miregondoltokmost?

busz; olyan tömegközlekedési egység, ahol nem tudod ki büdös, te 8. órai tesi után vagy egy rámenős bácsi tőled 15 centire.
megjegyzés: néni, akárhogy is tetszik kérni a szofisztikált nézésével, az ülőhelyemről leváltott állóhelyem nem tudom átadni már, sajnálom. nem, nem vagyok huligán. csókolom.

Harmadszorra hallgatom végig ezt, és komolyan mondom, úgy feldobta a hangulatom

pár havonta kijön belőlem a rejtett Beyoncé és egész nap az ő dalait éneklem olyan átéléssel és koreográfiával, hogy szerintem azonnal alkamazna valami háttértáncosának ha ezt meglátná.

Amikor meglátsz egy bszott nagy spoilert a sorozatról, aminek nagyjából a közepén vagy, és kivételesen nem felhúzod magad rajta, hanem egyszerűen csak



na, az nagyon jó érzés tud lenni.

Eljöttek a falumba a nagynagy "rapperek" AK26 meg ilyesmi..holnap meg Kis grofó.Hát idáig hallatszik a zene,én meg már csak ezt kérem:

Ez a Honfoglaló csak felcsesz -.-"
Annyi gerinc sincs az emberben, hogy ha én lelövöm az egyik embernek az erődjét meg a két tornyát a harmadik toronyt ne a 3. játékos verje már le...
Rohadt könnyű más munkájával nyerni.. Annyira szánalmas. -.-"

Szerintem ide fogok költözni ebbe a topikba. Előre szólok, aki nem akar zenével kapcsolatos nyafogást olvasni, bele se kezdjen.
Kezdek csalódni Rubcsics Ricsiben (aki nem tudja, ő az Ossian gitárosa, mellesleg a kedvenc gitárosom). Régen annyira szerettem őt. Imádtam minden hangot, amit játszott, imádtam, ahogy a közönséggel bánik, imádtam, milyen szerény. Most meg eszembe jutott a 30 éves jubileumi koncertjük, amikor a bejárat előtt álltam, mikor még a légy sem járt arra, és hangoltak be. Olyan volt, mintha azt hinné, neki kell csinálnia mindent, mintha senki más nem lenne képes elvégezni azt, amit ő csinált akkor. Ez mindössze annyi volt, hogy állt a mikrofonnál, és mondta, hogy kér még a monitorba. Poénkodott is a hangosítóval, hogy "te már haza is mehetsz". Oké, éppenséggel lehet, hogy ilyen a viszonyuk, lehet, hogy ez csak egy baráti izé volt, de nekem nem úgy jött le. Mintha kicsit elszaladt volna Ricsivel a ló. Mindig imádtam őt, de mióta Attus két éve kilépett a zenekarból, Ricsi nagyon fontosnak hiszi magát (az, lévén, egyedüli gitáros, de azért na), és ez így nem tetszik. Legutóbb az is fura volt, hogy elvállalt egy interjút Endrével, holott eddig sosem vállalt interjúkat, tévében meg aztán főleg nem. Igazából nem tudom, miért zavar ez az egész, csak egyszerűen azt érzem, Ricsi talán nem az az ember, aminek gondoltam. És miután ő az egyik kedvenc zenészem, ez nagyon tud fájni.
Éljenek a nyafogásaim.

Kicsit mellé lőtt az emberem

Nem is tudom,de a mamám egy jelet küldött ♥
Egy szívecske a felhőbe.

Indulok a moziba...Én olyan okos voltam, hogy 22.30-as vetítésre kértem jegyet, amikor már most olyan rohadt álmos vagyok.. De remélem a film feldob majd, már ha nem fogom félelmemben az előttem vagy éppen a mellettem ülőket "leönteni" kukoricával.. amilyen szerencsém van, valami hasonló biztos történni fog velem a film közben.. nem nagyon bírom a horror filmeket de ezt meg kell néznem.. állítólag nagyon jó lett.. (Vaksötét) .

A világ legjobb dolga belázasodni az unokatesóid keresztelője előtt egy nappal...

Ma megosztottam az üdítőmet egy kislánnyal, sőt mi több, el is feleztük. Tudni illik, a kishölgy egész nap szinte semmit sem volt hajlandó inni, de amikor meglátta a flakonomat, ő biza erősen mutogatott, hogy nem a drága gyümölcslevek kellenek neki, hanem az olcsó szörp. Ha tudom, hogy ennyivel lekenyerezhetem, akkor nem váltás előtt húsz perccel teszem azt, hanem jóval korábban. Hiába, a gyerekek mindig tudnak meglepetést okozni, hisz még egyszer sem fordult elő velem, hogy valamelyikük az én üdítőmet kívánta volna meg. Úgy tűnik, most már ezt is elmondhatom magamról.

