Mire gondoltok most? II.

Újra néztem ma a Robert Downey Jr. -os Sherlockokat. És rá kell jönnöm, hogy akármennyire is imádom Robot és a munkásságát, Benedict ezerszer jobb Sherlock.
És Martin is verhetetlen Watson. Ez a férfi aki Robert mellett játszik olyan kis semmilyen (szerintem).
Na és Adler-ről ne is beszéljünk. Rachel? Komolyan? Rémálom az a nő.

Az érzés amikor a(z egyik) kedvenc színésznőd továbbít egy üzenetet a barátnőd legnagyobb kedvencének. Na az valami csodálatos érzés.

mostanában olyan hangulatingadozásaim vannak jézusom, egyik pillanatban még britneyt hallgatok, utána meg a summertime sadnesst, de azt úgy konkrétan egész nap, látványosan tudok egyébként szenvedni lana del rey számokra. és az a vicc, hogy ugye én vagyok az, aki minden szarságot meghallgat és mindig ott vagyok, de ha én 2 napig ki sem mozdulok és csak bőgök otthon, akkor levagyok szarva. mert jelenleg ez történt velem, jó ma este elmentem egyik haveromhoz, aki hozta azt a haverját, akinek én elvileg tetszem, de ő nekem nem és eddig nagyon nehezemre esett levakarni, hát, szerintem most sikerült.
és lekéne szoknom arról, hogy mutogatok beszéd közben, ma úgy 5 métert repült emiatt a telefonom. xd

Szerintem én vagyok az egyetlen olyan tizenhat éves, aki még a szünetben is képes egyetemeket nézegetni és azon gondolkozni, hogy hova vennék fel
Az utolsó két évemben mindenképpen szeretném elérni a négyes átlagot, hogy ha csak egy minimális is, de legyen esélyem arra, hogy tovább mehessek tanulni pszichológusnak. Mindig is érdekelt a téma, de nem voltam teljesen határozott abban, hogy tényleg szeretnék-e ezzel foglalkozni, azonban sikerült rájönnöm, hogy számomra ez egy igazi álomszakma lenne. Szívesen dolgoznék pszichiáterként, de sajnos ahhoz az én tanulmányi eredményeim rettenetesen kevesek. Pedig ez valamennyivel jobban is vonz, de tökéletesen meglennék a pszichológiával is. Addigra talán jóval nyitotabb is lennék, mivel olyasvalamivel foglalkoznék, amiben örömömet lelném.

miért van ennyi nebáncsvirág ember, miért? már egy jó ideje ez megy, hogy senki nem mer kirni semmit, nehogy, véletlen, te jó ég, valaki ne értsen egyet vele és egy érvelésbe/vitába keveredjen ezáltal. aki pedig meg mer jegyezni bármit, akármit, általában el van küldve a kx axádba.

ma vendégségben voltunk egy barátommal, aki megjegyezte a házigazdának, hogy talán ki kellene cserélni a villanykapcsolókat, mert nem működnek jól (vagy valami ilyesmi). a csávó meg úgy felkapta a vizet, mi hogy merészeljük a házát nézegetni (az előtérnél alapból nem is voltunk beljebb a házban xD), vagy megjegyzéseket tenni rá, amikor ő itt megvendégel minket (meg másokat is). alpaból rühellek már egy ideje más házába menni, mert a többségnél még arra is szabály van, melyik kézzel edd a levest vagy hogyan érj a kilincshez -.-

*végre sikerült elfelejtenem miután egy éve nem beszéltünk*
*megfogadtam hogy elmegyek a táborba és nem fogok foglalkozni vele és nem hagyom hogy megint bullsh#t érzelmeim legyenek*
na ez tartott kb 2 percig lol
aztán most megint sz@rul érzem magam
de amúgy meg hajnali 3kor rohadt mély beszélgetést folytatunk és mellettem alszik aztán egy "hát szia"-t sem sikerül kinyögnie )))))
de amúgy mindketten kapcsolatban vagyunk szal nemtom h mit p#csogok de most komolyan

Napi jó tanács: soha, ismétlem, SOHA ne becsüljétek alá a Google Fordítót.

Sziasztok!
Itt a lehetőség, hogy feldobjátok az oldalt és színesítsétek a magazin részleget! Szerkesztőt keresünk!
Avagy:
– Cikkek írása, elfogadása, publikálása, moderálása, stb...

