Mire gondoltok most? II.

El se hiszem, hogy holnap már gólyatábor.
Hihetetlen, hogy milyen hamar eljött ez a nap.

Az ilyen embert miért nem lehet kirúgni? Komolyan higgyem el hogy nem kavar a főnökkel vagy a szülei nem pénzelik a céget?



És az ilyen rbancok veszik el mástól a lehetséget. Komolyan. Valljuk be, ő a főnök krvája. Külön pozíció más fizetéssel. Ne rendes alkalmazottként legyen feltűntve aki semmit sem dolgozik, az ő munkáját is más végzi el...

Már augusztus elejétől iszonyatosan paráztam ettől a tanévtől, ami egyre csak erősödött bennem, ma reggel pedig még a gépezéstől is elment a kedvem, ami ritka nálam. Egyszerűen borzalmas napom volt, mintha a pokolban lettem volna, így is fogom nevezni azt a helyet. Már korábban írták nekem hetedikesek az órarendüket, ezért bíztam benne, hogy talán nem is kell lennem 15.05-ig. Hatalmas sokként ért, mikor a kezembe nyomták azt az órarendet, mert mert négy nap van nyolc darab tanórám. Pénteken is negyed háromig kell lennem. Iszonyú nagyot csalódtam ebben az egészben, nem tudom hogyan fogom kibírni. Egy csomó új tantárgy, mi is az az egészségtan? Már megint mit raknak be? Nem elég már így is? Eddig még nem hallottam erről a tantárgyról életemben, lehet megint újonnan találta ki valaki. Ez az ötnapos testnevelés is kiborít és úgy őszintén kinek van kedve már 14.20-kor ugrálni, futkározni és tornázni? Az az ebéd is lehetne sokkal rövidebb, 15 perc alatt simán megebédel mindenki az osztályból, egyébként csak mondom, hogy 3-an járnak a sótlan kaját enni az ebédlőbe. A tanulószobára is először szinte mindenki járt, most meg hogy annyira erőltetik, már kérelem kell, hogy 16 előtt hazajöhessen a gyerek; 2 gyerek jár a 22-ből tanulóra. Az etnikán eleinte a romákról tanultunk - én ennek sem látom sok értelmét, mert szinte semelyik ismerősöm nem hallott még ilyenről, azt hitte, hogy véletlen hozzáraktam egy e betűt. Most meg az énektanár járkált helyettesíteni mindig, mert kevesli a heti egy éneket. De amúgy azt a tantárgyat sem szereti senki, ahogy a testnevelést sem. És az egészben még az is rossz, hogy ha hazaértem még kell olvasnom kötelező olvasmányt, leckét írni, tanulni az írásbelire, tanulni a szóbelire... semmi szabadidőm nem marad majd. Nem azt mondom, hogy nem kéne tanulni vagy valami, mert rájöttem, hogy igen, van értelme tanulni, mert lehet hasznosítani, de sok tantárgynak nincsen érdeme. Ne haragudjatok ezért a nagy kiakadásért, de tényleg kivagyok most. Csak kérdezem: nálatok is olyan rossz a helyzet, hogy általánosban 8 órátok van 4 nap is? És már a héten minden eszerint a végleges órarend szerint lesz:

Ma a Müllerben voltam, ugyanis barátnőm szülinapjára vásároltam egy-két kozmetikai dolgot. Hallottam ahogy egy sorral előttem egy apuka megszólal: "Kicsim, nem tudom melyik fogkefe jó neked, mert nem hoztam be a szemüvegem és nem látom a szöveget." Mivel engem a szüleim arra neveltek, hogy segítsd az embertársaidat ha tudod, odamentem az aoukához és felajánlottam a segítségem. A többi nem is lényeg, csak a következő párbeszéd:
Apuka: Annyira ismerős vagy nekem valahonnan.
Én: Hova jár a kislánya oviba?
Apuka: Az xy-ba.
Én: Hát, akkor nem az oviból én csak az xy-ba, meg az xy-ba dolgoztam.
Apuka: Aha, te akkor biztos óvónéni vagy.
Én: Nem, csak egy középiskolás diák...
És az apuka először azt hitte hogy viccelek, csak miután észrevette hogy nem nevetek, ő is abbahagyta. Szerencse, hogy az ilyeneken már nem tudok meglepődni..
OFF: Az órarendem hiper-szuper jó lett, igaz, első két órában vannak az emeltjeim (de jó lesz hétfőn 2 emelt biosszal kezdeni) de csütörtökön olyan laza óráim vannak, mint etika, dráma, tesi. És ami a legjobb: csütörtökön és pénteken csak 6 órám van.
Egyébként ezt mi már nagyon régen kiérdemeltük, az előző évi órarendünk olyan szörnyű volt, hogy az összes tanár minket sajnált egész évben, hogy hogyan lehet ilyen rossz órarendünk és hogy bírjuk mi ezt... Csak itt az a gáz, ha már egy tanár is azt kérdezi, hogy "hogyan lehet ezt kibírni?"..

