikósabb üzenetét, de nem merem megnyitni a választ. De szar vagyok...

Imádom, mikor a Neptun már a tárgyfelvétel legelején nem csak lefagy, hanem le is áll. Órákig nem lehet megnyitni az oldalt, utána meg "karbantartás" van. De te csak próbálj nyugodt maradni... Egyébként azt leszámítva, hogy kedden reggel nyolctól este hatig óráim lesznek, egész jó kis órarendem lett.

Jöttem én is ideg-összeroppanást kapni a tárgyfelvétel miatt szóval az a nagy helyzet, hogy szeretett iskolám bölcsészkara három külön helyszínen fut (kezeket fel, ha valaki felismeri, melyik csoda egyetemről beszélek). Én eddig nyugodtan elvoltam az egyiken, csakhogy az pont kívül esik Budapesten, és az oktatók egyre kisebb lelkesedéssel másznak ki, nem sok időpontot adnak itt meg. A következő félév keddi napjára végeredményben összehoztak egy hármas és egy "sima" kettes ütközést gyakorlatokkal, és egyszerűen nem hajlandók megoldani. Ami engem illet, én apátiába süllyedve beletörődtem, hogy heti két nap bevállalok több mint egy óra ingázást az intézmény két helyszíne között, hogy mindenhol ott tudjak lenni és ne csússzak el a tárgyakkal. Erre egy nappal a tárgyfelvétel előtt kitalálták, hogy nem, én csak arra az egy helyszínre vehetek fel órákat, ahol minden mindennel ütközik.
És most e-mailezhetek keresztbe kasul, remélve, hogy legalább elolvassák a tanárok, közben meg arról ábrándozok, hogy zokogva rárúgom az asztalt a dékánra. Mert közben meg annyira imádom ezt a sulit, de szinte ellehetetlenítik így a tanulást. holott tanárnak készülök, abból így is alig van, igazán megtehetnék, hogy nem szívóznak azzal a maréknyi emberrel aki erre a pályára akar lépni

nem tudom mi történik az oldallal, de hogy van itt pár roppant érdekes profil, az fix. most olyanokra gondolok, amik linkeket posztolnak cikkek alá, angolul írnak amúgy tökre nem odaillő szöveget, meg google translate szintű magyar szövegeket is.
LEKOPOGOM, de eddig én még nem kerültem bármiféle kapcsolatba ilyen profillal (csak a kommenteket láttam), de ahogy néztem szerencsére más sem.
az az egészben a legrosszabb, hogy nem egy ilyen profilt láttam már itt... máskor is gondoltam, hogy írok róla, de ma hosszabb idő után újra láttam egy ilyen hozzászólást és úgy voltam vele, hogy inkább akkor most.
egy szó, mint száz, ez eléggé aggasztó

Tele van az oldal trollal is. Sajnos. Aktív felhasználó pedig egyre kevesebb van.

Ezek többségében szerintem nem is igazi emberek, csak gép által generált spam accountok. Igazából veszélytelenek, ha nem kattint az ember a linkekre, amelyek (szerintem) vírusosak. Ezek sajnos a legtöbb oldalon előfordulnak, a közösségi oldalakon, főleg az instagramon is.
Troll pedig hálisten most egész kevés. Mondjuk aktív tag is, bár első lépésnek a régi tagok visszacsábítására az is jó lenne, ha nem 17 felugró reklámablakot kellene lecsapnia a blokkolómnak.

Bármennyire is izgultam miatta és hittem azt, hogy nekem ez nem fog menni, most boldogan és büszkén újságolhatom mindenkinek, hogy kedden mind a kettő írásbeli vizsgám sikeres lett Mindenki azt mondogatta, hogy tuti sikerülni fog, sőt mi több, nekem lesz a legjobb, az önbizalomhiányom miatt viszont sosem tudtam ezt elhinni. Rájuk hagytam, mondván, mondjanak, amit csak akarnak. Ezek után nyilván sokkolt a tény, mely szerint átmentem, olyan százalékot értem el, amely több, mint tökéletes (szóval nem pár ponttal csusszantam át a léc alatt), illetve a kettő közül az egyik tényleg nekem lett a legjobb. Azt hiszem, megérte az a három idegösszeroppanás, amit a vizsga előtti éjszakán kaptam...

