miregondoltokmost?

Szintén átéltem hasonlót (bár nem volt ilyen drasztikus), mikor az egyik kedvenc együttesem, ugyan még nem oszlott fel, de visszavonult a turnézástól. Nagyon szerettem volna eljutni egy koncertjükre, állítólag hatalmas élmény, de eddig nem volt lehetőségem, és ezután sem lesz :/

Holnap reggel indulok Budapestre (töri verseny) és egész hétvégén ott leszek, aminek örülök, csak valószínűleg alig lesz szabadidőnk. De ettől függetlenül nagyon izgulok és olyan érzésem van, mintha semmit nem tudnék, pedig rengeteget tanultam (konkrétan egy hónapja a forradalommal és politikával álmodok) és már most kész vagyok idegileg. Bízom a csoporttársaimban, remélem ők nyugodtabbak mint én.

Óha, csak nem Gloria Victis? Istenem, azok a drága gimis évek! Brutál nehéz verseny, de csak nyugi! Sok sikert hozzá! A fáklyás felvonuláson én is ott leszek

GV, igen. Bár mi nem a nyereményért vagy helyezésért megyünk, hanem a pontokért az egyetemre. Amúgy most az, hogy "brutál nehéz" nem éppen nyugtató hatást ért el. Köszi, remélem elégedetten fogunk hazajönni.

tipp #1: ha a tesitanárod 6 perces futást mér, és hallgathatsz zenét közben, Christina Aguilerától a Fighter nagyon inspiráló tud lenni.

Tapasztalat.

Hát figyelj, mondhatnám, hogy könnyű, de hazudnék És úgyis kiderülne rövid úton Mert tényleg vértizzadós De a döntőbe már nem a helyezésért kell jönni, hanem a buliért Persze vannak, akik nyerni jönnek, egészségükre! De sokkal jobb ismerkedni és kapcsolatokat kialakítani. Sokkal inkább megéri

Az biztos, hogy a ma délutáni élményem életre szóló volt. Konkrétan az egyik bohóc doktor (történetesen egy férfiról van szó, csakhogy tiszta legyen) odajött hozzám, megkérdezte hogy vagyok, amire ugye az igazat válaszoltam. Fáradtan. Na, akkor jött azzal, hogy hát akkor ő feldob engem. Na, gyerekek, én mindenre számítottam, de arra egyáltalán nem ami történt. Az illető szó szerint gondolta azt, hogy feldob engem. Pillanatok alatt az ölébe kapott, és kajak dobált engem a levegőben. A gyerekek meg azon nevettek (ez abszolút pozitívum volt egyébként ), hogy a nővérkét dobálta az egyik bohóc doki. Azt biztosan állíthatom, hogy az illető nem csak a gyerekeknek és a szüleiknek, de nekem is maradandó élményt okozott látogatásával. Aztán megszeppenve mondtam neki (miután megállapította, hogy kisebb infarktust kaptam), hogy nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy csak úgy pasik dobáljanak a levegőben. A mai nap amúgy is tele volt pozitív élményekkel, de ez mindent vitt.

Szerintem túl érzékeny vagyok. Írtam ma egy cikket az oldalra, meg is jelent, és azt kell mondjam, mivel eddig alig jelent meg itt cikkem, és főként rockzenészekről írtam, a kutya sem figyelt oda rájuk. Most viszont könyves álompasikról írtam, és hát olvasgatom a hozzászólásokat, mert kíváncsi vagyok a visszajelzésekre. Van pár olyan komment, ami a lelkembe gázolt, és nem tudom eldönteni, hogy engem szólnak le vele, vagy csak nem értenek egyet a kicsit sem szubjektív listával. Magamra veszem őket, pedig lehet, hogy nem is ellenem szólnak. Viszont azt hiszem, többet nem fogok olyan hozzászólást írni egy cikkhez, amit a cikkíró magára vehet, mert ha nekem fáj, másnak is fájhat.
Tudom, én vagyok a világ legérzékenyebb embere.

hat enis elolvastam a cikkedet es szerintem nagyon kiraly lett de amugy az tenyleg nem volt annyira szep, hogy teged szidtak le, de nefigyelj rajuk, nem te vagy a hibas

Köszönöm.

ugyan mar <3 nem te tehetsz arrol, hogy par szemely nem nagyon ert az ilyenhez ♥ te ertesz hozza es nekik kell hogy fajon, mert ok nemertik azt, hogy te normalisan irtad le

Miért van az, hogy az exem csak akkor tud szembejönni velem, mikor nem egyszerűen sz@rul nézek ki, de kb embernek sem érzem magam. Mint ma, mikor már tíz perce loholtam az esőben az utcán, a cipőm beázva, a hajamból patakokban folyt a víz a ruhámra és az arcomra... Ő meg ott battyogott ráérősen, esernyővel, szárazon. hogy rohadna meg

sokszor hallottam már, h akkora a rend körülöttünk, mint a fejünkben...
tegnap másoltam át három mindenes k.lából a szimbolizmustant és az arany geometriát a friss füzetbe, nem találtam egy darab tollat sem, majd megpillantottam a földön lévő fekete ruhakupac-féreglyukkal, virágszirmokkal és szutyokfészekkel egybeolvadva kettőt is.
a táskámban nehezebben találtam volna valószínűleg a rohadt kajadarabok, levendulavirág-dohánykeverék, piásüvegek, illetve egy nagy rakás szenny mellett.

