Mi a legnagyobb hibád?

Én sajnos hamar ideges leszek és kijövök a sodromból...

Állítólag nem mutatom ki eléggé az érzéseimet..

A túlzott sértődékenységem és érzékenységem.

Sokan mondják, hogy nem mutatom ki az érzelmeimet és túl komoly vagyok. Ezt sosem szoktam érteni, mivel én közvetlennek tartom magamat, bár igaz, ami igaz, csak néhány személynek tudok igazán megnyílni. Hogy ez jó, vagy rossz tulajdonság, nem tudom...

Hm, a legeslegnagyobb? A türelmetlenség. De tényleg. A vonatra is mindig úgy megyek ki, hogy pontosan érjek ki, vagy legalábbis 1-2 perccel előtte, mert még azt is nehezemre esik kivárni. Ebben anyámra ütöttem.

Néha túl könnyen adok fel dolgokat.

Szókimondó és eléggé kritikus lélek vagyok.

Érzéketlen vagyok, de mégsem.

Nagyon gyorsan fel lehet dühíteni. Elég egy szó, és kijövök a sodromból... meg az, hogy elég lusta vagyok.

Állítólag sértő tudok lenni...ugyanakkor valamikor könnyen ki lehet hozni a sodromból...és akkor tényleg sértő szoktam lenni.

hogy nem gondolkozok,azonnal cselekszek><
jameg...hogy bevallotam valamit valakinek,ami..tokre megvaltoztatta az eletem..rossz iranyba><..augy,mindegy..reg volt,es sokat tanultam..ja es K*PDBE,MUHAHA...,NELKULED NEM ISMEREM MEG ANDYT:*

Rettenetesen lusta vagyok.

Hajlamos vagyok lenézni másokat. Mondanám, hogy ezen változatok, de őszintén, már rég feladtam.

Ami általában hátrányommá válik, azaz, hogy sokszor gondolkodás nélkül kimondom azt, ami az eszembe jut és, ha xy dologról vagy személyről van szó (mondjuk munkahelyen) az is előfordul, hogy a dolog hangosabban is hangzik el, mint ahogyan azt kellene. Meg kellene tanulnom befogni a számat és akkor sem mondani semmit sem, ha éppen engem hordanak le vagy a munkámat minősítik. Pluszban lustasággal én is kecsegtetek. Látszik, hogy az USA a hazám, mert, ha kell, ha nem én semmit sem csinálok és döglök naphosszat. Ebből következik az, hogy sokszor mindent az utolsó pillanatra hagyok és kapkodok, hogy időben kész legyek.

Sokszor nézek le másokat, és nagyon, de nagyon ritkán kérek bocsánatot.

Könnyen felidegelem magam, ugyanakkor könnyen bocsájtok.

Sajnos sok van és nehéz a választás. De szerintem a túlzott érzékenység és elég hamar felkapom a vizet, amit (nem kész akarva) a környezetemen vezetek le. Csak a saját fejem után megyek és a tipikus nekem van igazam, akkor is ha nem..

Sok hibám van.Igyekszem változtatni rajtuk.

Ugyanezek. De az utóbbit igyekszem változtatni. No meg még nem tudom nem megmondani másoknak a hibáit, amit nagyon sajnálok, de csak úgy kimondom, még mielőtt végig gondolnám.

szó mi szó rengeteg de rengeteg hibám van...nagyon flegma vagyok, nem elég kitartó, nem tudok nemet mondani senkinek, borzasztó könnyű megbántani azzal, ha a külsőmet kritizálják, nincs valami sok önbizalmam, egyáltalán nem vagyok szorgalmas, hanyag is vagyok, lusta is, önfejű, eszméletlenül nehezemre esik bocsánatot kérnem, egyik legnagyobb kínzás számomra, ha el kell ismernem a hibáimat, sosem hallgatok másokra és később mindig meg is bánom, túl könnyen megbocsájtok, megbízhatatlan vagyok, sokszor kétszínű, mivel a szemébe sosem merek senkinek semmit mondani, mert félek, hogy megántom, de a háta mögött már könnyebben megy, nem merek őszinte lenni, érzelmeket kifejezni sem sokszor, félek a laza és nagyhangú emberektől, mert tömegben kifejezetten merev vagyok és nehezen oldódok fel (szerencsére ha sikerül sok jó dolog történik:))a változatosságokat is utálom és végül, állandóan vacilálok és nagyon nehezen döntök, a végén pedig utólag mindig meg is bánom és mindig bennem van az a "mégis máshoy/a másikat kellett volna" mondat de nem utolsósorban bármit el tudok pusztítani magam körül annyira szerencsétlen vagyok, amihez hozzáérek rögtön felrobban/megsemmisül/eltörik/elromlik/szikrázik/elolvad bármi...