Mikor az első felvonásnál elém helyezték azt a köteg papírt, el akartam sírni magam. Aztán kinyitottam és meglepődtem, amikor a reakcióm az volt, hogy "jé, ezt tudom". Ahhoz képest, hogy az elsőtől féltem jobban, a második rosszabb volt (mégis az lett a jobb, úgyhogy én ezt nem értem xd). Az egyedüli gond a vizsgáztatókkal volt, valahogy nem várom a kb. egy hét múlva esedékes találkát velük a szóbelin

A szóbelitől viszont fosok, mint állat. Össz-vissz 30 tételem van, egy tétel viszont itt kettőnek számít, mind a kettő tárgyból el kell mondani egyet, plusz 15 feladat is van, amik közül majd egyet kell megcsinálni. Nem csak az ott lévő emberekkel lesz gond, de kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy nekem emberek előtt kell beszélnem egy olyan témáról, amiről igazából fingom sincs, csak igyekszem megtanulni. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog és érettségi után elmondhatom majd magamról, hogy van egy pénzügyes szakmám. Jövő héten ki is hagyom a sulit, csak a szakmais napra megyek be, és a vizsga megtekintésére.

Az írásbeli azért adott egy kicsit vissza az elvesztett önbizalmamból, de sajnos nem eleget. Az meg megint csak "érdekes", hogy kivételesen egy mondhatni, pozitív hozzászólással érkeztem ide.

Néhány lány a közösségi oldalakon két kitalált sztori kőzött: CSAK és kizárólag fekete ruhákat vagyok hajlandó hordani, mert fekete a lelkem.

Én:

Először is arra hogy milyen jó lenne aludni normálisan...23:00 óta vagyok itthon, 23:30 fele elaludtam, de 3:00 óta fent vagyok. Borzalmas....


Másrészről minap vettem egy új tévét ami végre okos, így gyere rám Netflix.

Hát emberek... egy hét sírás és szenvedés után négyes szóbeli vizsgát tettem. Az országból azok közül, akik bevállalták ezt a vizsgát, négy embernek sikerült, jó érzés, hogy közöttük lehetek. Bár féltem, nyilván, a feleletemet sem éreztem kereknek. Alapból nem vagyok a felelések nagymestere, nehéz nyilvánosan kiállnom emberek elé. Zavarban voltam, sokszor szerintem rosszul is fogalmaztam, a hangom is rekedt volt. Ennek ellenére egyébként próbáltam magabiztosnak látszódni, ami úgy látszik, bejött. Mind a tanáraim, mind pedig az igazgató megdicsért.

Én kezdtem egyébként, így én hamar el is hagyhattam a termet. A másik két ember sokáig bent volt, addig én sírtam egy sort xd Beszélgettem nagyon sok tanárral és az osztálytársaimmal is, örülök, hogy érdeklődtek felőlem.

Ezennel le is zárhatom ezt az egész vizsgát, már csak az érettségi és kézhez is kaphatom a bizonyítványomat erről Az egész egyébként összesítve hármas lett, ami tökéletesnek mondható itt.

