A londoni metró és néhány hozzá kapcsolódó érdekesség

A londoni metróról ezúttal néhány fontosabb számszerű adatot közlünk, valamint érdekességeket a tube hangjaival kapcsolatban.

hirdetés

Mint ismeretes, a londoni metró idén ünnepli 150. születésnapját. A földalatti egész évben folyamatosan üzemel, jelenleg 270 állomása van. Vonalainak hossza összesen nagyjából 402 kilométert tesz ki. A londoni metró volt az első földalatti vasút a világon, 1863 januárjában vehették használatba először az utasok. A tube (= cső) – ahogyan a helyiek hívják – összesen 11 vonalon közlekedik, melyek megkülönböztetését színek is segítik. Ezen kívül még bizonyos állomásokon kapcsolódik a London Overgroundhoz és a DLR-hez (Docklands Light Railway) is.

Becslések szerint naponta 3.230.000 utas veszi igénybe a mindennapi közlekedésben, de hétköznap, csúcsidővel együtt ez a szám elérheti a 3.660.000 főt is. Éppen ezért ajánlatos csúcsidőn kívül utazni, elkerülve a reggeli és délutáni tömeget (az úgynevezett peak időszakot), amikor is a londoniak munkába tartanak, vagy éppen onnan hazafelé.

A britek előszeretettel készítenek havonta új metrótérképeket a helyieknek és a turistáknak egyaránt. Ezalatt azt kell érteni, hogy a borítón mindig valamilyen új, érdekes motívum kap helyet.

Mint minden metróban, a londoniban is bemondják az aktuális vonal információit, általános figyelmeztetéseket, valamint a következő állomást. Valószínűleg a 150. születésnap is közrejátszott abban, hogy a metró munkatársai bizonyos vonalak erejéig elővegyék azt a klasszikusnak számító férfihangot (Oswald Laurence), aki oly sokáig mondta be az utazóközönségnek ezen fontos információkat – köztük a híres mondatot is: „Mind the gap”. A hangokat folyamatosan cserélték az évek múlásával, végül már csak a Northern vonalán lehetett őt hallani az Embankment megállóban. 2012-ben azonban végül itt is új szájból szólt a figyelmeztetés. Az úriember özvegye szomorúan vette ezt tudomásul, ám most boldogsággal töltötte el a hír, hogy volt férje ismét figyelmeztet a résre, sőt, a hölgy CD-n is megkapta párja teljes hanganyagát ajándékba.

Oswald elődje Peter Lodge volt, akinek ügyvédje viszont jogdíjat követelt minden egyes bejátszásért, így érthető okokból kifolyólag hangja cserére kényszerült. Ekkor olvadt eggyé a metróval Oswald Laurence „Mind the gap”-je.

A jelenleg futó hangok közül Emma Clarke lágy orgánuma az egyik legismertebb. Emma 1999-ben kezdte el hangját kölcsönözni a földalatti vasútnak, miután néhány fókuszcsoportot követően kiválasztották a sok különböző hang közül. Érdekesség, hogy egyik mintához sem tartozott konkrét személynév, csupán egy fedőnév, így lehetetlen volt azonosítani a valódi személyt, aki az adott hang tulajdonosa. Emma kódja egyébként a Marilyn [Monroe] volt. Meg is kérdezték tőle, hogy tudott-e erről. A nő erre csak annyit felelt, hogy bármikor tudja utánozni Marilynt a „Happy Birthday, Mr. President” kapcsán, de a hasonlóság szerinte ennyiben ki is merült, nem érzi, hogy akkora hasonlóság lenne közte és a ma már legendává vált Monroe hangja között.

Mindazonáltal kódneve nagyon is inspirálta a sajtót, s miután Emmát megválasztották a tube hangjává, a London Evening Standard rögtön le is csapott a sztorira, és kihozta a hírt, miszerint mostantól Marilyn Monroe fogja tájékoztatni az utasokat az angol metróban. Emma legnagyobb meglepetésére ezt követően rengeteg rajongói levelet kapott, melyekben arra kérték őt, hogy had tölthessék le az általa felmondott szövegeket MP3 formátumban is. Olyan sok kívánság futott be, hogy Emma saját weboldallal rukkolt elő, ahol elérhetővé tett MP3 formátumban is néhány általa tolmácsolt kulcsmondatot.

Emma hangját ma már szinte minden vonalon lehet hallani, napjainkban ő a legnépszerűbb és legtöbbet játszott informátor. A hölgy bevallása szerint az a stílus, amit hallani lehet tőle, nagyon eltér az ő igazi hangjától, vagy bármilyen más kommentár munkától: „Itt a beszéd sokkal, de sokkal lassabb és tisztább, mert a környező zaj nagy és így a nem angol anyanyelvű turisták is könnyen meghallják és megértik, amit mondanak számukra”

Szintén érdekesség, hogy a rögzített hang, amit a metróban hallhatunk, részben Dániában került utómunkálatokra, mielőtt feltöltötték őket a szerelvényekre.

Tudtad-e?

• A Central London Railway eredeti beceneve Twopennys Tube (kétpennys cső), – mert a viteldíj egykor egy lapos kétpennysbe került, s mert az alagút henger alakú.
• A London Underground évente több, mint egymilliárd utast hordoz körbe.
• Edward Johnston tervezte a londoni metró logóját, illetve a feliratot a nagyon jellegzetes sans-serif betűtípussal 1916-ban.
• A londoni metró nem működik a nap 24 órájában, mert a pályákat éjjelente tartják karban.
• A „Mind the gap” használata először 1968 körül történt, ez volt az első automatizált bejelentés, amivel praktikusabbá vált a járművezetők és a kísérők számára a tájékoztatás, így ugyanis figyelmeztetni tudták az ingázókat a peron és a vonat közötti távolságra.

hirdetés