Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azzal, hogy a tervem brutálisan meghiúsult (eddig, de jövő héten van egy új dobásom, ugyanis most nem siekrült beszélnünk, legalábbis nem arról, amiről kellett volna), én pedig csak e miatt bajlóüdtam azzal, hogy gyönyörűre begöndörítsem a hajam. Még a sminkem is jobb lett, mint általában. És jól éreztem magam. Előre feldobta a napom, aztán mit kaptam? Nem jön össze. De mondom. Majd jövő héten. Perzse rá ér. Végül is csak az életemről van szó (kicsit dramatizálva az ügyet...)

Az 5. és 7. osztályos gyermekekkel. Már sokadjára zavarom ki őket, mert a 25. rájukszólásra sem értenek. De minden nap eljátsszuk ezt. Ők vihorásznak, hangokat adnak ki, hangoskodnak, én rájuk szólok egy csomószor, hogy de ezt fejezzük be. És semmi. És amikor ki vannak utasítva az adott napra (mint pl. ma is), akkor nem jut el a tudatukig, hogy de tényleg menjenek ki. Úgy kell külön nyomatékosítani, hogy a mai napon is sikerült teleönteniük azt a bizonyos poharat...
És a legszebb az egészben, hogy a sokadik rájukszólásból sem tanulták meg, hogy a székeket a popójuk után tán vissza kéne tolni / vinni a helyére... De á, nem, mert minek az ilyen luxus??!

A múltkori kis 'nem merek kimenni az utcára ebben a ruhában' sztorinak van folytatása. Ugyanis addig-addig álldogáltam a tükör előtt, hogy szépen késésben voltam úgyhogy már meg sem fordult a fejemben, hogy átöltözzek. Na tudniillik közel lakok hál'istennek a villamoshoz azért rohantam, hogy minél előbb túl legyek rajta mert utálok a 4-6 utazni mindig hatezren vannak rajta. Most is felszálltam nyilván megmozdulni sem tudtam annyi ember volt. Telibe előttem állt meg egy férfi és nagyon tapadt érezhetően simult meg minden, de gondoltam én kis naiv sokan vannak úgyis mindjárt leszáll. Aha nem. Mert arra lettem figyelmes, hogy a szoknyám szélét fogdossa és kezdi szépen felhúzni. << na körülbelül ilyen fejjel löktem rajta egyet és leszálltam, hogy a másik ajtón felszálljak. Azóta nem is szálltam fel a 4-6osra, de szoknyát se vettem fel. Hogy létezhetnek ilyen "emberek"?!

Elegem van abból,hogy a 18-19 éveseknek,akikkel együtt vagyok,még mindig az az egyik legviccesebb,hogyha egyikőjük(egy kulturálatlan barom)böfög egy nagyot.
Meg a perverzségükből,egész nap azt kell hallgatni,hogy hülyeségeken vihognak..az egyik meg úgy nevet,mintha egy ló nyerítene...a dobhártyám szétszakad tőle.Azt hittem már kinőtték ezeket,de soha nem fogják,mert ilyenek.A másik meg,hogy már napok óta annyira fáj a fejem,hogy azt hiszem meghalok.és nem eszem normálisan..ezért folyton szúr a mellkasom-gyomrom.Ki szeretnék futni a világból!

Most szokásosan nem azzal, hogy nem találok általam vélt normális ruhát hanem, hogy az összes pláza p***án rocker cuccok vannak. Ennyire nincs kreativitásuk a divattervezőknek, hogy stílust kell lopni? Remélem minél hamarabb kimegy ez a stílus a divatból az ő körükben. Ha megkérdezném valamelyiktől is, hogy melyik a kedvenc rock bandája az lenne a válasza, hogy 'én nem hallgatom azt a zajt' vagy csak nézne. Mert ugye ők "egyéniségek"

Én attól mászom a falra, ha olyan pólót vesznek fel, amin egy olyan banda van, amiről ők valószínűleg soha nem hallottak. Múlt héten egy csaj Ramones-os pólóban volt, és megkérdeztem tőle, hogy szereti-e. Erre ő visszakérdezett, hogy "mit?". Mondom, "a bandát, ami pólódon van". Ő meg ez a tipikus "jaa, ez egy banda?". Na kösz.