durva, hogy néhány srác mennyire pofátlan. buliban voltam pár barátnőmmel, ahol bár nagyon jól éreztem magam ( ), kicsit kellemetlenül érintett, amikor tánc közben full ismeretlen fiúk jöttek oda hozzám. az még nem zavar (annyira xd), ha megkérdezik, van-e kedvem táncolni, és még az is oké, ha random előttem teremnek, feltéve persze, ha utána veszik a lapot, de azért van egy határ, amit nem illik átlépni. egy srác, akit még sosem láttam azelőtt, konkrétan átkarolt hátulról. úgy kellett kirántom a kezeimet a szorításából, mert az, hogy eléggé wtf fejjel néztem hátra, nem igazán zavarta. egyébként bizonyos szempontból szerencsém volt, mert nem erőszakoskodott és le is lépett, miután egyértelmű lett számára, hogy ez nem fog összejönni, de akkor is. nem is tudom, mire számított. na jó, sejtem, de még így is fura. főleg, hogy amúgy négy barátnőmmel táncoltam, és szerintem eléggé egyértelmű volt, hogy nem pasizni mentem oda. de még ha az utóbbi is lett volna a helyzet sem ment volna sokra nálam ezzel a csajozási technikával. szerintem alap, hogy engedély nélkül nem fogdosunk senkit, főleg nem idegeneket. pont.
de amúgy mindegy, már rég elfogadtam, hogy valószínű egyedül halok meg lol. nem mondom, hogy minden fiú trash, de én valamiért csak azokat vonzom rip. néha azért, menthetetlen romantikus alkatként eljátszom a gondolattal, hogy jó lenne megismerkedni egy kedves illetővel, akivel végre lenne egy egészséges kapcsolatom, amiben gusztustalanul boldog lennék, de az az érzésem, hogy ez lehetetlen *sigh*

Jó, oké, tudom, hogy mindenki unja már, hogy csak panaszkodni járok ide, elhihetitek, én is unom magam, de annyira elkeserít, hogy akárhova megyek, mindenki szerelmes. Tudom, hű de nagy tragédia, de mégis. Annyira szarul esik, hogy ott enyeleg mellettem a buszmegállóban 20 párocska, nincs olyan barátom, aki ne volna párkapcsolatban, az egyik legközelebbi barátom konkrétan egy hete kérdezte meg, hogy szeretnék-e koszorúslány lenni az esküvőjén, és félre értés ne essék, mindenkinek örülök, teljesen őszintén, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én mennyire egyedül vagyok, és soha nem is volt senkim. Nem tudom, belőlem egyszerűen hiányzik az a plusz, ami másokban benne van, és amiért megérné velem lennie bárkinek. Egy fiú, akinél örültem volna, ha lett volna valami, épp ma írta meg, hogy kedvellek, aranyos vagy, de nem hiszem, hogy ez most nekem beleférne, ne haragudj.
Tudom, tudom. De sz*r nekem. Másoknak rosszabb. Ezt is tudom. De lassan úgy érzem, hogy ez az állapot életem végéig kitart, és akárhogy is kapálózok, nem tudok rajta változtatni, és ez mélyen elkeserít.

Küldöm szeretetem és támogatásom, én is épp így érzek. Igaz, nekem voltak már hosszabb-rövidebb fiúügyeim, de a vége mindig az lett, hogy elhajtottak, szóval én is eléggé úgy érzem, hogy valami hiányzik belőlem. Látom a szerelmes embereket élőben / neten, és nem tudom elképzelni, hogy valaha hasonlót fogok még megélni. Még ha vonzódik is hozzám valaki eleinte, amint közel engedem magamhoz, rájön, hogy ja, inkább mégse, köszi. Most is egy ilyen élményt próbálok feldolgozni, és lassan kilábalok belőle, de akkor meg marad az üresség, szóval nem is tudom már mi a rosszabb.

Ehhez kötődő vicces kis szituáció a napokból, amit eredetileg akartam megírni ide:
Egy Bizonyos Fiú: Akármit is mondasz, tudom, hogy rossz lenne neked ha én mással lennék, és nem akarlak még jobban bántani, szóval lesz egy határ amit a jelenlétedben nem lépek át.
Ugyanaz a fiú egy nappal később: *egy buliban tőlem két méterre nyomul különböző lányokra, aztán összebújva lassúznak a Most múlik pontosanra* Igaz, én az utóbbi alatt már a terem túlsó végében voltam, és részegen és sírva rekedtre énekeltem magam miközben a barátnőimmel lassúztam (nyugi én is tudom, hogy ez gáz)
És jó, nyilván nem akarom visszafogni, lépjen csak tovább, nekem is az kéne, csak nekem ugyebár nem megy olyan könnyen ez az ismerkedés téma. És igazából csak simán sz r volt, nagyon sz r ezt látni, de majdcsak túlélem valahogy, mást nem tehetek.

