miregondoltokmost?

Dettó ugyan ezt érzem...
Sajnos nagyon elhittem, hogy lesz ebből valami.

1. El kell vinnem a kis cicmákjaimat állatorvoshoz, miután az egyik eléggé bágyatag, így már az egész famíliát megnézetem inkább. De azért remélem, hogy nem kerül egy vagyonba...
2. Nem kellett volna felmásznom tegnap rövidgatyába a domboldalra, mert úgy felkarcolta a lábam a bogáncs, hogy baromira fáj. Plusz iszonyat ronda Azért 18 évesen már nem túl esztétikus, ha az ember lábán sérülésnyomok vannak, mert még 6 évesen más, amikor tele voltam kék-lila foltokkal... remélem, hamar elmúlik. És még egyszer nem megyek rövidnadrágban derékig érő fűbe.
3. Baromi sz*r egyedül aludni, ha a barátod két éjjel is nálad aludt. Azért elég éles váltás. Mindegy, legalább kényelmesen elférek (Bár, az a helyzet, hogy inkább nyomorgok vele, minthogy elférjek...)
4. Mindjárt eltelik a július, és aztán már csak egy hónap fősuliig... már ha felvesznek. Én pedig nem érzem rá magam késznek. Szerencsére az egyik rokonom pszichológus, így ő segít picit, hogy ne legyek ennyire bef*si, és ki merjek mozdulni, mert ha suliba kell járni, akkor bizony senki nem kísérgethet, meg ülhet velem be órákra. Nagyon jó lenne, ha végre magam mögött tudhatnám ezt az egész szorongás témát, de jelenleg nem nagyon érzem magam ennek a közelében.
5. Mindenki a Hungaroringen van, én meg idén is csak a tévéből nézem a futamot az abszolút pártatlan (ha-ha, jó vicc) kommentátorokkal.

Szerk.: Off, de láttam, hogy volt szó az álmokról. Valaki elárulná, miért álmodok olyanokat, hogy megsimogatok egy porszívót, meg hogy egy küklopsz a barátom, és azt bizonygatja nekem, hogy hamarosan meggyógyul a másik szeme is, mikor alapból csak egy van? Esküszöm, röhögve szoktam felkelni

Olyan szokatlan volt ma emberek közé menni, mintha évente egyszer tenném ki a lábamat a házból. Az OVS óta jóformán sehol sem voltam, ebből adódóan pedig a szokásosnál is jobban frusztrált az emberek jelenléte. És félreértés ne essék, nem vagyok egy hatalmas embergyűlölő, viszont az már igazán zavaró, hogy non-stop félek mindenkitől, ez pedig gyakran a számomra kedves tennivalóktól is korlátoz. Arról nem is beszélve, hogy (anyai ágról) a családom környezetében sem vagyok képes azonnal feloldódni. És én tényleg, annyira szeretnék egy laza, bátor társasági lény lenni, de az utolsó pillanatban mindig megfutamodok. Szeptemberben megpróbálok elmenni iskolapszichológushoz, úgy érzem ez ellen én kevés leszek.

vasárnap apám azt akarja, hogy én vezessek fel forma 1re, igazából lebeszéltük, hogy akkor én választok zenét, remélem nem bsz ki az autóból miközben énekelgetek.
ma vettem 3 könyvet 2500 forintért, ahh most boldog vagyok, de 7 könyvet kell ezzel elolvasnom, köztük két trónok harcát, majd decemberre talán végzek.

Teljes a ferfordulás a családban, ami nagyon kiborította a háztartást, így az elmúlt egy héten minden áldott nap hajnali 4-ig fent kuksolunk. A nap felét átalszom, és a többi időt a szobámban töltöm, bámulok ki a fejemből vagy olvasok. Ma épp nálunk voltak a mamám rokonai, így 7 nyüzsgő élőlény zaja töltötte ki a szobákat, majd megőrültem a 'mindenki mondja a saját problémáit, belevágva egymás szavába' délutántól. Estefelé anyám kihurcolt sétálni, merthogy 'elernyednek az izmaim ha sokat ülök', így nem mondhattam nemet. A séta közben egy macskával találkoztunk, akit már régebben is láttam a környéken, és elneveztem 'Delilah'-nak. Nagyon barátságos és jól tartott cica, mindenhova odadörgölte magát. Ekkor egy idős hölgy jött oda, aki elmesélte a macsek történetét, hogy a gazdája mentálisan beteg, és a pszihiátrián gondozzák, így az állatka kint bóklászik, időközönként ő eteti, de másoktól is kap ételt. Elmesélte, hogy neki is vannak otthon macskái, de azt szándékosan nem említette, hogy mennyi, és beszámolt az állatvédő énjéről, hogy mennyire szívén viseli az állatkákat, meghogy szeret kint lenni, hallgatni a tücsökök ciripelését. Igazán rendes néni volt, tényleg örültem, hogy találkoztam vele, jó hatáddal volt rám ez a beszélgetés. Nem ritkán futok össze ilyen rendes emberekkel, de az biztos, hogy nem felejtem el ezt az estét.