Az öcsém most lett hetedikes, szóval bejött neki a fizika, a kémia, a biológia meg a földrajz. Innen is szeretnék gratulálni a csodálatos általános iskolájának, ami berakta mind a négy tárgyat egy napra (plusz mellé még a törit és két lazább tárgyat.) Miért cél manapság, hogy kinyírják a gyerekeket?

Tegnap és ma is elkezdem azon sírni, hogy milyen botrányosan rossz az órarendem. Az összes tantárgyat össze lehetne sűríteni 3 napba, de inkább széthúzzák, hogy minden napra jusson egy kötelező óra.
Ja meg vannak új szobatársaim a koliban és hát... soha nem akartam még ennyire hazamenni.

Végre megkaptam az órarendem, már épp ideje volt. Elég "vicces" volt, hogy a TÁTK-n kívül minden kar tudta a tárgyait.

Annyira nem rossz, jobb annál, mint amire számítottam. Bár az kicsit gáz, hogy hétfőn 20.15-kor végzek majd, a buszom pedig 20-kor megy, utána meg egy óra múlva. Na mindegy, kárpótol az, hogy hétfőn délben kezdek, kedd és szerda 10 után, szerdán csak egy órám van, csütörtökön végzek egykor és ami a legjobb, hogy pénteken nincs tanítás.

A tárgyaim is érdekesnek tűnnek, bár azt a matek I-et már most elküldeném melegebb éghajlatra. De a többi tényleg jó, a pszichológiának pedig nagyon örülök.

Régen akadtam itt ki, úgyhogy szerintem eljött az ideje xd

Nos, egész nyáron nem beszéltem az akkori barátnőmmel, igazából én voltam az, aki véget vetett a kapcsolatunknak. Sajnos eléggé tudok ragaszkodni egyes emberekhez, mert rettegek attól, hogy mindenki elhagy majd és egyedül fogok maradni egész életemben. Tőle rosszul esett az, hogy mindig talált magának másik legjobb barátot és én csak egy felesleges harmadiknak számítottam. Egy pótléknak. Ha valami baj volt, én ott voltam neki, de ő az utóbbi időkben ezt nem tette meg értem, holott szerintem a barátságban az is fontos, hogy kölcsönösen támogassuk egymást.
Hétfőn, az évnyitó előtt odajött hozzám, hogy én mégis miért nem írtam neki vissza, mi a bajom. Elmagyaráztam neki, őszinte voltam és erre annyit kaptam, hogy ezt miért nem tudtam neki telefonban elmondani. Amikor elmondtam neki, hogy szemtől szemben szerettem volna közölni vele, kiakadt. Kérdem én: nem jobb előben elmondani, mint üzenetben vagy telefonban? Egyszerűen nem értettem a problémáját.
Azt is mástól tudtam meg, hogy szerinte én nem törődtem vele... holott fordítva volt. Csak az is bánt, hogy amíg én őszinte voltam, addig ő nem.

A másik dolog pedig nekem is az órarend. A mai nap folyamán nulladikkal együtt kilenc órám volt. Dupla szakmaival kezdtünk, aztán volt még dupla irodalom, dupla matek, egy angol, egy töri és... művészetek. Összesen nyolc szakmais tárgyam van idén, ezekből egy héten van 11 óra. (Az összes óraszám egy héten 37). Nem elég, hogy tanuljunk szakmait, tanuljuk az érettségis tantárgyakat, akkor még ilyen tölteléktárgyakkal akarnak traktálni minket. Ilyen lépések mellett ne csodálkozzanak, ha a nap végére teljesen elveszik az összes erőnk és úgy nézünk ki, mint a másnapos bálnaf*s. Eddig sem hiába szoktuk elhalasztatni a dolgozatokat, idén sem lesz máshogy. Sajnos a tanárok nem értik meg, hogy egyszerűen már nem bírjuk, és nem tudunk így óráról órára tanulni. Ha már így év elején is ennyire leszívja az energiánkat az iskola, akkor mi lesz később, ha majd tonnaszám írjuk a dolgozatokat? A tanárok is csak azzal tudnak jönni, ha most nem tudunk valamit, akkor érettségin sem fogjuk tudni, pedig következő tanévben már rajtunk lesz a sor... Nem akarok megint ezzel jönni, de ha engem agyonütnek sem fogom tudni megtanulni a történelmet, hiába próbálkozok, már a kettest is sikernek könyvelem el.