tuti mindenki agyára megyek már az állandósult panaszaimmal, de elnézést, ezt szeretném kiadni magamból. elnézést az újabb negativitásért. tényleg. próbálok azért javítani rajta
tesitanárom nem képes felfogni, hogy a térdem miatt nem csinálhatok meg mindent és lekiabál, ha nem 100%-ot adok, vagy épp nem csinálok egy feladatot, mert az előző megviselte a lábam. bezzeg a mellettem lévő csaj alig csinált valamit és szinte rá sem szólt.
végre közel egy hónapja eljutottam egy sráchoz, akihez heti kétszer járok edzésre a térdem miatt és nagyon sokat segít. a térdem is sokkal jobb azóta, meg állandóan izomlázam van. kineziológiai szalagjaim is már több hete vannak és nem tudom mennyire lesz ez majd fura, de imádom őket! olyan erős biztonságérzetet ad, amit még a térdvédő sem tudott. és fura, de még azt is élvezem, hogy kicsit húz na, azért csak volt valami jó is.
sorra jönnek az igazságtalanságok: magyar tanárom már megint hiányzik, és ha ő nincs, akkor egy hetet hagyunk ki magyarból, hiszen sosem magyar tanár jön be helyettesíteni, hanem a biosz.. és az hozzátartozik, hogy a magyar tanár sokszor hiányzik sokat.
szintén a magyar tanárnál: sosem írja fel, hogy mit és mikorra kéri és sosem követi nyomon. én meg ugye vele ellentétben mindig feljegyzem és nekem ilyen gondom nincs, de más igen ( ): mindig időben adom oda és minden egyes alkalommal csak én csinálom ezt meg. a többi 30 akárhány diák meg mindig hetekkel néha hónapokkal később. és ez nem látszik meg a jegyeken, ugyanúgy kap 5-t az a fiú, aki egy hónappal a határidő után adta le, mint én, aki viszont rendesen időre.
minden egyes dolgozatot el akarnak halasztani és sokszor sikerül is.. jó, néha én is örülök neki, de nekem azért ez túlzás. ha mi általánosban ilyenre még csak utalni is mertünk volna, kiakadtak volna a tanárok. egyszerűen mondták, hogy holnap dolgozat és kész.
angolra, magyarokra mindig csak nekem van kész a házi, beadandó, órai jegyzet és senki nem csinál semmit, mert tudják, hogy nincs következmény..
magyar órán állandóan üvölt az osztály és az első sorban nem hallom, mit mond a tanár. de a szomszédos padsorban ülő lány csámcsogását bezzeg kristálytisztán hallom.
mindegy egyes magyar doga előtt, néha más tárgynál is, mindenki üzenetekkel bombáz, hogy küldjem be az anyagot. ezzel annyira nem is lenne gond, ha az osztály legalább negyedének lenne füzete, de nincs. egész évben nem dolgoznak, ilyenkor meg pánikolnak... beadandónál szintúgy. most nem azzal van a gond, hogy segítenem kell, mert ezt szívesen megteszem, hanem az zavar, hogy hálátlanok és kihasználnak. és már elértük azt a pontot, hogy óra előtt lebbennek oda hozzám. szívesen segítek, de már elértem azt a pontot, hogy elegem van és befejeztem. évekig csináltam ezt. és természetesnek veszik, hogy nem csinálnak órán semmit, ezzel szemben én végigdolgozom az órát pár másik lánnyal, és nincsen belőle semmi következmény és úgyis megkapják az anyagot tőlem. és rosszul esik. minden magyar óra úgy néz ki, mintha lyukas órán ülne bent az osztály. de most végre a sarkamra állok és befejeztem. oldják meg maguk. egyetemen úgysem leszek ott mellettük, hogy folytassam ezt. egyik barátnőm is mondta, hogy már egy ideje várt, hogy mikor bukok ki emiatt. hát most:)
az utolsó pedig: barát téren is ért pár csalódás. a lány, akit hosszú ideig legjobb barátomnak hittem elég rendesen elvágta magát a szememben. nem tudom, hogy mindig is ilyen lett volna, vagy csak idén erősödött fel, vagy csak idén láttam igazán, de a viselkedése.. ő sem tanul, és a dolgozatoknál meg elvárja, hogy tollba mondjam neki az egészet. amikor meg szólok neki, hogy először a sajátommal foglalkozok, akkor meg duzzog. (háttérinfó: nem egyszer kapott jobb jegyet 0 tanulással úgy, hogy én csináltam meg neki a dolit, majd a képembe vágta, hogy mennyivel jobbat írt ő, aki semmit sem tanult, én meg milyen sokat és nem látszik. érdekes, de mindig elfelejti, hogy azt nem is ő írta..) múltkor jelenetet rendezett tézé közben, mert szerinte 3 feladat (a 8-ból) megoldása az ő dogájából semmi segítség volt a részemről. majdnem egyes lett a tézém, csak mert hisztitett (erre már sajnos tényleg nincsen jobb szó) és még amúgy ezt sem köszönte meg.
olyan szinten néz le másokat, hogy az valami hihetetlen. múltkor olyanokat mondott, hogy ő mennyivel elitebb, mint mi "tucatszakot" választók, akik csak imádkozzanak nyugodtan, hátha bekerülünk a kevéske pontjainkkal, míg ő biztosan bekerül. amikor meg egy hétig olyan rosszul voltam, hogy néha felkelni sem tudtam majd mentem suliba, hallgathattam, hogy egy hétig szimuláltam meg lógtam..
duzzog meg arcokat vág, amikor másokkal beszélek és nevetek és nem vele foglalkozok.. matekról is jövünk le egyik barátnőmmel, ez a lány meg ül a helyén nyomja a telefont és arcokat vág, amiért mással nevetek..de rájöttem, hogy azt akarja, hogy csak vele foglalkozzak, mással meg ne. eleinte még bűntudatom volt, de miért üljek ott mellette, míg ő telefonozik ..?
deee majdcsak lesz valahogy, de még mindig türelmesen várom a pozitív pillanatokat és fordulatokat:)