Ha úgy gondolod, hogy van időd és kedved, akkor kérlek, dobj egy privát üzenetet!

Oh te jó ég, milyen rég jártam már erre is.
Ez alatt a "pár" hónap alatt annyira nem történt velem semmi érdekes, hogy eljutottam oda is, hogy már úgy érzem magam, mintha nem is ember lennék, hanem valami eldobott ócska használati tárgy.

A nyáron megpróbálkoztam a munkavállalással, hogy legalább legyen valami elfoglaltságom. Nos, hála egy bizonyos diákszövetkezetnek, ez a két hónapon úgy elmehet a levesbe, ahogy van. Itt várok a csodára, ők pedig a telefont se veszik fel még sokadjára se... Most épp egy másikkal próbálkozom, de nagyon valószínű, hogy leghamarabb csak augusztusban lesz munkám, holott én csak nyáron érek rá (no nem mintha iskolaidőben valami hasznosat csinálnék vagy tanulnék...)...

Ráadásul anyám sem győzi az orrom alá dörgölni, hogy nem találok magamnak munkát, szentül meg van győződve róla, hogy 27 éves koromban is ő fog eltartani, meghogy soha nem lesz belőlem semmi.. A még égetőbb, hogy jól jönne a pénz is, hogy legalább ne mindig én hívassam meg magamat kajára, a barátaim (lel, vannak nekem olyanok?) már nem győznek anyagilag.

Csak azt nem értem, hogy miért tesz fel valaki egy kérdést, ha utána nem vár választ / nem érdekli őt a válasz?! Értem én, hogy létezik költői kérdés is, illetve hogy csak fel akarja magára hívni a figyelmet, de ez akkor is gáz..

én: hmm vajon hogy van mostanában kedves szülőországom
internet: minden a legnagyobb rendben, nyugi

Kész élmény itt lakni, minden nap valami új öröm

Olyan jó érzés, hogy több mint fél év után, idén először végre egy hétig otthon leszek szabadságon. Már nagyon kellett egy kis pihenő. Fura belegondolni, hogy mennyi szabadidőm lesz egész héten.
Vigyázzatok könyvek és sorozatok, mert jövök!

"Elhagyom a várost, ahol élek..." El én, mint a pinyt. Bottal üthetik a nyomomat. Új élet. Ismét. Sebaj, így színes, így szép. Sose tudtam huzamosabb ideig megülni valahol. Bár azt hiszem, ezúttal ez már a végállomás, ott végre tényleg letelepszem. Nem mondom, hogy nem sajnálom, amit itt hagyok. Egy része mindig a szívemben lesz és hiányozni fog - a szüleim, barátok. Ám a legtöbb dologért nem kár, könnyedén hátat fordítok. Megléptem már kétszer, harmadjára jóformán rutinból megy. A döntésem ezúttal végleges. Az, aki ott leszek, nem az lesz, aki itt voltam hosszú éveken át. Olyan munkát vállalok, amit szeretek. Ki tudja, talán az írásnak is komolyabban nekiállok, ha lesz időm. Teljes támogatást kapok ebben is, ha ehhez van kedvem. Meglátjuk lesz-e időm és később lesz-e szerencsém. Mert magánkiadással nem foglalkozom, az csak azoknak a kontároknak való, akik másként képtelenek érvényesülni. Magánkiadás útján minden hülye kiadhat ezer könyvet is, attól az még értéktelen szemét marad. Persze olykor a hivatásos kiadók is szemetet nyomnak le az ember torkán, de hát ilyen világot élünk. Egy könyvmoly, aki maga is ír, igen kritikus. Szóval izgatott vagyok. Lehetőségek tárháza előttem. És igen: egy hónap Európában, dologtalanul, láblógatva. Nagyon nagy vonzerő ez. Ausztria, Németország, Olaszország, kinéz egy kis Anglia, netán a forró Spanyolország. Csak azt isten tudja, hol kötök ki, mielőtt visszajövök az országba, és megvetem a lábam. Elindultam. Most már itt csak csomagolok és búcsúzom. A szívem már elfelé húz, minden erejével. Én csak azt mondom, ha indulni akarsz, indulj el. Sose késő.

Ui: szerkesztve, mert úgy látszik itt már lélegezni se lehet, nem hogy véleményt nyilvánítani anélkül, hogy valaki neked esne. Ennyi voltam. Aki ezen még lovagolni akar, forduljon bizalommal a fal felé.

