Ma éppen mivel van tele a tököd?

First world problem... de az iphone-nel. Ma fel akartam rakni pár új zenét a telefonomra, de a rohadt itunes miatt ez a kb. másfél perces dolog egy órámba telt, mert persze frissítették a szoftvert, ami teljesen máshogy néz ki, mint fél évvel ezelőtt. Megfogadtam, hogy legközelebb droidot veszek, kell a változatosság, mert akármilyen smooth meg tudom is én milyen az iphone -ami amúgy kamu, mert az enyém simán le tud fagyni- már unom. Meg valamiért nagyon könnyen dzsuvásodik, tiszta kosz és por a kijelző az üveg alatt.

Igen, persze. Már megint a sulival jövök. De hát mi mással? Most jelenleg a matekkal állok hadilábon, alaposan elcsesztem az átlagom, ami az egyik legjobb volt az osztályban. Egyik nap átvesszük az új anyagot, másik nap már írunk is belőle. És aki nem értette meg egy nap alatt? Itt nem konkrétan magamra gondolok, hanem olyan osztálytársaimra, akinek kicsit nehezebben megy a matek. Én csupán csak azért csesztem el, mert mindenből írunk minden nap, s egyszerűen már nem győzök a sok magolás után még matekot számolni.

Imádom mikor az egyik olyan barátnőm hazudik akinek én mindent elmondok. És ilyenkor kiderül hogy ő korántsem. De mindegy, nem az én bajom az ha neki fontosabb egy fiú, akibe amúgy szerelmes de a fiú el is mondta neki, hogy ő meg nem és minket, a barátnőit meg képes átbszni, mert ő inkább a fiúra hallgat. Persze majd holnap láthatja mit művelt saját maga körül. Hogy mindenki elfordul tőle, mert egy ilyen barát senkinek sem kell. Jöhet ismét azzal, hogy átmegy másik suliba, nem érdekel. Menjen. Ha könnyebb neki elfutni a problémák elől, hogy a fél oszály eddig is utálta akkor tegye, nem érdekel. A saját viselkedése juttatta ide. Eddig mindig kiálltam mellette, de ami sok, az sok.

A fizikatanárommal,vagyis jobban mondva a fizikatanárom "tanítási-és előadási készségével",mert tény,nem vethetem a szemére,hogy bunkó lenne.Sőt kifejezetten kedves és jópofa,de az előbb említett képességének/képesítésének hiánya hagy kívánnivalót maga után...
A tanáromról tudni kell,roppant komolyan veszi a "középiskolai tanár" státuszát,már elnézést,de annak ellenére,hogy a Vajdában max. a virágkötőket és a postásnövendékeket taníthatja,rendkívül színvonalas szinten...A státusza tükrében például a dogában lazán kihúzza a számításokat,ha az egyenlőségjel nem párhuzamosan van a törtvonallal,nem enged egy rosszul elsült tz. után felelni és egyéb apróságok.Igazán viszont mégis akkor rökönyödtem meg személyén,mikor téli szünet után kellett beadni egy beadandó dolgozatot.Mondom semmi gond,a szóban forgó feladatok hetedik osztályosak,kimásolom a tavalyi füzetemből,elvégre a régi tanárunk ugyanezeket a feladatokat magyarázta el cirka egy évvel ezelőtt,nem adhat rá rossz jegyet,erre mit ad Isten?Simán rávágja a kettest...
A másik,anno még pár hete bevezette,hogy a pénteki órák utolsó 10 perce kísérletezéssel fog elmenni,hogy jobban megértsük a leckét,oszt' mit hoz kísérlet néven a sorosan- ill. párhuzamosan kapcsolt áram c. leckéhez?Naná,a fényévek távolságáról,sebességéről és a csillagrendszerről tartott nekünk kiselőadást.
A másikabb...Pont most írtunk -kihangsúlyozom-, témazáró nagydolgozatot az indukált áramról és társairól és akkor nyögi be,hogy Ő tulajdonképpen péntekenként tart fizikakorrepetálást az érdeklődőknek.Pofám leszakad...Csak most szól??Bakker,az év elején mindenkinek kiosztott "korrepátálásos lapon" nincs feltüntetve,a suli honlapján úgyszintén és még a szülői levélben sem láttam nyomát.Ráadásul miért most jut eszébe minket "felhozni",amikor a fejezetet befejeztük,de újba még nem kezdtünk bele?Ez nem jutott volna eszébe a tz. előtt esetleg?Nem mellesleg konkrétan 3 leckéből írtunk nagydogát,mire kijelenti:-Ez a lecke túl rövid,még vesszük az utána levő fejezetet is és utána megírjuk mégegyszer....
Visszatérve az eredeti tárgyra,magyarázni egyáltalán nem tud,sokkal inkább összezavarja az embert,minthogy segítene a nehezebb felfogásúaknak is lefordítani a leckét magyarra és értem én,hogy Ő csak "nagyvonalúan" akar viselkedni velünk,hogy felsőbb szinteken ne essünk pofára,de Istenem,miért jó az neki,ha a fél osztály megbukik a keze alatt év végére??