Ez az oldal humortalan, hogy nekem fáj. Beállítottam lakhelynek egy "kétértelmű" nevű települést, erre nem engedi nekem most, hogy konkrét települést állítsak be, az ezelőttit pedig leszedte Shame on you starity.
És mi lenne, ha tényleg ott laknék? Ugyanis valós helyról van szó.

Megmondaná nekem valaki, hogy miért az a jól bevált, megszokott magyar mentalitás, hogy ha valaki segíteni próbál másokon, akkor abba jól belekötünk, belerúgunk és lehurrogjuk, és belekötünk a legkisebb dologba is?

akiről meséltem múltkor, alkotott a héten is. csakhogy már megelégeltem a viselkedését és végre nem hagytam annyiban a dolgokat.
már többen is mondták nekem, hogy a lánynak eléggé agresszív kitörései vannak néha és elég sokszor én vagyok az alany, aki ezeket meghallgatja. és ha éppen nem egyezik a véleményünk, akkor szépen elhord engem is.. viszont elértem azt a pontot, hogy már jóval határozottabban szóltam, de arra már nem futotta neki, hogy reagáljon is rá. egyszerűen piszkál, beszólogat, de amikor megvédem magam már nem tud mit mondani és csendben marad, elfordul majd nyomkodni kezdi a telefonját. egyik héten nem volt és azt vettem észre, hogy sokkal jobb volt a kedvem akkor. és igazából akkor gondolkodtam el úgy igazán, hogy barát az ilyen..?
sportosabb ruhákat mutogatott nekem instagramon és kérdezgette, hogy tetszenek-e, mire mondtam, hogy szerintem jól néznek ki, bár más színekkel jobban tetszene. meg sem hallgatott végig, mert közben felhorkant és közölte, hogy ugyan, úgy sem tudnám őket felvenni sehova. kicsit bunkóbban fogalmazott, de a lényege ez volt. amikor jöttem a térd edzéssel megint felhorkantott. na, erre visszakérdeztem, hogy miért ő hol venné fel. kétszer ismételtem meg. és amikor nekiállt duzzogni összenézett velem egyik osztálytársam, aki intett, hogy hagyjam rá, nem ér többet. csak azért ez bánt kicsit, de nem baj, mert legalább kiálltam magamért és elmondtam kerek perec a véleményem, és esküszöm.. jó érzés volt.
egy másik osztálytársam kezdett el erről a lányról beszélni egyik nap és bevallom őszintén jó érzés volt, hogy egyes dolgai másokat is zavarnak, mert már kezdtem azt hinni, hogy én fújom fel a dolgokat.
valószínűleg ebben is több volt a negatív, mint pozitív, de nekem most valahogy az többet jelent, hogy végre rájöttem vele kapcsolatban pár dologra, hogy nem veszem fel a beszólásokat és nem foglalkozok azzal, hogy ő mit gondol. nem fogok elhanyagolni másokat, csakhogy ő örüljön.
és valami garantáltan pozitív dolog: a srác, aki az edzéseket tartja, mondta, hogy még egy hónap és utána beszélhetünk újra a lovaglásról addig még ezt kihúzom valahogy és végre folytathatom a lovas edzéseket is *-* térdem miatt már egy hónapja és egy hete nem ültem lovon, úgyhogy már nagyon hiányzott. bár a lovakhoz mondhatni egész rendszeresen megyek ki, csak azért mégis

