Elolvastuk: Paula Hawkins – A lány a vonaton

Ma kerül a magyar mozikba a népszerű írónő bestseller regényéből készült adaptáció, így én is kezembe vettem a magát a Holtodiglanhoz hasonlító alkotást, hogy felkészülten ülhessek be a filmre.

hirdetés

Paula Hawkins regénye a megjelenése óta egyaránt kapott hideget-meleget, bár többségében pozitív fogadtatásban részesült mind a kritika, mind az olvasók részéről, így én is magas elvárásokkal és reményekkel vettem kezembe a könyvet, ami végül vegyes érzelmeket ébresztett bennem. Ez részben annak köszönhető, hogy borzasztó lassan indul be a történet, így egy hosszú és vontatott ismertetőbe botlunk az elején. Ha ezen sikeresen átrágjuk magunkat, akkor azonban letehetetlenné válik a regény, elvégre ki ne akarna választ kapni a legégetőbb kérdésekre, pláne ha egy izgalmas krimiszálhoz kapcsolódik?

Mivel hosszú idő óta nem olvastam bűnügyi regényt, számomra a meglepetés erejével hatott a végkifejlet és izgalmasnak találtam a módot, ahogyan az írónő szép lassan, de egymás mellé helyezte a karaktereket, hogy végül egy teljes egész képet kapjunk arról, kinek mi volt a szerepe a történetben. Na de nem is ragoznám tovább a szót, lássuk magát a cselekményt!

A lány a vonaton három különböző nő szemszögéből íródott, akik nem vagy alig ismerik egymást. Az eseményekbe a nemrégiben elvált, alkoholproblémákkal küzdő Rachel szemszögén keresztül nyerhetünk bepillantást, aki nyomorúságos életét feldobandó arról fantáziál, milyen élete lehet annak a párnak, akiknek otthonára a munkába menet a vonatról rálát. Egy nap azonban olyasvalaminek lesz a szemtanúja, ami fenekestől felforgatja az életét, és mire feleszmél, nyakig benne van az eltűnt Megan utáni nyomozásban.

Megant ezzel szemben visszaemlékezések útján ismerhetjük meg, aki látszólag idilli házasságban él férjével, Scottal, ám a felszín alatt mély sebek húzódnak, melyek megakadályozzák, hogy olyanok legyenek, amilyennek Rachel megálmodta őket.

Mellettük ott van még Anna, a nő, akiért férje elhagyta Rachelt. Ők valóban boldog házasságban élnek, mindennapjaikra egyedül az nyomja rá a bélyegét, hogy Rachel látszólag képtelen túllépni az exférjén, így folyamatosan zaklatja őket.

A történet mozgatórugója Megan eltűnése és előkerülése, mely számtalan kérdést vet fel, ám ezek megválaszolása közel sem tűnik egyszerűnek, hiszen az eseményeket jórészt a folyamatosan lerészegedő Rachelen keresztül követhetjük nyomon – ennélfogva a regényt teljesen átitatja az alkoholizmusból eredő gyötrődés, a tudat, hogy a szesz befolyása alatt nemcsak kiestek, hanem módosultak is főhősünk emlékei.

A könyv nagyon kevés szereplővel operál, ám ezek jellemét – Rachel kivételével – nehéz megismerni egy-egy naplóbejegyzés által, ebből adódóan a mű egyik nagy „hibája”, hogy egyik karakter sem válik szimpatikussá. Olvasóként engem személy szerint a legjobban az érdekelt, hogy hogyan oldódik meg a bűnügy, az alig vagy egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy annak szereplői miképp lépnek túl a történeteken, hiszen nem nőttek a szívemhez.

Ahogy említettem, a bevezető is túl hosszúra nyúlt, ehhez képest pedig értelmetlenül rövidnek, összecsapottnak tűnik a végkifejlet, de ettől függetlenül még A lány a vonaton egy izgalmas és szórakoztató olvasmányul szolgálhat a thriller rajongóknak, ami mindezen felül egy életre szóló tanulsággal is szolgál…

hirdetés