hidd el én is így vagyok vele . Én nagyon boldog voltam arra gondoltam hogy újra összeáll a banda erre meg ....
pedig annyira reménykedtem.

Nem vagyok babonás, de szerintem elkiabáltam az egészet. Új műkörmöst is sikerült szereznem, paintballozni szerettem volna pár hét múlva elmenni, egy csomó pénzt el akartam verni ruhákra, cipőkre (szakítás után baromi jól esne), de hajnali négykor rá kellett döbbennem, hogy a fájdalom amit ismét érzek, az egy kib*szott erős vesegörcs. Már 10x megjártam a wc-t, 10x el is bőgtem magamat, hogy Isten mi a jó büdös frászért büntet engem. Azt hittem, hogyha megműtenek, többet nem kell vesegörcstől sínylődnöm órákig a fürdőszobában. Úgy fáj most a derekam, hogy legszívesebben kitépném magamból mindkét vesémet. Iszonyúan fáj, a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám. Van vajmi sejtésem, hogy az a bizonyos kontroll időpont előre lesz hozva. Pedig én már titkon azt tervezgettem, hogy hova megyek állásinterjúra. Amíg ez az állapot fent áll, addig biztos, hogy sehova.

Lassacskán már egy éve annak, hogy megvalósult az álmom.(vagyis az egyik) Emlékszek arra, amikor csak úgy nézelődtem az interneten és láttam egy hírt. "A Violetta Live Budapestre látogat." Szívem nagyot dobbant, felsikítottam. Heteken át kértem a szüleim, hogy vegyenek nekem rá jegyet. Később eljött a születésnapom és megkaptam a jegyet.(2015, január) Szemem csillogott az örömtől. Nagyon boldog voltam. Néhány hónap elteltével a suliban megérkezett az az új Lájk Magazin( 2015, május vége) Volt benne egy nyereményjáték amivel jegyeket lehetett nyerni a koncertre. Mivel már megkaptam őket, ezért nem nagyon érdekelt, hiszen úgyis megyek. De tettem egy próbát. Beküldtem a megfejtést. Ismét eltelt egy-két hónap és valami fantasztikus csoda történt. (2015, július eleje) Anyukám kapott egy levelet az e-mail-jén amiben ez állt: "Kedves Petra! Ma postáznánk a jegyeket és már ezen a héten odaérnének." Anyával összenéztünk, és a végén észbekaptam." A nyereményjáték!!! Ezt nem hiszem el. Én nyertem?! És igen én nyertem. Nem tudtam eldönteni, hogy örömömben sírjak vagy ugráljak. Nem gondoltam volna hogy ekkora szerencsém lesz. Ezután megnéztük a Lájk facebook oldalát és itt volt... Őt volt egy megosztva egy kép ,ahol kihúzzák a nyertes nevét. Ráadásul több mint 1500 megfejtés érkezett be és az 1500-ból engem tisztelt meg a szerencse. Ez hihetetlen. És a jegy sokkal jobb helyre szólt, mint amit vettünk.
Vártam és vártam, míg végül eljött a koncert napja.
2015.08.29. 14:30 A nap, a perc, az óra végre elérkezett. Végre megvalósult életem egyik álma, amióta szeretem és nézem a Violettát. Egy felejthetetlen élmény részese lettem. Annyira csodálatos volt minden. A fények, a tömeg, akik mind azért voltak ott, mert óriási Tinisták, a színpad, a lehulló szívek a magasból, a zenék és a tánc . De a legjobbak mégis a srácok voltak. Tini, Mechi, Cande, Alba, Jorge, Diegi, Facu, Samu és a táncosok. Mindannyian elképesztőek voltak. Playback- ről szó se volt a koncerten. Mindenki teljes szívéből, lelkéből és szájából énekelt. Nagyon aranyosak voltak. Még magyarul és beszéltek egy pár szót. A koncert alatt úgy érzetem álmodok, de nem hanem az valóság volt. Egy igazi valóság. Még a könnyem is kicsordult a zenék alatt. Annyira megható volt néhány pillanat. Amikor Tini és Jorge csókolótlzott(Jortini) amikor Tini a Soy Mi Mejor és a Te Creo számot énekelte, és a végén a beszédek is. Nagyon meghatóak voltak ezek a pillanatok. Ezt sose fogom elfelejteni.
Most pedig van az a projekt, kampány hogy: #TiniPleaseComeToHungary. Ezzel szeretnénk mi Tinisták felhívni a figyemét Tini-nek, hogy jöjjön el ismét hozzánk Magyarországra, viszont most csak ő a szóló karrierjével. Remélem sikerülni fog majd.