A harmadik meg: hogyan akarnak olyan emberek előrehozott érettségit tenni, akik fikarcnyi érdeklődést sem mutatnak a tantárgy iránt? Ők inkább beülnek a hátsó padba és sz@rnak az egész tárgyra, holott szükségük lenne a gyakorlásra, mert a tudásuk a lónak a pics*ja alatt van, de nekik valahogy fontosabb a saját hülyeségük. Angol tantárgyról lenne szó, amiből csak nagyon kevesen szereznek úgy jegyet, hogy megdolgoznak érte. A tanár mindig megoldja velünk a feladatokat előre (de minek?), így a többség vagy kipuskázza vagy bemagolja a megoldásokat. De az nem tudás. Oké, én sem tanulok rá, de én legalább saját magamtól vagyok ötös és nem segédeszközökkel vagy magolással. Egyes emberek már olyan szinten az agyamra mennek, hogy az valami eszméletlen.

Mondanám, hogy ezután a nap után megyek és kialszom magam, de már egy jó ideje elég nehézkes számomra elaludni. Túl sokat stresszelek, még a legapróbb dolgok miatt is elkap a gyomorgörcs... nincs olyan nap, hogy ne azzal küszködve induljak el itthonról. Fogalmam sincs, meddig fogom még ezt így bírni, de kitartok, mert muszáj.

Az itt-ott elvétett káromkodásokért elnézést kérek, néha nagyon elkapott az ideg, amikor ezt írtam. Tényleg nagyon sájnalom.

Azt hiszem, kéne nyitni egy iskolai problémák vagy valami ilyesmi topikot, hogy mindenki kiírhassa magából a saját gondját-baját.
Látom, hogy már nem csak a középiskolában divat túlterhelni a diákokat, hanem általánosban is, akár az alsósokat, akár a felsősöket érinti ez a mizéria. Visszasírom az én általános iskolai éveimet, amikor még elfogadható volt az órarend, a tantárgyak sem voltak túlontúl nehezek, és az iskolám is csak pár percre volt. A tavalyi gimis tanév viszont szörnyű volt órák szempontjából, plusz egy héten kétszer hét tanóra után edzésre is kellett mennem. Viszont amikor megkaptam az idei órarendemet, azt hittem, hogy ez csak valami vicc. Minden nap hét órám van, pénteket kivéve, ó és szerdát, amikor 9 gyönyörű tanórával kecsegtet az iskola. Ez a pár nap már annyira lefárasztott mentálisan (nem is csak az órák, hanem az állandó zsongás, ordibálás, sikítozás, nem is beszélve az iskolarádióról), hogy már most hullának érzem magam és sejtem, hogy ez a tanév is rendesen le fog fárasztani. Most pedig megyek, hallgatom az agy-feltöltő-gyógyító (vagy mi ez) zenét.

Kisebb pánikrohamot jósolok magamnak vasárnapra, mikor végre felköltözök Pestre, másnap pedig ~ első nap az új suliban ~
De most egyelőre úgy fel vagyok töltődve a gólyatábortól, hogy az leírhatatlan, még most is dizsizek a szobámban. Gyermekeim, akárki akármit mond, menjetek, ha eljön az ideje nyilván vigyázni kell magára az embernek, és lehet, hogy ahány egyetem, annyiféle gólyatábor, de atyaég, a miénk szuper volt. Így egy fokkal nyugodtabb szívvel megyek majd be hétfőn, aztán ha nem is ismer meg mindenki, vagy nem tartanak ki a megszerzett barátságok, akkor majd vigasztalódok Zámbó Jimmy zenéjével, amit egészen megszerettem a tábori élmények hatására

Első nap az egyetemen. Első két órám matek volt, 3 óra alatt két dolgot jegyeztem meg. A tanár nevét és a zh-t. Halvány lila gőzöm nincs, hogy miről magyarázott. Tudásom üreshalmaz.
5 hét múlva zárthelyi. Izgalmas lesz.

