miregondoltokmost?

Őszintén? Nem próbáltam. Mivel a Chrome az újratelepítés után még rosszabb volt, mint előtte, értsd: jóformán semmit nem töltött be, vagy hibásan, inkább átnyergeltem a Firefoxra. Ez meg tökéletesen működik, úgyhogy maradtam ennél. De az Operán azért gondolkodom, sokan dicsérték már és itt is kaptam rá tippet, szóval lehet, hogy azt beújítom a közeljövőben. Sosem voltam egy nagy számítógép zseni, ami égő, de koromnál fogva mégse nem olyan meglepő. Akik meg segíteni próbáltak és tanácsot adtak, azoknak ezúttal is köszönöm.

mindig azt érzem egyszer evés közben halok meg, előbb majdnem el is jött pillanat, mikor félrenyeltem egy kiflidarabot.

Ismerős. Nekem úgy 2 évvel ezelőtt akadt meg a torkomon egy szendvics darab a torkomba és fuldokoltam. Nem tudom ,hogy vagy, hogy erősen ütögettem a mellkasom vagy amúgy is valahogy leakart csúszni a torkomon, de aztán lement. De kész rémálom volt, mert emlékszem ,hogy a levegő beszorult. Egy ideig nem tudtam rendesen enni, mindig arra gondoltam ,hogy megfulladok a kajától és olyan óvatosan ettem. Mostanra csak időnként tűnik fel, mostanra otthon már simán bezabálok mindent. Máshol is már nyugodt szívvel megeszek ezt- azt, csak ne jusson el az agyamig ,hogy figyeljek oda, mert akkor tuti megint kínosan ügyelek (ami még nekem is idegesítő) az evésre.

Mindenki hosszú hajat szeretne, csak én nem.
Tekergettem a minap lefele a Facebook falamon, és az ötödik hajnövesztést serkentő hirdetés után/ismerős megosztott bejegyzése után olyan jóízűt nevettem, hogy az nem igaz. Három hete vágattam le a derékig érő hajamat, jelenleg hátközépig ér nagyjából, bár egy kicsit attól is rövidebb. Még szebben kihozza a göndörségét, én úgy bele vagyok szerelmesedve, hogy az nem igaz. A környezetem szerint is sokkal jobb, és annyival könnyebb bánni vele. Féltem, vajon hogyan fog állni, de már bánom, hogy nem mentem el előbb fodrászhoz. Csak kissé viccesnek érzem, hogy körülöttem pedig mindenki az ellenkezőjére vágyik.

Húha, most én is le szeretném vágatni, mert már túl hosszú és nem tudom kezelni. Nekem hátközépig ér, de már nem tudom rendesen kibontani se. Én most valami tépett, vállig érő frizurát szeretnék, valami olyat, amit könnyen fel tudok tupírozni, ha akarok, de anélkül is néz ki valahogy.

Tegnap apával meg a testvéremmel 200 kiló almát vágtunk fel a pálinkához. Az elején még lelkes voltam, de mire az első hordó megtelt már nagyon untam, valamint vízhólyagok lettek a kezemen. Nem, nem haltam bele, de így nagyon sz*r volt, mert ahogy fogtam a kést folyamatosan dörzsölte az ujjamon az egyik vízhólyagot és a végére szépen lejött a bőr. Jaaa, és a másik kezemet - hiába vigyáztam - összevagdostam és kb. a tenyerem közepébe a késhegye belecsúszott.. Mit ne mondjak, az is fáj. Még nem tudom, hogy este hogyan fogok hajat mosni (a víz rohadtul csípi a sebet és gondolom a sampon se lesz kellemesebb), és holnap dolgozatot írni, mert nemhogy a ceruzát, hanem még az evőeszközt se tudom normálisan fogni.. Még szerencse, hogy körmöt festeni azért tudtam. Remélem gyakorlatra jobb lesz, mert így nem tudom mihez fogok kezdeni az üzletben. Btw remélem ezek után tényleg jó lesz a pálinka, igaz sosem volt a kedvencem, de akkor legalább kárpótolna.

az élet kegyetlen, a suli bélyeggyűjtő szakköre csak 7. évfolyamig van.

nekem soha életemben nem volt még hosszú hajam, mindig csak a tipikusan hát középig érő, szerintem nem is nőne meg tovább, kiskoromban anya sokat próbálkozott vele, de csak még jobban göndör lett, hosszabb nem xd

nekem már így is egy rémálom vele bánni és mivel sűrű, vagy fél doboz balzsam kell rá...az kéne még hogy hosszú legyen

nekem hátközépig sem nő meg, max a vállamig hajlandó, utána megáll. szóval nálam már a hátközépig érő haj is csoda lenne.

