Mire gondoltok most? II.

Nem értem, hogy olyan ember minek foglalkozik betegekkel aki képtelen rá. Jobb lenne ha eldönti valaki, mielőtt szakmát választ, hogy mihez van türelme.
Ma olyan szinten megszégyenített egy fogorvos, akihez régóta jártam és nem kis összegeket hagytunk már nála, valamint rengeteget hibázott eddig és már tett 1-2 érdekes megjegyzést, de tűrtem, viszont a mai után nem fogok többet hozzá járni. Tudtommal azért megy el az ember privát orvoshoz, hogy kedvesen bánjanak vele és nem azért, hogy le legyek ordítva, kiosztva és megmondva, hogy nem érdekli mi lesz velem.
/egy rossz szavam se volt, csak van pár vizsgálat amit nehezen tűrök és előről kellett volna kezdenie/
Ráadásul a kedves ember az asszisztensével is úgy beszél mint egy kutyával, ami szintén feldühít.
Ráadásul anyukámmal is úgy beszélt mint egy darab kakával, aki a váróban volt, de bejött az ordibálásra. Holott ez az ember nagyon nagy dolgot köszönhet anyámnak, amit több tíz évvel ezelőtt tett a gyerekéért, de van pár egoista szar aki csak magát nézi.
1 hete beteg vagyok a gyulladt fogam miatt(amit szintén ő tömött), de ma el voltam hajtva. Ha lenne értelme a bepanaszlásnak, most megtenném, de úgyse nyernék vele semmit.

ma kiderült, hogy az ofőm, akiről évekig azt hittem, hogy utál engem, mégiscsak kedvel és ez elég rendesen feldobta a napom és jó érzés! eddig többször is roppant érdekes hangsúllyal szólt hozzám, fura stílusban és mondandóval, másokkal sokkal kedvesebb volt, rájuk tudott mosolyogni.. ezekből pedig arra a következtetésre jutottam, hogy biztosan nem kedvel. kellett már valami pozitív dolog, ez meg messze felülmúlta, amit eddig vártam a flúgos civi tanárunkkal szemben állt ki értem a maga módján, és nagyon jól esett.
van egy kisebb civi tanár vs osztály konfliktus amúgy
és valami kínosan vicceset is:
keddenként szinte mindig én vagyok az egyedüli utas, aki a végállomásig megy. mindenki más az az előtti megállóig leszáll. és most történt az, hogy teljesen új sofőrt kaptunk aznap, aki ugye ezt nem tudhatta. beáll arra a helyre, ahol szabadon le lehet szállni, majd szinte esélyt sem adott arra, hogy felálljak, mert rögtön nekiállt tolatni. után felálltam, hogy jó, itt már biztos jó lesz. csakhogy betolatott a leparkolt buszok közé, én meg ott álltam és vártam, hogy nyissa az ajtót, bár nem értettem, miért oda állt be. aztán látom, hogy ül és nem csinál semmit, na ekkor mentem előre, és kértem, hogy legyen szíves nyissa ki az ajtót. szegény férfi meg majdnem szívrohamot kapott és úgy nézett rám ,mint egy szellemre és kérdezte, hogy "hát te? nem szálltál le?" én meg ott álltam, hogy nem éppen, aztán nevetve nyitotta az ajtót
kicsit kínosra sikeredett, de ez már inkább vicces, új szintre vittem a láthatatlanságot

egész nap hányingerem van, anyám szerint biztos terhes vagyok, szerintem viszont feljött a savam, mert mostanában annyit iszok. xd megmondtam a családnak, hogy engem a fekete bőrkabátomba és a nike air huarache cipőmbe temessenek, úgyis fél év volt, mire volt a méretembe.
egyébként mostanában próbálok nem nevetni, mert vannak ilyen szemráncaim már 21 évesen, múltkor fél órát sírtam emiatt anyámnak, már vettem 4 féle ránctalanító krémet, lassan lerohad tőlük a fejem, na mindegy legalább akkor már nem kell aggódnom a ráncok miatt, mert fejem se lesz értitek.
ajj mikor jön el az a nap, mikor lesz végre humorérzékem ezt várom (