Arra, hogy beszélnem kéne valakivel.. Szóval holnap lesz a Szüreti fesztivál / felvonulás. Bébiszitter vagyok 2 babánál. És hát hogy is mondjam mind a kettő ott lesz.. :l Hhhh... Ha az egyikhez megyek az egyik család, ha a másikhoz a másik családnak fog rosszul esni.

Bátorkodtam megnézni ezt a videót. Nem is ez a lényeg. Én idióta, hülye, barom állat - mert komolyan nem tudom, mire számítottam -, fogtam magam, és letekertem, hogy olvasgassak a kommentekből. Miért is lepődtem meg? Nem az a vicces, hogy mennyi utálat fakad az emberek minden egyes rohadt mondatából az összes ezzel kapcsolatos hírre - véleményem szerint ok nélkül -, hanem, hogy a többségnek fingja nincs a valóságról, az igazi, alátámasztott tényekről. Ehelyett az otthon, valamint az értelmes baráti társaságban hallott f*szságokat (tényleg nem tudok szebbet mondani) hangoztatja ekkora nagy pofával. Komolyan nem tudom, hogy sz*rrá röhögjem a fejem, vagy inkább igyak még egy pohár bort, és sírjam magam álomba. Miért várunk így bármi változást akármilyen téren, könyörgök? Ez az egyik oka, amiért képtelen vagyunk a fejlődésre. Mikor sokan a meleg szó jelentésével nincsenek tisztában, hanem helyette saját kútfőből szült baromságokat terjesztenek. Így mégis ki reménykedik az elfogadásban meg egyenlőségben?
Az is hót ziher, hogy én nem fogom ilyen emberek közé szülni a gyerekem.

Úristen, a tegnapi osztálykirándulás...
A reggelem szokásosan egy jó kis ázással indult, mert miért is ne, már reggel agyoncsapta a hangulatomat a rossz idő. 15 perc buszozás után, sikeresen lejutottam a buszról, majd Janka és Lili kíséretében (mindig megvárnak) együtt indultunk a gyülekező helyünkre. Miközben sétáltunk, Lili előadást tartott, hogy mennyi kaját hozott (konkrétan elhozta a fél hűtőt) és azt, hogy hogyan is ülünk a buszon. Aztán végül meglett, de jó is volt, mert a 2 óra úton egyáltalán nem unatkoztam, hála a fiúknak. Az aljas nyolcas is osztálykiránduláson alakult, ami úgy jött, hogy mi 8-an mentünk be a láthatatlan kiállításra. És amik ott történtek, arról ugye nem beszélünk. Na lényeg, a lényeg, mi így 8-an, akik bementek, mi lettünk az aljas nyolcas nevezetű banda. A női triumvirátus is megalakult. (Lili, Janka és én) Egyébként a láthatatlanon kívül a terrorházába, és egy filmstúdióba is sikerült eljutnunk, és hadd ne mondjam.. imádom az osztályom. ♥
Hazafele bementünk a mekibe, de, mivel nem vagyok mekis (nem igazán szeretem a mekis kajákat) így bementem egy kis üzletbe, és aww sikerült kávét vennem gyerekek, este 8 órakor! ♥
Szóval én iszogattam a kis kávémat este 8 órakor, és hallgattam Tibiék fárasztó vicceit.
Viszont haza sajnos egyedül mentem, és hadd ne mondjam milyen kellemes este 9 órakor a sötétbe kisétálni a buszmegállóhoz, egy kis ligeten keresztül, ahol rengeteg a bokor. Na igen, ráadásul 21:20-kor ment a buszom, és addig ülhettem, és figyelhettem a sok fura fazont...
De összességileg nagyon jó volt, az egyik legjobb.

tudom írtam már. De még valami. Az imént beszélgettem egy jót. És megváltoztak a gondolataim. Az egyik barátnőm értelmet adott sok mindennek.. Rengeteg dolgot meséltem neki, de ő mindig tudott valami pozitívat hozzászólni. És bár tudom, nem fogja látni ezt, de majd mondom neki, hogy jelentkezzen azaz regisztráljon ide.. Ezzel üzenem mindenkinek, hogy sosincs olyan, hogy teljesen rossz.. mindig van jó oldala is a dolgoknak.

Tudod mi a nagyon sz*r érzés? Amikor egy nyavalyás egér átszalad a lábadon, kiváltképp, ha mezítláb vagy.

amikor eszedbe jut hogy ez lett volna az utolsó munkanap

ha nem találja ki hogy holnap is menj már be