Kedvenceink a történelemben és napjainkban — a macskák

Minden ember szívesen tart maga mellett egy állatot, akik olykor megnehezítik az életét, ám egy jó gazdi tudja, minden hátrány ellenére megéri, hiszen kedvencünk akár gyökeresen is megváltoztathatja életünket. De vajon hány állattartó van tisztában azzal, honnan is ered pontosan az általa kedvelt állatfaj? Hogy milyen szerepe volt a történelemben, milyen mondák keringtek és keringenek is napjainkig róluk? Cikkünkben most pontosabban elemezzük, miként is váltak a macskák az ember egyik legjobb és leghűségesebb társává.

hirdetés

A macskák kétségtelenül napjaink egyik legközkedveltebb állatai, ám nem mindig voltak barátságban az emberrel. Háziasításuk rengeteg időt vett igénybe, egyes állítások szerint a házi macska több, mint tizenkétmillió éve létezik Földünkön, háziasítására pedig tudósok szerint 9500 évvel ezelőtt kerülhetett először sor. Több bizonyítékot is találtak, mely arra utal, régebb óta segíti munkánkat, mint vetélytársa, a kutya.

Ha valaki megkérdi, mely ország jut eszébe a cicákról, nagy részünk Egyiptomot mondja. Nem véletlenül, hiszen feltételezhetően ezen ország történelmében játszották a legnagyobb szerepet, sokak szerint a származása is ide köthető. Az egyiptomiak úgy hitték, varázslatos erővel rendelkeznek, éppen ezért is tartották szent állatnak. Sokszor saját életüknél is jobban tisztelték, egy macska elpusztítása halálbüntetést vont maga után. Az ókori egyiptomi feljegyzések alapján több mint tízezer monda és történet létezett, de közülük abszolút a leghíresebb Mau története. Vallásuk szerint minden témához kapcsolódóan megvolt az istenük, avagy istennőjük. A macskák isteneként Básztetet tartották fent, valamint Maut ezen isten küldöttjeként ábrázolták. A Mau egyébként macskát jelent, később erről a névről macskafajtát is neveztek el.

Sokszor egy macska olyan kiváltságok között lett eltemetve, mint egy fáraó, testüket bebalzsamozták, és így helyezték örök nyugalomra. A tehetősebbek bebalzsamozott egereket is temettek az állat mellé, hogy a túlvilágon legyen miből táplálkoznia.

A történelem egyik legkegyetlenebb húzásaként van fenntartva a Krisztus előtti 252-ben indult háború, mely végül is csak háborúnak indult. A fáraó úgy döntött, nem száll harcba a perzsák vezetőjének, Kambysesnek seregével, ugyanis azok sértették ellenfelük kultúráját. Pajzsukra és sisakokra élő macskákat kötöttek, így az egyiptomiak inkább feladták a harcot, mintsem bántsanak egy szent állatot.

Az egyiptomi vallás után a világ többi szegletén is feljegyezték a macskákat, mint a történelem részeit, bár ez inkább vallási irányzathoz köthető. A buddhizmus szerint a macskalét a jók kiváltsága, úgy hitték, a kedves és jó lelkű emberek haláluk után macskaként élhettek tovább. Kínában a démonok és ördögi lelkek elűzőjeként terjedt el. „Isten teremté a macskát, az ördög az egeret.” Legalábbis így tartották időszámításunk kezdetén a rómaiak. Későbbiekben a keresztény vallás terjeszkedésével, a macskákról való szemléletek is megváltoztak. A keresztény vallás ugyanis köztudottan macskagyűlölő, démonoknak, az ördög küldöttjeinek tartották őket. Éppen ennek okául a középkorban megszámlálhatatlan mennyiségű macskát pusztítottak el, közülük is a legtöbbet a boszorkányüldözés idejében. Ezen időkből maradt fent a vasorrú bába, aki seprűn repülve járja a világot, társa pedig egy ördögi fekete macska.

A fekete macskák külön helyet foglalhattak el a történelemben, elvégre mai napig fent állnak a babonák, miszerint balszerencsét hoznak. A közhiedelem úgy tartotta, a boszorkányok az éjszaka sötétjében macska képet magukra öltve sétálgatnak az utcákon. Volt időszak, mikor törvénybe iktatták, hogy a teljesen fekete szőrzetű macskákat meg kell ölni. Amelyiken legalább egy fehér szőrszál volt, annak életét megkímélték.

Az 1400-as évektől kezdve egészen az 1800-asig folyamatosan irtották őket, számuk ezzel rohamosan lecsökkent. Ennek köszönhetően az egerek és patkányok száma nőtt, ezzel pedig a fertőzés és betegségveszély is. Olyan betegségek jelentek meg ez időtájt, melyekkel korábban nem voltak problémák. Ide soroljuk a pestist is, amely rengeteg ember életét vette el.

Az 1800-as években gyökeres változások történtek, egyre több hasznot fedeztek fel az állatban, és 1870-től kezdve tenyészteni kezdték őket. A 20. századra az egyik legkedveltebb állattá vált, egyre többen szerezték be hobbiállatként is.

A 60-as években több vizsgálatot is végeztek rajtuk, ezekkel pedig olyan tényekre jöttek rá, minthogy a macska simogatása gyógyító hatású, szűnteti a fájdalmat, dorombolásának hangja segíti a depresszióból való kilábalást, egy ideges ember könnyedén lenyugszik mellette. Azok az idős emberek, akik macskákat tartottak, kevésbé betegedtek meg, így haláluk is jócskán eltolódott. Bebizonyosodott, hogy a macskák is hasznos állatok, még akkor is, ha éppen nem egerésznek, mindezek mellett olyan kapcsolat alakulhat ki cicus és gazdi között, ami akár felfoghatatlan is lehet. Egy macska valóban képes igazán szeretni, és remek társ lehet életünk végéig.

hirdetés