Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nem kifejezetten akartam így nevezni, de elragadtak az érzelmeim. Csak ahogy folyamatosan errõl beszél, egyszerûen felhúzz. Mert szerintem inkább tanulhatna, kezdhetne valamit az életével. Ha most nem tanul, könnyen elrontja egy pillanat alatt az egész életét. Az szüleinek is inkább bátorítania kéne, nem a szerelmi életét kibeszélnie, meg nevetni rajta. Én pont ezért szedtem magam össze. Volt olyan korszakom amikor nem tanultam, kifejezetten utáltam. Most sem szeretek, de megteszem mert ez a kötelességem. A szüleim unszóltak, és akkoriban úgy éreztem, hogy teljesen ellenem vannak. De csak jót akartak nekem. És én nem hiszem, hogy ebben a korban még a pasikon kéne gondolkodnia. Gondolkodjon az iskolán, a tovább tanuláson. Sajnos nagyon kevés az esélye, hogy bekerüljön legalább egy normális suliba. Ami miatt egy részem sajnálja, de az Õ élete.

az osztályomból van egy srác, akinek tetszem (ez is ritka, hogy tetszem valakinek ) és ma kérdezte, hogy mennék-e vele moziba szombaton. és tudjátok mi a szégyen? hogy van barátnője, és a barátnője ezekről nem is tud, hogy a pasija (aki az osztálytársam) itt csajozik össze-vissza helyre kéne állítani a srácot, mert ez így nem lesz jó és az osztályomba a fiuk mind csak csajoznak össze-vissza, úgy hogy barátnőjük van DE EZ MOST MÉRT JÓ??? oké hogy tinik és hogy dúlnak bennük a hormonok, de ez azért mégiscsak túlzás

"Ja, hogy te is itt vagy?"... Kinek ismerős ez a mondat rajtam kívül? Én kb. az életem élem így, és már a tököm kivan vele. Ma is megkaptam tesin, mikor ugye én láthatatlan vagyok, ha csapatot kell választani, hogy "ja, ő is itt van?", mindezt úgy, hogy az illető azt gondolja, nem hallom. Ugyanez az ember tavaly úgy adta át az ajándékot dec. 6-án (csak nálunk szokás ez?!), hogy "nem ismerem, de ő is az osztály része"... Maró gúnnyal persze. Gyerekek, azért, mert nem beszélek sokat, még én is létezem és ÉRZEK. Tudjátok mit? Én vagyok az a lány, aki fél megszólalni sok ember előtt, mert nem akar hülyeséget mondani. Én vagyok az, aki nehezen bízik meg valakiben, de akiben bízik, amellett a végsőkig kitart. Én vagyok az is, akit pont nem érdekel, mit gondolnak róla az emberek, de máskor várok az elismerésre. Én vagyok az, aki szeret láthatatlan lenni, de az is, aki szeretné, hogy valaki észrevesze. Én vagyok az, aki a rockban és a metalban leli menedékét, én vagyok az, akit lenéznek pusztán a stílusa miatt, én vagyok az, aki néha olyan szomorú tud lenni, hogy elsüllyed az önsajnálatban. Én vagyok az, akit belülről felemészt minden apró rossz, és még a netán megtörténő jót se tudja értékelni (mert a rossz jobban megmarad, ugyebár). De Ők azok, akik nem tudják, miért. Ők azok, akiknek fogalmuk sincs semmiről. Ők azok, akik meg se próbálják megérteni, csak elítélnek. Ők azok, akik elkönyvelnek egy beszélni képtelen, önbizalomhiányos, láthatatlan kis senkinek. És mindezek ellenére Ők azok, akik nem képesek megérteni, miért nem érzem jól magam köztük.