Van Pinknek az a száma arról, hogy mennyire idegesítő mikor az ember lánya elmenne otthonról szórakozni, aztán végül azzal megy el az este, hogy kanos idiótákat próbál lekoptatni. Régóta szeretem azt a dalt, de sose éreztem át, egész a mostani hétvégéig. A kis társaságunk alig ivott valamit, de mire észbe kaptam a fiúk már a szerelmükkel üldöztek meg találgatták, hogy végül ki fog velem világra hozni még egy magyart (!). És ja, egy darabig elintézem egy röhögéssel, de a sokadik ordenáré poén meg utalás után már zavaró. Főleg, hogy ennek is csak a fele vicc, néhányan közülük talán tényleg akarnak valamit tőlem, és ami még rosszabb, hogy nem értenek a szóból, és a lekoptatást betudják annak, hogy csak kelletem magam, és maaaajdcsak meggyőznek valahogy. És kiábrándító, mert nyilván nem akarok egyedül meghalni, de az ilyen kreténekkel nem vagyok kisegítve.

Mikor közel 39 fokos lázzal be kell menned, mert 3 órából kettőn zh-t írsz, a harmadikat -ami 3 órás - meg nem hagyhatod ki.

1, A mai napból úgy elegem van, ahogy van. Kora reggel egy idegen pasas leállt velem kötekedni a kisboltban, mikor én még a világomat sem tudom. Délután meg a saját családtagom baszogat. Ofc a hátam mögött. Érződik azért a szép ünnepi hangulat.

2, Végre meggyógyultam, 3 hétig voltam lázas folyamatban a fogam miatt amit végül kihúztak a héten. Ez se történt volna meg ha azonnal normális orvoshoz kerülök.

3, Miért kezd el néha furcsán kedvesen viselkedni egy srác, majd pár nap múlva újra tesz rám magasról? Legyek kódfejtő, vagy mit akar?

utálom a telet, utalok fazni és folyamatosan valami miatt idegbajt kapok, vajon mikor visz már el a mentő idegösszeomlás miatt.

életemben nem örültem még ennyire valaminek, mint a wham last christmas 4k verziójának a youtube-n.

