Mire gondoltok most? II.

Összevissza törlik a fiókokat ez egyik játékban amivel játszol és fosol, hogy te ne kerülj a szerencsétlenek közé. Közben a szerverek akadoznak, mindeközben körülötted megint felhozta a család az elmúlt 8-10 év kedvenc balhérobbantó témáit.

Hétfőn mennem kell dolgozni több mint 1 hónap után (leállásunk volt) és baromira nincsen kedvem. Tudom, tudom örüljek hogy van munkám na meg hogy volt leállás...de azért csak rosszul érinti a lelkemet, mert könnyebb itthon csücsülni és netezgetni a fizetés meg érkezik a számlámra. Na, jó egy kicsit várom mert aláírom az új szerződésemet mire hazaérek párom jön hozzám és hoz nekem süteményt (ez lesz a napom fénypontja )

Ezerrel készülök a nyelvvizsgámra (jövőhét pénteken és szombaton lesz), már álmaimban is nyelvvizsga feladatokat oldok meg. Anyu szerint ez már kezd kicsit beteges lenni és le kellene állnom, de valahogy úgy érzem, hogy nem aggódok rá teljesen erre az egészre. Mindig is legnagyobb félelmem a szóbeli volt, de most valamiért még attól se tartok. Persze, bennem van egy pici drukk, de semmi több. Csinálom a feladatokat, hogy a lehető legjobban menjenek, készülök a szóbelimre is amikor csak tudok, de teljesen nyugodtan állok hozzá ehhez az egészhez, ami őszintén szólva kicsit zavar. Más nem alszik napokat meg idegeskedik, én meg úgy oldom meg mind a szóbeli, mind az írásbeli részeket, mintha házit írnék. Szerintem valami nagyon nem oké nálam.

Ahh hosszú évek után megint ott tartok, hogy beállok apácának. Egy éve nincs barátom, és sokáig ki voltam békülve ezzel az állapottal mert olyan csalódott és kiábrándult voltam, most viszont már kezdek ott tartani, hogy jó lenne, ha esetleg össze tudnék ismerkedni valakivel. De egy akárkivel már nem akarnék összejönni, az előző nyomoronc óta magasabban van a léc, viszont már úgy tűnik el vagyok átkozva. Akárki tetszik meg mostanában arról kiderül, hogy barátnője van, vagy ha addig nem volt, akkor abban a szent pillanatban lesz, mintha én vonzanám be nekik. Egész őszi szünetben más sem jött velem szembe, mint különböző bizalomgerjesztő fiúismerőseim őszi-idilli-szerelmes-barátnős-örökkéegyüttleszünkmerttökéletesekvagyunkegyütt képei. Közben az összes összes barátnőmnek pasija van, ezt is hallgathatom, hogy "Jajj találd ki kinek van a legcukibb barátja..."
Nyilván lehetne sokkal rosszabb is az életem, de szerintem valahol mind tudjuk, milyen kellemetlen tud ez lenni.

analitikát kéne tanulni és nem azon sírni hogy hogy baszom el a saját érzelmeimet de ez nem úgy tűnik hogy egyhamar meg fog történni

Azt hiszem meg fogok bukni matekból. Siralmas lett az első zh-m és hiába értem valamennyire a mostani anyagot, nagyon félek, hogy nemhogy vizsgázni, de még pótzh-zni se mehetek majd...

A matekot leszámítva minden tantárgy megy, viszont enélkül meg nem adják oda a diplomát.

arra, hogy mennyire ki van halva az oldal. a legnépszerűbb cikkek alatt is van vagy 8 hozzászólás.

arra, hogy miért nem tudok továbblépni a megtörtént dolgokon, amin már úgy sem lehet változtatni. folyton azon gondolkodok, mit gondolnak rólam mások, és már kezdek az agyamra menni. :/

tényleg eléggé kivan halva ez az oldal.
megint jövök siránkozni mennyire egy elbszott szerelmi életem van, hogy szerelmes vagyok egy olyan emberbe, akibe nagyon nem kéne és az összes barátnőm közül egy ember érzi át a helyzetem, vele is tegnap békültem ki. 2 hónapig magamba szenvedtem, nagyon rossz volt, senkinek nem kívánom. emellett állandóan dolgozom, hogy lefoglaljam magam, de úgyis ott van mindig és ez így még rosszabb. de végre beismertem magamnak, hogy szerelmes vagyok ez is haladás.
emellett minden hétvégémet emiatt bulikban töltöm vagy iszom, nemrég értem haza egy meghitt borozgatásból, ott végre nem hagytak siránkozni.
valahogy kikéne ebből lépnem, mert a májam lassan tönkremegy.

Arra hogy tegnap végre 3 nap után máshova lettem beosztva hálistennek, de akit a helyemre tettek nem engedi a főnököm oda mert hülye mint a segg, ezért én csináltam az ő munkáját és holnap is én fogom...
Persze ott volt az a nő a gépünkön de nem hogy segített volna még hátráltatott. Aztán még felvolt háborodva miért vagyok mérges rá..

Hogy lehet télen, egy koliban (ahol szintenként több, mint ötven ember van) minden nap este hétkor 50 percig zuhanyozni forró vízzel??? Nem hagyott a csaj egy csöpp meleg vizet se, minden tiszta víz mint egy törökfürdőben, sőt még az ablakot is teljesen kinyitotta, hogy bejöjjön a -6 fokos levegő. Miért??