százezer százalékban együttérzek veled, bár nem hiszem, hogy vígasztal tesin nálunk is vannak ezek a hülye csapatfeladatok, természetesen engem választanak be legeslegutoljára, és már a végén én kérdezem meg, hogy "akkor én most kikhez álljak?". Röpin is így megy, síkbéna vagyok, de igyekeznék, de amikor ütném vissza azt a cs*szett labdát, akkor mindig elém ugrik valaki, mintha ott se lennék, hogy visszaüssem, utána meg én vagyok kiállítva. Igaz, az égvilágon nem csinálok úgyse sz*rt se, minek is álljak ott? Aztán meg a kedves műmenő lánykák közül egyik kérdezi, mi a hátterem. Egyébként Matt Tuck volt rajta, megmutattam, erre ezerfelé rizsálja, hogy mennyire ronda, meg 'úristendehülyevagyok'. És? Nem azért hallgatom, mert cukin mutat a pofikája a diznicsatornán, hanem mert tényleg van keresnivalója a zeneiparban.Én sem szidtam le, amiért 'Zekefron' a háttere és 'Dzsásztínbíbert' bámulja instagramon. Csinálja csak, ha neki úgy tetszik, én mindenesetre nem fogok erre a szintre süllyedni.
Aztán meg az osztály közös véleménye az, hogy én valami szerény és visszahúzódó, teljes jelleggel láthatatlan remete vagyok. Nem vagyok visszahúzódó, csak éppen a barátnőmön kívűl senki sem vesz észre. Jó, van pár ember, akikkel jóban vagyok, de ők sem lógnak velem éjjel-nappal. Egy antiszocival lógva, aki zenében a 20.-dik században maradt...oda lenne a menő poszt

El se hiszed, mennyire illik rám is ez. Köszönöm, hogy reagáltál, sokat jelent.
Szerk.:

Betegesen félénk... Ne is mondd. Rólam már azok a tanárok is tudják, hogy nem szeretek emberek előtt beszélni, akik csak helyettesíteni jönnek be. A ráadás, hogy osztályfőnököm és a védőnő szövetkeznek, hogy ők majd azért is kiszednek belőlem mindent. Védőnő azzal nyaggat hetek óta, hogy menjek be hozzá beszélgetni, meséljem el, miért vagyok ilyen, stb... Pont, mikor már 11. osztályra eljutok oda, hogy már nem csak 2-3 emberrel beszélek az osztályból, jönnek ezzel, még jobban elbátortalanítanak, és megint leragadok a már megszokott szintemen. Persze hallgatom azt is, hogy érettségi így, érettségi úgy, és tudom én, mennyire fontos ez, igyekszem is, de azzal, hogy már három tanártól, a védőnőtől és az osztály azon embereitől, akiket érdeklek valamennyire, ezt hallgatom, úgy gondolom, nem lesz jobb a helyzet. Én tudom, mi kell nekem, és ez nem az, hogy ezzel cs*szegessenek, hanem, hogy hagyjanak, és higgyék el, hogy meg tudom oldani nélkülük is.

Nem vagy ezzel egyedül. Jó pár mondatodban teljesen felismertem magam, én is tipikusan az vagyok, akit mindenki semminek néz az osztályban, és teljesen elítélnek a stílusom miatt, mert nem passzolok a többi lányhoz, de az ő kedvükért csak azért sem fogok Martin Garrixet meg tököm tudja kit hallgatni. Én személy szerint már betegesen félénk vagyok, csak egyetlen ember van a suliban, akivel azért jól el vagyok, de másokra nem számíthatok, mert nálunk az osztályközösség és a másokra irányuló figyelem is igen hiányos.

alap, nincs mit megköszönnöd szomorú, hogy vannak ilyen szempontból honfitársaim.

A rossz tájékozódási képességemmel. Az osztályomból mellettem még két osztálytársam jár vonattal, de most ők nem voltak, így egyedül kellett volna várnom a hidegben majdnem egy órát. Gondoltam akkor elmegyek a sulimtól olyan 5-10 percre lévő boltba (ahol eddig még csak kétszer voltam, de akkor sem egyedül) csokiért, mert még maradt egy kis pénzem. Nagy meglepetésemre odafelé azonnal odataláltam, visszafelé viszont teljesen elfelejtettem merre jöttem. Még sosem örültem annyira az iskolám látványának, mint amikor végre kitaláltam a házak közül.

