Starity

Dave Mustaine

Dave Mustaine Dave Mustaine nemzetisége 7037. 28rajongó 2vélemény
  • Értékelés
  • tehetség: 100%
  • stílus: 100%
  • szimpátia: 100%
  • Születési név
  • David Scott Mustaine
  • Becenév
  • Dave
  • Születési idő
  • 1961. szeptember 13.
  • Születési hely
  • La Mesa, Kalifornia, USA
  • Foglalkozás
  • Zenész (gitáros, énekes), dalszerző
  • Családi állapot
  • nős, 2 gyermek
  • Partner
  • Pamela Anne Casselberry
  • Magasság
  • 185 cm
  • Eredeti hajszín
  • vörösesszőke
  • Szemszín
  • mogyoróbarna
  • Csillagjegy
  • Szűz
  • Linkek
  • IMDB-adatlap
  • Hivatalos weblap
  • Twitter-oldal
  • Facebook-oldal
  • Starity RSS-csatorna
  • Kapcsolódó sztárok
  • James Hetfield Kirk Hammett Lars Ulrich Cliff Burton

Dave Mustaine életrajza

David Scott Mustaine 1961. szeptember 13-án látta született a kaliforniai La Mesában John és Emily Mustaine fiaként. Apai ágon ír és francia, anyai ágon pedig német és zsidó felmenői vannak. Fiatalságának javát édesanyjával töltötte, miután szülei elváltak. 15 évesen saját lakást bérelt, és kábítószerek terjesztésével keresett pénzt. Egyik ügyfele nem tudott fizetni a szerért, azonban lemezboltban dolgozott, így Iron Maiden és Judas Priest albumokkal törlesztette adósságát - ez volt Dave első találkozása a metalzenével. Az 1970-es évek végén elkezdett gitározni tanulni, majd rövid időre csatlakozott egy Panic nevű együtteshez.

Metallica

1981-ben Dave elhagyta a Panicet, majd a Metallica szólógitárosa lett. A zenekar dobosa, Lars Ulrich egy újságban adott fel hirdetést, hogy az együttesnek szólógitárost találjon. Mustaine kevesebb, mint két évig zenélt a zenekarban. 1983-ban a Metallica New Yorkba utazott, hogy felvegyék első lemezüket, Dave pedig ekkor került ki az együttesből. A frontember, James Hetfield és Lars Ulrich alkoholizmussal és sorozatos vitákkal indokolták döntésüket. Összepakolták Mustaine holmiját, majd kidobták a kocsiból az első buszmegállónál - Dave a buszon ülve döntötte el, hogy saját együttest alapít. A Metallicában eltöltött idő alatt négy dalban is zenélt, ami később a Kill 'Em All c. lemezen kapott helyet, továbbá két másik szerzeményben a Ride the Lightning-ról. Érdekesség, hogy a The Four Horsemen anyagát átmentette a később kiadott Mechanix című dalába.

Megadeth

1983-ban elkezdett dolgozni az ügyön, hogy saját együttest alapítson, amit sikeresebbé akart tenni, mint a Metallica. Ezen a nyáron találkozott David Ellefsonnal, és létrehozták a Megadeth nevű formációjukat. Dave sokáig keresett énekest, ám végül maga vállalta fel a szerepet. Kerry King (Slayer) is csatlakozott hozzájuk pár koncert erejéig. Később Gar Samuelson lett a dobos, Chris Poland pedig a szólógitáros. Novemberben leszerződtek a Combat Records-hoz, majd fel is léptek New Yorkban.

1985 elején a zenekar kapott 8000 dollárt a Combat Recordstól, hogy el tudják készíteni bemtuatkozó albumukat. Mivel a pénz felét drogokra és alkoholra költötték, kénytelenek voltak kirúgni eredeti producerüket és maguk elkészíteni a lemezt. Ennek az volt az eredménye, hogy rengeteg kritika érte az albumot rossz minősége miatt, de a rajta lévő számok hamar megismertették az emberekkel a Megadeth-et. A Killing Is My Business... and Business Is Good! című album 1985 nyarán jelent meg és remekül vegyítette a thrash és a speed metal stílusjegyeit. Habár az album minősége nem volt túl jó, a tagok tudása elindította a Megadeth karrierjét.