ON:
És amitől ma már megint sikerült idegbajt kapnom: a tesióra. Nem vagyok sportos alkat, soha nem sportoltam semmit (a teniszt is csak most kezdtem, és az ilyen szempontból nem is olyan intenzív), illetve az állóképességem is szhar. Így már eleve utálom a tesit, mert mindenből én vagyok a legrosszabb/utolsó. Szerintem nekem még a futás közbeni levegővétel is nehezebb mint másoknak, legalábbis azt látom, hogy mások hosszú futások közben is vidáman beszélgetnek, aztán nem lihegnek úgy, mint én. Plusz, ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy csak a serdülőkor velejárója, de szerintem kisebb vizelettartási gondjaim vannak, így minden óra kényelmetlen számomra, főleg, amikor ugrálni kell vagy sokat futni. A mai óra különösen kényelmes volt a női problémák miatt is. A lényeg az, hogy rühellem az egész tesiórát, a gondolatától is elfog a gyomorgörcs, hálás is vagyok az égnek, hogy nekünk csak három van, nem öt (és elvileg azt nem lehet leigazolni, mint a gimiben, szóval nagy respect minden alattunk levő évfolyamnak).
A mai órán hatszáz métert futottunk mérésre, és természetesen ki ért be legutolsónak? Hát én! Pedig tényleg mindent beleadtam, de egy kör után úgy éreztem, összeesek. Ami még nagyon szhar volt az egészben, hogy közben akik éppen nem futottak (mert három csapatra lettünk osztva), drukkoltak nekünk. Gyűlölöm, ha konkrétan nekem hajráznak. Tudják, hogy béna vagyok, nem tudok futni, és attól nem lesz jobb nekem, ha minden saroknál azt hallom, hogy "gyerünk Emma, meg tudod csinálni!", vagy "ügyes vagy Emma, hajrá'", vagy netán tapsolnak is mellé. Egyszer már elegem lett, és oda is szóltam egy barátnőmnek, hogy fogja be. Aztán a végén alig kaptam levegőt, menni kellett bediktálni az időnket, és az egyik felmentett csaj írta fel (női dolgok miatt volt felmentve, csak mondom, hogy én soha nem kértem ezért felmentést, lásd ma sem, pedig nekem elég erős, és a hasam is nagyon szokott fájni). Szóval odamegyek hozzá bediktálni, nagy nehezen kinyögöm hogy "kettőharminckettő", erre szép komótosan elkezdni kikeresni a mi névsorunkat, visszakérdez ki vagyok, még megkérdezi, hová kell írni, melyik oszlopba, majd végre elmondom az időm újra, és beírja rosszul. Aztán kijavítottam, de még mindig alig kaptam levegőt. A következő órán meg végig köhögtem.

A másik, még így a tesihez kapcsolódóan, ez az idióta rühes tízperces szünet. Ez kinek az ötlete volt? Arra nem gondoltak, hogy ebben a tíz percben kell magát három osztálynak bezsúfolnia magát a kicsi öltözőbe (igazán költhetnének inkább ennek a kibővítésére, mint csocsóasztalra), átvennie a ruháját, megcsinálnia a haját, és használni a mosdót, amiből természetesen csak egy-egy darab van a fiú- és lányöltözőben (ezért nálunk tízemberes sor szokott ott állni). Mivel a heti három tesinkből kettő a tízperces szünet után van, általában nincs időm elmenni vécére (és egész tesin ideges vagyok) tűrhetően összefogni a hajam, és rendesen elrakni a cuccaimat. Az egész egy rohadt nagy kapkodás. Az is felemelő érzés egyébként, hogy a heti harmadik tesióránk hatodik óra, ami előtt el kell menni ebédelni (az a szünet húszperces). Az ebédeltetésről már egyszer írtam itt azt hiszem. Káosz az egész. Szóval én és a z a három gyerek, aki rajtam kívül a suliban ebédel, várunk öt percet az ebédlő előtt, mire beengednek, még ötöt, mire kihozzák a kaját ("kinek kell tálcás rendszer, ha a mi iskolánk tudja biztosítani, hogy a gyerekeknek a konyhásnénik szedjék ki az ételt az asztalnál?"), eszünk három kanál levest, két falat másodikat, kikaparjuk a maradékot a francba, aztán rohanunk tesire, és ha még magától az étel minőségétől nem lett hányingerünk, akkor majd most tesin lesz! Elegem van az egész francos francból, legyen már június!!!44négyűű

