Olvasol? II.

A Mérgezés már sokkal izgalmasabb volt mint a sorozat első része. Kale végre azért megtanult egy két dolgot,bár Dez, hát a csaj nem semmi karakter. Nagyon várom a folytatást,mert tényleg megkedveltem a párocskát.

Elkezdtem a Vörös lázadás második részét az Arany háborút, de most ki kell lépnem a csillagközi háborúból, hogy olvashassam az Útvesztő-trilógia harmadik részét, a Halálkúrát. Omg, de vártam ezt a könyvet...

jelenleg semmit mert szinte mindent kiolvastam a világon amit lehetetett!

De jó neked, nekem ez sose jön össze.

Meg Rosoff- Sorsbújócska

Tegnap fejeztem be Wendy Higgins Angyali gonosz c. könyvét, de jaj!... olyan vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvel kapcsolatban. Az eleje nagyon nem tetszett, amiért már ilyen hamar kiderül, hogy ki micsoda, és a szerelmi szál is nekem túl gyorsan jött. Biztosan csak én szoktam hozzá az amolyan "szenvedjenek egy kicsit, utána legyen csak minden világos". A másik meg az, hogy a könyv nagy része nekem nagyon erőltetett volt. Szerencsésnek éreztem magamat azzal kapcsolatban, hogy a főszereplő, Anna nem idegesített annyira. Mostanság sikerült olyan könyveket kifognom, amiben a főszereplő nagyrészt idegesít, és ez nagyon elrontja a könyv élményét. Visszatérve ehhez a könyvhöz, hogy mondjak azért pozitívumot is, nagyon tetszik az írónő meglátása az angyalok és démonok világáról. A regény vége nekem nagyon tetszett, szeretem az ilyen "szenvedős végű" könyveket, és ennek a vége is nagyon jól sikerült. Szerintem nem lett olyan rossz a könyv, igaz, csalódtam benne. Nagyon elhitettem magammal, hogy ez biztos benne lesz nálam a top 3-ban, de sajnos nem így lett. Vagyis meglátjuk, hogy fog tetszeni a folytatása, még bármi megtörténhet.:)
Nemsokára bele is kezdek az Angyali szövetségbe, remélem, ez jobban sikerült, mint az első.

Csontváros Cassanra Clare

Ezután fogtam bele Milly Johnson Tavaszi affér című könyvébe, mely nem okozott túl sok meglepetést: azt kaptam, azt a remek cselekményvezetést, és fantasztikus történetet, amire számítottam. Élvezetes volt az olvasása. De nem überelhette Cecelia Ahern: Életed regénye című könyvét. Mindenkinek őszintén csakis ajánlani tudom az elolvasását. A könyv egy remekmű - minden benne van, amit egy könyvben csak kívánni lehet. Cecelia egy zseni, komolyan mondom. Ma pedig elkezdtem Nicholas Sparks: Vissza hozzád című könyvét. Ebben ez esetben viszont nem azt kaptam, amit vártam: annál sokkal jobbat. Tipikus Sparks - nyugodalmas, lazítós könyvei vannak, amelyek igazán kikapcsolják az embert. Nagyon jó könyv, lehetne hosszabb is.

Nem tudom mennyire spoiler, inkább vélemény, de biztos ami biztos:
Ki is végzetem, alig bírtam letenni. Imádtam. A kötetek által beleszerettem a Viktoriánus-angliába, kétséget kizárólag. A karakterek is nagyon szerethetőek, bár a végkifejlett kicsit unalmas volt, nem is, inkább nem túl izgalmas, hiszen az utolsó két fejezetben nem volt akció, de így is jó volt. Kíváncsi vagyok mi lesz Jessamine-nel, Jemnek meg Tessának viszont nagyon örülök, az összes jelentüknél úgy izgultam Sokkal aranyosabbak, mint Will és Tessa

