Ma éppen mivel van tele a tököd?

Hála a jó Istennek, nekem nincsenek eget rengetően hatalmas problémáim mostanság, aminek borzasztóan örülök. Azon kívül, hogy kár, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll, egész jól érzem magamat a bőrömben, bár a legutóbbi eldurvult mandulagyulladásom okán fogytam 1-1,5 kilót, amit én sajnos nem engedhetek meg magamnak. Talán egyedül a klumpámmal van ki a hózsákom. Látszik, hogy három hete nem dolgoztam, mert nem csak az álló fizikai terheléstől vagyok elszokva, de a klumpámtól is úgy fájnak a lábaim, hogy majd megőrülök. Úgy tervezem (remélhetőleg), hogy a vizsgát követő héten fizetett gyermekápoló leszek napi tizenkét órás munkaidővel. Akkor már viszont nem fogom tudni elodázni a klumpa vásárlást. Nem tetszik, de kénytelen leszek beruházni egy igényesebb, drágább zárt orrú klumpára vagy papucsra, mert a jelenlegiben a nyolc órát is alig tudom végig állni, nemhogy a tizenkettőt. Jövő hétre már jobban fogja bírni a strapát a lábam, de most nem panaszkodok. Fájdalomból akad bőven.

Rég írtam már ide...

Először is...nyár vége felé, és még szeptember elején is írtam, hogy a volt legjobb barátnőm, hogy dobta sutba a barátságunkat... erre valamelyik nap...hétfőn...összefutottunk régi ismerősökkel (ő jött a másik barátnőmmel, én meg hátul kullogtam) és ölelés, 'hello, mizu?' kérdések. Erre kérdezi az egyik lány, hogy beszélünk-e már egyáltalán? Rám néz a csaj, 'kérdezd tőle...' és ilyen lenézően... jól van. Elment onnan a szekrényéhez, én pedig röviden lényegre törően elmondtam, hogy egy féléves barátságot többre értékelt, mint a miénket, ennyi történt. Jön a kérdés: tényleg CSAK ennyi?! és csak néztem, hogy 'Mi van?!' Mondom nem érzem magam hibásnak, sz*rok az egészbe...de elgondolkoztam. Aztán kilyukadtam ott, hogy egy sz*rnak lettem elhordva, nem is úgy adta elő a történetet, ahogy történt...igaz nem érdekel, de azért kegyetlen rosszul esett...

Aztán a másik...a héten vállalkozás finanszírozásból vettünk néhány számolást, és akkor még úgy értettem is azzal a példával. Tényleg, nem csak mondtam úgy valamit. Erre másnap kaptunk egy feladatot, én meg azt sem tudtam, eszik vagy isszák ugyanazokat kellett kiszámolnunk, de csak 2 adat volt meg adva a 6 helyett. Néztem is bután, erre a tanárnak mondom, én ezt nem értem. Erre le lettem cseszve, mert tegnap azt mondtam, értem, ma meg nem. De mondom ezt a példát nem értem csak, de mindegy. Erre: tessék átrágnia magát az anyagon, mert ez nem lesz így jó...' én értem a dolgokat, csak érthetően el kéne magyarázni nekem, mert a felfogási képességem egyenlő a 0-val... S nem elég ez, még az ő magyarázó képessége is ilyen szinten tengődik....

Na és az utolsó, ami tényleg nagyon aggaszt, és irritál: a család. Na hát ez ... nem járok el itthonról, tényleg nagyon ritka, mondanám, hébe-hóba 3-4 alkalom, hogy nem jövök haza, vagy eltűnök délután. Tegnap is meg ma is elmentem 5 óra felé itthonról, és fél 8-kor értem haza. Persze jött a lecseszés, hogy miért, minek, meg stb... hát könyörgöm... 20 évesen már nehogy ne járhassak el, amikor kedvem szottyan, és nem kell éppen tanulnom túl sokat. Haza érek, eszek tanulok. Ennyi. Se több, se kevesebb. Az, hogy néha elmegyek, egy létfontosságú elem számomra, mert legalább kicsit lenyugszom a körülményekhez képest...és nagyon idegesítő. Persze a szüleim, de ha annyira aggódnának, akkor ott az a k*rva mobiltelefon, amit már évek óta sulykolok beléjük, hogy nálam van, hozzám van nőve, tudnak hívni...neeeem, inkább így bosszantanak...vagyis csak anyum...és felrobbannék...