Bocsi a kisregényekért, de van még valami: a matek- és magyarelőkészítő, aka kötelező jellegű, duplázott létszámú tanóra. Hát az valami őrület, mi van ott. Össze vagyunk rakva az A-sokkal, akik mint kiderült, hangosabbak és rosszabbul viselkednek órán, mint mi. Ma magyar előtt az emberi faj ritka gusztustalan viselkedésének lettem szem- és fültanúja.
Az A-ban van egy fiú, aki szegény valóban nem százas, kissé későn érő, rossz a humorérzéke, és rengeteg módon próbálja magára felkelteni a figyelmet. Szokott nekem köszöngetni, és random kérdezgetni tőlem (hová megyek gimibe, satöbbi sablonos téma). Én meg mindig kedvesen válaszolgatok neki, mert tudom, hogy ki van rekesztve, és nagyon szhar lehet neki. Ehhez képest más emberekben egy cseppnyi tolerancia sincs, egyből lehordják a sárga földig mindenért, és amit csak lehet, piszkálnak rajta. Ma például magyar előtt a régi Nokia téglatelefonján játszott. Erre az a csapat fiú, aki bent volt (köztük a fiúval, aki tetszik), elkezdte a telefonja miatt cs*sztetni, majd elvették tőle, és ki akarták dobni az ablakon. Ő meg próbálta "visszaharcolni", erre az egyik A-s megszólal: "Na nézzétek, hogy védi a kis ötezres telefonját". Már ne is haragudjon, de ötezer forint nem kis pénz egy átlagembernek. Nem lehet mindenkinek ájFónja, na. Szóval veszekedtek hülyeségeken, nyomizták szegényt, mire ő mérgében feldöntött egy asztalt (ismertem a bátyját, anno ő is csinált ilyeneket). Aztán mégtovább sértegették egymást. Mire a fiú leült, és folytatta a kockulást (vagyis inkább a téglulást, hahaha). Aztán hozzám fordult, és megkérdezte, milyen házit írok éppen. Erre, mielőtt bármit is reagálhattam volna, a fiú, aki tetszik nekem az osztályból, azt mondja: "Ne is törődj vele, csak fel akarja hívni magára a figyelmet", ilyen lekezelő stílusban. Annyira nagyot csalódtam, hogy ő is ugyanolyan érzéketlen tuskó, mint a többi f*szkalap. Azután belépett két másik fiú, és Ő a többiekkel együtt mesélte lelkesen nekik, hogy az a fiú mekkora nyomorék, és kár, hogy lemaradtak arról, amikor leégette magát. Miért nem lehet senkiben sem bízni? Miért megy mindenki a tömeggel? Pedig én tényleg azt hittem, hogy benne van egy kis emberség, egy kis empátia. De nem. Persze, hogy nem. Milyen sokat várok én pár tizennégy évestől...

A kémiatanárommal. Tiszta szarul tanít, éjjel nappal ordibál, ha nem tudunk valamit. Ebben az a vicces, hogy nem is magyaráz el semmit. Füzetbe egyáltalán nem írtunk arról, amit a dogában kédezett, csak a táblázatot, amit csak úgy mellesleg el sem magyarázott, de mindegy. Természetesen akad pár okostojás, aki értette, de tuti otthon kérdezte meg valakitől, vagy netről nézte, mert az szent, hogy nem a tanártól tudják. Mint ahogy azt sokan megszoktuk a kedves ősrégi mozaik tankönyvektől, el sem magyaráz az sem semmit, szószedet nuku, elégedj meg az utolsó pillanatokban összeinprovizált definíciókkal. És a tanárnő mondja, hogy tanuljunk könyvből. Na de most ne szórakozzunk már: tavaly pont ő mondta, hogy milyen szar ez a könyv, inkább ki se nyissuk, mostmeg, úgy ajnározza, mintha valami nemzeti jelkép lenne. és még csodálkozik, hogy 3 ötöst írtak, MINDENKI (köztük én is) pedig 2-est írt. Na és ez ki hibája? Ki az, aki ilyen gagyin tanította szerencsétlen gyerekeknek a kémiát kezdetektől fogva, és elintézte, hogy még hetedikben, mielőtt akár becímkéztük volna az első kémiakönyvünket, máris a szemetesládába kívánjuk?