ma egyik legjobb barátnőmmel meg egyik barátommal beszéltem (nem tudom milyen státuszt mondjak rá, osztálytárs, elég sokat beszélünk mindenről, de mégsem annyira közeli barát) és egyikőjük kérdezte, hogy hol voltam pénteken és azt mondtam válasznak, hogy majd elmondom szívesen, de majd inkább személyesen, mert nagyon hosszú. később facetime-ot javasolt én meg mondtam, hogy azt tényleg ne, mert nem vagyok abban az állapotban, hogy jó ötlet lenne. annyit tettem még hozzá, hogy zajlik idehaza az élet.
a másikat meg a töriről kérdeztem, kíváncsi voltam ő hogy áll vele. egy rakat röhögő smiley kíséretében megírta, hogy sehogy, mire én meg írtam, hogy nincs egyedül, merthogy engem a sírás kerülget a töri miatt is. és egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire zavar, hogy ennyire nem érdeklem őket. most biztosan úgy jön le, hogy figyelemhiányom van, vagy most épp nem én vagyok a központban és zavar. pedig nem ez a helyzet. az zavar, hogy mindig átsiklanak felette és rögtön nekiállnak a saját dolgukról beszélni, én meg nem vagyok elég határozott kiállású és végül arról beszélünk, amiről ők akarnak. mert én még akkor is leállok velük beszélni, amikor nincs olyan sok időm, meg akkor is,ha a téma tőlem messze áll és nincs is kedvem róla beszélni. de mégis beszélek, mert őket érdekli és látom, hogy jól esik nekik a beszélgetés. többször mondták már nekem többen is, hogy jó hallgatóság vagyok és jó velem beszélni, ami nagyon jó érzés és ennek mindig nagyon örülök, csak sajnos nekem nem igazán vannak most ilyen emberek az életemben.. és többször tettem már ilyen megjegyzést, de senki nem vette a lapot. mármint, hogy itthon sincs minden oké és üldöz a balszerencse. tuti fura elhinni,de amúgy élőben messze nem panaszkodom ennyit
nagyon nehéz időszakom van, és komolyan összejött most nekem minden. anyával már régóta nincs túl jó kapcsolatom, de sajnos apával is kezd megromlani. állandó a veszekedés itthon, én egy jó szót nem kapok, csak állandóan azt hallgatom, hogy semmihez sem értek, semmiben sem vagyok jó, nincsenek céljaim, nincsenek barátaim, semmit sem csinálok. és őszintén szólva? fáj. úgy nőttem fel, hogy állandóan másokhoz hasonlítgattak és azt bizonygatták, hogy milyen kevés vagyok és más mennyivel jobb. szóval alapból sincs önbizalmam, ez meg külön segített rajta egy sort.
ott van nekem a lovaglás. értek hozzá, imádom és szerintem jól megy. az utóbbi időben hála az égnek többször dobtak mélyvízbe és imádtam, hogy ennyire jónak gondoltak és hogy volt rá lehetőség, azt meg pláne, hogy sokkal jobban alakult minden, mint gondoltam volna. terepen is többször voltam, meg sokkal több lóval is dolgozhattam és tényleg minden percét imádom. de amúgy jó, hogy legtöbbet anya vágja ezeket a fejemhez és közben talán 2-szer látott lóháton? az egyik ilyen alkalom majdnem egy 10 éves kihagyás után volt célom is van, de mégsem támogat benne, mert lovaglással kapcsolatos. állandóan ellene van ennek és most, hogy még a térdem is fáj állandóan megkapom, hogy talán nem kéne lovagolni. a lovaglás valamilyen szinten erősíti is a szalagot, szóval szerintem annyit azért nem árt.
és szinte minden beszélgetés a szüleimmel vitával zárul és már nincs is kedvem velük beszélni, egyszerűen nem tudom... nagyon elfáradtam ebben a tanévben, még a fele is messze van mégis nagyon közel, érettségiről nem is beszélve... szerintem létező minden téren fáradt vagyok és a téli szünet egy karnyújtásnyira van, mégis tudom, hogy nem lesz elég. előre láthatólag a 2 hétből maximum 4 nap, ami még csont szabad...
elnézést a panaszkodásért, megint, de jól esett kiírni magamból.
és elnézést az állandó negativitásért, remélhetőleg legközelebb lesz valami pozitív is
megragadom az alkalmat és megköszönöm mindenkinek, aki rákattintott a tetszik gombra vagy elolvasta, amit/ amiket írtam(bármilyen furán is hangzott ez a mondat), azoknak meg külön köszönet, akik ezt mindig megteszik tényleg köszönöm szépen!

Szerintem ez a kép sajnos mindent elmond. Talán az eddigi legsz.rabb vizsgaidőszakom...
Komolyan... Direkt felkelek korán, bízva abban, hogy az a rohadt Neptun legalább egyszer nem szövetkezik ellenem és fel tudom venni a tervezett időpontba a vizsgáimat, erre egyet sikerült jó helyre felvennem. Most ez így mi? Fél perc alatt betelt a hely jóformán mindenhol, ahol nekem is alkalmas lett volna. Konkrétan egyet pislantottam és bumm, lekéstem. Ráadásul, ha a ZH-t javítanom kell, az még inkább felborít mindent, mert a januárom borzalmas lesz. Ennek hála ugrik az egész karácsonyom (nem baj, hogy igazából ez az egyetlen ünnep az egész nyomorult évben, amit szeretek), mert tanulhatok minden sz.rt, hogy sikerüljenek a vizsgáim és ne kerüljek át önköltségesre és legyen némi esélyem esetleg az ösztöndíjra is...