Nem éppen az a kategória a dolog, amitől tele van a hócipőm, inkább csak elszomorít a dolog. Apukámnak ma lenne a névnapja, szombaton pedig az 50. születésnapja... Remélem, hogy akárhol is van, jót mulatnak ott a keresztapámmal, aki szintén a napokban töltötte volna be az 50-et...

Jövök ki az egyik plázából és véletlenül belenéztem a k.baszott napba. Tudom, tudom, mindenhonnan az folyik, hogy nem szabad belenézni, stb... De nem jókedvemből tettem! Én minden vélt és valós betegségtől-illetve bajtól pánikrohamot kapok, most is majd szétb.sz az ideg, remegek, pánikolok... Nem vagyok én mazochista. Már két valeriana relax is van bennem, de semmit sem használ. Lehet, hogy ennek frontin lesz a vége.

Ha csak belepillantottál, attól nem hinném, hogy bajod lesz, tegnap több osztálytársammal is megesett, de semmi sem történt a látásukkal.

Hiányzik, hogy valakinek én legyek az első. Ugye jön a nyár, a fél családom megy ki Horvátországba, és nagyon úgy néz ki, hogy én itthon maradok -mert 5 személyes a kocsi, és persze én lennék a 6. Teljesen megértem, hogy mindenkinek a saját gyereke és legszűkebb családja a legfontosabb, csak azért k.rva szar érzés erre így ráébredni. Pláne, hogy 25-én lesz, hogy anya meghalt 1 éve és a hónap végén, hogy apa 9 hónapja. Szóval, f.s az egész. De én túlélek mindent, és ezért sem fogok megbolondulni.

Author note: amúgy nagyon gáz, hogy állandóan jövök ebbe a topikba panaszkodni, de ez van. Szenvedő nép a magyar