Az album tartalmazza a Megadeth első feldolgozását, amely Nancy Sinatra klasszikus dalának, a These Boots Are Made for Walking speed metal feldolgozása - a dal szövegét Mustaine nagyrészt átírta. A szám később rengeteg problémát okozott, amikor a dal eredeti szerzője, Lee Hazlewood, úgy vélte, hogy Mustaine változásai undorítóak és sértőek és követelte, hogy távolítsák el a dalt az albumról. A jogi problémáktól tartva, és az ügy eldurvulása miatt a számot eltávolították az album minden 1995 utáni verziójáról. 2002-ben, amikor a lemezt sok másik Megadeth albumhoz hasonlóan újra kiadták, a szám felkerült rá, a dalszöveget azonban cenzúrázták. Dave a Killing Is My Business... and Business Is Good! későbbi extra kiadásában található jegyzetekben erősen kritizálta a dal eredeti szerzőjét.

1985 nyarán volt a csapat első turnéja, aminek keretein belül az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát járták körbe az Exciterrel kiegészülve. Azonban a Megadeth szólógitárosa, Chris Poland a turné alatt elhagyta a csapatot egy rövid időre, helyére a koncerteken Mike Albert került. Poland később újra csatlakozott a Megadeth-hez 1985 októberében, nem sokkal a második album elkészítése előtt, amit továbbra is a Combat Records felügyelete alatt rögzítettek.

Az eredetileg 1986 márciusában befejezett album megsínylette a Combat Records kis költségvetését, az együttes elégedetlen volt az elkészült anyaggal. Ez ahhoz vezetett, hogy aláírtak egy szerződést a Capital Records-szal, ami egy nagyobb lemezkiadó volt, így az eddig elkészült számok kiadási jogait is sikerült megszereznie. Az új kiadó egy új producert rendelt a Megadeth-hez, hogy újrakeverje a már elkészült számokat. 1986 novemberében, egy évvel a lemez felvételeinek megkezdése után, a Capital Records kiadta a Megadeth második stúdióalbumát, amely a Peace Sells... but Who's Buying? címet viseli. Ez az album jelentette a Megadeth számára a fordulópontot, az áttörést. Csak az Amerikai Egyesült Államok területén több mint 1 millió példány kelt el belőle.

Az albumot rengeteg pozitív kritika érte. Az album címadó dala, a Peace Sells vált az egyik legismertebb számmá a lemezről, a csapat első videoklipje is ebből a dalból készült, az MTV Headbangers Ball című műsora is sokat játszotta. A Peace Sells 11. lett a VH1 "40 legjobb metal szám" válogatásán, és a szám elején lévő basszusgitár dallam évekig az MTV hírműsorának volt a nyitó zenéje. A Peace Sells… but Who's Buying? volt az első olyan Megadeth album, melynek borítóját Ed Repka készítette, átdolgozva a csapat azóta jelképessé vált figuráját, Vic Rattleheadet a mai formájára, ezzel megalapozva kapcsolatát a Megadeth-tel.

1987-ben a Megadeth lett az előzenekar Alice Cooper akkori turnéján, amelyet egy rövidebb turné követett a Mercyful Fate-tel az USA-ban. Cooper, miután elmondták neki, mekkora mértékben fogyasztja az együttes a különféle drogokat, egy este elhívta a Megadeth tagjait a turnébuszába és megpróbálta felvilágosítani őket ennek a veszélyeiről. Ugyanezen év márciusában az együttes megkezdte első világ körüli turnéját, amely során az Egyesült Királyságban fő zenekarként tettek látogatást.

Az évek során fellépő problémák miatt (amik főként a tagok anyagi visszaélései miatt törtek felszínre) Gar Samuelsont és Chris Polandot kirúgták a csapatból 1987 nyarán, a turné utolsó állomását követően, Hawaii-on. Mustaine azt állította, hogy Gar kezelhetetlenné vált, miután ivott - helyére Chuck Behler került. Chris Poland pedig azért került ki a csapatból, mert Dave állítása szerint eladta az együttes felszerelését növekvő drogszükségleteinek fedezése miatt. A csapat következő So Far, So Good... So What! címmel ellátott albumán lévő Liar című dal is Chris Polandnak szól. Helyét azonnal átvette a Miracle gitárosa, Jay Reynolds. Azonban mikor elkezdtek dolgozni a következő albumon, Jay Reynolds helyét saját gitároktatója, Jeff Young vette át, így a So Far, So Good... So What! lemez felvétele már vele fejeződött be.

