Ma éppen mivel van tele a tököd?

Mi lenne, ha az autósok néha kinyitnák a szemüket? Ebben a balesetben állítólag megsérült két gyerek is. Ráadásul ez Csepel legforgalmasabb útja, képzelem, milyen lehetett utána közlekedni (állítólag el is ütöttek egy kutyust is).
Erről eszembe jutott, mikor gyakorlat után mentem volna haza (szintén Csepelen, de pár megállóval az Erdősor utca után), csak akkor nem a HÉV felé és a busznak, amivel mentem volna, hátulról nekiment egy idióta autós. Természetesen hajtott tovább, mintha mi sem történt volna. Holott mi láttuk anyuval a másik buszmegállóban, hogy leszakadt a buszból egy darab, ráadásul annak is voltak gyerekek a hátuljában.

Éljen a gennyes mandulagyulladás! A múlt hónapban már hiányoztam, mert elkaptam ezt a hasmenéses-hányós vírust, most pedig valószínűleg még egy hétre kiír majd a doki, tekintve, hogy a manduláim a kétszeresükre vannak dagadva, mindkettő gennyes és fáj a fülem is. Más gyerek gondolom örülne, az egyik részem is ezt csinálja, a másik viszont tudja, hogy nem fogom tudni megírni csütörtökön a szódogát kommunikációból, ami miatt külön fog feleltetni (!) és a szerdai nyelvtan dogát, a határozókból és a passive-ból. Éljen...

Örültem, hogy végre elmúlt a nátha, erre ma megint kezdődött az egész tüsszögés-orrfújás procedúra az elejéről, arról nem is beszélve, hogy felfáztam, és az ezzel járó kellemetlenségek meg is duplázzák a rossz közérzetemet. Ezt leszámítva tűrhető lett volna a napom, ha nem jövök rá, hogy ma lesz megint magyar órám (ez gyakorlatilag abból áll, hogy mivel az iskolában én vagyok az egyedüli magyar, ezért kaphatok segítséget egy szintén magyar nőtől interneten keresztül. Az óráim egy órásak, és szinte semmivel sem telnek, ritka unalmas mind.) emiatt rohantam haza, a nő pedig a körülbelül századik alkalommal írt egy sms-t hogy csúszással indítunk, és most várhatok rá kicsivel kevesebb, mint egy órát. Máskor meg mondjuk egyáltalán nem is szokott jönni. És már a február is az idegeimre megy, rossz az idő, hideg van, fúj a szél...

Nekem a föciből van elegem éppen. Egyszerűen nevetséges az, amit a "mindig mindent tudó" osztálytársaim produkálnak. Esküszöm, mint valami földrajzi analfabéták. Van egy gyerek, aki nem tudja, hogy hol van Magyarország a politikai térképen. Meg van a másik stréber, aki szerint Belgium valahol az orosz-fehérorosz határ között fekszik, hogy a többi osztálytársról ne is beszéljak. Van, aki szentül meg győződve, hogy két Csendes-óceán van, mert hát a kiterített térképen tényleg kétszer van feltüntetve, de ez még csak hagyján ahhoz képest, hogy az egyik csaj nem akarja elhinni, hogy az Amerikai Egyesült Államok fővárosa nem New York, hanem Washington, mondván, hogy ő még soha nem hallott semmilyen Washingtonról... Meg kb. háromnegyed osztály keveri az égtájakat, a kontinenseket(!!!) is elég sokan összetévesztik, fogalmuk sincs arról, hogy a világon nem mindenhol ugyanaz az idő van, mint nálunk, de olyan is elhangzott már az órán, hogy Tokió fővárosa Korea... Ilyenekkel vagyok körülvéve minden egyes nap, és ez még csak a földrajz óra.

Hogy délutánra kell mennem dolgozni. Pihenni akarok..

Jelenleg leginkább abból, hogy volt egy Poum a telómon, 99-es voltam, erre a múltkor belépek... és láss csodát, elölről kellett kezdenem az egészet. egyszerűen csak átváltott újra 1-esre... :SS

Tudom másoknak lehet nem valami nagy cucc, és reméljem, hogy ez a legnagyobb problémám, de engem akkor is zavar. Múltkor hallgatom a rádiót, és ugye a kívánságműsor keretében betelefonál egy olyan tizenéves csaj, hogy Celine Diontól szeretné kérni a Titanicot.
Celine Diontól maximum csak a My heart will go on-t lehet kérni, a TItanicból.

A másik pedig, most nézem, hogy Harry Sytles már a 7. helyen van, ebből basszus hamarosan trónfosztás lesz. Sőt, ha csak a férfi kategóriát nézzük akkor már meg is történt. Hát igen. Olyan világban élünk, ahol szimpatikusabb ő, mint Ian Somerhalder. Vagy úgy bármelyik normális pasi. Nagyon nyomulnak a csávókák.