A sulis angol csoporttal, mert a legtöbb tantárgyakat úgy tanuljuk hogy csoportra vagyunk osztva. És annyira utálom az egész csoportot! Két ember van akit szeretek a csoportban, kettő. Nem is értem hogy létezhet ennyi undorító ember egy helyen. Az egyik pillanatban elhitetik veled hogy a barátaid, kedvesek veled, a másik pillanatban meg a hátad mögött nevetnek rajtad és elárulnak, ott vagy egyedül és rád se hederítenek, jobban mondva le se sz@rnak. Bírálnak, csúfolnak és kioktatnak mint egy csapat óvodás hülye gyerek és folyton beléd szúrnak, még akkor is ha te nem veszed észre. Én naivan mindig azt hittem hogy na most végre valahogy megváltoztak, de aztán mindig rá kell jönnöm hogy nem. És ezért nem akarok suliba menni mert az ő pofájukat kell néznem, ki kell bírnom több órán keresztül ahogy játsszák az agyukat és azt hiszik hogy ők a legjobbak, ők mindent tudnak miközben nekik még nyelvvizsgájuk sincs nem úgy mint nekem, de azért ők a legeslegjobbak, náluk jobban senki sem beszél angolul, persze...Azt van hogy el sem tudom dönteni sírjak-e vagy nevessek, annyira bénán ejtik ki a szavakat, annyira szánalmat keltő és nevetséges ahogy próbálnak angol "akcentussal" beszélni, a tanár is csak jóindulatból nem röhög rajtuk. És semmi de semmi egyedi, semmi jó nincs bennük, mind tucatok, mind az a tipikus szwegyolo páwák és hülye p*csák akik csak ahhoz értenek hogy az eszüket játsszák. Az egyik olyan mint egy lány pedig fiú, őgy visítozik, táncikál és énekel mint egy elsős kislány közben nyomja a szwegyolo szövegeit meg maga a stílusa olyan undorító hogy az ember hányingert kap tőle, azt hiszi magáról hogy ő a legjobb meg a tökéletes, pedig olyan messze van ettől a két szótól mint Budapest a Jupitertől. A másik egy hülye r*banc akinek az a legnagyobb gondja hogy nem találja a méregdrága sminkjeit a táskájában, aki anyucikája és apucikája pénzét a két méteres műkörmeire költi és akinek már olyan vastag az alapozó a rusnya arcán hogy már lepattogzik róla és a szája nem is látszik a gusztustalan testszínű rúzsától. A harmadik egy feltűnési viszketegségben szenvedő szerencsétlen lány aki annyira próbál kitűnni hogy már szánalmas, csak az a baj hogy nincs mivel kitűnnie de azért próbálkozik, addig amíg komolyan fel nem mérgesedek és nem kezdem el rajta gyakorolni a bokszedzéseken megtanult ütéseket (jó azért ezt nem csinálom mert ennyire brutál nem vagyok, de akkor is). Aztán van olyan is aki annyira kétszínű hogy az már szó szerint fáj.
És ezek nyavalyognak a tanárnak ha nem tetszik nekik a terem amiben tanulunk, ezek szólogatnak vissza a tanároknak, ezek ítélnek el másokat miközben órán álszenteskednek és játsszák a jószívű aranyos gyerekeket. Ezek jönnek ide nekem okoskodni meg pattogni, akik semmit sem tettek le az asztalra. Jó mág én sem, de én már megszereztem az angol nyelvvizsgám ők meg még erre se voltak képesek, és ezt nem azért írom le hogy én felvágjak meg ilyesmi hanem azért mert ezek az emberek olyan szinten el vannak szállva maguktól hogy az már borzasztó, és ami a legrosszabb hogy nincs mire és utálom, ki nem állhatom hogy azt hiszik hogy náluk jobban senki sem tud angolul, mikor én folyékonyan beszélem a nyelvet és én mégsem kapok semmi elismerést csak azért mert én képes vagyok tisztelettudóan csöndben ülni és nem hangoskodni az órán. De már nem érdekel mert ezek a szörnyű személyiségükkel nem fogják sokra vinni és egy nap úgyis rájönnek hogy nemhogy nem ők a legjobbak, hanem még jók se, egy nagy rakás sz@rok. Sosem beszéltem még így emberekről, de ők megérdemlik.
Igen, ilyen emberekkel kell együtt lennem, ilyen emberek miatt nem várom sőt utálom az egyik kedvenc órámat. De egyszer az élettől úgyis visszakapnak mindent, és később nem lesz ott nekik az anyucijuk meg az apucijuk akik k*nyalják a s*ggüket. Csak jöjjön el a következő tanév, akkor már nem lesz annyi órám velük....

Nem baj ha nem olvastad el, igazából csak annyira felidegesítettek hogy olyan jól esett ezt leírni

A ribikkel és az agyhalott pasikkal....szokásos probléma.

