Olvasol? II.

Most kezdtem bele John Greentől a Papírvárosokba

Tegnap végre belefogtam Dragomán György: A fehér király című könyvébe, s meg kell mondjam, hamar megszerettem ezt a könyvet, gyorsan magával ragadja az embert, rabul ejti. Érdekes stílusa van a könyvnek, de abszolút megéri elolvasni.

Mivel sok jót hallottam,erről a két könyvről ezért megkaptam keresztanyukámtól:
John Green - Csillagainkban a hiba
Gayle Forman- Ha maradnék
Jó könyvnek ígérkeznek,ma bele is kezdek a Ha maradnékba

Most éppen pihenek az olvasással de a következő a A szabadság ötven árnyalata lesz.

Befejeztem a Ha maradnékot.Mit ne mondjak...Gyönyörű volt.Itt bőgök,itt siratom az egészet.Mia elbűvölő személyiség volt.Írnék róla,de nem tudom szavakba foglalni,hogy mit érzek most.

Mostanában a Csillagászati Enciklopédiát olvasgatom.

Én Oravecz Nóra - Élet másképp c. könyvét bújom hébe-hóba.

Sok könyvet olvastam, mióta nem jártam itt, úgyhogy csak utóbbiakat írnám le.
Paksi Endre: Nyaralás a pokolban
Paksi Endre: Merényletbajnokság
Most pedig szintén tőle olvasom a Démoni karácsonyt.
Lehet, hogy csak elfogultság, elvégre Endre a kedvenc bandám énekese, a nagy hősöm, de szerintem nagyszerűek a könyvei, és sajnálom, hogy csak hetet írt. De ez a hét legalább ízig-vérig izgalmas krimi, és az összesben már az elejétől ott vannak az apró, árulkodó részletek, de az olvasó mégse veszi észre. Még akkor se, ha már ismeri Endre stílusát, és tudja, mit várhat tőle. Szóval le a kalappal előtte, szerintem nagyon jól kigondolt könyvei vannak.

SPOILER VESZÉLY!
Ráveszem,hogy írjak róla mégis.Amikor elkezdtem nem tudtam hogyan álljak hozzá.Ez a könyv megváltoztatta az életemet.
Gayle Formantől még nem olvastam.Nem tudtam milyen stílusa van,azt se,hogy eszik vagy isszák.
Mia személyisége elbűvölt.Szegény lányt választás elé állítják:a szülei és a testvére meghalt,nem maradt családja.Maradjon?Igazából mondhatnám azt,hogy az elején nem volt szimpatikus.Nem nagyon szeretem a klasszikus zenét,könnyűzene párti vagyok.Mondhatnám azt is,hogy végig bőgtem az egészet,de akkor hazudnék.Nem bőgtem végig,csak engedtem,hogy átjárjanak az érzelmek.A végén sírtam csak.
Adam lett a másik kedvenc szereplőm.Egy rockbandában játszott és engem rögtön meggyőzött.Értékeltem,hogy ennyire szereti Miát,ilyen sokra képes érte.Kell egy Adam
Teddyt szerettem még,a hülyeségei miatt.Meg Kimet,mert amilyen erős és magabiztos lány tényleg le a kalappal előtte.

Ma kezdtem el Steven Saylor-tól a Catilina rejtélyét. Róma

Most kezdtem el a Harry Potter - t, és azt kell mondjam kellemese csalódás ez a könyv/sorozat

A Csitt, csitt sorozat befejezése után (annyira nem is volt rossz, a végén volt egy pár jól eltalált fordulat) elkértem barátnőmtől Danielle Steel Fenség c. könyvét, és azt egy nap alatt el is olvastam. Biztosan nem sorolom majd a kedvenc könyveim közé, de mindenesetre érdekes volt. Most pedig újraolvasom Nalini Singh-től a Borzongást, ami viszont örök kedvenc, így, sokadjára is.

Kiolvastam a Mocskot. Életem. Nagyon imádtam, igaz a végére már-már betegesen ki akartam olvasni (nem azért mert izgi volt, hanem mert túl akartam lendülni rajta, hogy új vizekre evezzek), de tényleg, jó volt.
A fenti könyv után kissé meredek volt a Csak egy év, arról már le is mondtam..
(pssz, a Bartimaeust sem olvastam ki, de nem érdekes, enyém egész nyáron)
Így, most gondban vagyok mi legyen legközelebb, mert júl. 1-étől meg zárva a könyvtár, talán újraolvasom az Éjszaka Kairóbant, vagy már Claire Kenneth könyvet.