Az új kiadó nagyobb költségvetése, és Paul Lani producer segítségével megkezdődhetett az öt hónapon áttartó folyamat, amely alatt megszületett a Megadeth harmadik stúdióalbuma, a So Far, So Good... So What!. A felvétellel a kezdetektől problémák voltak, például Dave függőséggel való folyamatos csatája. Ezen kívül probléma ismét a producerrel kapcsolatban merült fel, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a dobokat és a cintányérokat külön vegyék fel, emiatt rengeteg összetűzésbe került Mustaine-nel. Ez a végső keverésnél csúcsosodott ki, amikor Lani távozott a Megadeth kötelékéből, helyére Michael Wagener került, aki újrakeverte az elkészült számokat.

1988 januárjában a csapat kiadta az albumot, és bár az Egyesült Államokban a lemez platinává minősült, a kritikusok mégsem kedvelték, erőltetettnek vélték az új anyagot. Az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben, a Rust in Peace album kritikájánál a lemezt borzalmasnak titulálták. Azonban sok legendássá vált számot tartalmaz az album, amelyeket koncerteken gyakran hallani, ilyen például a Set The World Afirevagy az In My Darkest Hour. Az In My Darkest Hour-t Mustaine régi zenésztársa, Cliff Burton emlékére írta. A szám rengeteg rajongó kedvencévé vált és az óta csaknem minden koncerten eljátszotta az együttes. A lemez ezen kívül egy legendás Sex Pistols szám, az Anarchy in the UK feldolgozását is tartalmazza, melynek dalszövegét az énekes kissé átdolgozta.

1988 júniusában a zenekar feltűnt Penelope Spheeris dokumentumfilmjében (The Decline of Western Civilization II: The Metal Years), ami az 1980-as évek végén Los Angeles területén működő metal együttesekről számolt be. Az In My Darkest Hour videóját is Spheeris forgatta. A Megadeth 1991-ben megjelent Rusted in Pieces VHS-én Dave Mustaine csalódásként gondol vissza a filmre, mert nem tetszett neki, hogy milyen bandákkal emlegették őket egy helyen.

Hamarosan az együttes megkezdte turnéját az album népszerűsítése miatt. Elsőként a Dio zenekar társaságában adtak le egy koncertet Európában, 1988 februárjában, majd később csatlakoztak az Iron Maiden nyári turnéjához az USA-ban. Azonban ekkorra már feltűnt, hogy Chuck dobolási képességeivel problémák adódtak, Mustaine ezért felfogadta Nick Menzát akinek azt a feladatot szánták, hogy fejlessze Chuck dobtechnikáját, és ha esetleg nem tudná folytatni a turnét, helyettesítse őt.

1988 augusztusában a Megadeth fellépett a Monsters of Rock fesztiválon olyan együttesek társaságában, mint a KISS, az Iron Maiden, a Helloween és a Guns N’ Roses, így több mint 100 000 embernek zenélhettek. A Megadeth a jól sikerült koncert után bekerült a Monsters of Rock turnécsapatába, azonban az első koncert után kidobták őket. Nem sokkal ezután Dave kirúgta a csapatból Chuck Behler dobost és Jeff Young gitárost, az előttük álló Ausztráliai turnét pedig lemondta.

1989 júliusában csatlakozott a csapathoz dobosként Nick Menza. Mivel a banda nem talált egy állandó gitárost időben, Alice Cooper No More Mr. Nice Guy című számának feldolgozását háromtagú együttesként vették fel. A szám e verziója az 1989-es Wes Craven című horrorfilmben hallható. Amíg az együttes új gitáros után kutatott 1989 nyarán, Mustaine-t letartóztatták, amiért ittas állapotban vezetett és belerohant egy parkoló járműbe, amelyben egy szolgálaton kívüli rendőrtiszt várakozott. A történés után rehabilitációs terápiára ítélték a Megadeth frontemberét, aki éveken át tartó függőség után akkor józanodott ki először.