Végre eljutottam az orvoshoz, kaptam a szememre minden kenceficét, viszont nem kicsit ütött gyomorszájon, az orvos kijelentése: "Ezek elég sokáig tartanak...Ha nem múlna el 10-15 nap alatt..." Az a legjobb, hogy pont addig nyaralok. Szóval pont csak fél egészséges szemmel tudom élvezni.

nemsokára 2 kedvenc sorozatom is véget ér ráadásul így fantasy nélkül maradok (ha nem számoljuk a doctor who-t, ami 100 év múlva folytatódik ) úgy néz ki muszáj lesz megint animéket néznem

Írtam egy hozzászólást, amiben megosztottam veletek, hogy miért nem kerülhetett ki a legutóbbi cikkem. Valamelyik moderátornak nagyon bökte a csőrét, mert fogta és kitörölte/elrejtette. Lehet találgatni, hogy vajon miért. Mivel pozitívan fogadtátok a cikkemet, tetszett nektek, tartozom annyival megosszam veletek. Bárki tud nekem privit küldeni, szóval akit érdekel az ok (amit ezek szerint nem hozhatok nyilvánosságra, pedig semmi olyan nem volt benne) írjon rám és akkor elküldöm a hozzászólásomban linkelt képet és a szöveget.

On:

Alvás alatt bedugult a fülem, így most félig süket vagyok. Valamint sikerült konzultálni a dokival, de pechemre szabin van még mindig. Egy tízes skálán nyolcasnak mondanám a hajnalban rám tört vesegörcs fájdalmának mértékét. Kicsit parázok, mert nem akarok kés alá feküdni. Így is adódtak gondok a szívemmel - pár hónapja kábításban 170 volt tartósan (a gasztrón azt hitték, hogy fibrillálni fogok) és az EKG sem lett tökéletes, amit műtét előtt csináltak. Nem szeretnék meghalni a műtőasztalon, ha nem muszáj. Arról nem is beszélve, hogy a 20 fokra lehűtött műtőben vagy a gépi altatástól/lélegeztetéstől iszonyúan megfáztam. Nem szeretnék beteg lenni, tüdőgyulladást kapni meg még annyira sem. Reménykedek abban, hogy nincsen nagy baj és csak a riadalom volt nagy a részemről.

Mielőtt ismét elharapóznának a dolgok, a tények teljes ismeretének hiányában, közlöm itt is, amit Beylával is közöltem. Sokadszorra mondom, nem lesz új a dolog.

"Szia.
Akkor ismétlem sokadszorra. Màs tagok, legyen az sima tag, kiemelt, moderàtor vagy hírszerkesztő, intelligenciàjàt negatív hangnemben véleményezni, becsmérelni szigorúan tilos. Lekezelő, sértő módon megnyilvànulni szintén. Tovàbbra is. A személyeskedést, túlzàsokat kéretik kerülni. Csupán ez okból nem tartottam megfelelőnek a hozzàszólàsodat, màst nem kell beleképzelni.
Köszönöm a figyelmet és a megértést.
Üdv,
Grace"

Na hellóka! (nem jó időben jöttek ezek a hírek)

Az úgy érdekelne, hogy ha továbbra is ez a véleményetek minek vagytok itt? Vagy jobb: miért nem írtok konkrétan Freeze-nek? Hm? Kicsi esélye lesz a válaszadásnak, mert nekünk moderátoroknak is sokadjára válaszol. De am, ez a magyar virtus, egy elindul, a többi megy utána.
Nekem is törölték sok nagy terjedelmű, több órás írású cikkemet, én megoldottam: nem írok többet. Ennyire egyszerű! Már az agylé önti el a fejem, hogy nincs más dolgotok, mint itt szidni ezt az egészet. El lehet menni! Nem kell ide járni. Ha nem mentek, akkor fogadjátok el a szabályokat és pont! Egy fecske nem csinál nyarat. A szabályokról meg Freeze dönt, nála reklamáljatok! De szerintem annyi lesz a válasza, mint nekem, hogy nem muszáj ám ide járni.