Ma éppen azzal ,hogy a barátnőmet nem érdekli ,hogy mit szeretnék. A történet így szól: Van egy lány, akivel a barátnőm barátkozik, viszont én nem kedvelem és ezt tudja nagyon jól a barátnőm. Egy ideig tűrtem is ,hogy a lánnyal vagyunk, hogy engem figyelembe se vesz, hogy csak önmagáról tud beszélni, és a panaszait hallgatni, amit a barátnőm megért, de ha én panaszolok valamit neki, az már nem probléma, mintha a másik lánynak nagy gondjai lennének. Ma meguntam és inkább az udvarra mentem ki, mert amúgy is szeretek friss levegőt szívni, ha már a suli nagy része nem szeret. A másik lány viszont fel akar mindig menni az emeletre, mert ott van wifi. És persze a barátnőm inkább vele volt, mint velem. Pedig, ha jól emlékszem velem már régebb óta barátságba van, és én több időt is töltök vele. Arról nem is beszélve, hogy már jó fél éve tűröm a lányt, még párszor kettesbe is maradtam vele és próbáltam beszélgetni, de nem igazán volt hozzám bő beszédű és akkor is csak panaszkodott nekem. Szóval speciál nem bírom a csajt, ezt mostanában egyre jobban hangoztatom, de a barátnőmet látszólag nem izgatja. Elegem van, hogy senki se ért meg, hogy nekem kell a barátságban mindent megtennem ,de értem ritkán tesznek meg dolgokat. A másik barátnőmre bocsánatosan haragszok, mert látta, hogy egyedül vagyok az udvaron ,de e helyett a barátjával nem messze tőlem turbékoltak, nem is érdekelte, hogy mi van velem. Szoktam ilyeneket csinálni, amúgy, hogy unnom és egy kicsit egyedül akarok lenni és gondolják ,hogy következő napon úgy is másképp leszek. De most elszakadt a madzag. Unnom ,hogy mindig nekem kell utánuk rohannom, és amit én akarok arról szó sem lehet, és persze aztán hozzám vágják, hogy antiszociális vagyok vagy ,hogy más egyéb okok miatt csinálom ezt. De nem igaz, hogy nem tud megérteni senki. Szerintük ilyenkor hisztizek, de közben nem tudják ,hogy mi bajom van. Nem mondom ,hogy most ne legyünk a lánnyal, mert tényleg nem nagyon barátkozik a barátnőmön kívül senkivel, de így a személyes dolgaimat sose tudom elmondani a barátnőmnek.

A fantasztikus új nyitva tartással. Eddig suliba menet a kisboltban vettem meg a reggelimet, de mivel az új törvénynek köszönhetően reggel 6-ig nem nyit ki, kénytelen vagyok bent a büfében megvenni a kaját, kábé háromszoros áron. Köszike annak, aki kitalálta ezt.

Mit hisznek a fiúk, akik azt képzelik, hogy ők rendelkezhetnek egy lány testével? Akik azt képzelik hogy ők bármilyen lánynak beszólhatnak csak azért, mert nem tetszik nekik a kinézetük? Akik azt képzelik, hogy nekik bármit lehet, bármi lehet az övék, övéké minden, csak mert akkora az egójuk, hogy elhiszik azt, hogy mindennel ők rendelkeznek? Hogy bármit megkaphatnak, bármit jogukban áll tulajdonuknak hívni. Mit éreznek azok a nők, akik szidnak egy másikat, sarokba szorítanak, mert nem tetszik nekik ahogy öltözködnek, ahogy kinéznek, ahogy viselkednek? Miért kell mindenkit lenézni, megalázni, gyűlölködni és áskálódni? Nem lenne boldogabb az életed, ha nem egy f*szfejként és utálkozó p*csaként éled, hanem elfogadod a többi embert, azzal foglalkozol akit/amit szeretsz, megtöltöd az életed és magad boldogsággal? Ezért nincs önbizalma sok lánynak és fiúnak, mert mások úgy érzik, hogy joguk van lerombolni, beleszólni és tönkretenni. Pedig nem. Senkinek semmi joga hozzá. És kéne legyen annyi esze főleg egy felnőttnek, hogy ezeket megérti, mert már nagyon elegem van belőle. És valakinek az a legnagyobb problémája, hogy kielemezze és leszólja azokat, akik feministának hívják magukat. Nem azokkal van a baj, akik próbálnak tenni valamit a világért, akik próbálnak védeni másokat, akik próbálnak pozitívak és elfogadóak lenni, hanem veletek. (persze ez nem mindenkire vonatkozik...)