Tegnap sikeresen kiolvastam a Csillagainkban a hibát,ami szintén nagy érzelmeket váltott ki belőlem.Nem írok róla,mert szerintem itt mindenkinek elege van már belőlem és az értékeléseimből meg a véleményemből,szóval csak annyi,hogy csodálatos könyv volt.

Most pedig neki állok Gregory Hughes A holdat az égről... című könyvének,amiről elég jó véleményeket hallottam.

Hamar el is olvastam, aztán két nap alatt Beth Revis: Across the universe - Túl a végtelenen című könyvét olvastam el. Másodjára, de a könyv nagyon megkapó és szuggesztív, egy olyan világban tartja fogva az olvasót, ami nem is létezik, nagyon jól van megírva. Tegnap kezdtem el Hemingway : Búcsú a fegyverektől c. könyvét, jónak ígérkezik.

Fizikai típusú könyv híján (telefonról/gépről kiadott könyvet még letölteni se merek, virtuális lapozástól ments meg Urunk minket) fanfictionökhöz folyamodtam (nem tudom ez is-e az Olvasol?-hoz tartozik, de ide is befér, úgy gondolom), egész nap azokat olvasgattam. Hatalmasakat röhögtem és volt egy olyan 10 perc, mikor letettem a telefont és hagytam, mert annyira emocionális atombomba volt, hogy rendesen befangirlingeltem magam.
Már tegnap összegyűjtöttem mit tervezek mára, és még mindig nem végeztem. Sok fluffot (fic szaknyelv warning, jelentése: cuki, habos-babos szerelmi huzavona, iszonyat cuki) és még több angstot (szomorú, sírj drága, sírj kaliberű művek) iktattam be, és nem bántam meg, érzelmileg jobban átmozgatott mint néhány végigolvasott regény. Mindenkinek ajánlom az ilyeneket, mert manapság mindenki leragadt a pwp (porn without plot, male/male a leggyakoribb ugyebár) kategóriásaknál, pedig vannak gyönyörű mestermunkák (az angol masterpiece kifejezés jobban tetszik, nem tudom miért).
Szóval e héten én rendesen fanficelek, nektek voltak már ilyen teljesen magával ragadó fanirományaitok (akár saját, akár csak olvasóként), vagy vessük kútba? :D

Jó is volt. Tegnap este fejeztem be, jobb volt így olvasni, hogy tudtam, mi lesz a vége, enélkül nagyon sokkoló lett volna. Nagyon jó volt a stílus, tetszett összességében. Catherine karakterét leszámítva. Olvastam volna még, sok volt a nyitott kérdés, örültem volna, ha több oldalas a könyv. Reggel hozzákezdtem Jodi Picoult: Gyere haza című könyvének, az első kétszázötven oldalt egyből el is olvastam. Csodálatos, összetett, de nem követhetetlen, olyan megszokott Picoult. Vagyis remekmű.

Persze
Stephen King: Álom doktor (A ragyogás 2.)

Több kitérő és egy kisebb olvasásszünet után végre ezt is elolvastam, mert annyira nem is volt epic az a conclusion, mint amennyire azt ígérték. Összességében sorozatzáró kötetnek nagyon gyenge, ami esemény volt benne, azt bele lehetett volna még a Silver Shadowsba sűríteni szerintem. Ráadásul kicsit lezáratlan feelingje van számomra, mintha Richelle nyitva hagyná a lehetőségét egy esetleges folytatásnak. Mondjuk egyébként utóbbit nem bánnám, mert az utolsó 20 oldal nagyon megviselt érzelmileg, kb. végigbőgtem, pedig Neil levelén kívül nem volt benne semmi olyan. Ha nem számítjuk azt, hogy Dimitri megkérte Rose kezét... istenem én ott haltam meg különösen. Annyi mindent adott nekem ez a két könyvsorozat, hogy nagyon nehéz elengednem a szereplőket.
Most pedig nekiállok Felméri Péter A három ufó című könyvének.