Már elég régóta tart nálam az az állapot, hogy többé már nem jövök lázba a születésnapom hallatán. Nos, jövő héten leszek 18 éves, és a szüleim mindenáron nagy feneket szeretnének keríteni a dolognak. Pedig magyarán megmondtam, hogy nem kell. Nem szeretem a születésnapom, nem látom értelmét. Számomra ezzel semmi nem fog megváltozni, nem lesz jobb az életem, ugyanolyan marad minden. Továbbra is 5 évesként fognak kezelni, csak álmodozhatok arról, hogy majd néha-néha nekem is lehetőségem lesz eljárni itthonról. Ugyanúgy végig fogom nézni, hogy minden barátomra rátalál a szerelem, én meg még mindig egy magányos szardarab vagyok lol. Meg a feldolgozatlan traumáim sem fognak csak úgy elpárologni. Na mindegy. Igazából csak azt nem értem, miért akarnak rám erőltetni olyasvalamit, amit én kurvára nem szeretnék. Ünnepeljék meg nélkülem, ha ennyire akarják, de én ebből nem kérek.

Évek óta egyedül szilveszterezem. Ez lesz az ötödik. Mármint szó szerint egyedül. Még a családom is inkább nélkülem van ilyenkor, azzal a szöveggel, hogy elég idős vagyok hozzá, hogy szervezzek magamnak programot, ne az övükét rontsam el. A barátaim, akiknek a valóságosságát ilyenkor erősen megkérdőjelezem letudnak annyival, hogy bocsiiiii, már leszerveztem mással valahova. Még ha csak valahova inni mennek is, senki sem mondja, hogy menjek velük nyugodtan, mert senki sem vágyik a társaságomra. Most lehet azt mondani, hogy a néma gyereknek az anyja se, de amikor egyenesen rákérdek, a leggyakoribb válasz mindig a nem, esetleg a hááát, nem tudom. Alapból is rohadt magányos vagyok, de ez ilyenkor még jobban kiéleződik. Az év többi hónapjában is előfordult már olyan, hogy hetekig nem beszéltem senkivel, de abban tudatban kell megint egyedül lennem itthon, hogy amíg én full egyedül nézek ki az ablakon, és próbálok nem sírni azon, hogy valószínűleg ennyit számítok mindenkinek, addig mások azokkal vannak, azokkal ünnepelnek, akik igazán fontosak nekik, akiket igazán szeretnek, és akikkel valójában lenni akarnak. És ez a jelek szerint senkinek nem én vagyok.
Mindenkinek van egy olyan barátja, akire ilyenkor is száníthat, mert tudja, hogy ha mással nem is, vele lehet sülve-főve, és jól tudják érezni magukat. Nekem nincs. Nekem nincs senki. Még ez se.

Imádom az angol tanáraimat, hogy nulladikos létünkre van pofájuk az angol félévi vizsgához a tételeket és a szituációkat a téli szünetben elküldeni nekünk amikor is novemberre ígérték őket, hogy száz százalékosan kész lesz. Erre pedig január közepén vagy végén lesz a vizsgánk (gerincük se volt megmondani pontosan, hogy mikor lesz). Szóval ma és a további napokban elkezdhetem kidolgozni azt a 14 tételt és a tizenakárhány szituációt, és az egy harmadáról nem is beszéltünk. Mert az alap dolog, hogy tudjál meglepetés bulit szervezni. Tudjad, hogy hol legyen megtartva, hogy mi legyen a dress code, hogy milyen zenét hallgassunk, hogy mik legyenek a programok. De persze azt, hogy bemutassuk a családunkat, hogy hány évesek, hogy milyenek (stb) kell több hét, hogy megtanuljuk.