Mustaine szerencsére nem esett vissza. Elhivatottságát tovább jelezte, hogy újult erővel kezdett kutatni a megfelelő gitáros után. Ez alatt a hosszú időszak alatt rengeteg gitáros esetleges csatlakozása is felmerült, Eric Meyertől Lee Altuson át egészen Dimebag Darrellig. Darrell elfogadta Mustaine felkérését, azonban az a kikötése, hogy bátyja - aki a Pantera dobosa - is csatlakozhasson a csapatba, nem teljesült, mert a dobokat már elfoglalta Nick Menza. Így Darrell végül visszautasította az ajánlatot. A Megadeth még mindig gitáros nélkül tengette hétköznapjait. Végül azonban az együttes megtalálta azt, akit keresett. Marty Friedmant Mustaine kezdetben visszautasította, hanyagolni próbálta, azonban miután meghallgatta szólóalbumát, rögvest meghívta a csapatba. Mustaine nem bánta meg döntését, Friedman új színt hozott a csapat játékába, miután 1990 februárjában hivatalosan is a csapat tagjává vált.

Az újjáéledt Megadeth 1990 márciusában, Mike Clink társproducer társaságában stúdióba vonult, hogy elkészítsék azóta legendássá vált albumukat, a Rust in Peace-t. A csapat történetében először józanul dolgoztak a stúdióban, ezzel rengeteg olyan problémát és gondot kiküszöböltek, ami az előző albumok elkészítését megnehezítette. Viszont még egy dolog jelezte, hogy a Megadeth megújult - Mike Clink producer volt az első olyan producer az együttes története során, aki a lemez elkészítésének teljes időtartama alatt csapattal dolgozott.

1990. szeptember 24-én megjelent Rust in Peace a rajongók és a kritikusok kedvencévé vált, a csapat eddigi legnagyobb sikere lett. A lemez a Billboard Top 200-as listáján Amerikában a 23., Angliában a 8. helyen nyitott. Az új album stílusa, komplexitása, Dave új ötletei, Marty Friedman stílusa és az, hogy az együttes végre megkomolyodott, összeérett vezetett ahhoz, hogy a kritikusok ezt az albumot véljék a Megadeth legjobb anyagának. Az albumot két kislemez, a Holy Wars… The Punishment Due és a Hangar 18 kísérte, melyekből videoklip is készült és az együttes csaknem minden koncertjén eljátssza őket.

1990 szeptemberében a Megadeth csatlakozott a Slayer, a Testament és a Suicidal Tendencies zenekarokhoz a Clash of the Titans turné keretein belül. Októberben pedig ők voltak a nyitó zenekar a Judas Priest Painkiller turnéján - így sikerült 1991-ben a Rock in Rio 2 fesztiválon 140 000 ember előtt játszaniuk. Az Európai koncertturné sikerei után 1991 májusában a Clash of the Titans turné Amerika felé indult, melynek résztvevői a Megadeth, a Slayer, az Anthrax és az Alice in Chains voltak. Még ugyanennek az évnek júliusában, a csapat Go to Hell című száma a Bill & Ted's Bogus Journey című filmben tűnt fel. 1991-ben jelent meg a Megadeth első home videója, a Rusted Pieces, amely tartalmazza a csapat addigi 6 klipjét és interjúkat a zenekari tagokkal.

A banda ötödik stúdióalbuma, a Countdown to Extinction 1992 júliusában jelent meg a Capitol Records kiadásában. Ez volt az első Megadeth-album, amit Max Norman producerrel készítettek, és a korábbiaknál letisztultabb hangzásnak köszönhetően egy szélesebb közönséghez jutottak vele. Az album a 2. helyet érte el a Billboard 200-as lemezeladási listáján az USA-ban. Már a megjelenése évében platinalemez lett az Amerikai Egyesült Államokban, azóta pedig több, mint kétmillió példányban kelt el, ezzel ez lett a Megadeth kereskedelmileg legsikeresebb albuma. A lemezt 1993-ban Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 33. helyre rangsorolta.

A csapat hatodik nagylemeze, a Youthanasia 1994 októberében jelent meg. Az új dalok a rádióbarát hangzásnak köszönhetően még közérthetőbbek és dallamosabbak lettek, ezáltal több emberhez jutottak el. Az album 4. helyet érte el a Billboard 200-as lemezeladási listán az Egyesült Államokban és két hónappal a megjelenése után már platinalemez is lett.

Ezután, 1995-ben a zenekar megjelentetett egy EP-t, ami a Hidden Treasures címet kapta. Az albumon csak olyan dalok szerepelnek, amik korábban csak válogatásalbumokon vagy filmzeneként voltak hallhatóak.

Az együttes hetedik stúdióalbuma, a Cryptic Writings 1997-ben jelent meg továbbra is a Capitol Recorsd gondozásában. A lemez Trust című dalát Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában.