Egyszerűen hihetetlen milyen kis macska-bolond vagyok. Akárhányszor meglátom Fritzi egyik videóját úgy fanolok rá, mintha a sajátom lenne.
Már azt álmodtam, hogy találkoztam Nattel és nem is az volt az első gondolatom, hogy közös fotó vagy valami, hanem hogy cicukaaaa.
De a poén az egészben az, hogy ezt még el is tudom magamról képzelni - persze, csak miutám levegő után kapkodva össze tudok rakni egy értelmes angol mondatot

( És persze, most is, ahelyett hogy hajnali kettőkor aludnék, inkább Fritzike kisöccséről beszélgetek. )

Mielőtt belekezdenék, jó tudni rólam egy dolgot: utálom a nagy tömeget, és ha tehetem, kerülöm az embereket, egyszerűen képtelen vagyok elviselni, ha millióan vannak körülöttem.

Nos, a múlt héten ellátogattam a bajai Halfőző Fesztiválra. Egyrészt azért, mert nagyon kedvesen meghívtak, másrészt gondoltam, így legalább nem töltöm a teljes nyári szabadidőmet a négy fal között, és tudjátok mit? Ilyen jól még sosem éreztem magam.
Miután végigénekeltem a Reckless Roses (ez egy Guns N' Roses tribute zenekar), ezt követően pedig végigüvöltöttem a Beatrice koncertjét, alig maradt hangom a következő napra. Pluszba még úgy telekajáltam magam, hogy majdnem szétdurrantam. És életemben először ettem halászlét, de ez mellékes...
És van egy új kedvencem, ez pedig a Paddy and The Rats. Elképesztő hangulatot csináltak, és most is szinte megállás nélkül a dalaikat hallgatom, szóval imádom őket.

beszélgetek egy sráccal, akivel anno már amúgy találkoztam és azt mondta, hogy azért emékszik rám, mert furcsának gondolt, mert egyszer csak odamentem hozzá és a haverjaihoz, hogy nem e láttak errefelé egy pokémont és ha nem jöjjenek segíteni keresni egyet. xdd
aztán most azt mondta még életében nem találkozott olyan emberrel, mint én, istenem ezért nem lesz soha férjem.
már néztem apácazárdákat és amúgy azon is gondolkoztam, hogy mi lett volna ha vallási középiskolába iratkoztam volna be, mert én olyan általánosba is jártam, szerintem már szentté avattak volna. a mama azt mondta be ne tegyem a lábam egy zárdába sem, mert az apácák meglátják a szemembe az ördögöt és elzavarnak onnan.
u.i. holnap kovászos uborkát fogok eltenni, ezt nem tudom miért írom le, de izgulok, hogy jó legyen. xd

Azt gondoltam, hogy ma nagyon finomat fogok főzni... Tévedtem! Na szóval, csináltam egy kókusztejszín alapú kukoricás trutyit jázmin rizzsel. Az ebédem elején is éreztem, hogy ez nekem túl édes, túl karakteres, túl kókuszos (pedig szeretem a kókuszt), de még próbáltam bebeszélni magamnak, hogy jaj de finom, mennyire ízlik. Majd miután kicsivel több, mint a felénél úgy voltam, hogy még egy falat és visszajön az ebéd, fogtam az egészet és belevágtam a kukába. Soha többet kókusztejszín! Még mindig itt van az íze a számban, pedig már fokhagymán keresztül mentolos cukorkán át minden szirszart ettem...

Ezzel én is így voltam, már tizedikben a felvi.hu-n lógtam. xd Most, hogy várom a ponthatárt, állandóan a felvin lógok, - mintha azzal hamarabb eljönne július 25 xd
Én eskü nem a vizsgaidőszakba fogok majd belebolondulni, hanem ebbe a várakozásba

El sem hiszem, hogy februárban Twenty One Pilots koncertre megyek. Egy darabig még nem fogom tudni felfogni ezt. Annyira képtelenségnek tűnik most még. Jesszus *-*

A pillanat amikor rokonod megkérdi hogy melyik filmet/sorozatot láttam már Benedict Cumberbatch-től. Oh mondom hibás a kérdés. Rövidebb a lista ha azt kérdi melyiket NEM láttam.
Nem vagyok függő tényleg