A szociális fóbiából van már elegem! Utálom, hogy minden embertől félek, utálom hogy remegek ha valakinek a szemébe kell néznem, utálok mindent már! Nem mehetek ki az utcára anélkül, hogy idegenek mellett kelljen elmennem és ez a legnagyobb félelmem, akkor még milyen a suli? Szörnyen érzem magam, egy érzelmi roncs vagyok, bár nem mondanám hogy kifejezetten depressziós vagyok, csak hát elég rossz ha nem beszélhetek másokkal úgy, mint a többiek. Már valami terápiát is elkezdtem, de hát csak rosszabb lett az egész és most még rosszabb. Mostmár akkor is remegek, ha facebookon beszélek valakivel, még a legjobb barátnőmmel is. Nem kívánom senkinek

Nem szoktam rinyálni a matek miatt. Általában több - kevesebb gyakorlással a nehezebb feladatok is mennek, de ez a mostani... sosem volt különösebb bajom az algebrával, de ebbe a mostaniba beleroppan az agyam (algebrai törtek kombinálva nevezetes azonosságos szorzattá alakítással ). Hétfőn dogát írunk belőle, ha rászánom a hétvégét, talán összehozok egy tűrhető jegyet, de holnap meg gyakorló óra lesz, amikor a táblánál kell feladatokat megoldani. Addig biztos nem fog a fejembe menni, tehát kb. 12 óra múlva ilyenkor éppen porig alázom majd magam a fél osztály előtt (vagy a tanár aláz porig mert hülyének tart...)

a tapintatlan, előítéletes "emberekkel". kikéredzkedtem óráról pisilni, mert épp a tanár papaprojectje kött szóba - aki nekem esett, hogy nem pasizni kellett szünetbem -, én meg a kelleténél ingerültebben válaszoltam, hogy k*rvára nem pasizok, csak beszélgettem, aztán kimentem pisilni. na, mint az egyetlen talán barátnak nevezhető osztálytársamtól vissza hallottam, amíg én kint voltam, ők aranyosan kibeszélték, hogy tényleg nem pasiztam, mert már szakítottunk, blablabla, aztán kitárgyalták, hogy ha én terhes lennék, az antikrisztust szülném meg, mert sátánista vagyok. mindezt, mert feketébe járok. lenyűgöző, akkor a gyászoló tanárunk, sőt, a lelkészünk is sátánista? gratulálok, tényleg. szerintem rohadtul nincsen semmi köze sem az osztályomnak, sem a tanáraimnak a magánéletemhez, de mindegy, egészségükre, ha ez teszi boldoggá őket. azonban nem tudom megérteni, hogy jön bárki ahhoz, hogy az állítólagos stílusom alapján diszkrimináljon. arról már ne is beszéljünk, hogy jó páran tudják onnan, hogy nem lehet gyerekem, mert ha épp sikerül is teherbeesnem, kihordani nem fogom tudni, de igazán k*rva viccesek, köszönöm a tapintatosságot. már csak azt imádtam jobban, amikor a koraszülöttségemen és az emiatt meghalt ikertestvéremen viccelődtek. csak ne csodálkozzon egy-két kiélt ribizli és nagyképű pöcs, ha egyszer kiverem a fogukat.

kezdtem rohadtul unni, hogy nagyjából ötödikes korom óta hallgatom folyamatosan, hogy "gót" vagyok meg "emós" meg így-úgy sátánista. én kérek elnézést, amiért van stílusom, és nem a mainstream fost hallgatom, és nem dugok minden héten mással egy diszkó wc-jében, sőt, mivel iszonyatosan szánalmas vagyok, húszéves létemre diszkóban sem voltam még, mert én a kocsmák zenegépeit pártolom, nem a tuctuc szart... megyek is eretvágni, úgysincs életem.