Kész! Igen! Végre!
Sikerült befejeznem a Sweet Evil trilógia második részét. És azzal, hogy befejeztem, sikerült egy újabb trilógiába belefognom, aminek az utolsó részét nagyon szenvedve fogom kiolvasni, épp úgy, ahogyan a mostanit is, az Angyali szövetséget. Míg az elsőben volt némi izgalom és fájdalom, amíg Anna még szimpatikus is volt néhol, addig ebben mindennek a fordítottja történt. Az egész nekem lapos volt és unalmas, Annát sikerült végtelenül megutálnom, az egész könyv alatt engem csak idegesített. Az egész könyv alatt csak fogtam a fejemet, logikátlan volt, és az előzőhöz hasonlóan ez is erőltetett, és elhúzott volt. A könyv első felét azért olvastam nagy izgalommal, mert azt vártam mégis mikor alakul már ki Anna és Kaidan között a szerelem. Nem is értem, mit vártam, mert amilyen gyerekesen le van írva (és ez nem feltétlenül az írónő hibája lehet, könnyen megeshet, hogy a fordító a hibás), és amíg az egyik pillanatban még megy a dráma, hogy "mégpedig köztünk nem lehet semmi", addig egyik pillanatról a másikra már "te vagy a mindenem, és "smacizzunk" (csak hogy idézzek a könyvből). Már semmi érdeklődést nem táplálok az utolsó rész kapcsán, talán csak azért fogom elolvasni, mert amibe belekezdtünk, azt igenis illik befejezni. Hatalmasat csalódtam ebben a trilógiában, annyira elhitettem magammal, hogy ez túlontúl tetszeni fog nekem. De bizony, fájdalmas a csalódás. Holnap mindenesetre belekezdek az Angyali győzelembe, holott egy szikrányi remény sem segít nekem az olvasásban.

Ma kezdtem bele Gillian Flynn egy másik remekművébe, a Sötét Helyek című könyvbe. Libby Day és a családja élete nagyon tetszik és hát kíváncsi vagyok ki a gyilkos.

Nehéz volt befejezni, mert igazán nem voltam síros hangulatban, de sikerült belekerülnöm. Hát ez valami csodálatosan szívfacsaró. Annyira bele élem magam, hogy kb egy órája csak "sirdogálok". Anyukám kezd megrémülni én meg csak nyuktatgatom, hogy "nincs semmi baj.... *spoiler* csak meghalt Dumbledore". Na, de hát aki olvasta az tudja. Nem a Harry Potter és a Halál Ereklyéi követkedik és nem is az Éhezők Viadala, hanem végül a Csillagainkban a hiba. Végre megszereztem és még ráadásul angolul is. De rég várok már erre a pillanatra és végül elérkezett.

Én nem rég fejeztem be,de teljesen lesokkolt a könyv vége. Nagyon meglepődtem a végére,bár Diondra már az elején sem volt szimpatikus a végére már csak egy szánalmas nőnek tartottam. A Day család sem volt tökéletes,de Gillian pont olyan valóságosra és átérezhetőre alkotta őket amilyen bárki könnyen lehet.

Mondhatni az Angyali győzelem volt a legjobb a trilógiában, valóban pörgős volt (már a többihez képest), de ez még mindig nem elég ahhoz a tényhez, hogy Anna rohadtul idegesít. Örültem, hogy volt benne egy kevéske humoros rész is, de kibírni ezzel a kevés humorral ezt a könyvet nagyon nehéz. A végét már nagyon szenvedve olvastam, mert Istenem, hogy a fenébe lehet már a címben elspoilerezni úgy az egész könyv tartalmát?! Angyali győzelem. Kövezzetek meg, ha rosszul tudom, de ilyenkor az emberek általában a happy end-re, győzelemre gondolnak. Lehet, hogy ez volt az egyik legjobb a trilógiában, de az én elvárásaimnak ez édes kevés. Ha nem lett volna ilyen visszataszítóan rossz a második rész, talán azt is mondhatnám, hogy jócska. De ennyi. Én nagyon örülök, hogy befejeztem, és végre fellélegezhetek. Nem fog hiányozni ez a trilógia.

