Fiatal színészek: Pásztor Dániel – itt találkozhatsz vele élőben

Folytatjuk fiatal színészekkel készített interjúinkat. Kádár Kinga után ezúttal Pásztor Dániel következik.

 

Fiatalokként a mi feladatunk megcsinálni azt a színházat, amit a kortársaink szívesen néznek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves hallgatójával beszélgettünk az egyetemi kihívásokról: felvételiről, vizsgákról, távoktatásról. Pásztor Dániel a 2020-as PEOPLE TEAM színházkurzusának táboroztatója lesz, ahol a gyerekekkel közösen fogják megalkotni a saját színházukat.

– Kezdjünk valami egyszerűvel. Mi a három legjobb színházi élményed?

– Bodó Viktor: Kertész utcai Shaxpeare-mosó, Schilling Árpád: Siráj, Thomas Ostermeier: Hamlet

– Mióta színészkedsz?

– 13 éves korom óta színjátszózom, de ha az számít, óvodás koromban visszatérő szerepem volt a Huszár és Anakin Skywalker.

– Hogyan tanultál meg valaki más bőrébe bújni?

– Még tanulom, mint szerintem mindenki. Minden szerepnél más ez. Játszani kell, élvezettel csinálni, ez a lényeg. Ha „belehalna” az ember a szerepbe, mert olyan típusú, akkor sem szabad ezt elfelejteni.

– Milyen karaktert szeretsz a leginkább eljátszani?

– Amelyikben kihívás van, vagy ami szórakoztat. Bár ezt mindben meg kell keresni. Szóval… amiben megtalálom a kihívást és a szórakozást.

– Ki volt rád legnagyobb hatással?

– Színészek, akiket láttam, tanárok, akikre felnézek… Hosszú lenne a lista, mert mindegyiküktől mást tanultam, másképp inspiráltak.

– Klasszikus vagy modern színház? Kortárssá változtatott klasszikusok?

– Ez talán fölösleges kategorizálás. Szerintem mindent úgy kell előadni, hogy az az adott előadást segítse. Én szeretem, ha nem teszünk úgy, mintha még az Erzsébet-korban élnénk, és húzunk harisnyát. A színháznak élőnek kell lennie. De ennek az ellentéte is lehet érvényes, ha olyan az előadás.

– Ki az a híres ember (élő vagy holt), akit eljátszanál? Mondjuk, egy önéletrajzi drámában…

– Ha tudtam volna választani azok közül, akik érdekelnek, már rég monodrámához gyűjtenék – anyagot. De íme pár példa:  Kosztolányi Dezső, Hunter S. Thompson, Garri Kimovics Kaszparov, Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, Charles Bukowski, Csáth Géza, Heinrich von Kleist, Albert Camus, H. P. Lovecraft.

– Van olyan költő/zenész, akinek az alkotásait szívesen adaptálnád színdarabba?

– Mostanában sokat olvastam Boris Viant. Ő költő is, zenész is, sőt író, talán eleget tesz a kritériumoknak.

– Melyik eljátszott karakter/darab volt számodra a legnagyobb kihívás?

– Mindig az éppen aktuális.

– Mi volt életed legnagyobb sikerélménye?

– A felvételi, azt hiszem. Meglepett.

– Szerinted hogyan érdemes az SZFE felvételijére készülni?

– Őszintén, lelkesen, nyitottan.

– Hogyan tudtál gyakorolni a járványhelyzetben? Milyenek az órák, próbák?

– A színház szerintem csak élő kapcsolatokon keresztül működhet. Jelen esetben csak személyes skilleket érdemes fejleszteni. Mindenféle apróságot, ami később jól jöhet. Sportok, beszéd, szövegértelmezés, művelődés. Z zenélés, bármilyen hobbi. Én mostanában elővettem a trombitámat.

– Mit gondolsz, milyen hatással lesz a kényszerleállás a színházakra?

– Ugyanolyan beláthatatlan, mint az, hogy milyen utóhatással lesz az egész országra. Reméljük a legjobbakat. De hiszek abban, hogy olyan fanatikusok a színházcsinálók, hogy katasztrófa nem következik be. Színház mindig lesz.

– Mi a legnagyobb változás az életedben a vírusvészhelyzet miatt?

– A kortársak hiánya. 21 évet éltem folyamatosan társaságban, ez nagyon éles váltás volt, és meg is küzdöttem vele rendesen. De majd nyáron!

– Miért fogadtad el a PEOPLE TEAM felkérését, hogy táboroztass?

– Arra kértek minket, hogy csináljunk bármit, ami színház, fiatalokkal. Azt hiszem, ez bőven elég.

– Szerinted fontos, hogy a színészgyerekek fiataloktól tanuljanak?

– Szerintem fontos, hogy az ember mindenkitől tanuljon, legyen az öreg vagy fiatal. De abban kétségtelenül hiszek, hogy fiatalokként a mi feladatunk  megcsinálni azt a színházat, amit a kortársaink szívesen néznek majd. Ne múzeumba kelljen menjenek, hanem színházba.

– Van olyan szakma a színészkedés mellett, amit szívesen kipróbálnál?

– Ha nem vesznek föl, vagy töri-média szakos tanárnak, vagy hivatásos néptáncosnak tanultam volna. De a harmadrostán végleg kitisztult számomra, hogy ezt szeretném csinálni. Amúgy általánosban sokáig régész akartam lenni. Vagy inkább Indiana Jones.

– Melyik volt a legnehezebb vizsgád?

– Egy súlycsoport mind. Magam szabom meg, mit akarok rajtuk teljesíteni, és ha az körülbelül sikerül, örülök. A visszajelzés inkább irány, hogy következő félévben merre induljak.

A cikk a 100x.hu közreműködésével készült.