Azzal, hogy ezek a szerencsétlen kölykök úgy nevelkedtek, hogy a kedves szüleik nem nevelték őket jómodorra. Most éppen azon a hiányosságukon akadtam fent, hogy luxus nekik köszönni, ha bejönnek valahová.

De lehetne említeni, hogy nem tolják be maguk után a széket, ha elviszik a széket A-ból B-be, vissza már nem teszik, hogy teleszemetelik a környéküket és úgy hagyják...

Hogy sokszori felszólításra sem jut el az agyukig az egyébként egyszerű kérés...

Satöbbi.

Egy ismerősöm (nevezzük P-nek) kisajátította az egyik barátomat (ő F). Tavaly az történt, hogy F jó barátja volt mindkettőnknek, de P azt mondta Fnek, hogy választania kell kettőnk közül. F engem választott, majd kiderült, hogy F nem is kedveli P-t. Szóval most P be van rágva rám, és megint ezt akarja játszani.
Idén F-fel megint jóban voltunk, aztán P kitalálta, hogy neki kell F. F-nek meg ebből elege van, mert P folyamatosan ott van mellette, meg ha nem, akkor odaráncigálja (szó szerint...) F-et oda, ahol ő van. Gyakorlatilag úgy tekint rá, mint egy tárgyra, mert amikor én is szeretnék F-fel beszélni, akkor álsértődötten odamegy egy barátomhoz, és vele beszél.
P a hátam mögött kibeszél engem, hogy én el akarom tőle venni F-et, meg hogy egy szemét r.banc vagyok és hogy még medált is adtam neki, mert biztosan ki akarom sajátítani.
A medált azért adram F-nek, mert mindig nagyon tetszett neki, csak mondtam, hogy megcsinálom neki kulcstartónak, és akkor neki ajándékozom. Hát, mondjuk bocsánat, hogy kedves akarok lenni...

Ma F belegondolt az egészbe, egész nap le volt törve. P nem kérdezte meg tőle, hogy mi a baja, csak szívatta egész nap. Én megkérdeztem, azt válaszolta, hogy elege van P-ből, de nem akar vele rosszban lenni.

Az ilyenek az életkedvemet is elveszik...

Már mindennel. Reggel visítozni tudtam volna a fáradságtól és az álmosságtól. Pedig kivételesen szinte teljesen átaludtam az éjszakát, mégis olyan fáradtan keltem fel, hogy azt elmondani sem tudom. Bementem, leültem vacogva és héttől fél kilencig mozdulni sem tudtam annyira sz*rul voltam. Vizitnél azért felemeltem a s*ggemet a székről, és végig jártam a kórtermeket a többiekkel, de utána vagy egy órát megint ülnöm kellett. Aztán itattak velem egy kis forró teát. Hát a kórházi tea valami ritka sz*r, pedig olyan jó illata szokott lenni amikor a termoszból engedem ki a kancsókba. A mai meg... hát nem igazán tudtam eldönteni, hogy milyen ízesítésű volt, csak annyit éreztem, mintha gyógyszert oldottak volna benne. Ihatatlanul sz*r íze volt, de a meleg miatt nagyon jól esett. Egész nap olyan voltam, mint a bolygó hollandi. A lábaim leszakadnak, mert még a klumpám is egy rakat kaksi, és legszívesebben lefeküdnék, de ma még megyek fodrászhoz. Nem hosszú, nem rövid, randán le van nőve és a vége is szépen eltöredezett az utóbbi időben. Valamint ismeretlen eredetű lila véraláfutások vannak a bal kézfejemen, amik Isten sem tudja, hogy miknek tudhatók be. Ja, és holnap is hajnalban kell kelni, ha szerencsém van, akkor megint az akuton tudok lenni, ami nagyon jó lenne. Osztálytársaim meg ritka nagy p*rasztok, nagyon kétszínűek és baróra elküldeném őket a retekbe. Szóval elegem van és aludni akarok! Hétvégém megint nem lesz, csak röpke három-négy dolgozatot fogok írni és csak két napot vagyok suliban. Olyan f*sza! Mi a f*szomnak van a hétvége, ha nem pihenésre?! Lehet, hogy sz*rok az egészbe bele és lesznek a dolgozatok olyanok amilyenek. Kettest józan p*raszti ésszel csak össze lehet már szedni valahogy, nem?

Azzal, hogy már harmadik napja folyamatosan fáj a fejem Tegnap este majd' szétrobbant, pedig friss levegőn is voltam. Gondoltam, az alvástól biztos elmúlik. De persze, hogy nem. Ma reggel is arra keltem, hogy fáj a fejem. Nem tudom, mitől lehet, de már elegem van belőle, szerintem beveszek valami gyógyszert mindjárt.