Jelenleg Agatha Christie: A Bertram szálló című művét olvasom.

Igen, jelenleg elkezdtem a Hűvösvölgyi suli 3-at, és végre az Árnyala triológia utolsó részét kezdtem el, szóval nem soká be is fejezem. Na meg a Csillagainkban a hibát is olvasom!

Vegyes érzelmekkel fejeztem be Nicholas Sparks: Az őrangyal című könyvet. Nos, hol is kezdjem? Nem bántam meg, hogy elolvastam. Viszont minél több Sparks regényt olvasok, kezdem azt hinni, hogy az író ugyanazt a cselekményt, ugyanazt a történetet dolgozza át valamennyi könyvében. Az őrangyal cselekménye az utolsó ötven oldalt kivéve nagyon vánszorgós, semmitmondó és vontatott, azután minden létező információ ránk zúdul. Nagyon jó volt az alapötlet, de nem sikerült jól megvalósítania, Julie karaktere szerintem nagyon el lett rontva, egyáltalán nem volt szimpatikus. És sosem tudtam benne eldönteni: thrillert vagy romantikus regényt olvasok éppen? Végül nagyon úgy tűnik, egyiket sem: csak bujkáltak a felszín alatt az események, nem törtek ki. Sparks magának mesélte el ezt a történetet, és nem nekünk. Túl keveset adott abból, amiből kellett volna. Úgyhogy most hanyagolom kicsit Sparks-ot, és Jodi Picoult: Vezeklés című könyvébe fogok bele.

Nemrég kezdtem el: Stephen King - Carrie

SPOILER!
Pár perce sikerült kivégeznem James Dasher Útvesztõ-sorozatának utolsó részét, a Halálkúrát. Nem kell mondanom, még mindig a hatása alatt vagyok. Imádtam a könyvet, minden egyes sorát. Ennek hála gyorsan ki is végeztem. És hiába tudtam, hogy két kedvenc szereplõm is eltávozik, mégis lesújtott amikor Newt és Teresa meghaltak. Még sírtam is azokon a jelenteken, fõleg az elõbbién mivel rettentõen szerettem a karakterét. Hiába tudtam, hogy meg fog halni, végig reménykedtem, hogy végül Thomas talál valami megoldást. Hogy megmentik. És ez úgyanígy volt a másik karakternél is.
Gally karakterének nagyon örültem amikor kiderült, hogy életben van, nem beszélve arról, hogy a könyv végén végre a jó oldalra állt, aki az egykori õsellensége volt. Az egyedüli bajom Brendával volt. Már a Tûzpróbában sem szerettem a csajt, hát itt sem sikerült megkedvelnem. Számomra teljesen semleges, unalmas karakter. Igazán sajnálom, hogy Thomas végül mellette kötött ki. Teresát sokkal jobban kedveltem.
+ Amit igazán sajnáltam, hogy nem ismerhettük meg Paige kancellárt. A kevés jelenetbõl ami jutott neki, õ tûnt az egyetlen normális embernek a VESZETTnél. Amúgy csak engem zavart, hogy Tom nem kapta vissza az emlékeit? Most komolyan?
Az Útvesztõ sorozat értékelése: 10/10* Határozottan a kedvenc könyveim.

A Vezeklés kerek 580 oldal, de annyira hihetetlenül jó, hogy ennyi idő alatt bizony el is olvastam az utolsó betűig. Szenzációsan jó regény, az egyik legjobb, amihez valaha szerencsém volt. Tökéletes elegyet alkot a borzalom és a gyönyörűség, csodálatos környezetben játszódik, valamint remekül kapcsolja össze a jelen és a múlt szálait, benne egy másik történettel. Fantasztikusan lehet azonosulni a karakterekkel, az olvasása közben egyik ámulatból a másikba estem. Szóhoz sem jutok, komolyan. Lélegzetelállító.