volt már olyan másokkal is, hogy összevesztek valakivel és az a személy olyan dolgokat vágott a fejéhez, hogy meg kellett kérdőjeleznie, hogy tényleg ismeri-e ezt az embert? mert velem ez pár napja történt egyik barátnőmmel. jogos volt, amin felhúzta magát, mert most én szúrtam el. de ha ő ilyenen így felhúzta magát, akkor én jobban bánom, hogy nem szóltam neki az ő hülyeségei miatt. pl, amikor az arcomba hazudott többször is, amikor beszélek hozzá, de ő elfordul, hogy az osztály nagymenőjével (vele is jóban vagyok, nem rosszallásból mondom) beszéljen. kirívóbb ruhákba jár és elég érdekesen pakolja benne magát és amikor meg elég érdekesen megbámulják őt, akkor meg kiakad. meg, amikor neki kell valami, bombáz engem üzenetekkel mindenhol és mintha nem tudná elfogadni, hogy én nem ülök otthon állandóan. csak akkor érdeklődik felőlem, ha panaszkodni akar és nem is reagál arra, ha személyes dolgokról írok. és még tudnám folytatni a sérelmek sorát, de ilyenkor bánom igazán, hogy nem tudom neki megmondani, hogy bizony hibázott...
most így dióhéjban annyi volt, hogy programot akart velem én meg alig voltam itthon, úgyhogy pihenni szerettem volna. meg bevallom őszintén el is felejtettem, hogy írnom kéne neki, aztán az utolsó pillanatban írtam neki (mikor ő már írt), hogy ne haragudj, fáradt vagyok és pihenni szeretnék és máskor jobb lenne, erre akadt ki. szóval igen, hibás vagyok, neki is mondtam. de ő egyszerűen olyanokat mondott nekem... két napig volt miatta rossz kedvem kicsit mondjuk kárpótolt, hogy baromi jó karácsonyi ajándékot adott.
viszont valami pozitív is.
a lovardába pár hónapja jött két idős és elég nehéz eset ló, nagyon keveset foglalkoztak velük évekig, egyiket konkrétan vagy 5 éve lovagolták... és én az utóbbi időben ezeket a lovakat kapom és meglepően jól tudtam velük dolgozni (de lekopogom), messze van a tökéletestől, de kezdetnek megteszi. tegnap is, olyan rendes volt velem az egyik makacs ló! kicsit már fáradt szegény, de hagyta még, hogy dolgozzunk kicsit és többször volt olyan, hogy jobban és szívesebben dolgozott, mint az egyik iskolaló/ versenyló. és nekem ez akkora sikerélmény volt! és végre összejött a pozitív dolog és nagyon jó kedvem lett ettől

Szerintem még egy ilyen lusta ember, mint én nem létezik. Egész szünetben nem tanultam egy kicsit se és ahogy elnézem nem is fogok. Napok óta csak eszem meg alszok. Konkrétan csak enni kelek fel. Meg ilyen 12-14 órákat alszok és délután is képes vagyok lenyomni egy 2 órás szunyát. Ráadásul fellépett az az effektus, hogy jókedvemben megbeszéltem ma estére a programot, de ilyenkor már semmi kedvem elmenni és inkább csak pizsamában, itthon ünnepelném a Szilvsztert

Életemben először a barátaimmal szilvesztereztem. Életemben először randira hívtak. Életemben először közöltem valakivel, hogy mivel nem éreztem azt a "valamit", nem akarok vele randira menni (és igen, hiába nem hívtak még randira, szerelmes már voltam és tudom mi az a "valami", ami nekem egy kapcsolathoz kell).

Van egy olyan érzésem, hogy érdekes egy évem lesz, ha már az első 2 nap ilyen volt.

Erősen kezdődik ez a 2020. Miután két évig pangott a szerelmi életem, most olyan viharosan éledt újjá, amire nem biztos, hogy készen voltam. És most legszívesebben kimennék a pusztába és teli torokból elénekelném a Bad At Love-ot (még jó, hogy mindig minden szituációra van egy zeném, lol), de ez nem lehetséges, mert 1. nem tudom, merre van a legközelebbi puszta, 2. szr idő van, 3. rohadtul tanulnom kellene a vizsgáimra. Miért, miért, miért pont az idei vizsgaidőszak legbrutálisabbnak ígérkező vizsgája előtt üt be egy olyan lelki válság, amit egy eseménytelen nyári napon is alig tudnék lereagálni