Azzal, hogy amikor végre, egyszer az életben kapok egy jó hírt, ami feldobja a napomat, kb. egy órával később jön valami igazán pocsék dolog, nehogy már több hónapnyi letargia után ujjonghassak egy kicsit. Oké, jobban belegondolva nem egy olyan egetrengető szörnyűség történt, de azért nem lettem tőle boldogabb... végre volt egy rendes telefonom, ami nem sz*rakodott folyton, könnyen, gyorsan, rendesen lehetett használni.... erre nem elromlott (megjavíthatatlanul)? Pedig úgy vigyáztam rá. Korábbi hibáimból tanulva nem töltöttem le rá szinte semmit, csak a youtube - ot tettem rá meg egy - két számot ébresztőnek meg csengőhangnak + lementettem pár képet. Aztán egyszer csak meghülyül, és fogalmam sincs, miért. kár érte bár ez lenne a legnagyobb bajom

Csak simán azzal, hogy még CSAK szerda van. Holnapután meg tablófotózás...-.-"

nektek már tablófotózás?...lol. mi még csak most tartunk ott, hogy megbeszéljük az árakat
látszik hogy milyen jó kis osztályfőnökünk van, imádom (feel the sarcasm)

Az sem rossz

Ez nem mai nap, de az ehét szüleménye.
Még csütörtökön lett megbeszélve, hogy pénteken nem lesz első óránk, mert hiányzik a magyar tanár. Eddig szép, tetszik hogy aludhatok, készülhetek a hétvégi utazásra, de a tanárnőnk azt mondta, be kell pótolni (mert nem, így se fejezzük pár hét múlva a könyvet, nem, mi nem) a kimaradó órákat - mivel már több hete nincs péntek elsőnk, mert továbbképzésen van.
Hétfőn nulladik lett megbeszélve, és megmondta, majd írunk a kötelezőből tz-t, de nem úgy megy az! Nekünk úgy kell, hogy meg se beszéljük az anyagot, egyből írunk, hogy megtudja, biztosan elolvastuk-e, és nem az órán lediktáltakból készülünk.
Én zuhantam vasárnap az ágyba, és szépen még meg is nézem hogy be van állítva a normális ébresztőm. Másnap senki nem jön ki elém, gondolom, biztos haragszik rám a fehérnép.. Baktatok a lépcsőn, síri csönd az osztályból. Fogom a kilincset, és egyszer csak *internal screaming*, volt nulladik.. Én így is 7,55-re érek be, szóval érdekes pillanat.
Hát nem akkor írtuk volna a 2 órás tz-t? Hát nem?
Remegő gyomorral ülök az első padi helyemre, mindenki néz rám, a tanár néz rám, majd a nézegetés után megkapom a feladatot. Tudniillik, nem olvastam el, csak belekezdtem, így a 4 oldal helyett 2-t abból kiraktam, hogyan süt a tavaszi nap az erdőben. Tényleg. És kiderült, nem is tavasz volt könyvben, utólag is fogom a fejem.
Később, az 1. óra közepénél a tanár megkérdezi, hogy az ikrek - az osztály ikrei, barátnőim voltak, de egyéb dolgok közbeszóltak, lásd: lejjebb- jönnek-e. Az egyik csaj mondja, hogy az egyikük benézett az ajtón, de el is ment.
Most mondjátok meg, oké, elfelejtettem a nulladikat, de bejöttem megírni, pedig én se olvastam, de ők pofátlanul még haza is mennek, de a legrosszabb az egészben, hogy még menőznek is vele - tessék érteni: a két antiszoci próbál felvágni, milyen swag meg yolo meg f@szom tudja mi még...
Majd a ruhatárban belemegy a legjobb barátnőmbe az ikerpár egyik tagja, és elnézést sem kérve, rá sem nézve kiabál vissza, hogy így jártál. Gondolkozás nélkül megütöm, de az én k*rva anyám, mert mit csinálok, meg most mi bajom. Oké, semmi bajom ha baszogatnak, de az anyámat, mikor alpári módon leszólják, úgy, hogy meg se fordul a fejükben mire is mondják,... de fel tud b@szni mikor játsza az eszét...

Ma a hisztériával, ami a Facebookon meg a Twitteren megy Zayn Malik miatt. Értem én, hogy kikészültek a rajongók attól, hogy kilépett, de a R.I.P.-et, a kereszteket meg a zokogós smiley-kat erős túlzásnak tartom.

Ma van egy éve, hogy meghalt az anyukám.