Csak sajnos pont ezzel van a gondom, hogyha anya fülébe jut, hogy bármit is változtatni akarok a saját életemen, elhord mindennek, hogy egy lusta, lázadó kamasz vagyok. De erről most inkább ne beszéljünk, nem ide tartozik.

/bocsi az offért/

az osztálytársammal. nem értem mi baja van velem, de állandóan szekál. és a többi csajjal tök kedves, és ő is az velük. de én utálom őt. de amíg nem volt bunkó velem (tehát az első hónap végéig) addig én is bírtam valamennyire, de most. nem értem. hülye.

Az állítólagos legjobb barátnőmmel. Mert miért is hagynánk ki a már megszokott napirendünkből a veszekedést, de tényleg... Már unalmas lenne enélkül az élet. Bár ennyi unalmat azért elviselnék. Egyszerűen nem értem, miért nem tudunk nyugton lenni, folyton összekapunk valamin. Most pl. azon, hogy nem mondta el júliusban (!!!), miért szakított a sráccal, akivel előtte én is kavartam. Illetve azt mondta, utálja. Azonban az, hogy az okát én nemrég tudtam meg valaki mástól, és ő képes azt a valakit hibáztatni (aki, megjegyzem, szintén nem tőle tudja, hanem az ő másik legjobb barátnőjétől, de ő ugye nem hibás, hogy pletykál)... Elég gáz dolog, mikor én mindent megosztok vele, és a bizalom elvileg kölcsönös, erre egy ilyen súlyos dologról nem számol be, és még neki áll feljebb, hogy miért kellett volna szólnia. Nem is tudom... Miért szólt olyan embernek, aki nem is ismeri a fiút? Olyannak miért nem, aki ismeri, és akit a fiú felkeresett, míg ők együtt voltak? Nem is értem. Figyelmeztetésből esetleg? Mert erről azért tudnom kellett volna. De neeem, minek azt?

Azzal,hogy ma egész nap az iskolában ültem mert kedden nem volt suli és be kellett pótolni.Aztán meg a zene.A tanár sosem mondja meg mit kell megtanulni,hanem találd fel magad.És a legjobb ha nem tudod behúz egy egyest.
-Plusz meg kell tanulni egy verset magyarból.Meg persze majdnem kiosztotta a matektanár a felmérőt de nem.Plusz ha rossz lesz nem lehet javítani.És a padtársam felmérő írás közben is beszél meg énekel.Aztán meg azért lesz rossz jegyem mert beszélt hozzám.

A héten volt egy balhé a suliban, aminek következtében óra közepéről kirohantam le az igazgatóhoz (istenem, senki ne legyen fent itt aki erről tud ). Azóta pedig ez a téma mindenhol, én pedig hét közepétől kezdve idegbeteg vagyok, aludni nem bírok, folyton sírok. Mindezt egyetlenegy évfolyamtársam miatt aki teljesen kikészít. Szeptember óta. Jó volna ha most már békén hagyna, mert már vagy nekimegyek egyszer vagy szép csendesen felkötöm magam itthon

Még mindig az ügyelet. Már a felén túl vagyok, de olyan elmések és kedvesek még mindig...Megyek be terembe, mondom menjetek lefelé, erre 5.-es kissrác, mi bajod van? Mondom az, hogy nem takarodsz lefele Meg pár srác volt még máskor terembe, mondom redukálódjunk már le kettőre ha lehet. Mire ott vitatkoztak, hogy ki maradjon. Sürgetem, hogy tempó, véget ér az a nyamvadt 15 perces szünet is mire eldöntik Nagy nehezen marad kettő hülye, erre kint meg ott oktatnak ki, hogy de kurvára nem ők a hetesek. És? Ez engem érdekel? Nem szeretetszolgálat vagyok, meg nem is hülye akinek lehet pofázni. Intézzék el következő szünetben. Mondjuk nem tudom miért akkora nagy megerőltetés lemenni udvarra, miért akar mindenki fentmaradni?

