Ma éppen mivel van tele a tököd?

Természetesen nekem is összejöttek dolgok, végtére is elég régóta jártam itt, gondoltam, ezentúl megkímélek mindenkit a lényegtelen egyéni szocproblémáimtól, de amik a napokban történtek, az már egyszerűen sok.
Gondolom sokaknak ismerősek a következő tények: Másnak szabad, de neked nem, másnak elnézzük, de neked nem, más lehet bunkó, de te ne merj soha.
Kezdjük a rajzórát: Szerény lényembek a rajzteremben a nagy ablaknál jutott hely, és éppen a kedves rajztanár hatalmas mínuszok és hóesés közepette jól rám nyitja az abakot. Oké, túlélem. Szokása szerint már lassan vége lett a szünetnek, de természetesen még javában tartotta az órát. Oké, megszoktuk már. Szóba került a félév, és az, hogy akinek van pár hiányossága, annak most kivételesen nem írja be hogy ne vigye le mégjobban az átlagát. Ez igazán kedves, viszont nemsokára kiderült, hogy ez CSAK RÁM nem vonatkozik. Eddig csak ötösöm volt rajzból, év végén csúszott be 3 nem kívánatos jegy, és már is azt mondta, (egy előre betanult, lusta disznó vagy fiam és egyéb sablonmondatok közepette egy 15 perces lecseszés keretében, hogy véletlenül se maradjon szünetem) hogy hármast kapok, dolgozzam fel. Lássuk csak: mindenem beadtam, arra a két dologra kaptam egyest, amivel kapcsolatban kifogása akadt, és amivel szintén órákat cseszekedtem, délutánokat csesztem el a rajzokkal, ahelyett hogy reggel firkáltam volna lapot mint a többiek, ugrabugráltam a hülyeségei miatt és én kapok hármast, és mellé egy 15 perces unalmas lecseszést. Köszipuszi tanárnő.
Megyek infóra. Azt leszámítva, hogy a tömegben jól képen töröltek egy latyakos focilabdával, nem volt semmi problem. Viszont az már szép, amikor egy állítólagos barátnőd, aki olyan nagyívbe leszar, hogy még annak idején sem bírt megdobni egy 'boldog karácsonyt' üzenettel sem, tőled kéri a segítséget, és még meg sem köszöni. És ugyanez az ember az, aki sose segít neked, akármeddig könyöröghetsz. Arról már ne is beszéljünk, hogy órákat csesztem el azzal a hülye prezentációval, aminek semmi értelme, és még az elküldése is elvette a szünetem jelentős részét, arra kaptam egyest, azzal hogy nem adtam be. Köszipuszi tanárúr. Legközelebb tessék megnézni az íméljét, ahelyett hogy irkálja nekem a naplóba a karókat.
Felmentem az énekterembe, ahol szívélyes üdvözlésként menve a helyemre lekapnám a táskámat, mire egyszerre szakad le mindkét pántja. Semmi gond, vigyázva, hogy ne lógjanak le a pántok a latyakba (tudni illik nem tudtam leszedni) és kezet cserélgetni hogy ne szakadjon le a karom, sem az akasztója, élmény lesz hazavinni, de megoldjuk. Egyelőre foglalkozzunk az imádott énekóránkkal. Úgy néz ki a dolog, hogy az osztály fele végigdumálja az egész órát. Az énektanár nem cseszi le, mert ugye nekik lehet. Erre jövök én. Egyszer szólaltam meg, mire az énektanár is elkezdte a maga ezeroldalas lecseszését, hogy milyen bunkó vagyok, meg hogy nyugodtan kimehetek zongorázni meg kornyikálni. Az már nem baj, hogy a többiek továbbra is beszélgettek, mert ugye, csak nekem nem lehet, soha.
A hazafele csak elráncigáltam magam fél kézzel a tonnás táskámmal együtt, még a buszon is elvoltam vele, és amint azt hittem, több 'meglepi' már nem lesz, szépen leszálltam a buszról a kicsit sem széles járdára. Egyik oldalon a Szinva a maga ezeréves korlátjával, másik oldalon az autóút, szóval nem ajánlatos tolongani/hosszabb ideig ott időzni. Erre következik sokak téli rémálma: Egy hatalmas sókupac. Semelyik oldalról nem bírtam kikerülni, kishíján hasraestem benne. De most komolyan: A cipőt is tönkreteszi, kutyát sem lehet így a köryéken sétáltatni, ilyen mennyiségben amúgy is csak pazarlás és az aszfaltot is kimarja, akkor meg mi értelme volt az egésznek?? Meglep, hogy sokszor felnőtt emberek milyen agytitánok tudnak lenni.
De a beteges homofóbiát, utálkozást, pletykálgatást, félévet, az olyan végzősöket akik már az alattuk lévő éfolyamokra járó egyéneket már szinte ovisnak tekintik (aki szintén végzős, és nem ilyen nagyképű az NE vegye magára) és a tanárokat meg az osztályt is nagyon szeretem, de komolyan.
És amíg ezt a kisregényt írtam, már egyszer kitörölte a gép az egészet és újra kellett kezdenem, de mindegy
De most úgy őszintén, csak én vagyok ilyen szerencsétlen??

