Utazás a múltba: ezek voltak 2005 legnépszerűbb slágerei!

Ezúttal a tíz évvel ezelőtti múltba kalauzolunk vissza titeket, hogy bemutassuk, mire buliztak a fiatalok 2005-ben!
A teljes cikkhez kattints ide!

Destiny’s Child ♥ Pont pár napja vettem elő őket. James Blunt dalához pedig nagyon szép emlékek fűznek.
Egyébként csodás cikk lett, köszönet érte!

jéézusom, köszi:DD

nagyon-nagyon-nagyon-nagyon(....) jó cikk lett, gratulálok! ^^ csomó dalt imádok a listáról

Elég sokat hallgatok ma is. Gorillaz, Good Charlotte, Papa Roach, Nickelback

Na, ez tényleg egy utazás a múltba öt - hat évesen imádtam ezeket (sokat még ma is)

Húú ezek de ősrégik ...

Igazából egyiket se ismerem!

Na az ilyen cikkekre mondom,hogy óriási lett,hiszen nagyon remek témát választottak.Tele van nagy kedvencemmel,elég ha csak a legnagyobbat Kelly-t mondom.

Sok közülük hatalmas kedvencem,köszönjük a szívmelengető kis cikket El sem hiszem,hogy 10 éves(!!!) némelyik szám,a legtöbbjük tényleg örökzöld....

Te jóóóóó ég, mennyi rongyosa hallgatott szám!!! Kész nosztalgia! Remek kis cikk lett.

Hát gyerekek, amikor én voltam annyi idős, mint a fórumozók többsége (10-15 éves), akkor még a hírességek tudtak egyedi, valamit érő dalocskákat alkotni, és nem olyan diznis maszlagon nőttem fel, mint a mai fiatalabb generációk többsége. Nem kellett ahhoz metálnak vagy rocknak lennie, hogy minőségi legyen, hiszen akár egy popdal is hozta ugyanazt a szintet. Az Incomplete iszonyú régóta a kedvencen - talán a megjelenése óta. Az egydé még negyed olyan szívszaggató, gyönyörű számot sem tudott produkálni az eddgi pályafutása alatt, pedig a BSB is nagyjából ugyanolyan kategóriájú boyband. Csupán csak annyi a különbség, hogy náluk a szép pofi mögött bújt is meg tehetség és alkotói készség. A Lonely no more és az I like the way is hatalmas kedvencnek örvendett, imádtam őket. Madonna Hung upjának már akkor is nagy visszhangja volt, mondván, hogy már nincs abban a korban. Megjegyzem, a rádiók folyton nyomták. Szerettem és szívesen meghallgattam bárhol bármikor, attól függetlenül, hogy ABBA sláger alapjára írta meg. És anyám, Ashlee Simpson Lalaját ezer éve nem hallottam. Te jó ég! Ilyen régen lett volna, már a dalszövegére is alig emlékszem, pedig egy párszor bekerült a lejátszási listámba. Moby Lift me upja viszont még ma is előkelő helyet foglal el a listámon, sőt elég sűrűn szoktam hallgatni, pláne azóta, mióta a Soproni reklámjának a zenéjeként is szerepelt. A Tatu befejező slágerét meg annyiszor adták a rádiók, zene csatornák, hogy szó szerint megcsömörlöttem tőle. Akkoriban nagyon meguntam, de most így évek elteltével, megértem, hogy miért is szerettem. Fantasztikus dal. Pluszban Rihannát a kezdő korszakában még szerettem, és pont, hogy a Pon the replayjel tört be a popiparba. Ekkor még kislányos imidzse okán szimpatikus volt, és az első korongja is megvett egy kilóra. Úgy éreztem, hogy Britney Spears után ő lesz a második legkedvencebb énekesnőm, de aztán a k*rvás imidzsel és az egyre sz*rabb slágereivel elkezdtem kiábrándulni belőle. Sinclair Love generationje is annyiszor volt játszva anno a Rádió1-en, hogy már a családban mindenki agyf*szt kapott. Én szerettem, de egy idő után az a fütyülős ritmus nagyon idegesítő. Kelly Clarkson pedig szintén a behind hazel eyes number one slágerével ismertette meg magát velem, ami még a mai napig is egyedülálló hangszerelésű nóta. Kiemelkedő és kellemes. A Nickelback all the night reasons korongja még a mai napig is totál hallgatós kategória, és elég sűrűn kerül sorra a Photograph is. Akon Lonely-jától már akkor is a falat kapartam, hát hogy én hogy rühelltem azt a dalt! Daniel Powter Bad day dalától is kezdtem csömört kapni, ugyanis húgomnak egy időben az volt a legnagyobb favoritja. Szép, gyönyörű (így utólag meghallgatva), de nagyon untam, hogy azzal a dallal feküdtem és keltem. Saun Paullal pedig nemrég nosztalgiáztam. Régebben annyira nem kedveltem, de be kell látnom, hogy fantasztikus dalai vannak. Sajnálom, hogy manapság alig hallani róla, sőt a mai tinédzserek azt sem tudják, hogy ki ő. Shakira La tortúrája és Eminem Like a toy soldiere hatalmas sláger volt, pláne Shakira, aki fekete maszlagban táncikált. Az is megosztotta ám az embereket, ám ettől függetlenül nekem mindig is tetszett a dal és a kisfilm is. Arash-t is nagyon sajnálom, hogy elnyomták a mai meanstream előadók, pedig k*rva jól nyomta a közel-keleti perzsa popzenét. A Temptation pedig a jó példa arra, hogy a keleties hangzásra igen is volt/van igény. Én pl. nagyon szerettem az összes slágerét, amit valaha adtak a rádiók. A Big city life-on meg sűrűn vidultam. Elég érdekesen ejti ki a cityt, és a hangja sem valami hatalmas, ettől függetlenül a Mattafixről mindig is pozitívan nyilatkoztam. Furcsák és egyediek voltak. A Candy shop 50 centtől pedig nagyon nagy kedvencem volt.

Összegezve az egészet, volt olyan dal, amiket vagy nyolc éve nem is hallottam, és még a mai napig is azt mondom - ennyi idő eltelte után -, hogy nem véletlenül taroltak a sláger listán. Manapság a dalok egykaptafára készülnek, ugyanazokat a zenei elemeket, alapokat felhasználva, de itt azért kitűnik, sőt kifejezetten érezni, hogy az előadók többsége igyekezett egyediségre törekedni. Köszönöm szépen a cikket, egy élmény volt visszarepülni tíz évet és nosztalgiázni!

Hung Up, Bad Day, All About Us, még most is szeretem ezeket a számokat..

Nagyon jó cikk lett!

Kelly Madonna Gwen

Majdnem az egészet ismerem:)

Jó cikk lett. Avril és Kelly száma nagyon jó!

Nagyon tetszik ez a cikk! Ezek közül egy csomót hallottam már. A legtöbbet szeretem.

Nagyon király cikk lett! ♥

nosztalgia :3