Kik azok a baszkok?

Az ősi nyugat-európai népcsoport, akiket mindmáig sok rejtély övez. Kik ők? Honnan jöttek és mikor? Hogy voltak képesek máig megőrizni saját nyelvüket, amely a legrégibb Európában?

hirdetés

Nyugat-Európában, a francia–spanyol határ nyugati végében, a Pireneusok két oldalán él egy érdekes népcsoport, akikre épp oly furcsán néznek, mint ránk, magyarokra Közép-Európában: ők ugyanis, akárcsak mi, nyelvileg semmilyen más, környező néppel nem hozhatóak összefüggésbe. Magukat „euskaldunak”-nak nevezik, amely magyarul annyit tesz: „az euskara nyelven bírók”. Ők a baszkok, akik azon különös népek közé tartoznak, akik a nyelvükről nevezik el magukat. De miért is olyan különösek ők és a nyelvük?

Bár a történelem során rengeteg elmélet és legenda született eredetükről, az mindmáig megfejtetlen. Régebben nagyon sokáig úgy tartották, hogy a Kaukázusból jöttek – s idesorolták nyelvüket is. Egy másik elmélet szerint az ókori – szintén megfejtetlen nyelvű és eredetű – ibérek leszármazottjai, azonban a tudománynak ezt sem sikerült bizonyítania. Szintén voltak, akik úgy vélték, hogy Észak-Afrikából származnak és a berberekkel állnak rokonságban, de még olyan tudós is akadt, aki éppen a finnugor népekkel – így a magyarokkal is – próbálta keresni a kapcsolatukat.

Az eddigi tudományos rokonítási kísérletek azonban mind kudarcot vallottak – egyelőre úgy tűnik, a baszkoknak nincsenek rokonaik a világon. Az első források, amelyek a létezésükre utalnak, a rómaiaktól származnak: a Pireneusi-félsziget meghódításakor (i. e. 3. – i. sz. 1. század) ők a Vascones nevet adták nekik – ez a végső forrása a magyar baszk, illetve az angol és a francia basque szavaknak is. A rómaiak érkezését megelőzően viszont kelta népek is éltek Hispaniában, s mivel az euskara nyelvben vannak már kelta jövevényszavak is, ez arra utal, hogy már jóval a rómaiak letelepedése előtt, azaz feltehetően már az i. e. II-I. évezredben is ott éltek.

Sőt, genetikai kutatások azt is kimutatták, hogy a baszkok valószínűleg a mezőgazdaság megjelenésével, kb. 7000 évvel ezelőtt érkeztek a félszigetre, jóval az indoeurópai népek – kelták, germánok, szlávok, görögök, itáliaiak stb. – és a magyarok európai megjelenése előtt. Mindez pedig azt jelenti „történelmi” időben mérve, hogy ők tulajdonképpen mindig is ott éltek, ameddig csak Európa történelmét vissza lehet követni. Ők tehát Európa őslakosságának egyedüli túlélői.

Nem véletlen tehát, hogy nincsenek nyelvrokonaik sem: lehet, hogy valamikor az őskorban még voltak, de kihaltak (persze nem csak az övék ma az egyetlen rokon nélküli nyelv a világon: ilyen például a jól ismert japán nyelv is). Nyelvükről az a hír járja, hogy legendásan nehéz – akárcsak a magyar. Ez persze relatív: a magyarhoz, finnhez vagy például a törökhöz hasonlóan ragasztó-toldalékoló nyelv, ami nekünk talán némi könnyebbséget jelentene, ha meg akarnánk tanulni. A legnagyobb furcsasága viszont – amit nem ismerhetünk az általunk leggyakrabban tanult nyelvekből – az, hogy tárgyas mondatokban az alanyon jelzi rag, hogy a mondatnak tárgya van, vagyis tulajdonképpen a „tárgyeset” ragját az alanyhoz teszik hozzá (valójában azt jelzi a rag, hogy az alany cselekvése által történik valami a tárggyal, tehát nem a tárgy cselekszik magától).

Iberiar penintsulan bizirik dirauen erromatarren aurreko hizkuntza bakarra da euskara.
„Az Ibériai-félsziget egyetlen élő, római kor előttről származó nyelve az euskara.”