Hú, de ismerős ez az érzés. Ezen a héten - pláne a mai nap - úgy viselkedett bent velem a boss, mintha ő tojta volna a spanyolviaszt, mindemellett úgy nézett rám minden alkalommal, mint a véres rongyra. Még csak kóstolgatom a munkahelyeket a gyakorlataim kapcsán, és bizony néha úgy szólnak hozzá az emberhez, hogy visszakézből p*fán verném, mert még az alapvető tiszteletet sem adja meg nekem, ami szerintem minden embernek jár. Pluszban jelentősen irritálnak azok a gerinctelen egyébként valódi gerinccel rendelkező humanoid egyedek a munkahelyen, akik elhordanak minden sz*rnak, csak azért, mert elb*sznak valamit, félti a s*ggét és akkor megsz*pat engem, mert ő felettem áll. És valahogy azt sem komálom, ha a hátam mögött hord el minden sz*rnak és minősít engem (holott persze nem is ismer), ha már a munkámba nem tud belekötni, mert annyira pró vagyok minden proli csicska munkában. Arról nem én tehetek, hogy tegnap a kamasz lány azért könyörgött, hogy én vegyem le tőle a vért. Of course ezért is kaptam egy adag leb*szást, mert erről is én tehetek, pedig csak emberien szóltam a lányhoz és magyaráztam el neki a dolgokat. Ezen a klinikán abszolút nem működik az, hogy teamben dolgozzunk - az infók nem jutnak el mindenkihez, ebből hatalmas konfliktusok alakulnak ki gyakornok-dolgozó, illetve dolgozó-dolgozó nővér között ; pluszban belekontárkodnak egymás munkájába, keverik a sz*rt mindenki háta mögött és, ha valamit elk*rnak, akkor ráfogják gyakornokra. Állatira f*sok az év végi kilenc modulos írásbeli, szóbeli, gyakorlati vizsgák tömkelegétől, de már rohadtul unom azt, hogy úgy kezelnek egyesek, mint egy darab sz*rt, csak, mert a névtáblámra szakápoló helyett tanuló van írva. Biztos nagyon sokat számít egyeseknek ez a pár betű, és szenttül meg vannak győződve arról, hogy mi sz*rt sem tudunk, pedig már harmadik éve nyomjuk ezt a melót és biza találkoztunk cifra dolgokkal is. Próbálok a pozitív dolgokra összpontosítani, és például arra a kislányra gondolni, aki tegnap egy rajzot adott nekem, így meghálálván a törődésemet és a segítségemet, míg egy másik kislány múlt héten elmondta nekem, hogy mennyire szeret engem, amiért foglalkoztam és törődtem vele a munkaidőm kis töredékében. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a bizonyos kollégák mikor kaptak ilyen szép dolgokat, szavakat egy gyermektől. Gondolom soha és emiatt is megy a szakmai féltékenykedés. Őszintén? Nem véletlenül van ilyen mélyre süllyedve a magyar egészségügy. Ha valaki hivatásként próbálja felfogni és még ne adj Isten a betegek is szeretik, akkor kiutálják és kiközösítik féltékenykedésből. Gusztustalan és undorító. Maximum 1-2 évet fogok lehúzni, és párommal költözünk kifele az USA-ba. Csak egy érvényes amerikai útlevelet kell csináltatnom, aztán a többit kint elintézzük, mert, hogy én huzamosabb ideig nem leszek hajlandó itt maradni, az tuti biztos.

Nekem ma a telefonommal van tele a tököm

Aelia sabina sírfeliratának a leírásával,latinul és magyarul.Köszönöm ének,ma is elpocsékoltam rád tíz percet!

Vásárt rendez az iskola és nekünk kötelező rajta részt venni. A vásárral alapból nem lenne bajom, árulnék, de ezek a üzleti és beszerzési tervek valami borzasztóak... A tanár else magyarázza rendesen, fogalmam sincs mivan, mindenki mást mond és szerdán bejelentette, hogy a marketing részét is megkell csinálnunk, ami 6 pont összesen, kifejtve stb. péntekre, azaz holnapra. Jah, plusz lebaszott azért is, mert szerinte nem küldtem át neki az üzleti tervet, mikor már november 12-én átküldtem neki, láttamozta erre most lebasz és bejelenti, hogy az sem jó, de mostmár nem érdekel, majd rendesen elmagyarázza, mert már olyan szinten elegem van, hogy lassan imádkozni fogok azért, hogy végre legyen már meg az a szaros vásár, pedig nem is vagyok vallásos.
Barátnőmet látom, hogy zavarja, hogy az osztályban kábé mindenkivel beszélgetek, ő pedig alig valakivel, de nem igazán tudok ez ellen mit tenni, neki kéne valamit ezzel kezdeni. Segítenék neki, de nem tudok helyette beszélgetni mással...