Mi a franc baja van ennek komolyan

A vizsgaidőszakra való bemelegítésképp ezen a héten három napon belül 5 ZH-t írok + három beadandóval kell elkészülnöm (szerencsére ezeket már megírtam), rohangálnom kell karácsonyi ajándékok után (mert ugyebár én lakok Budapesten, adnak pénzt aztán intézzek el mindent), éééés ha ez így nem lenne elég fantörpikus, évek óta először betegedek meg, ráadásul egy jó kis középfülgyulladást sikerült összehozni. De akárhogy számolom, péntekig nem jutok el dokihoz, mert a háziorvos véletlenül pont akkor rendel, amikor ZH-t írok. Sebaj, majd a szabad kezemmel borogatom a fülem

December 17. után a Tumblr valószínűleg szép lassan meg fog dögleni a p*csába...

csak 3 szó:
sikeres középfokú nyelvvizsga.

Hétfőn voltam fogorvosnál a fogínyem van begyulladva de egy bizonyos részen jobban azt mondta nem javul menjek vissza, nos visszamentem ma. Telefonáltam illedelmese hogy emlékeznek e rám stb, erre ezt a választ kaptam az asszisztenstől "egyefene gyere be, de a doktornőnek dolga van" hozzátenném körzetis fogorvos és délig rendelne és délelőtt keveredtem oda 11:10-kor. Nem csak sima gyulladásom volt lett egy gennyel teli hólyagom, nemhogy kibökte volna tűvel, kézzel kinyomkodta érzéstelenítő minden nélkül majdnem bepisiltem még sírtam is. Közben mondogatta hogy hogyan lett ez ekkora, meg miért nem hétfőn volt ilyen...
Na meg szerinte van rá esély hogy feltelik megint, ha nem tudnék elmenni vasárnap dolgozni menjek ügyeletre valamit kezdenek velem.
Nem baj túléltem azt hiszem most nagyon hosszú ideig fogorvoshoz fogok járni.
Félreértés ne essék örülök hogy fogadott és nem mondta ne is menjek mert nincsen ott a doktornő, az nem tetszik ahogy kifakasztotta a hólyagom, valahogy más módszerre gondoltam. A végén még mondta ha feltelne megint nyomjam ki magamnak...na pont erre gondoltam a székben míg kínzott ha tudom hogy így szabadít meg kinyomom magamnak.

Nagyjából ötödjére néztem meg az imént az Avengers: Endgame előzetesét, és még mindig nem vagyok képes sírás nélkül kibírni a végéig...

jelenleg állandóan dolgozom és ez számomra egyfajta terápia a gyász ellen. ha otthon vagyok sírok, állandóan akörül jár az agyam, tegnapelőtt is mikor otthon voltam megláttam egy képet a papámról és sírtam. jelenleg olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok rá és valahogy nekem erre van szükségem most, vagyis nagyon ezt érzem.
5 óra múlva kelek, de az tartja bennem a lelket, hogy a legjobb barátnőmmel ketten fogunk dolgozni és este jön az én kis szerelmem is, akit viszont napokig nem láttam és nem is fogok, veszekedtünk egész héten is, de béke van. nekem egyébként jelenleg minden összejött az életben, ennyit egy héten régen sírtam, de küzdök az ellen, hogy ez az egész tönkretegyen.

Bekövetkezett, amitől féltem. Megbuktam a matek pót zh-n és nem mehetek vizsgázni. Ami a legbosszantóbb, hogy 2 ponton múlt. Az nem érdekelne ennyire, ha 5 vagy 6 pont kellett volna. De hogy kettő...
Ha a jó oldalát akarom nézni, mondhatom, hogy ebben az esetben valószínűleg csak 1 vizsgám lesz 20-án és utána februárig szabad vagyok, de azért örültem volna, ha meg tudom csinálni a rothadt matekot.

a tegnapi nap folyamán lezajlott életem első igazi nagy bálja, a szalagavató. furcsa érzések kavarognak bennem, ugyanis kezdetben nagyon semlegesen, mondhatni már közömbösen álltam az egészhez. kezdve azzal, hogy mikor az egyik barátom felkért táncolni, egyáltalán nem éreztem semmiféle izgatottságot, még egy ütemet sem hagyott ki a szívem. aztán az elején a próbákat is unalmasnak találtam; utáltam, mikor megnéztem az órarendem és láttam, hogy tánc következik. aztán ez valamilyen szinten változott, megszerettem a táncunkat. de azért még mindig nem vágódtam hanyatt a szalagavató gondolatától. így visszanézve, ez jól is jött tegnap, ugyanis valószínűleg tartom, hogy emiatt a hozzáállásom miatt nem izgultam szét magam (az egyetlen aggodalmam az volt, hogy a hajam túlélje a szalagtűzést, meg az osztálytáncunkat, és a keringőnk alatt is úgy álljon, ahogy szeretném.xd) hálaistennek, minden nagyon jól ment, egy-két - a közönségnek egyáltalán nem feltűnő - bakival simán megúsztuk a partneremmel a táncot. és emiatt, hogy ilyen jól éreztem magam, most nagyon furcsa gondolatok kavarognak bennem. ugyanis, nagyon üresnek érzem magam, ha arra gondolok, hogy vége. annak ellenére, hogy az elején mennyire nem érintett meg az egész, most legszívesebben visszamennék az időben, és újra, meg újra átélném. azon gondolkodom, hogy ezeket amiket most itt leírtam, megosztom a táncpartneremmel is, csak az a baj, hogy egyáltalán nem ennek az érzelgős lánynak ismert meg, nem tudom, mit gondolna utána rólam, nem akarom lerombolni az eddig felépített imázsomat.xdd anyway, ez a szalagavató sok mindenre ráébresztett magammal és másokkal kapcsolatban is, szóval hálás vagyok, hogy részese lehettem, biztos vagyok benne, hogy életem egyik legszebb napjaként gondolok majd vissza rá.