most ez hülye kérdés lesz úgyhogy itt kérdezem meg ( )

még elég új vagyok az instagramon, és ugye van rajta az a 'felfedezés' részleg és az elvileg azokból a témákból áll amik engem érdekelnek meg szívecskézem őket stb. de mostanában helyettük tájképeket meg egyéb 'értelmes' fotókat hoz be, és nem tudom hogy lehetne megoldani hogy megint olyanokat mutasson amiket amúgy nézegetek...

nem tudom érti e valaki, de erre gondoltam

(hu de nagy probléma..de irritál engem)
*kiteszek képet magamról*
*sok komment:"Csinos vagy" szép vagy"
kösz,annyiszor hallom,hogy már irritál engem

(Current mood)

imádom napi ezerszer meghallgatni édesanyám beszédét arról, milyen rossz ez az ország, és hogy ő ki akar és ki is fog németországba költözni velem együtt. minden tiszteletem felé és nem bunkóságból, mert hát csak az anyukám, de ilyen nagy kérdést nem dönthet úgy el egyedül, hogy tudja, már az ország nevétől kiráz a hideg. imádok azon veszekedni vele, hogy én mennyire szeretem ezt a helyet, mivel hát csak a hazám, ő pedig mennyire rühelli ezt a csalással teli országot. szavak nincsenek arra, hogy milyen módon feltudja cseszni az idegeimet ezekkel a kijelentéseivel. értem én, hogy ő a gyámom és az édesanyám, de én biztos hogy nem fogok vele kimenni egy olyan országba, aminek a nyelvezetéből egy szót se tudok, illetve se barátaim, se ismerőseim nem lesznek ott. eleinte még csak elviseltem ezeket, de mikor már napi szinten legalább tízszer a fejemhez vágja kisebb dolgok miatt, hogy ebben az országban nem jó semmi, az már nem kellemes.

utóirat: elnézést azok felé, akik németországban élnek és szeretik, de számomra olyan szinten ellenszenves és unszimpatikus (ha ez jó szó a magyarázatára) az egész kultúrája, hogy azt el nem lehet mondani.

Lisanne! Nekem egyik ismerősöm is ilyen volt. Folyamatosan szidta az orszagot, kiment egy kis időre Németországba (perfect németből amugy) de sírva jött haza mert odakint még szrabb minden. Legalább is állítása szerint (mielőtt nekem esnének a Németország fanok) Lehet anyukádnak is ez kéne. Kimenjen és rájöjjön, még se annyira rossz itthon. Persze ez nem opció, hiszen családanya és rángatna téged is. Csak elméletben írtam. Azért remélem le fog tenni erről a gondolatáról.

Btw:
Én értem hogy mostanában menő mindent eredeti nyelven nézni és kva gáz szinkronnal... De komolyan a hajam égnek már attól hogy minden filmnek/sorozatnak az angol nevet kell használni. Még az olyan régieknek is, amit kb mindenki az anyanyelvén ismer.

Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy mikor felmászok a buszra, egy gyerekkori fényképet veszek ki a pénztárcámból a testvéremről s édesanyámról a bérlet helyett, aztán le is ejtem ügyesen őket a földre. elég volt a mai napból szerintem.

Minek nekem magánélet, ha magányos estéimet bőven kitölti az angol nyelv a hárommillió létező igeidejével (jó, papíron tizenkettő, de mind tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű). És még csak egy hete járok egyetemre

Miért? Miért kell a fandomoknak ennyire undoritó módon utálni a másikat (tisztelet a kivételnek persze)?
Azért mert valaki él hal a Marvelért ne szrozza már a DC-t. És fordítva. Illetve mi ez a dedós felfogás hogy csak azért mert valaki szereti Wonder Womant, már "nem igazi Marvel-fan"? Ha lenne a Marvelnek wgy normális női szuperhőse (aki nem egy koppincs) akkor talán nem kéne másik helyről választani
Fáj az igazság az ilyen személyeknek. Rájöttek hogy egyik se létezne a másik miatt. Kellenek egymásnak. Hogy tudjanak lopni (khm, ihletet meríteni) a másiktól, hogy harcoljanak, hogy jobbak és jobbak legyenek... Jézusom, nőjjetek már fel!

A pillanat amikor becsenget a szomszéd hogy mit hallgatok úgy tetszik neki. Akkor ezek szerint kicsit hangosra vettem Britney lemezet