Ismerős, egyszer már én is majdnem megbuktam tesiből, igen siralmas vagyok, az egész osztály rajtam röhögött meg nézte a bénázásomat, szeretem őket de nagyon.
Én is szoktam álmodni elég valószínűtlen hülyeségeket, ha kicsivel később alszol vissza eltűnnek és túlélést

A törzsvendég megérkezett...
Már annyira elegem van abból, hogy mindenki ki szeretne oktatni, hogy mit hogyan kellene tennem és közben szépen eltervezik az életem. Mindenbe belekötnek, amibe csak tudnak.. Majd mikor próbálok pozitív lenni, kitúzök magam elé egy célt, erre azt kapom, hogy úgy sem fogom tudni elérni azt és ne is álmodozzak róla (nem világmegváltó tervek). Köszönöm szépen, hogy hisznek bennem, csodálatos családom van... Ezután jön az a felvonás, hogy mit ülök otthon, befelé forduló vagyok, igazán elmehetnék valahova. Mikor eljártam, akkor az volt a baj. Nem bírják felfogni, hogy nem vagyok partyarc és nem szeretem az ilyen helyeket. Családi összejövetelekre már nem is járok, mert ott is ez megy, csak több embertől kapom egyszerre. Most már én vagyok a bunkó, antiszociális rokon

Saját magammal. Egy naiv balf*sz vagyok, akinek az esze tudja mi lenne a helyes, ennek ellenére újra és újra visszafogadom az életembe azokat az embereket, akik csak akkor bukkannak fel, ha az érdekük úgy kívánja, és ha a problémáikat ki kell valakinek sírniuk. Úgy tűnik én vagyok az ingyenes lelkisegély szolgálatuk.

1. A sok torna miatt mindenem fáj, és éhes vagyok. Pedig tudom, hogy ilyenkor nem ehetek egészségtelen/hizlaló ételeket.
2. Unom, hogy folyton csalódnom kell az emberekben.

Először is az ónos esővel. Gyakorlatra egy idősek otthonába járunk, és péntek reggelenként mindig fel kell sétálni, majd a második óra után vissza. Mondanom sem kell, kész élmény volt egy dombon úgy menni, hogy vastag jégtakaró borított mindent. Illetve ma közölte velünk az ápolástan tanár, hogy holnap félévi témazárót írunk, meg még fizikára is házi dolgozatot kell készíteni...

Az ónos esővel nekem is kivan a f*szom, ugyanis tényleg pont az hiányzik az életemből, hogy eltörjem a karomat és a lábamat, vagy ne adj Isten fekvőgipszet kapjak. Nem volt kedvem elindulni így hajnalban, de sajnos, ami muszáj az muszáj. Pluszban a fészbukkal - nem szoktam használni, de meg akarok keresni valakit rajta, erre kiderül, hogy a keresője - is - egy kalap sz*r. Egyetlen egyszer szeretném igénybe venni, és még akkor sem tudom használni, mert egyszerűen nem hajlandó működni. Éljen.