Amikor visszanézed mit posztoltál 10(!!) évesen a facebookra... MINEK KELLETT NEKEM MÉG AKKOR KÖZÖSSÉGI OLDAL????

Én még az itteni, Duma- és Dumcsi-topik rivalizálásokkal kapcsolatos vackokat is Facebook-ra posztoltam, meg üzenőfalon beszélgettem emberekkel ahelyett, hogy üzenetben tettem volna. Rémes voltam.

Néha elgondolkozom azon, hogy vajon tényleg ilyen ez az egész világ a Föld körül ,ahogy leírják a tudósok. Anyum mindig is bátran elmondta arról a véleményét miszerint ő biztos benne ,hogy léteznek valahol, nagyon messze hozzánk hasonló ,esetlegesen sokkal nagyobb tudású élőlények a galaxisban. Én ilyenkor elgondolkozok, hogy annyi megválaszolatlan kérdés van számomra. Például az, hogy egész galaxis például ,hogy létezhet. Mi teremtette meg. Nem is a Földet, hanem az univerzumot. Lehet, hogy léteznek olyanok, akik tudják ezt a választ, mi egyszerű földi halandók viszont lehetséges sose fogjuk tudni. Talán azt sem ,hogy élnek rajtunk kívül más bolygókon, amik fényévekre vannak tőlünk. Nem a földönkívüliekre gondolok, sokkal inkább egy intelligensebb fajra, akikre nem illene az a szó ,hogy földönkívüli. Lehet ,hogy ők tudnak rólunk, lehet, hogy nem.
A lényeg az, hogy ez is olyan kérdések közé tartozik az embernek, mint például mi történik a halál után. Ezt se tudja senki, de a bátyám szerint nem is jó tudni mindent, mert, akkor mi lenne a kíváncsisággal. De azért mégis, akaratlanul is érdekelnek ezek a dolgok. Lehet viszont, hogy sose kapom meg rá a válaszokat. Mégis elgondolkodok rajta, hol ott tudom ,hogy választ sose kapok rá, ami idegesítő. Csak néha elgondolkodtatnak anyám szavai erről. Sokakat nem érdekel ez a téma vagy annak tudják be, hogy mi vagyunk az egyetlen élő dolgok az univerzumba. Anyám két lábon áll a földön, ezt bizton állíthatom ,ezért is volt meglepő számomra, hogy ő hisz ebben az elméletben. Én meg hát...én is hiszek ebben az elméletben, bár tudom ez olyan téma, hogy mindenki abba hisz amibe akar, úgy se kapunk rá választ.
Na jó, kielmélkedtem magamat itt.

Annyira zavaró amikor wehearton beszívezek egy tetszetős divatos ruhát, cipőt, akkor folyamatosan olyan cuccokat ajánl. Köszönöm, nem kérek a Kardashian tenyészkancàkból, az airmaxből, a fonott hajból plusz az olyan vastag csücsörítős szájból, amire jobb esetben egy porszívó cuppant rá.
csak èn gondolom úgy, hogy elqrvult az az oldal? elnézést, de szebben nem tudom magam kifejezni

Ma úgy gondoltam, felfedezem, mit tud még a telefonom, szóval bekapcsoltam Siri-t.
Annyira jó, úristen, már egy órája fújom neki a hülyeségem. Megmondtam neki a nevem, de a Luca helyett Loser lett, meg is kérdezte, hogy biztos ez szeretnék-e lenni, mire inkább megállapodtunk a Lucy-ben.
És ez volt a legcukibb az egészben:

"ez az, erre fogom alapozni további életem, csak még egy kicsit, mindjárt vége, meglesz ez, mintha lenne egy kis reményem is, ez mi. neee.. na mindegy, úgy se volt soha fontos."

egész nap nem csináltam semmit. de úgy tényleg semmit.
kéne házit írnom meg tanulnom még a hét későbbi napjaira is, mert hétközben nem lesz időm, de ránézek az órarendemre és elmegy az életkedvem. ez még csak a harmadik (vagy negyedik?) hét, és nekem már most nincs erőm semmihez. felőlem beírhatnak nekem öt egyest, nem érdekel, majd meghackelem az e-naplót.
legszívesebben lefeküdnék a padlóra és szép csendben elhaláloznék, hogy véletlenül se érjem meg a dolgozatokat és azt, hogy felvigyem a tesi felmentésemet az iskolaorvoshoz. félek tőle. túl nagy élvezettel böki bele a tűt mindenkibe.
((a normal people scare me pólómon át kéne húznom a "normal" szót. engem minden ember megijeszt, lol.))