1999-ben a zenekar új stúdióalbumot jelentetett meg, ami a Risk címet viseli. Az album a zenekar egyik legvitatotabb alkotása lett, ugyanis korábbi stílusuktól rendkívüli módon eltávolodtak. Ennek ellenére a Megadeth töretlenül menetelt előre, 2001 májusában pedig újabb stúdióalbummal, a The World Needs a Heroval kápráztatták el közönségüket, mely album már a Sanctuary Records gondozásában jelent meg. A korong a Billboard 200-as listáján a 16. helyig menetelt.

2002-ben a zenekar kiadta első koncertalbumát, a Rude Awakeninget. Eredetileg az argentínai turnéjuk állomásairól szerettek volna felvételt készíteni, de a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás miatt a zenekar végül úgy döntött, az Egyesült Államokban veszi fel az anyagot. A felvételen a zenekar az előző album felállásban hallható, ami még ugyanebben az évben fel is oszlott egy rövid időre.

A csapat tizedik stúdióalbuma, a The System Has Failed 2004 szeptemberében jelent meg és a Billboard 200-as listáján egészen a 18. helyig küzdötte fel magát. 2007-ben érkezett meg a zenekar legújabb albuma, az United Abominations, amit ezúttal a Roadrunner Records adott ki. A thrash metal csapat újabb albuma, az Endgame 2009-ben jelent meg, továbbra is a Roadrunner Records gondozásában. Az album ezúttal az előkelő 9. helyen startolt a Billboard 200-as listájában, a Head Crusher című dalt pedig Grammy-díjra is jelölték a Best Metal Performance kategóriában.

2011-ben a csapat megjelentette második koncertalbumát, a The Big 4 – Live from Sofia, Bulgariát. A koncertfelvételt a zenekar a Metallicával, a Slayerrel és az Anthrax-szel közösen adta ki - ez a négy banda alkotja a thrah metal négyesét, innen a "The Big 4" cím. A koncert napján 450 amerikai és összesen 350 európai, kanadai és latin-amerikai filmszínházban közvetítették a négy zenekar fellépést. Az est fénypontja az Am I Evil? című Diamond Head-dal volt, amit a négy együttes zenészei közösen adtak elő a Metallica műsorának fináléjában.

Még ebben az évben megjelent a Megadeth új, tizenharmadik stúdióalbuma, mely stílusosan a Th1rt3en címet viseli. A lemez producere Johnny K és Dave Mustaine volt. A felvételek Dave Mustaine énekes/gitáros Vic's Garage nevű saját stúdiójában folytak. A 2001-es The World Needs a Hero óta ez az első Megadeth-stúdióalbum, amelyen az alapító/basszusgitáros Dave Ellefson újra szerepel.

2013-ban megjelent a zenekar következő stúdióalbuma, a Super Collider. Ez volt az utolsó stúdióalbum, melyen Chris Broderick gitáros és Shawn Drover dobos szerepeltek, miután 2014 novemberében távoztak a zenekarból. A Billboard 200-as listáján az album a 6. helyen nyitott. 2016-ban megjelent a zenekar legújabb albuma, a Dystopia, amin már az Angrából ismert brazil Kiko Loureiro gitározik, a dobos pedig a Lamb Of Godból ismert Chris Adler lett. Az album címadó dalát Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában. 

A Megadeth jelenleg is turnézik.

Stúdióalbumok:

- Killing Is My Business... and Business Is Good! (1985)
- Peace Sells... but Who's Buying? (1986)
- So Far, So Good... So What! (1988)
- Rust in Peace (1990)
- Countdown to Extinction (1992)
- Youthanasia (1994)
- Cryptic Writings (1997)
- Risk (1999)
- The World Needs a Hero (2001)
- The System Has Failed (2004)
- United Abominations (2007)
- Endgame (2009)
- Th1rt3en (2011)
- Super Collider (2013)
- Dystopia (2016)

Válogatásalbumok:

- Capitol Punishment (2000)
- Still Alive... And Well? (2002)
- Greatest Hits: Back to the Start (2005)
- Warchest (2007)
- Anthology: Set the World Afire (2008)

Koncertlemezek:

- Rude Awakening (2002)
- That One Night: Live in Buenos Aires (2007)
- Rust in Peace Live (2010)
- The Big 4 – Live from Sofia, Bulgaria (2010)

Utolsó frissítés: 2018.09.05. 17:05 Alessia. által


Oszd meg!   iwiw  facebook  twitter  myspace