Ma éppen mivel van tele a tököd?

Sétálgattam a belvárosban és minden létező tízen-huszon éves kis liba bőrdzsekiben és arany (WTF) tüskékben járkált. Ilyenkor mit csináljon egy tisztességes metalos? Az agyamra mennek, hogy mindegyik azt hiszi, hogy milyen "menő", hogy ő most bőrdzsekiben és tüskékkel mászkál. Ha, az enyém nagyobb És az a baj, hogy már évek óta ezt csinálják, cseréléjék márt ezt is le, mint ahogy minden mást heti szinten cserélgetnek, mert "kiment a divatból"( ). Miért pont ez? Miért gondolja azt mindegyik szerencsétlen ostoba, hogy ettől most jó lesz? Kopírozni akarsz idióta? Mutatok neked én egy kis extrém metált és soha a büdös életben nem nézel rá az én (és az azokra hasonlító) cuccaimra
A másik meg a Second Stone S.hit. Azaz a ""Slipknot"", de ez már rég nem 'Knot. Ott villognak a nyavajás discogömbbel ... na ebbe nem kezdek bele, túl hosszú lenne.
Egyébként elkaptam valami nyavalyás náthát és most még levegőt se kapok.

MATEEK

A töri dogával. Három évi anyagot kéne megtanulnom hétfõre, de a mandulám még mindig nem gyógyult meg teljesen és alig bírok koncentrálni. Raádásul hétfõn tovább is kell bent maradnom mert az az igazgató aki tulajdonképpen elb*szta a sulit (így volt, ebben az évben összesen csak 15 új gyerek jött az iskolába), felírt engem a gyógytornára, közben a gerincemnek semmi baja, oké, hogy még "fejlõdésben" vagyok, de egyáltalán nem vagyok görbe. És mivel buszos is vagyok így még másfél órát kell majd üldögélnem, hogy elérjem az esti buszt, mert elõtte egy sem jönn, a torna miatt az összeset lekésem amivel közlekedni szoktam.
A második legnagyobb bajom egy bizonyos staritys emberkével lenne. Kimásolt a profilomról egy képet amit én készítettem, a linkben benne is van a 'Nina_10', de Õ ennek ellenére ellopta. Nem bántana ha csak egy ismeretlen, kretívitásmentes személyrõl lenne szó, már megszoktam, hogy másolnak a profilomról. De most egy barátom lopott, aki nagyon kedves nekem és még csak el sem kérte azt a bizonyos képet. Nagyon haragszom rá, fogalmam sincs mit csináljak.

Egyes osztálytársaimmal.

1. Én felelek azért hogy amikor elkezdődik egy tanóra, a tábla mindig tiszta legyen, hogy a tanár írni tudjon rá.. De a kedves osztálytársaim képtelenek felfogni, hogy ne írjanak szünetben a táblára. Olyanokat írkálnak a nagy francért hogy Szeretünk Mari néni, Orsi néni szívbe beleírva.
Tökre feleslege mivel 1 hogy a tanár letörli, meg krétapazarlás.
2. hogy engem csesznek le miatta.

2. Eléggé ítélkező osztálytársaim vannak.
Erkölcstan órán kérdezték kinek mi a kedvenc színe?.
Én válaszoltam: fekete.
Erre mindenki elkezdi: Öööö óké!
Mi a franc bajuk van ha nem a rózsaszínt meg a neonsárgát nyomatom?

Azzal, hogy tegnap hátulról rám köhögött egy csaj, ma pedig elviselhetetlenül fáj a torkom. Alig várom a következő napokat, amikor már levegőt sem fogok kapni, köhögök és az orrom alatt teljesen piros lesz

Imádom az esőt, de ez már sok! Nem tudok kimenni, egész héten 4 fal között voltam...