A másik meg, hogy most már több napos kitiltás jár ezért a hangnemért. Nem fogja senki ölbe tett kézzel nézni, hogy milyen feszkót nyomtok itt. Nem kell a moderátorok is csak úgy vannak szöveg. Beláttok a dolgok mögé? Nem! Akkor szerintem el lehet tolni a biciklit! Majd ha belőletek is moderátor lesz, beszélgethetünk! A topikot pedig le fogjuk zárni, ha folytatjátok a hisztit! PONT!

Az a problema, hogy a hszben, ami rejtesre kerult, meg Beyla is elismerte, hogy semmi tudasa nem volt a fizikahoz, csak amit suliban szerzett, igy elkepzelheto, hogy hulyeseget irt, de miert nem javitotta ki Lexie. Varj, ezt is megvalaszolta: buta. Hat, most akkor a kedves cikk iro sem okosabb, ha ilyet ad ki a kezebol. Meg nem ez a dolga. Bekuldtok gany cikkeket "muveszet" neven, es sirtok, amikor kivagjuk a szemetbe.
- formazas altalaban 0
- fogalmazas 0
- helyesiras 0
- tortenelmi cikkeknel a hatter 0
De azert jo hosszu lett, es vegre nem a sztarokrol szol!!!!4444 hat nem ez a lenyeg. Irhattok a celebekrol is minosegi cikkeket, csak meg kell eroltetni magatokat. Nem itt kene szemelyeskedni, hanem megnezni, milyen cikkeket es milyen minosegben probalunk publikalni, azt kovetni, es azzal dobni a szinvonalon, nem a nagy szatokkal, hogy lehet sz.r volt, de azert mas. Hat na. Nekunk is sok mas dolgunk van, mint ilyeneket atfogalmazni, es megirni a ti nevetekben egy uj cikket- olyan temarol, ami pl lehet nem is erdekel minket, de azert nezzunk utana, mert te dolgoztal vele. Dolgozz jobban!
Kis segitseg, amiert nem jar cikk torles, es utana nem kell lazadni, amivel csak kitiltatod magad:
- irj helyesen. Nem altalanosan, hanem ugy igazan. > futtasd at wordben, sokat segit.
- pont utan SZOKOZ van
- hasznalj paragrafusokat.
- olvasd at, mielott bekuldod. Osszefugg a szoveg? Nem? Ird at!
- van VALODI hattertudasod?
1. Igen > irj rola, olvass utana, szurd ossze.
2. Nincs > NE irj rola.
- wikipedia nem forras, foleg nem 90%ban.
- ne masolj cikket, es ne nezz minket hulyenek.
- kepeket ne ket pixelben toltsetek fel
- kepek emellett kapcsolodjanak a temahoz.

Jo pihenest es nyarat mindenkinek!

komolyan nem hiszem el,hogy a (már) a starity-n is annyira szánalmas emberek vannak,hogy az szinte fáj.
ha az ember nem ad valakinek jó pontszámot a profiljára (a fórumon) akkor egyből egy szánalmas r*banc vagy.
mondja már meg valaki,hogy miért szeretnek az emberek belekötni másokba-csak azért,mert kimondják a véleményüket...

Emberek, mi ez a hirtelen népszerűség? Nem vagyok fent 2-3 napig és kapásból jön 3 üzenet. Woah.

ON: Mit ne mondjak, megtapasztaltam milyen, amikor 48 órát egyhuzamban fent vagyok (komolyan, a legszorosabb értelemben vett a 48), kávé nélkül, abból pedig 14 órát kórházban töltök, ébren. Noha, nem én voltam a beteg, és mikor a folyosón elszundikáltam húsz percekre, vagy az orvos vagy a nővér keltett fel, lenne egy tanácsom: becsüljétek meg a kávézást, mert a kávé nálam szent dolog lett. Való igaz, hogy a napi 4-5 adagommal mindenkit meghökkentek, de tényleg, soha ennyire nem voltam még szellemileg és fizikailag lemerülve.
A másik, hogy az Affér sorozatot egyszerűen nem tudom hová tenni, egyszerűen ki vagyok rajta borulva. Viszont, a jó dolog a 2-3 napos... "semmittevésben" (ez nem a megfelelő szó, de nagyon nem), hogy rengeteg időm volt bambulni a kórházi ablakon kifelé, gondolkodni. Egyszerűen imádom ezeket a pillanatokat, amikor körülöttem zajlik tovább az élet, én pedig csendesen elvagyok a fejemben.
Na, amint kialudtam magam és lenyomok holnap még egy ilyen kórházasdit, újraélesztem magam és eldöntöm, hogy mit akarok az élettől, válaszolok az üzenetekre.