Igen, ez valóban rohadtul undorító. Bezzeg rám néztek irigykedő dülledt szemekkel, amikor besétáltam a kapun az Aerosmithes pólómban. Én legalább tényleg hallgatom őket, bezzeg, nekem ez az egyetlen bandás pólóm, annak meg, akinek fingja nincs róla, mi az az AC/DC, max névlegesen ismeri, belájkolja fészbukon is,másnap pedig abban virítja végig a napot. Én bezzeg örülnék egy olyan pólónak, az az egyik kedvenc bandám.

A fakultációkkal. Egyszerűen hihetetlen, hogy szeptember vége van, és még mindig nem oké minden. Most nemrég kiderült, hogy a társadalomismeret fakultáció nem indul, mivel két jelentkező van rá (igen, az egyik én vagyok), szóval kérvényt kell írni igazgató úrnak, hogy hadd menjek át másikra. Eleve minek kérvényezni, ha egyszer nem indul az, amire jelentkeztem?! Na mindegy, a másik az, hogy akkor én átmegyek infóra, meg a másik lány is, viszont mivel társadalomismeretből szeretnénk érettségizni, úgy terveztük (és beszéltük le tanárnővel), hogy beülünk a végzősök társadalomismeret fakultációjára, hogy meglegyenek a tételek. Az amúgy keddenként van 8-9. órában. Erre szerintetek mikor van az infó? Persze, hogy ugyanakkor. És akkor én ezt most hogyan oldom meg? Felbattyogok a titkárságra, és beszélek igazgató helyettes asszonnyal, hogy igaz, hogy már egy hónapja suli van, de pakoljuk már át máshova azt a hülye infót? Repesni fog a boldogságtól mindenki. A tököm kivan ezzel a tanévvel. Már most több a gond vele, mint az előző kettőben együttvéve.

A kétszínűséggel...

Barátnőm mindennek elhordja az osztálytársamat, meg amikor nincs ott olyanokat mond, hogy ne is merjen hozzá fordulni, mert állandóan csak megsértődik, és ha rászól, akkor felkapja a vizet, és ő nem fog neki adni semmit, még beszélni sem fog vele. Erre 2 napja hiányzik osztálytársam (M). Barátnőm (E) pedig egyfolytában az általa mindennek elhordott osztálytársam (Sz) nyakán lóg. Na most, ha én valakit agyon szidok, ráadásul a háta mögött, akkor miért jópofiznék a szemébe?! Mert ő ezt teszi, és legszívesebben beolvasnék neki, mert persze ilyenkor le vagyok ejtve, de ha jön majd jövőhéten M, akkor persze jó leszek E-nek és Sz megint ellesz hordva mindennek, aminek csak lehet. Én speciel szóba sem állok vele, amióta összekaptunk, és én a szemében hordtam el mindennek, meg néhányszor üzenetben, hogy valami meg is ragadjon a kis agyacskájában..de nem a háta mögött!!! Annyira rühelem, és csak én stresszelem magam miatta, ami valószínűleg rohadtul közrejátszik a fejfájásomban..komolyan le kéne sz*rnom, de a barátnőm, és rohadt rosszul esik...

Most nem találok olyan hátteret,amivel elégedett lennék.

Azzal,hogy mindig azt kell hallgatnom,amit utálok,amitől teljesen depresszióba esem,olyan rosszul vagyok...lefordítva: az anyám élettársa mindig mulatós zenét hallgat,és tök ki vagyok tőle..biztos nem értik meg ezt sokan,de őrülten ideges vagyok tőle,és nem akarom mindig elnyomni valami más zajjal,mert akkor megsüketülnék. hogy tudják azt a zenét fiatalok is hallgatni?Szörnyen zavaró...mármint ő nem fiatal,és azzal a zenével nőtt fel,de a fiatalok mit esznek rajta?Fúj.