No offense, de néha azt érzem, az embereknek egyszerűen lételeme, hogy belekössenek dolgokba, és direkt kinyilvánítsák, hogy mennyire egyediek, mert másképp gondolkodnak, mint "az alacsony tömeg". Teszik mindezt teljesen irreleváns szituációkban, abszolút szükségtelenül. Ezek az emberek miért nem kötik le inkább magukat valami olyannal, ami örömet okoz nekik, ahelyett, hogy azokba szúrnának egyet, akik épp örülnek valaminek? Vannak dolgok, amiket szabad megtartani magunknak, és akkor kicsit talán szimpatikusabbnak is tűnünk.

Nem tudom, hogy mit érezzek azzal kapcsolatban, hogy bezárták az egyetemet. Ez egyrészt jó, mert legalább ilyen úton nem terjed tovább ez a sz@r. Másrészt viszont ott van a bizonytalanság. Meddig nem kell menni? Oké, felrakják coospace-re a tanárok az anyagot, oké felkészülök, de mi lesz a zárthelyikkel? Csúszik az egész tanév? Átrakják a vizsgaidőszakot? Csak vizsgák lesznek? Eddig nem pánikoltam, igazából most sem. Tudom, hogy ez az egész krízishelyzet azért van, hogy megállítsuk a terjedést Magyarországon. Tudom, hogy a pánikkeltés miatt félnek sokan ennyire, ezért se kedvelem annyira a médiát, a feszültséggerjesztésen kívül mást se csinálnak január óta... Holott, a COVID-19-nek sokkal alacsonyabb a halálozási rátája, mint a sima influenzának... Na de mindegy, az ember az ismeretlentől fél a legjobban, ezt el kell fogadni. Én csak ezt a bizonytalanságot nem szeretem... Nyilván a tanároknak is ülésezni kell, valószínűleg a pestiek is bele fognak szólni, de akkor is... A bennem élő leendő közgazdász érdekesnek találja a gazdaság alakulását, de azért nem bánnám, ha minél előbb túllehetnénk ezen az egészen.

Ez egy hatalmas hiszti. Én már ott nem tudom ezt az egészet komolyan venni, hogy miért csak az egyetemeket? Miben más az ilyen téren, mint mondjuk egy középiskola, vagy pici gyerekek? Olvastam ilyen-olyan cikkeket, hogy a kisebbekre nem veszélyes, de majd lesz ha iskolákban is elkezd terjengeni a járvány.
Ha akkora nagy gáz lenne, akkor szerint minden intézmény bezárását elrendelnék. Persze én itt laikusként beleugatok, milyen kellemes ember vagyok .
Ofc nem akarom, hogy bezárják az iskolákat, főleg nem hosszabb időtartamra, de ezt az észjárást képtelen vagyok felfogni. Nyilván vírus van, lehet veszélyes is, de az ahogy te is mondtad, a mezei influenzában többen halnak meg.