Mire gondoltok most? II.

Úgysincs az oldalon senki, akit személyesen/közösségi oldalról ismernék, úgyhogy leírom, mert why not?
Van egy srác, akivel tök jóba lettem áprilisban, és július elejéig sokat beszéltünk. Természetesen egy idő után jobban kedveltem, mint egy havert. Aztán nem beszéltünk, én megharagudtam rá (nem, nem tudom miért xd), de egész nyáron gondoltam rá. Tudtam, hogy nem fogom tudni elfelejteni. Megjegyzem, eszem ágában nem volt. Na és ugye szeptember 1. MI A FRANCÉRT NÉZ RÁM, HA ÉN IS RÁNÉZEK? De olyan jó néha ránézni... szeretek utána sóvárogni. Mazohista dolog lel. Ettől az évtől kezdve nagyon rá kell kapcsolnom a tanulásra, úgyhogy sajnos kevés időm lesz az önsanyargatásra

Azt hittem három hónap alatt elfelejtem, hogy mit érzek iránta. Azt hittem, hogy a nyáriszünet alatt elérem, hogy már csak barátként gondoljak rá. Aztán pénteken mosolyogva köszöntött és visszatértek a régi érzelmek.

Olyan furán érzem magam. Valamelyik este unalmamban levettem a Szent Johanna gimi egyik kötetét a polcomról; a 7. részt, mondván most pont aktuális. Emlékszem még mikor anno hetedikes koromban mentem a dedikálásra az akkori legjobb barátnőmmel. Tegnap meg ment a (számomra) megunhatatlan Bajos csajok a tévében, azt is megnéztem anyával. És ezek miatt öntött el ez a fura érzés... kiskamasz korom óta gimis lányokról szóló könyveket olvastam, arról hogy milyen élményeik vannak a suliban, hogyan alakulnak a dolgaik a Fiúval; volt akinek vámpír jutott, volt akinek vérfarkas, volt akinek Cortez, és volt, akinek be kellett érnie valami közönséges földi halandóval. Végignéztem az utóbbi harminc év összes klasszikus gimis filmjét is. Olyan régóta vártam, hogy én is középsulis legyek, és ha nem is volt mindig könnyű, a nagyját élveztem, és méltó volt mindahhoz amit a könyvekben és filmekben láttam, még akkor is, ha eddig egyik fiúm sem volt természetfeletti lény. És még mindig van egy évem, ami alatt annyi minden történhet... de aztán vége. Annyit szidtam a sulit. Sokszor vártam, hogy elmehessek itthonról. De most szívem szerint visszamennék két évvel ezelőttre, tizedikes koromba, mikor végre sikerült beilleszkednem és igazán elkezdődött a jó része a történetnek. Nem változtatnék meg semmit. Csak szeretnék újra átélni jó pár dolgot.

Az érzés, amikor egész nyáron azon fáradoztál, hogy elfelejtsd A Fiút, de mikor meglátod szeptember elsején, rájössz, hogy minden hiábavaló volt.
Bár tulajdonképpen én szeretem ezt a macska-egér játékot ami folyik köztünk. Bár nem értem, hogy mire jó ez a "mindketten tudjuk hogy szeretjük egymást, de nem jövünk össze azért sem" játék. Oké, szórakoztató az tény, de nekem már kissé elegem van belőle, mert már 1 éve ez megy. Ő is, én is voltunk ez alatt együtt mással, de az hogy mindketten csak két napig bírtunk együtt lenni mással, szerintem bizonyít ezt-azt.
Ezt nem tudom miért írtam le ide, de jól esett kiírni magamból.

Kiderül, hogy állítólag más lány tetszik neki. Oké,felfogtam, puszi. Azt hittem, hogy el tudom felejteni, de nem. Aztán augusztusban még kavar velem egy sort. Most a harmadik fél hazudott akitől az információt kaptam vagy azóta már nem érdekli az a lány vagy a srác csak szórakozik?
Sürgősen tisztáznom kell pár dolgot...

2015 óta szerettem volna egy albumot, amit augusztusban meg is rendeltem, ma pedig épségben megérkezett

Amikor nagy nehezen levánszorogsz a pékségig, mert 21 éves korodra végre külön lakásba költöztél és anyukád több száz kilométerre van tőled(így nem vesz neked péksüteményt ) DE AKKOR TALÁLSZ NUTELLÁS CROISSANT-T. Na, az a boldogság.

Az a csodálatos érzés, amikor meghitten bambulsz ki a fejedből a buszon zenét hallgatva, aztán egy közeledben ülő, nem teljesen százas hapsi leveszi a papucsát, majd nekivágja az előtte levő üres széknek, majd nagy bocsánatkérések után (mert valakit el is talált vele) visszaül a helyére. What? (kissebb szívroham)

felenk napok ota esik az eso, ki nem allhatom ezt a fajta idojarast...undorito es konkretan minden nap cipot takaritok, mivel tiszta sar lesz az osszes. raadasul begondorodik a hajam, mire beerek a suliba ugy nezek ki, mint egy pulikutya. az elet problemai tudom x).

