Jaj, tegnap megint zseniális volt a félrész.
Igazán üdítő számomra magyarul is, értve, pontosan miről van szó.
Hürrem az eredeti változatban sokkal zsémbesebb volt, itt nem annyira. Legalábbis nekem az jött le.
Imádom, amikor a sorozatban ilyen sok a történelmi részlet. Úgy értem, hogy pl. csaták/harcok/rendeletek/mindennapok kontra szerelmi szál(ak).
Nagyon élveztem. Szulejmánról megoszlanak a vélemények, nyilván nem hiszem el maradéktalanul a sorozat üzenetét, de mégis sokkal szimpatikusabb az a kép, hogy a szultán kegyetlen volt, de mint látható, nem a végletekig, sőt, kifejezetten barátian állt a legyőzöttekhez. Komolyan én érzem kínosan magam, hogy azt tanultam az iskolában, hogy milyen egy csúnya, rossz, gonosz, kegyetlen gyilkológép volt, aki gátlástalanul mindenkit levágott... Azért ez közel sem volt így, s ez megnyugtató.
Halitot egyébként muszáj megint megdicsérnem, esküszöm, ez a pasas egy zseni. Egyszerűen élvezem, bármit csinál és olykor meg annyira előnyös szögből fényképezik a látószervét, hogy egyszerűen én attól kifekszem...
Mihrimah-t nagyképernyőn látni is új élmény, gyönyörű kislány és olyan jó érzés látni, hogy Hürrem őt is szereti. Én konkrétan megkönnyeztem, amikor beszélt hozzá a (fél)rész végén. Hürrem tele van érzelemmel és nem rossz ő, csak kénytelen volt páncélt növeszteni. Meg alkalmazkodni a körülményekhez. Nigar pedig ezzel egyre inkább tisztában van.