Az "új" Taken 3 trailerrel. Már az egyel is voltak problémák, de az még elviselhető volt, a kettő már egyenesen förtelmes és ez?!?! Szirmai Gergő kicsit enyhített a helyzeten a szellemes poszttal, de azért még mindig bűncselekménynek tartom e filmnek a készítését.

unalmas volt ez a nap. a dél után meg gyorsan el fog telni

az egész mai napból elegem van. tesin jött egy tesitanár, de akkora egy balf_sz hogy az nem igaz. annyira irritálóan viselkedik, hogy az valami borzalmas. a kémia helyettesítésről ne is beszéljünk. ma nem volt a kémia tanárunk, és helyette kaptunk egy másikat a mai napra, mert a kémia tanárunk rosszul volt. ez oké, de előtte lekellett menni a tesiterembe megbeszélni valamit, és amikor felmentünk senki se mondta, hogy vissza kell menni a saját termünkbe, így ott várakoztunk a kémia terem előtt, utána szólnak hogy jöjjünk, bemegyünk, és kérdi a tanárnő, hogy: "téged hogy hívnak?" "xy" (nem mondom meg a nevem, bár ha ezt egy osztálytársam olvassa, szerintem tuti rájött ki vagyok ) szóval megmondtam a nevem, és erre kérdi, hogy "mért nincs rajta a neved a papíron?" "..." és erre elkezd ugatni, hogy "gyerekek megmondtam, hogy írják a késők a papírra a nevüket" oké, de nekünk erről senki se szólt, és erre leugat a hülye r_banc

Annyira zavarnak az ilyen emberek... Van egy ismerősöm, akik nem állnak túl jó anyagi helyzetben. Ezzel semmi baj nincs, bár az anyja minden szart tud venni magának, neki meg semmit... Na, mindegy, ez nem az én dolgom. Van egy másik ismerősöm, aki ennek a lánynak szokott ruhákat adni. És ezt képes hangoztatni a buszon is egy csomó ember előtt, hogy "jajj, ez a nadrág nagyon ismerős", és látom szegény lányon, hogy tök kínosan érzi magát, próbál mosolyogni, de rohadtul nem megy neki. Hiába próbálom terelni a szót, a másik csaj csak mondogatja ezt és már én érzem magam tök kellemetlenül. Bele se gondol abba hogy eshet ez szegény lánynak...

Elég szépen lebetegedtem. Eddig tartottam magam, pedig már szeptember első hetétől köhögtem, éjjel viszont belázasodtam így muszáj volt elmennem az orvoshoz. Kiderült, hogy a légutaimmal van valami, így 4 gyógyszert kaptam, de az egyiktől jobban köhögök, mint alapból. Pedig most a jó hetünk van, mikor végig 6 óránk van, a másikon viszont 7-8...

1. Tegnap volt a Cooper - teszt tesin. Oké, valahogy túléltem (előtte szőlőcukor, közben mp4, utána víz), összehoztam 16 kört, és fellélegezhettem. Legalábbis az hittem, de amikor diktáltuk be az eredményeket, az egyik csaj egy nyilvánvalóan hamis eredményt nyögött be, és amikor a tanár rászólt, hogy mondja a rendeset, akkor leállt vitatkozni, mikor a hülye is láthatta, hogy a teszt felét sétálta, és ha nem, akkor is kocogott. És nem, ő csak vitatkozott, úgyhogy miatta kell újrafutnunk az egészet (a tanár azt mondta, hogy ha valakinél nem pontos az eredmény, akkor újrafutjuk). Azért kell végigszenvednünk megint azt a 12 percet, mert egy valaki idióta/nem tud számolni/mindkettő, ráadásul a teszt végére a 3 - 4 sportolónkon kívül mindenki a halálán volt (én úgy éreztem, hogy felrobban a tüdőm, a torkom meg úgy kiszáradt és fájt, hogy utána alig tudtam enni). És most mindezt mégegyszer. Szerintem érthető, hogy kicsit felhúztam magam...