Lehet népszerűtlen leszek ezzel, de mostanában nagyon furák nekem az itteni cikkek. Azt félretéve, hogy kb. ugyanarról az 5-8 emberről szólnak, mindnek olyan fura a megfogalmazása. Valahogy kikopott a fogalomtárból a barátja, párja, partenre kifejezés, mert ahogy nézem a mai sztároknak csak pasija van. Igyanez igaz a kismamákról szóló hírekre is: XY csaja terhes. Mi a baj azzal, hogy várandós vagy hogy gyermeket vár? Hogy több karakter? Meg nekem néha a mondatszerkezetek is furcsák, néhány mintha tükörfordítás lenne valamelyik külföldi bulvárlapból. Mondjuk csak nekem szúrt szemet, hogy minden cikk egy profilhoz köthető? És hogy naponta átlag 5-8 cikket hoz le ez a profil, és semmi más aktivitást nem mutat? Lehet tájékozatlan vagyok, és mondjuk ez egy fizetett profil, tekintve hogy igencsak visszaesett az oldal aktív tagjainak a száma, ergo kevesebben írnak cikket, de ha már valaki ennek szenteli az idejét, miért nem írja meg őket kicsit szofisztikáltabban? Nem kötekedni akarok, inkább csak tényként írom, hogy néhány szófordulaton eléggé megakadt a tekintetem.
Tudom, tudom. Írjak jobbat.

Ugyanebben a témában akartam idejönni panaszkodni: félelmetes, hogy mennyire gyengén vannak megfogalmazva ezek a cikkek, és az is, hogy más írásait ki se engedik. Több mint egy hete írtam meg egy cikket egy énekes bejelentett házasságáról, több forrással, fordításokkal, még büszke is voltam rá, de azóta nem láttam. Ellenben azt, hogy Halsey kirakott egy képet a barátja születésnapjára, már aznap megírták egy 5 soros cikkben. Az is félelmetes, hogy ennek van hírértéke, de már annak, hogy ugyanez az énekesnő vadonatúj albummal tért vissza, és fantasztikusat alkotott, annak már nincs.
Mindig ugyanazok a sztárok vannak terítéken, és engem bánt, hogy például k-pop témakörben csak a BTS-ről írnak, fél évente egyszer, holott annyi művész alkot még rajtuk kívül, és csomó minden történik másokkal is, aminek lenne hírértéke és olvasója is. Arról már nem is beszélve, hogy mennyi más művész szorul háttérbe, más területekről, és más műfajokból, azért, hogy újra és újra elolvashassuk, hogy melyik díjátadón hogy jelentek meg a sztárok. (Hozzátenném, azt már egyetlen szorgos cikkíró sem énekli meg, hogy az adott átadón kik győztek... ). El sem akarom képzelni, hogy vajon hány baromi jó cikket tarthatnak vissza a megjelenéstől, azért, hogy inkább Jennifer Aniston és Brad Pitt összenézéséről olvashassunk. Így aztán senki ne csodálkozzon, hogy egy emberen kívül másnak már nincs kedve cikket írni.
A szóhasználattól egyébként engem is kiráz a hideg. Ezeknél már csak az ingerel fel jobban, amikor a cikk írója olyat publikál, hogy "xy 5 évvel idősebb yz-TŐL". Könyörgöm...biztos bennem van a hiba, de egy-egy ilyentől érzem, ahogy a vér a fejem búbjáig felszökik, és egyre nehezebben higgadok le.
Senkinek az érzéseibe nem akarok beletaposni, de hozzátenném: lennének, akik jobb cikkeket írnak ezek mellé, ha kiengednék őket.

Kicsit off topik, vagy nem tudom. Most olvastam vég egy balkezes hisztit, hogy rohadjanak meg a jobbkezesek a karikás lefűzős mappák és a spirál füzetek miatt.
Guys... az ugye meg van, hogy ezeknek a dolgoknak kettő írható oldala van, és az egyik oldalán nekünk sz*r írni, a másikon meg nektek?
Vagy rohadjanak meg a jobbkezesek anyway?