Hogyan képes valaki belenyúlni más táskájába, kutatni és ellopni a pénzét??
Oké, azt hiszem kezdem a legelején. Tesi óra után vagyunk, már az osztályteremben, mikor az egyik osztálytársam jön be az osztályba, kissé idegesen. Mint kiderült, ellopták a pénzét, míg tesiztünk. Ezután azok, akik abban az öltözőben pakoltam le, ahol a lány is, átnézték a táskájukat. A végeredmény az lett, hogy az osztályból 5 embertől loptak kisebb-nagyobb összeget, köztük tőlem is. Egyből lementünk a tesitanárhoz, aki beterelt minket az öltözőbe, meghallgatta a történetet, majd kihívta a rendőröket. Felvették az adatokat, eljárást indítottak ismeretlen tettes ellen, majd közölték velünk, hogy hamarosan kapunk egy levelet vagy egy telefont, amiben behívnak minket a Rendőr Főkapitányságra vallomást tenni. Fantasztikus. Nem is amiatt vagyok kiakadva, hogy elloptak tőlem 2000 forintot - én még 'szerencsésebb' voltam - hanem amiatt, hogy valaki kutatott a táskámban, átnézte a személyes dolgaimat, és ha kihúzza a cipzárt a táskám belsejében megtalálja a telefonom és a bankkártyám, ha meg a tolltartómat nézi meg, akkor rálel az ezüst ékszerekre. Csak azt nem értem, hogy hogyan volt bátorsága, hogy-hogy nem vette észre senki? Erre nem tudok mást mondani. Remélem éppen boldogan költi valahol az ellopott több, mint húszezer forintot, ami ma szerzett. Váljék egészségére. Én meg addig remélem, hogy rájönnek valahogyan a kilétére és megkapja, ami jár neki. Bár ennek vajmi kevés az esélye. Egy viszont biztos: innentől mind a pénztárcámat, mind a telefonomat és mind a papírjaimat viszem magammal a tesiterembe.

Az iskolával,kár hogy ilyen gyorsan eltelt a szünet.

Igazából ma jól vagyok (ritka napok..) csak az nem tetszik, hogy milyen gyorsan telik az idő. Nemsokára nem látom majd az osztálytársaimat, a kedves ismerőseimet és új dolgokba csöppenek. De most jól vagyok!!

H HOLNAP (szombaton ) SULIBA KELL MENNI

Hogy mivel is? Nos az iskolával. (jó, tudom elcsépelt, de igaz) Perpill a matektanárommal, aki megint jól megszívatott minket. -.- köszönöm neki! ennyit a jobb félévi átlagomról...

Az osztálytársaimmal. Tisztában vannak a zenei ízlésemmel, én pedig nem foglalkozom a beszólásokkal, miszerint "mai" zenét kéne hallgatnom. Soha egy rossz szót sem szóltam az ő stílusukra, de ők folyton arra kényszerítenek, hogy hallgassam a kedvenceiket. Jó, ez leírva is szánalmas, átélni pedig még inkább az. Nem tudom, mit vétettem, de én egy számot sem hallgattattam végig velük a lejátszási listámról, de ők nem hagynak nyugton... minden alkalmat megragadnak, hogy egy kis "mai zenét" üvöltessenek a fülembe...

Ónos eső forever suliba menet hatszor estem al a húszperces úton (semmi egyensúlyérzékem XD), most alig tudom így mozgatni a térdem, a tetejébe még elkéstem és a tanár beírta, hiába magyaráztam, hogy valszeg egy-két csontom bánta volna, ha sietek...