Épp utálom magam. Tegnap kint voltam az Ossian 30 éves jubileumán, ráadásul második (!!!) sorban, de a tömeg okozta levegőhiány, meg a kedves szociális fóbiám miatt olyan rosszul lettem, hogy azon sem lepődtem volna meg, ha összeesem. Hányingerem is volt, csoda, hogy a Dalriadát kibírtam. A körülöttem állók jó fejek voltak, mikor elmagyaráztam, miért vagyok olyan pofátlan, hogy vizet kérek tőlük, adtak, de csak nem lett jobb, úgyhogy ki kellett verekednem magam a tömegből, ezzel feláldozva a második soros helyem, és meghúzni magam oldalt. Ez olyan szinten szarul érintett, hogy négy dal közben épphogy vissza tudtam fojtani a bőgést. Tudom, most hülyének tituláltok, úgyhogy elmondanám, hogy az Ossian az életem, imádom őket, és ha tehetném, minden koncertjükre elmennék, mert tényleg úgy imádom őket, hogy azt még én sem tudom szavakba foglalni. Úgyhogy igen, ez az oldalról nézzük a koncertet (vagyis az előttem álló emberek fejét) dolog nem jött be, totál kiakadtam magamra, mert kellett nekem rosszul lennem. Aztán végül mára picit lenyugodtam, semmi gáz, 23-án a közelben lesznek, Dunaföldváron, gondoltam, megnézem, mennyi a jegy... Erre... Nem lesz az a koncert. Na szóval, most vagyok totál idegbeteg.
bocsesz, muszáj volt kipanaszkodnom magam.
Plusz: Épp azon vagyok, hogy lemondjam a holnapi pszichológust, mert rohadtul nem érzem magam felkészültnek, és félek, és előjött az én jó öreg, "hagyjatokmárafenébe" énem, aki azt kívánja, az összes ember ott rohadjon meg, ahol van.

Édes Istenem (nem szoktam ezt mondani, de most muszáj), már csak 43 nap az új évad! Ennél boldogabb csak akkor leszek, ha 23-a lesz, és végre ki kell majd kapcsolnom két napra a wifimet. addig is marad az az opció, hogy ülök a fenekemen, zabálom a fagyit és sírok a barátaimnak, hogy igazságtalan az élet. Egyébként; jesszusom, milyen régen volt már, hogy az ikonikus jelenetben valakinek végigfolyt a vére a képernyőn, nekem pedig három órámba telt álomba sírnom magamat... milyen gyorsan telik már az idő.

5 résszel vagyok lemaradva az egyik drámával, aztán most beakartam pótolni, de eszembejutott, hogy ha most elkezdem nézni, akkor képtelen vagyok leállni vele, szóval most várhatok vasárnapig, akkor lesz csak időm bepótolni.
holnap negyed 5ig leszek iskolába, 6 gyakorlatom és 3 tanórám lesz. többet leszek iskolába, mint otthon.

akármilyen koreai bandát küldök a barátnőmnek kitalálja, hogy ki a kedvencem, nem értem hogy csinálja. szerintem jobban ismer, mint én saját magamat.

Anyum állandóan az egészségemmel piszkál, merthogy én leszek a világ legbetegebb embere, amiért nem eszek húst. Pedig az eltelt 2 hónap alatt semmi bajom nem volt, sőt, energikusabbnak is érzem magam, nem úgy mint még tavasszal. Ez okoz nekem örömet, és így még a gasztronómiai készségeimet is tudnám csiszolni. Elhiszem, hogy azért anya is aggódik, bár hosszas meggondolásból és alapismeretekből kezdtem el ezt az új életformát. A nővérem a sápadtságommal van elfoglalva, de azt persze nem veszik észre, hogy a hintőporos fejem miatt (is) vagyok fehér.
Viszont ma voltam egy kaktuszkiállításon, amin beszereztem pár pozsgást és 2 kis kaktuszt, aminek én ügyesen elfelejtettem megkérdezni a fajtáját, de sebaj, majd szabadidőmben apám kaktuszos könyveit fogom tanulmányozni. Láttam plusz két mókust, az egyik egy méterre mellettem futott el egy dióval a szájában. Olyan kis édes teremtések

Holnap kezdődik az egyetem, és 7-kor kéne felkelnem - amivel igazából semmi baj sincs, hiszen még mindig jobb, mint amikor gimi alatt fél 6-kor kellett kimásznom az ágyból -, csak az a probléma, hogy 4 hónapon keresztül hajnali 4-5-ig fent voltam, szóval már előre látom, hogy nagyon szenvedni fogok az éjszaka folyamán... na, meg reggel. Szerintem örülni fogok, ha 2 körül el tudok majd aludni.

Az meg a másik, hogy már megint minden kis hülyeségre rástresszelek, mert nem tudom, mi lesz, hogy lesz holnap, egyáltalán mire számítsak. És félek, hogy az előadásokat sem fogom érteni, mivel nem magyarul lesznek, nekem meg sose volt erősségem a hallás utáni... és aaaahj. Öljetek meg.

Elfogadták a cikkem az Ossian jubileumi koncertjéről. Valamiért tök azt hittem, hogy nem fogják, de örülök, hogy tévedtem.

Az egy dolog, hogy hőség van és ezért inkább szandálban mentem suliba, de az, hogy ez a csodálatos lábbeli úgy kikészítse a talpamat, hogy még járni se tudjak. Holnap valami puha anyaggal bélelt tornacipőben fogok járkálni, bár lehet hogy már késő.

Ebben az évben végeztem az iskolával és úgy érzem nem fogok tudni megküzdeni a felnőttséggel járó kötelezettségekkel. Túl sok felelősség szakadt a nyakamba. Kellene egy kézikönyv az élethez, nem tudom hogy kell irányítani ezt az izét

#utálom a hülye szorongásom és az emberfóbiám

Holnapra 8 oldal történelmet, szintén 8 oldal irodalmat és 3 oldal biológiát kéne tanulnom.

Azt hiszem hagyom a pichába és megnézek egy évad CSI-t.