Legjobb barátnőmmel. Tudja nagyon jól, hogy a gépemen semmit nem lehet megnézni, a telefonom kb. ugyanilyen alkalmatlan hosszú videók megtekintésére, stb., erre megkérdi, láttam-e már az eredeti István, a királyt. Mondtam, hogy sajnos nem, erre volt képe megkérdezi, hogy "Milyen hungarista az, aki nem látta az igazi István a királyt?!"... Hát b*zdmeg, olyan, akinek nincs pénze elmenni az előadásra, sz*r a gépe és a telefonja, így még youtube-on se tudja megnézni, mondjam tovább?

A nettel. Utálom amikor három percenként elmegy és aztán visszajönt újabb két és fél másodpercre...

Azzal, hogy folyamatosan esik az eső, már lassan egy hete, és nem mehetek ki a házból, és rányomja a hangulatomra a bélyeget. Suli után midig sétálgatok a városban, és most nem tudtam.
Azzal, hogy a matektanár szerint a hétvége tökéletes arra, hogy végig matekozgassunk, most is feladta az egész témakörből a gyakorlónkban az összes feladatot házinak. ja, és egy csomót még nem is tanultunk.
Azzal, hogy a suliban pár lány akiket a barátnőimnek hittem folyamatosan kiközösítenek, és nem képesek elmondani, hogy mi a baj velem. Egész múlt évben velük voltam, és egy csomó dolgot elmondtam nekik, és ők is nekem, de most midig titkolóznak. És kezdem úgy érezni, hogy csak egy másik lányt helyettesítettem, aki tavaly nem nagyon járt suliba... És ez zavar, meg rosszul esik.

Anyu olyan szinten kiakaszt az utóbbi pár napban, hogy utálok lassan itthon lenni, mert csak azt hallom, ahogy mindennek elhord a hülye barátnői előtt, akiknek rohadtul semmi közük a magánéletünkhöz, aztán később meg azon nyávog majd nekem, hogy miért kellett elmondania ezt meg azt.
Plusz mindent elfelejt, mindent. És rohadtul aggódom emiatt. Nemcsak én, hanem apa is. Néha már tök alapvető dolgokat elfelejt, hatszor kell rászólnunk, hogy vegyen ez meg azt, és tuti, hogy elfelejti. Tegnap este mondtam, hogy sima csirkét csináljon ebédre, csak egy kis fűszert rakjon rá, mert úgyis saláta van. Erre rántotthúst csinál, mikor öcsi is elmondta, hogy sima csirke legyen. Persze most mi vagyunk a hülyék, meg a rosszak, hogy megint azzal jöttünk, hogy elfelejtette és most perpillanat azt kívánja, hogy fulladjunk meg a salátától. Kösz, tényleg.

Nálunk is ilyenek vannak, hetek óta ezek mennek, és amilyen jelzőkkel anyám illet engem... és csodálkozik, hogy nem mozdulok ki a szobámból ha itthon vagyok, vagy nem kommunikálok velük különösebben. Iszonyatosan utálok itthon lenni.

Most per pillanat? Úgy mindennel. Be vagyok zárva a lakásba, a négy fal közé egy olyan országban, amit utálok...miért nem megyek el innen? Egy szóval össze tudom foglalni...pénz
És míg lesz pénzem az idő...az idő meg mostanában mintha ólomlábakon járna...mikor telik el az a nyamvadt másfél év??

Most nem találok egy zenét sem,amitől jobban érezném magamat.

Sok mindennel..főleg a sulikezdéssel!