Üdv a klubban. Ezzel a problémával nem vagyunk egyedül. Tesin nem egyszer és nem is kétszer választottak már utolsónak. Közben olyanokat beszéltek, hogy azt sem tudják mi a nevem és mióta járok velük egy osztályba. Persze ha kell nekik valami tőlem, akkor csodák csodájára a nevemen szólítanak. Vagy ha van névsor olvasás és az én nevemhez érnek néhányan ironikusan megkérdezik, hogy "Az meg kicsoda?" utána elkezdenek mutogatni rám. Hányszor megkaptam már, hogy én csak dísznövény vagyok az osztályban mert nem vagyok beszédes. Meg azért is lenéznek mert nem vagyok "swagyolomadafaka" és zajt (rock, metál) hallgatok. Ezt az egészet gyerekesnek és szánalmasnak tartom, főleg, hogy már elmúltak 18 évesek. De persze ők független, felelősségteljes felnőttek, közben agyilag még meg sem születtek. Az is a mi hibánk (osztály csendes szekciója), hogy az osztály nem tart össze. Más szemében a szálkát...

De figyelj, most kérdezd meg magadtól, hogy neked rosszabb lesz attól hogy őt nem veszik fel sehova, hogy pasizik, hogy rosszul tanul, hogy milyen életet él. Nem, ugye? Na látod. Mindenki tudja magáról, hogy milyen ember és hogy miképpen él, és arra semmi befolyással nincs mások élete. Ha te azt az életet szereted élni, amit élsz, akkor tedd nyugodtan. Ehhez mindenkinek megvan a joga. Ugyan úgy neki is a sajátjához. Ha rossz utat választ, úgyis megbánja. De hadd döntse el ő. Én még így ismeretlenül is ezt tanácsolom, persze nem kötelességed megfogadni. Én csak a saját magam tapasztalatából indulok ki, amióta így gondolkodom, sokkal többet fejlődtem személyiségileg és más lett az életem. Csak egy kis nyitottság hiányzik mindenkiből.

Aranyos, mikor ülsz a buszon, próbálsz könyvet olvasni, mögöttted ül a volt barátod, aki rólad beszél, mellette hangosan hallgat zenél és még egy volt haverodat is szidja. Semmire nem bírtam koncentrálni, ráadásul kivételesen egyedül is voltam, mert mindenki vagy suliba volt vagy elment haverokkal. A volt barátomat nem értem, ott van a barátnője aki millioszor elátkozott már szerintem, mert akárhányszor meglát csak néz, mikor évek óta semmi közöm a sráchoz, még beszélni se beszélek vele. Vicc az egész... De unom már, tényleg. A volt haveromat pedig szidhatja, sőt, felőlem meg is verheti, mert igen megérdemli. Rohadt nagy szarban hagyott ott anno, mert új társaságba keveredett, akik elég durván szánalmasok, de mindegy. Ő persze most 'menő', vagyis annak hiszi magát, pedig mindenki csak röhög rajta.

A német vonzatos igékkel. Hát mi a p*csának van ilyen sok belőlük?

Mindenkinek megvan a véleménye!Neked ez,másoknak az!De ezért nem kell szidni másokat mert van izlése,már ne is haragudj,de a bemutatkozásod első pár sora már szégyen,milyen lehet a többi része?!?

De azért nem kell kritizálni a stílusát.Neki is megvan a saját véleménye.Csak mert nem szereti a Violettát.Én sem szeretem.

Tudom,én nem is a stilusáról beszéltem,hanem a hangnemről,stilusa az mindenkinek különböző...de elolvastad a profilján az első pár sort?

Tegnap voltam az Éhezők Viadala: Kiválasztott első részén. Só se róla, hihetetlen jó lett ez is, megragadta a könyv hangulatát és szerintem a legjobb, legkomolyabb témát földolgozó rész és nagyon szivbemarkoló. Könyvben is, de ahogy a vászonra vitték!
Viszont egyszerűen kiakasztottak a mozinézők. Nem tudom...rengetegen voltunk és voltak, akik komplett végigbeszélték, mobiloztak vagy pedig röhögtek a filmen. Nem, nem azért mert béna lett volna. Egyszerűen nem tudják fölfogni, hogy mi is történik a vásznon és SPOILER
amikor Peeta visszatér a Kapitóliumból, megkinozva, szinte egy csonkként, beesett arccal, a nézők elkezdtek röhögni. Aztán, amikor nekiesett Katnissnek és fejbe vágták a srácot mindenki úgy röhögött, mintha egy komédiát nézne...De rengeteg komoly jelentőséggel biró jelenetnél rengetegen nevettek. Nem arról lenne szó, hogy nem értem a humort, mert igen. De ilyen helyzetben szinte biztos, hogy nem arra ment ki a játék, ha a nézők meglátják, akkor nevessenek. Igazából nem is tudom miért, de nagyon felhúzott...