Egyszerűen tököm televan, hogy állandóan az a rohadt továbbtanulás van a képünkbe nyomva. Ilyen meg olyan előadó jön, meg osztályfőnök kijelenti csütörtökön, hogy döntsük el hol írjuk a felvételit. Basszus december 9.-ig kell eldönteni, ez meg most rákényszerít?! Megyek nyílt napra szerdán, akkor akartam volna eldönteni, de hát mikor ezt szóvátettem elhordott mindennek és ordibált velem. Akkor szarok abba a nyamvadt felvételibe is komolyan

Nekem a "tökéletes" Violetta imádókkal!

Nekem azzal , hogy nem tudom kirakni a Parlament makettjét.

Úgy az egész életemmel. Nem tudom, miért nem tudunk csak egyszer normális családként viselkedni. Külön ebédeltünk, szó szerint egyesével. Mert mindenki máskor éhes. Na persze, vegyem is be. Aztán anyámnak mondok valamit, de nem válaszol, ül a laptop előtt és úgy tesz, mintha olvasna valami cikket, pedig tisztán látom, hogy a facebookon tengeti idejét, és mások fotóit nézegeti. És nagyon rosszul esik, hogy inkább a facebookra irányul a figyelme, mint rám, amikor valami fontosat akarok mondani. De ez nap mint nap így van. Előbb leültem a számítógép elé, de nem volt internet. Megkérdeztem tőle, hogy kikapcsolhatom-e azt a rohadt wifit, hátha az segít, persze nem engedte, mert akkor pár percre internet nélkül marad (a laptopon van net, csak a gépen nincs). De nem érdekli, hogy jó-e a gép vagy nem, ha ő tudja használni a laptopot. (Még mindig rossz a gép, most a telefonommal szenvedek, az is rossz, mint a bűn). És ebben nem az a lényeg, hogy mi rossz, hanem az, hogy mennyire is figyelünk egymásra. Egy élvezet nézni, hogy omlik össze a családunk napról napra ilyen apró-cseprő dolgok és értéktelen veszekedések miatt.

Teljes mértékben ugyanez a probléma nálunk is az ügyelettel és a továbbtanulással. Csak nálunk az ügyelet szerencsére csak két hét, mert a hetedikesek is csinálják, így legközelebb januárban kerülünk sorra. Én direkt mindig olyan helyre állok be, ahonnan nem kell kiküldeni embereket, csak rájuk szólni, hogy vegyék le a sapkájukat.
Nálunk a múlt héten két gimiből is voltak előadni, mindenki megy nyílt napokra, tavaly óta minden tanár csak felvételiről beszél ("ilyen feladat biztos lesz a felvételiben", "ezt bizony be kell magolni, mert gyakran rákérdeznek szóbelin", "gimnáziumban nem fogják elnézni, ha ezt így csinálod") én meg már lassan ott tartok, hogy el se akarok menni nyílt napra. De azért elmegyek, megnézem a gimit, ahová amúgy is akarok menni, ott írom majd meg, és remélhetőleg fel is vesznek oda, aztán kész. Csak lennék már túl ezen az éven.