Először is magammal. Utálom, hogy nem tudok beszélgetni az emberekkel a barátaimon és a családomon kívül. Ha egy idegen emberrel kell beszélnem, ideges leszek és egy normális mondat nem csúszik ki a számon, ha egyáltalán ki tudok valamit nyögni. Vagy ha összegyűlik a rokonság, mindenki beszélget mindenkivel csak én nem. Ülök, nézek magam elé és azon gondolkozom, hogy mit keresek én közöttük. Idegennek érzem őket, nem is kedvelem és ha tehetem kerülöm a társaságukat (egyéb okok végett). Próbálnak velem beszélgetni, de a második kérdéstől a magánéletemben kezdenek el áskálódni. Az még oké lenne ha megkérdeznék, hogy 'van barátod?' én meg választ adok a kérdésükre. Nekik ez nem elég, tovább bombáznak a kérdéseikkel, amitől sarokba szorítva érzem magam. Utána még kérdik, hogy miért nem beszélgetek velük többet. Én sem kezdem el kérdezgetni őket, hogy lassan itt a hó vége, be fizették-e már a számlákat, és ha nem akkor miért vagy mikor tervezik. A legjobb az volt mikor az egyik családi összejövetelen beszélt hozzám az egyik nagynénim, amit nem hallottam (nem jó a hallásom) és ezért le lettem hülye bunkózva. Még ő van felháborodva, hogy kerülöm őt és nem beszélek vele...
Másodszor a családommal. Milliószor mondtam már nekik, hogy utálom az orrom, de mindig azzal viccelődnek. Közben észre sem veszik, hogy mennyire megbántnak vele. De ha én teszek valamilyen megjegyzést...
Harmadszor az egyik rokonom kislányával. Múltkor elkezdett kiosztani miközben nézte a francbúkos képeim, hogy nem lettek jók és több sminket kellene használnom (nálam a szemceruza és a spirál teszi ki a sminkkészletet). Mindez egy 11 éves lány szájából hangzott. Hát a pofám leszakadt. Megmutatta az ő smink cuccait, egy felnőtt nő is megirigyelné. Persze használja is őket. Tudom, hogy a fiatal lányok ilyenek, de akkor is. Én már csak azon csodálkozom, hogy képes vagyok még csodálkozni ilyeneken

Hasonló empátiaszegény embereket láttam ma WSR után, a buszra várva. Mivel 20 percenként mentek a buszok, heringparti volt. De hogy annyi emberség ne legyen senkiben, hogy a kerekesszékes fiatalembert egyik sem engedi fel, az már durva... végül valahogy csak el tudott menni a busszal (legalábbis azt hiszem, mert nem láttam utána), de képzelem, milyen körülmények között.
On: sikerült megfáznom. Úgy látszik, hogy a hungaroringi megázás hagyományát muszáj feltétlenül kiegészíteni valami nyavalyának, mert anélkül nem lenne az élmény teljes.

A facebookkal,hogy a legtöbben nem akarnak nélküle élni,amúgy is,mikor megy ki a divatból?Minden információt ott közölnek már a tanárok is,meg maga az iskola.Ha valakinek meg megadod az e-mail címedet,mert mondjuk jóban voltatok,akkor nem is ír rád,arra hivatkozva,hogy miért nincsen fb-od?

Az egész szombat délutánom azzal telt, hogy megtaláljuk azt a Romeo és Júlia könyvet, ami a "megfelelő" fordítás. Vagyis: az egész osztálynak a Kosztolányi fordítás van meg, nekem meg teljesen más. Mert mindenki kikölcsönözte a sulikönyvtárból. Lehet, hogy én voltam a hülye, de nem gondoltam volna, hogy nekünk más fordítás van, és hogy ez számít. Ja, és pénteken tudtuk meg, hogy hétfőre el kell olvasni. Elmentünk anya egyik barátnőjéhez, hogy neki meg van-e. Három is van neki, egyik sem Kosztolányi fordítás. Mehettünk a könyvtárba, de lejárt a tagságim, előbb meg kellett hosszabbítani. Aztán végre meg lett a Kosztolányis könyv. Jó. Hétvégén szépen kiolvastam. Gondoltam ma írunk belőle. Nem, nem írtunk

Az osztálytársaimmal, akik egész nap a zenei ízlésemen röhögtek...

A sok buta cicababával akik azt hiszik ők a tökéletesek és náluk nincs jobb. ( akkora arcuk van ha neki mennének egy háznak az a földdel válna egyenlővé! )
Holnapra egy 3 perces folyékony angol beszámolót kell tartano az English Speaking Countries-ról ami számomra elég érthetetlen és kicsit unalmas is és be kell pótolnom azt a 6 oldalt a füzetembe amikor hiányoztam