Mivel látom az idelátogatók közül páran szerelmi bánatban szenvednek, merészeltem egy kisebb szösszenetet megosztani veletek, ami közel két éves személyes tapasztalatok alapján írta meg magát. Igaz, hogy az én esetem egy picit szokatlanabb, de talán valakinek így is segíthet

Tegnap volt egy nagyon komoly 3 órán át tartó beszélgetésem a volt párommal. Mikor hazaértem órákig zokogtam, de már nem azért, mert szenvedem miatta vagy a helyzetünktől, hanem mert 11 hónap után most engedtem el őt. És ez lehet hülyén fog hangzani, de nagyon boldog vagyok tegnap este óta. Az ironikus része a dolognak az, hogy most, mikor sikerült őt elengednem romantikus értelemben, nagyon de nagyon rég éreztem már Őt ennyire közel magamhoz. És ahhoz, hogy idáig eltudtam jutni, nagyon sok szenvedés, csalódás, hiábavaló reménykedés, folyamatos érzelmi háború önmagammal szemben volt szükséges. Csupa negatív élmény, amit az ember nem akar átélni, viszont fontosnak tartom azt, hogy a bánatot is képesek legyünk helyén kezelni, hogy felismerjük azt, hogy szükségünk van rá valamilyen szinten, megbékélni azzal az állapottal, hogy most ezt kell meg/átélnünk annak érdekében, hogy később ismét boldogok lehessünk.
Most, hogy ezt átrágtuk közösen, készen állunk egy új kapcsolatba belevágni. Nekem is kilátásban van egy és neki is. És igen, mindketten meséltünk már a kiszemeltjeinknek a kapcsolatunkról, mert ez tényleg hozzánk tartozik, ragaszkodunk egymáshoz. Ez valahogy olyan dolog, amiből nem akarunk engedni senki kedvéért sem, amolyan feltétel, ami velünk együtt jár.
Úgy érzem rettentően szerencsés vagyok, amiért sikerült minden nehézségen közösen felülkerekedni, lezárni a kapcsolatunk romantikus részét és legjobb barátokként tovább folytatni az életünket külön, de mégis közösen. Én csak kívánni tudom mindenkinek, hogy találja meg élete során azt a személyt, akit a legőszintébben tud szeretni, megérteni, aki előtt nem kell magyarázkodni, hibáival együtt elfogadni, és aki nélkül nem tudná élni az életét. Vagy ha tudná is, de nem akar egy olyan életet amiben nincs ott mellette a másik ...

Lehet valakinek rövidebb ideig tart túltennie magát az exén, valakinek még két év sem elég, de az elengedéshez is meg kell érni, felnőni a feladathoz, csak úgy, mint magához a szeretethez. És mikor bekövetkezik ez a felismerő érzés, sírj ki magadból minden szomorúságot, csalódottságot, dühöt, fájdalmat, boldogságot, értetlenséget, féltékenységet, mindent amit vele kapcsolatban valaha is éreztél. Másnap garantáltan azzal az érzéssel fogsz kelni, hogy: boldog vagyok.

Még egy hete sincs suli, de nekem már most tönkrement az új iskolatáskám, pesig direkt márkásat vettem, hogy talán az tovább fogja bírni, hát nem. Anya varrónőként dolgozott, szóval nagyjából sikerült megvarnia. A kérdés az, hogy meddig fogja bírni.

A fürdőszoba ablakunk a szomszéd udvarára néz. Ülök a wc-n békésen és csak annyit hallok, hogy a szomszéd b*szatja az áriát. Imádok itt élni.

Őszintén? Elegem van az évből, köszönöm...
Együtt érző lelkek? Valaki? Bárki? Senki?

Én együttérzek veled. Még alig kezdődött el az év, de már utálom. Érettségi, magánélet... Valahogy minden összejött.

Értékelném, ha ma este már sikerülne jobban aludnom, mint az elmúlt 3 napban... Rémálmaim voltak, amik már elmúlhatnának. Remélem, ha kioffolom a nagyon csípős ételeket az életemből, a TV-re elalvást és a nagyon magas párnákon alvást, akkor végre kipihenten kelek majd fel.

Ha megvan még a blokkja, vigyétek vissza az üzletbe. Fél éven belül kötelesek kicserélni/visszaadni a pénzt, hogyha szarráment -és láthatóan nem a te hibádból, hiszen még csak nemrég kezdted el használni.

Tegnap este ordítást hallottam kintről, és mint kiderült a szomszéd veszekedett egy csajjal, amiért megállt a kutyájával a ház előtt, szomszédunk kutyája megőrült... Erre a szomszéd kiengedte a kutyáját, a csaj meg visítva kergette az övét. Aztán egy-két óra után megjelent egy rendőr kocsi a szomszédunk előtt. Esküszöm ekkora balhék nálunk szökőévente történnek.

Az egy dolog, hogy mennyi mindent tartalmaz egy női táska... De hogy mire használható...? Egérpadnak is tökéletes.

Tegnap be kellett vinnem a laptopomat szervízbe, mert a két nappal ezelőtti Windows frissítése után nem engedett belépni a felhasználói fiókomba.
10 perce hívott a pasi és közölte, hogy merevlemez hibája van. Még szerencse, hogy négy hónappal ezelőtt vettem és még van garanciája.

Emlékeztek az Itt van a gumimaci dalra? Most meghallgattam. És most megyek és szétverek valamit.