U.i.: Jöhetne már az a kedd. De tényleg.

Nagy nehezen sikeresen eladtuk a házunkat, és találtunk is egy másikat, így anya közölte, hogy ideje lenne az új szobámat kicsit feldobni. Hosszas beszélgetés után a következőkre jutottunk: a fal fehér színű lesz, és majd lesz rajta egy fekete-fehér cikk-cakk mintás tapéta. A bútorok feketés/kávébarnás színűek lesznek, a szőnyeg fekete. Veszünk egy-két szintén fekete-fehér díszpárnát, fekete plédet, meg majd valamilyen normális faliórát is. Igazából most nagyon benne vagyok a fekete-fehér dologba, mert ezek olyan színek, amiket úgy az ember "nem növi ki". Szóóval, a félrerakott pénzemet mostmár kezdem elővenni, és ahogy csak lehet igyekszek majd beleadni ebbe a felújításba.

Mikor a mai napon azt hiszem, hogy jelen pillanatban az a legnagyobb bajom, hogy az új kedvenc sorozatomat csak angolul tudom nézni felirat nélkül, amit alapból megértek, csak olyan bonyodalmi szintre emelkedett, hogy félek, hogy nem értek meg mindent rendesen...
Nem, ezt abszolút elhanyagolható problémává tette az, hogy egy nem várt, a manipuláció és a gyerekesség kombinációjának beteges szüleménye betoppant, majd kitalált baromságokkal cseszi szét az idegeimet, mivel azt várja, hogy ennek hatására majd én megtörjek és bevalljak valami olyat, amiről elképzelésem sincs és egyáltalán nem igaz. Csakhogy ezzel csak azt fogja elérni, hogy pár év múlva azon kapja magát, hogy letagadom, hogy valaha is ismertem őt. Végül is sokkal értelmesebb és érettebb ilyen gusztustalan színjátékot előadni, mint egyenesen megkérdezni valamit, amire én egyenesen válaszolnék is.
De ha én őszintén megmondom neki, hogy röhejes és gyerekes, amit - állandóan - csinál, akkor én vagyok a bunkó meg a savanyú, mert nem vagyok hajlandó jó képet vágni ezekhez a fszságokhoz.

Csak abban reménykedek, hogy száz tonna nikotin és az új Korn szám századszori hallgatására valamelyest lehiggadok.

A 16-17 éves -egykori- gólyáimnak lassan több, mint a felének barátja/barátnője van. Mi ennyi idősen a Tumblr-en buzultunk és a Pouval játszottunk

Az elkövetkező 4 napban legalább 37 órát fogok dolgozni, amitől egy kicsit félek. Egyre nehezebben viselem a munkát, nagyon vágyom már arra a mininyaralásra, amire augusztus elején megyek. Mondhatni, az tartja bennem a lelket. Látom magam, ahogy 3 napon keresztül fetrengek a fűben, feltöltődöm D-vitaminnal (szigorúan csak 50 faktoros fényvédővel a bőrömön ), az esti koncerteken tombolok, éjszaka mindenféle fényszennyezés nélkül tudom bámulni órákon keresztül a csillagos eget (gyerekkorom óta megbabonáz az éjszakai égbolt látványa) és vedelem -persze csak visszafogottan- a rozéfröccsöt. Szóval ja, ez lebeg a szemem előtt 0-24

És 30 napja nem gyújtottam már rá! #büszkevagyokmagamra #énuralomatestem

Ismét alkalmaztam legjobb képességem, és ellöktem magamtól az egyetlen embert, aki még talán szeretett is engem. Komolyan, mi a f#szom történik velem?! Ha nem tudjuk helyrehozni a barátságunkat, én esküszöm, hogy bele fogok dögleni. F#szomat bele, hogy csak ehhez értek ezen a kib#szott világon.
A pláne még az egész dologban az, hogy részegen szoktam az ilyen csodás tetteimet elkövetni, de most teljesen józan voltam, mikor ez történt. Esküszöm a világ legbalf#szabb embere cím nyugodtan engem illethetne, már meg sem lepődnék rajta. Tényleg, tényleg nem.