2. Nehéz napom lesz holnap, és folyton csak az jár a fejemben hogy "elrontom, elrontom, el fogom rontani", és nem tudok ezzel mit kezdeni nem akarom elrontani. Csak az tartja bennem a lelket, hogy tudom, hogy kb. 24 óra múlva már túl leszek rajta, és valószínűleg újra itt ülök majd a fotelemben, a laptopommal. Csak az a kérdés, hogy milyen lelkiállapotban..

Ma éppen...

Azzal, hogy valahogy kezdem megint unni a tömeget, ahogy kilépek az ajtón, már rettegek attól a hatalmas tömegtől, ami vár rám aznap...mert ahogy utazok a buszon, és nézem az embereket, elborzadok. Nálam fiatalabbak úgy néznek ki, mintha 20-22 évesek lennének, és nem is csodálkozom sokszor, hogy azt hiszik, hogy még a 17-et sem töltöttem be xD..valami borzalom, és ha így folytatja a mi kis országunk, akkor éhen fogunk halni xD...

A másik pedig..fúúú..elég hosszú. Szóval van egy srác...idén szülinapomkor kezdtünk el beszélgetni, nyáron nem beszéltünk, azonban egy hónapja kb. megint rendszeresen beszélgetni kezdtünk. Idősebb nálam, és nem igazán ismertem személyesen, hiába ismerem a szüleit, és apuék is, kb. a 0-val egyenlő információ mennyiség állt rendelkezésemre róla. De...valahogy megtudtam neki nyílni...szóval olyan témákról is tudok beszélgetni vele, amiről talán még soha senkivel nem tudtam, és nagyon jó érzéssel töltött el. Azonban ő többet is szeretne, és 2 hete kb. néha felmegyek hozzá a boltjába, és ott beszélgetünk. Sokszor össze vagyok zavarodva, hogy mit is szeretne tőlem, mert nekem már fogalmam sincs. Sok mindent mond, de...nagyon bonyolult az egész. Ha nem lenne ilyen a háttere, ki tudja, lehet már egymás karjaiban lennénk...ő is kedvel, és én is őt nem kicsit...és annyira nehéz..lépni meg...nem merek. Rettenetesen félek a visszautasítástól, és attól, hogy elriasztom. Már nem egy ilyen eset volt, bár abban szerintem nem én voltam a hibás...na mindegy...szóval elég bonyolult, és nem tudom mihez kezdjek..szeretne találkozni, de nekem előbb rendbe kell tennem az érzelmeimet, és az agyamat, a gondolataimat, és megpróbálni színlelni, hogy minden rendben, és nem omlik össze bennem egy világ éppen.....

Jelen pillanatban, nagy eséllyel a diklofenák hatásának múlásának hatására előtörő vesegörccsel. Ma sajnos meló közben is rám tört egy fél órás roham, és a sz*r, hogy nem engednek haza még akkor sem, ha már ott döglődsz. Nem kívánom senkinek, mert egyszerűen pokolian fájdalmas, ráadásul enyhíteni sem nagyon lehet. Úgy tűnik, hogy nem fogom megúszni a hasi-medence UH-t és az is lehet, hogy a nefrológiát sem. Mint kiderült, Crohn-betegek hajlamosabbak a vesekövességre. F*sza. Az ember már azt hinné, hogy A-tól Z-ig ismeri a saját betegségét, hiszen annyi szakirodalmat olvasott már róla, de ez még nekem is nagyon új volt. Most pont egy vesekő vagy vesehomok hiányzott, komolyan!

Az álmaimmal -vagyis a rémálmaimmal. Ma például azt álmodtam, hogy lezsibbadt az arcom, és kérdeztem a halott! anyámtól, hogy ez így miért történik. És persze álmomban bizonyos szinten tisztában voltam vele, hogy ez miatta van, mert mielőtt meghalt volna, stroke-ot kapott és én találtam rá félig bénultan. Na mindegy, ez nem tartozik ide, az én lelki nyomorom, mindenkinek van elég problémája. Viszont aki azt mondta, hogy a gyász az idő múlásával elviselhetőbb lesz, az egy suttyó f@szfej állat volt. Ez egy nagy kamu, csak egyre hihetetlenebb lesz...