Te is csináld velük ugyanezt, mondjuk egy kis Strapping Young Lad-del, imádni fogják (És ez viszonylag mai is)

Televan a hócipőm ezzel a népművészeticserépedényes fejfájásommal! Egész éjjel fájt, még álmomban is éreztem, hogy fáj a buksim. Nagyon kellemetlen volt az érzés, lehet túlpörögtem egy-két dolgot, pedig nem vagyok egy pörgős típus. Ráadásul elfelejtettem kikapcsolni a wifi-t a táblagépemen, és egész éjjel húzta az akksit...Valamint, a mai nap küldtem el másodjára a telómat szervízbe, mert az ott dolgozók dilettánsak, és képtelenek megjavítani a GoClever quantum4-es tipusú androidos okostelefonomat...4.2-es android van benne, 512mb rammal, ami nagyon kevés...Szánalmas. Szóval ennyi lenne. Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Ja! És ne aggódj, nem lesz semmi gond, ha nem érzel együtt velem, ugyanis Dancsó Péter nem engedte meg!
Remélem szagzik a poénra...Nem örülnék ha egyesek a dolgok mögé látnának

A Charlie Hebdo - s üggyel... Szörnyű, ami történt,visszataszító az, ami miatt, nekem meg az az érzésem, hogy semmi keresnivalóm ezen a földön.

Jelenleg az érettségi tételekkel. 11-es vagyok értem én, neki kell állni kidolgozni és megtanulni a tételeket, de ez sok. Másfél órája vacakolok az infó tételekkel, az IKT veszélyei, ergonomikus környezet tételen belül végigböngésztem egy csomó oldalt, mindenhol ugyanaz van, és ez az "ugyanaz" rohadtul nincs két oldal - márpedig annyi cuccot kéne összeszednem. De ezt hagyom is mára, holnap befejezem. Mázli, hogy a Neumann-elvekről "kicsivel" több információ található, de akkor is elegem van az egészből. Eleve nem is akarok infóból érettségizni, csak muszáj - mert nem indult fakultáció az általam választott tárgyból. Úgyhogy összességében utálom a sulit jelenleg.

Megint én... Most a szakmai infó háziból van elegem. Honlapot csináltunk még novemberben, és azóta azon sz*rakodunk, megtöltjük tartalommal, megcsináljuk elfogadható kinézetűre, galériát teszünk fel, és a többi. Nos, egyrészt betűtípust váltottam, mert ami volt, az csúnya volt. A betűtípus átváltása pedig azzal is jár, hogy a CSS-ben át kell írni az összes lehetséges helyen az alapméretezett betűtípus nevét. Már tegnap is ezzel szenvedtem, és egyszerűen megbolondulok. Ha még egyszer CSS-t látok, kidobom a monitort. A másik ezzel kapcsolatos probléma az, hogy tanár úr kitalálta, hogy hozzunk létre a honlapunkon egy menüpontot, amit csak ő lát, és írjuk bele a már rég leadott házijainkat. Megjegyzem, nekem nincsenek meg, mert időközben újra kellett telepíteni a gépemet. Erre mit mond? Írjam őket újra. Igen, persze. Neki fogok állni 6-7 képleírást megcsinálni, megint írok a gólyaavatóról tudósítást, mikor már azt se tudom mi volt, és előszedem a suli archívumából a képeimet is. Vagy hogy gondolta?

Már megint én vagyok, és már megint az osztálytársaim, pontosabban az egyikük húzott fel. Van egy csoportunk az interneten a közelebbi ismerőseimmel, és az egyik oszt.társam megkért, hogy vegyem be őt is. Természetesen teljesítettem, mert nagyon sajnáltam, amiért mindenki röhög rajta. Egy hónappal később, vagyis ma bevette az egyik fiút az osztályból, aki mindig hülyeségeket írogat, undorító, perverz képeket küldözget, és én ezeket nem akartam látni, úgyhogy inkább kiléptem, csakúgy, mint az egyik barátnőm. Azonban ezt nehezményezte ez a srác, úgyhogy egy másik ilyen csoportban undorító szavakkal illetett minket, engem konkrétan lek_rvázott, holott semmi okot nem adtam rá. Megválogathatom, hogy kivel szeretném internetes felületeken tartani a kapcsolatot, nem? De ő azért fokozta. "Szép", hosszú, trágár sorokat küldött nekünk. Az én türelmem pedig sajnos az átlagosnál végesebb, úgyhogy ha folytatja ezt (mert még most is érkeznek az ilyen levelek), valószínűleg robbanni fogok, de akkor már megint én leszek leb_szva, mert beköpnek, DE én nem szólhatok senkinek, mert akkor már én vagyok a szánalmas, hogy szaladok másokhoz.