ON: most kivételesen nem a suli vagy a hegedű akasztott ki, hanem hogy már régóta fáj a torkom és a fülem, sőt, a hátam is, ami miatt mostanában egy csomót panaszkodtam órán a padtársamnak, gondolom, nagyon élvezte a társaságomat.

azzal, hogy hülyén választottam tagozatot gimiben. igazából mindig is két dolog érdekelt valamilyen szinten, a humán tantárgyak, meg az, hogy orvos legyek (igen,tudom...) mivel a reál tárgyakat sosem kedveltem különösebben, akkor lebeszéltem magamat róla, és humán tagozatra jelentkeztem, pedig mindenki mondta hogy meg fogom én ezt még bánni. a szintén orvos nővérem azóta is mindig meséli, mennyire más itt a rendszer, mint Mo-n, és hogy itt sokkal több lehetőségem lenne egyetemen is, meg azután is, és orvosként inkább el tudnak képzelni mint közgazdászként (kínomban már azt is kitaláltam, hogy az leszek, csak ne kelljen gimi után extra pontokat szereznem az orvosira) a baj az,hogy egyik olyan munka sem érdekel, amire azelőtt ráfogtam, hogy szívesen dolgoznék ezt meg azt. most pedig humán tagozatról nem tudnék orvosira bekerülni az itteni rendszernek hála, ahhoz előtte még három évet kéne minimum tanulnom amihez valahogy nincs kedvem. most még helyre tudnám ezt hozni, csak ahhoz rögtön intézkedni kéne, és már annyit stresszelek a tagozatváltás meg a pályaválasztási tanácsadónak írogatás miatt hogy kb semmit sem alszom este. egyrészt félek attól, hogy új osztályba kerülnék, mikor a mostani tök jó, viszont ha a jövőmre gondolok, akkor nem pont ezt kéne csak figyelembe venni. és még azt sem tudom, van-e szabad hely a természeti tagozaton, vagy jövőre kellene ott kezdenem, akkor viszont felvennének-e, és most annyira zavaros a jövő :S

vasárnap este a legeslegjobbkor ment el a víz. most jöttem meg a futó versenyről holnap pedig valahogy iskolába kéne mennem
mázli,hogy hajat reggel mostam...

Nálunk úgy van, hogy 1 hónap, váltakoznak az osztályok, ősszel sorban a 3 nyolcadik, télen felavatják a hetedikeseket szintén sorba a 3 osztály, majd tavasszal újra a nyolcadikosoké a terep. Szóval legközelebb májusban érhet megint ilyen szuper megtiszteltetés
Az a baj, hogy mire jelentkezni lehetett már elkapkodtak minden jót. Nekem meg szempont volt, hogy ne lent legyen, mert az hideg, és mivel szerencsére jó emberrel vagyok párba így mindegy
Na ez az, ha tudod hova tovább, minek ennyi szarság? Meg ezek a tipikus mondatok, már a hajam égnek áll tőle. Tudjuk jól, a gimi sokkal másabb, felfogtuk. Amúgy nekem az is aggályom most, hogy nem tudok dönteni 2 suli között...

a matekkal://:@

Sok mindennel. Elsősorban a pofátlanul viselkedő, értetlen általános iskolásokkal. (mély tisztelet a kivételnek)

De az ilyen IQ-huszárokkal is:

Wéber Attila, az Ossian gitárosa kilépett a zenekarból. Nem akarom. Attus annyira jó gitáros, és olyan tök jó dalokat írt Endrével. Nagyon passzolt az Ossianba, és nagyon hiányozni fog a zenekarból. Azt nem mondom, hogy nélküle nem lesz ugyanolyan a zenekar, mert megéltek ők már jópár tagcserét, de Attus az egyik olyan ember, aki a legtovább volt a zenekarban (15 évet), és nagyon fáj, hogy nem láthatom majd koncerten, pedig még csak egyszer volt alkalmam találkozni vele. Fáj, hogy nem olvashatom majd a nevét némely dalnál, mint a dal egyik megalkotója, és fáj, hogy nem hallhatom majd, ahogy szólózik. És nem láthatom majd az Ossianos gitárját. Attus egy nagyszerű gitáros, és megértem, hogy így döntött, további sok sikert kívánok neki, de nagyon fog hiányozni.
Pedig emlékszem, mikor megismertem őket, azt gondoltam, amíg Endre nem lép ki, nekem mindegy, ki jön és megy... Nos, nem.