További érdekessége az euskara nyelvnek, hogy a magyarhoz hasonlóan a -k a többes szám jele, és még néhány toldalék is nagyon hasonló: a -ban/-ben, -on/-en/-ön ragoknak -(e)n felel meg, a -ba/-be, -ra/-re pedig -ra. A határozott „névelő” azonban nem a szó előtt áll, hanem a szó végéhez kapcsolódik, mint egy toldalék (pl. mendi ’hegy’, mendia ’a hegy’, mendiak ’a hegyek’, mendian ’a hegyen’, mendira ’a hegyre’). Ami pedig nagyon furcsa, hogy egyáltalán nem kezdődhet baszk szó az r hanggal, még jövevényszó sem – így például Róma neve Erroma, a „rádió” pedig irrati.

Ám nemcsak nyelvük, hanem megjelenésük, zenéik, szokásaik is teljesen eltérnek az őket körülvevő újlatin népekétől. Termetük alacsony vagy közepes, arcuk szögletes, fülük jellegzetes, hegyes, kissé elálló (talán ez is szerepet játszott abban, hogy régen kaukázusiaknak gondolták őket). Jellemző népviseletük a lapos, sildes fekete sapka, amelyet éppen ezért „baszk sapkának” is neveznek. Zenéjük vidám, ugrálós – gyakran a magyar mulatós zenére vagy a német-osztrák sramlizenére üt – kelta hatásokkal.

Ma hét tartományban élnek, közülük három Franciaországban – Soule (Zuberoa, a helyi nyelvjárásban Xiberua), Alsó-Navarra (Nafarroa Beherea, franciául Basse-Navarre) és Labourd (Lapurdi) –; négy pedig Spanyolországban – Vizcaya (Bizkaia), Navarra (Nafarroa), Gipuzkoa (spanyol átírásban Guipúzcoa) és Álava (Araba) – található. E hét tartomány együttes neve a nyelvükön Euskal Herria vagy Euskalerria, amely a latin Vasconia megfelelője. Lélekszámuk kétmillió körüli, ám ma már csak sajnos mintegy félmillióan képesek beszélni ősi nyelvüket, és valamennyien legalább két anyanyelvűek – hiszen a spanyol vagy a francia is anyanyelvük.

A tudósok megállapították azt is, hogy szintén a baszkok ősei éltek a mai Franciaország délnyugati részén fekvő Aquitania régióban, valamint az ő nevüket őrzi a történelmi Gascogne [gaszkony] tartomány neve is. Az ókori Aquitani és Vascones népcsoportok nyelve pedig mai tudásunk szerint az óbaszkkal volt azonos.

Ugyanakkor azt, hogy eredetük a történelem homályába vész, néhány tudós kihasználta, és egészen elképesztő elméleteket gyártott: volt, aki úgy vélte, hogy valamikor az őskorban egész Európa lakosságát a baszkok alkották – amire persze nincs semmilyen meggyőző bizonyíték. A komolyabb tudósok azonban úgy vélik, hogy sosem éltek a mainál sokkal nagyobb területen, és nyelvük fennmaradása is annak köszönhető, hogy a hegyekben húzódtak meg a hódító népek elől.

S végül, de nem utolsósorban egy érdekesség: talán nem sokan tudják közületek, hogy Madonna egyik – főleg koncerteken előadott – száma, a Sagarra jo is baszk nyelven szól, amely eredetileg egy baszk népdal. A címe pedig szó szerint azt jelenti, hogy ’zúzni az almát’, ami a sidra (almabor) készítésére utal.

És természetesen mi is zenével zárjuk a cikket. Az alábbi mulatós hangulatú dal a baszkok legnépszerűbb sportjáról, a baszk fallabdáról – spanyolosan pelota – szól: Gora pilota maite, azaz „Éljen a kedves labda” (bár viccesen hangzik, de a pelota/pilota szónak semmi köze a magyar „pilóta” szóhoz, hanem a latin pila ’labda’ képzős származéka – a baszkban újlatin jövevényszó), az Alaiak (’A Vidám Emberek’ – a szerk.) nevű franciaországi folklóregyüttes előadásában!

hirdetés