Hétfőn írtam gasztrobol, kedden fizikából, szerdán gazdaságiból és matekból, ma kémiából, holnap pedig matekból és irodalomból. Már azt se tudom hol áll a fejem... Természetesen az összes tanár egy hétre időzítette az összes dolgozatot, azt se tudom hol áll a fejem. Közbe járjak közmunkára, mert különben nem érettségizhetek és írjak házi dolgozatokat is angolból. Éjfélkor alszom el és fél 6-kor kelek. Ma is hazaértem és csak sírtam. Egyszerűen már annyira a végkimerülés szélén állok, hogyha holnap nem péntek lenne, szerintem én idegösszeomlást kapnék... Már nagyon, de nagyon elegem van. Plusz a fejem is majd' szétmegy. Jah, és még házidolgozatot is kell (kéne) írnom bioszra, de alig találok valamit neten, de az átlagomat meg nem akarom lerontani...

Ööö, hogy vannak olyan Tagok , akik idősebbnek írják magukat, és úgy írnak szitkozódó üzenetet, mint egy ötéves.

az önző kétszínű emberekkel, akiknek csak akkor kellesz, hogy ha dolgozat közben segíteni kell, viszont ha már te mersz egy apróságot is kérni mindegyik elfordul és bejelenti, hogy halaszthatatlan dolga van ...

Showder Klubot próbálok nézni, mivel lemaradtam a frissebb részekről, mától pedig már a drága Cool TV a régebbieket közvetíti, szóval az RTL Moston szerettem volna, de kb. negyed órát vacakoltam azzal, hogy regisztrálok rá, mert ugyebár anélkül véletlenül sem lehet megnézni, majd mikor sikerült belépnem, öt percenként akadozik a videó. Most várok, hogy töltsön kicsit, hátha jobb lesz, de ha nem, hagyom a francba és megyek aludni.

Az izomlázzal, de azzal nagyon. Ezen a héten a tesi tanárnőnk, szerintem ki akart minket nyírni. Az eddigi tesi óráink olyanok voltak, hogy bent voltunk a teremben, és játszottunk, mivel eléggé kicsi a tornatermünk. Mire elkezdtünk volna futni, már a terem végére értünk volna. Erre kedden, második órában (eléggé hideg volt még akkor) kivittek minket, rövid gatyában és rövid ujjú pólóban, pulcsi nélkül az udvarra, hogy majd ott tesizünk. Semmi bemelegítés nélkül egyszer csak azt mondta nekünk a tanárnő, hogy fussunk három nagy kört. Ez oké is lett volna, ha mondom, az előző órákon nem végig játszottunk volna.. Utána pedig, hogy még jobb legyen, erőnléteztünk, és mindegyik gyakorlatból 10-et kellett csinálnunk. Másnapra, fel sem bírtam kelni, annyira fájtak a lábaim, meg a hasizmom. Csütörtökön pedig, már nem hármat kellett, hanem tíz nagy kört, ami azért eléggé sok volt, főleg, hogy ha sétáltunk, ránk ordibáltak, hogy hagyjuk abba. Utána ugye megint erőnléteztünk, és az utáni óránk pedig úszás volt, ahol négy hossz mell úszást kellett megcsinálnunk időre, és jegyre. Amikor végeztem komolyan mondom, hogy alig bírtam megállni a lábaimon, már annyira nem bírtam. A vádlim, a combom, a hasizmom és a karjaim annyira fájnak, hogy azt el sem lehet képzelni. És ez az izomláz már vagy kedd óta van nekem, és szerintem soha sem fog elmúlni.

Tegnap ott lehettem volna a kedvenc együttesem koncertjén Bécsben, de a suli miatt meg úgy alapból nem mehettem el, és most látom, hogy a kedvenc énekesnőm is a bandával volt - mivel a dobos barátnője - és annyira sajnálom hogy nem mehettem, egyszerűen megszakad a szívem, hiszen mégiscsak a legnagyobb kedvenceim láthattam volna

Ismerősöm múltkor volt Münchenben focimeccsen, szóval ha őt elengedték (mert lógott is a suliból) akkor szerintem téged is elengedtek volna.
On: kezdek beteg lenni. Anyukám szerint allergia, de nekem csak nyár végén van allergiám és így azt se tudom, mi van...

én most szakítottam a barátommal, hónapok óta nem voltam boldog, de mivel este van nem ordíthatok hangosan, így: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
egyébként piszkosul érzem magam, köszönöm a figyelmet

kedves barátnőmnek köszönhetően újabb tini bandát szerettem meg...
#thevamps