Mire gondoltok most? II.

Én szerintem most kapcsolom ki a gépet és vonulok el bőgni. (oké persze nem szó szerint, de azért rohadtul fáj már megint...) Komolyan már megint két kedvencem; Szandra és Jani fog párbajozni. Még jó hogy Barbi tovább jutott.

Nagyon nem irigylem Lacit sem, hogy két mentoráltja között kell dönteni. Remélem, azért lesz annyira rendes Bence -vagy aki szervezi ezt a showt-, hogy Lacit hagyják a végére döntésnél, így vagy már három szavazata lesz az egyik emberkének, így tök mindegy mit mond, úgy se számít, vagy 2:1 arányban, mondhatja a másik emberkét és akkor a közönségre bízza a döntés. (Megjegyzés: Az első élő adásban Gabika is csinálhatta volna ezt a kibtt hisztije helyett.)

Tudom, megint ezzel jövök, de jesszusisten. Van az a leírhatatlan, csodálatos érzés, amikor a füledben üvölt a The Veronicas legújabb száma, a szobában teljes sötétség, te pedig csak mosolyogsz magadban, akár egy elmebajos, akárhányszor arra gondolsz, hogy hogyan és miképp lesz Maggie-ből vezető, hogy addig hányszor fog szerepelni, hogy hogyan fog bosszút állni Negan-en, hogy milyen jelentős karakter lesz. Édes istenem, nincsen ennél frenetikusabb érzés. Nem gondolni a rossz kémia dolgozatokra, a jövőheti felelésekre és előadásokra, nem gondolni arra, hogy kevesebb, mint huszonnégy órával ezelőtt majdnem elütött egy autó. Nem gondolni másra, csak arra, aki igazán boldoggá tesz, és emiatt mosolyogni szabadon.

Békésen nézegettem pár Skid Row-os gifet, egyszer csak szembejött velem Scotti, és az édi mosolya láttán arra a következtetésre jutottam, hogy ezt bizony meg kell mutatnom a nagyvilágnak, és ki kell tennem avatarnak. Ahhw.
napi fangörlködés kipipálva.

Annyira egyértelmű, hogy nem tudunk egymás nélkül meglenni és nem tekintünk egymásra barátokként. Mikor szakítottunk, egy darabig a keresztnevemen szólított csak, ami szokatlan is volt számomra, mert ritkán hívott a valódi nevemen. Most viszont, így másfél hónap elteltével megint visszatértek a beceneveim, az aranyos bókjaival együtt. Talán Ő is kezdi szép lassan felfogni, hogy mi ketten szétszakíthatatlanok vagyunk.

Arra, hogy majdnem beraktam a táskámba a kis büdöst, hogy hazalopjam magammal. Anyja lánya, piszokul tudja kelletni magát.

Khm. Szóval: gennyes lett a mandulám, iszonyatosan fáj a fülem, nem hatnak a gyógyszereim, kaptam volna injekciót, de allergiás vagyok valamelyik benne lévő anyagra, ezért nem kaptam meg, a nyakamba borítottam egy tálnyi levest, beleléptem egy rajzszögbe, aztán az eddigi életem filmként pergett le előttem, amíg kihúztam, ráadásul Ő sem írt már napok óta. Sors, akarsz még büntetni valamivel!?

Imámim meghallgatásra találtak. Holnap, elmarad az első, a hetedik és a nyolcadik órám, így csak öt órám lesz, amiből kettőt helyettesítenek. Tehát, holnap sem kell megerőltetnem magam.

1. Újra elkezdtem nézni a Naruto Shippuudent és 38 rész után (ismét) rájöttem, hogy miért hagytam abba tavaly. Filler, filler hátán, amiből nem sok újat tudtam meg (mondjuk jó volt egy-két szereplővel ismét találkozni, főleg, hogy akiket bírok azok általában meghalnak ), a fősztori alig megy és ezzel szerintem tökre elsz*rták az egészet, szinte egy merő fillerhegy az egész. Talán egy kis idő elteltével majd ismét előveszem.

2. Évek óta festem a körmömet, és visszatérő problémám, hogy buborékos lesz és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Próbáltam így festeni a körmömet meg úgy is, várok elegendő időt a festések között, nem húzok vastag réteget, a körömlakkot se rázom fel (a lakk sincs lejárva), nem szoktam előtte buborékosat inni. Szóval eddig mindent kipróbáltam, amit olvastam, illetve tanácsoltak, de sajnos nem történt változás. Tény, hogy vannak időszakok, mikor nem látszik annyira, de megszüntetnem nem sikerült. Tavalyelőtt a kézápolás tanárnőt is megkérdeztem, hátha tud valamit, de sajnos nem lettem okosabb. Próbáltam beletörődni, de engem baromira zavar, legalább annyira, mintha pucérak lennének a körmeim; és azzal se lehet megnyugtatni, hogy mások nem veszik észre, mert én tökre úgy érzem, hogy mindenki azt nézi. Ha esetleg olvasná egy sorstársam, aki talált erre valami módszert (vagy akinek van valami ötlete/javaslata), egy üzenetet nyugodtan dobhat, köszi.

Két dolog ugrott be. Egyrészt a fedőlakkod (ha használsz) márkájától is függhet, meg nem tudom, használsz-e alaplakkot. Én anno Essence BTGN fedőlakkot, most pedig Essence The Gel alap-és fedőlakkot használok, nekem nincs ilyen problémám, csak egy-két lakkal, de semmi összefüggést nem tapasztaltam, hogy miért. Másrészt nem tudom, milyenek a körömlakkjaid márkái. Nekem szinte csak Essence lakkjaim vannak, meg pár másik, de pl. van egy Essence lakkom, ami ugyanolyan márka, csak más szín, és az a többivel ellenben buborékosodik.

éppen örülök annak, hogy vannak magamfajta introvertált gyíkoknak gyártott "hogyan beszéljünk másokkal", "hogyan motiváljunk másokat" és "hogyan tűnjünk kevésbé idiótának" típusú cikkek, amikből aztán ihletet meríthetek a beszélgetéseimhez. ha az ismerőseim tudnák, letiltanának. kár, hogy "hogyan legyünk tehetség és motiváció nélkül kitűnők fizikából" cikket még nem találtam. de azért isten áldja az internetet.
ráadásul szociális készségeim mellett az angoltudásomat is fejlesztem ezekkel, szóval minden király

Ú, hol találsz olyanokat? Egy "hogyan tűnjünk kevésbé idiótának" és hasonló cuccra én is befizetnék

Vagy öt napja nézegetem az előző témát, és nézek magamelé, hogy 'miafszennyirekihalt?' erre most megtalálom, hogy második van. Velldán Attila, tapstapstaps.

Persze, hogy végre amikor neki állok kitakarítani, kiborítom a lavór vizet és minden úszott a földön (beleértve a hosszabbítókat is...). De legalább megcsináltam a karácsonyi nagytakarítást, én idén biztos, hogy nem vagyok hajlandó többet ablakot pucolni

Tegnap a tesómmal megnéztem néhány régi kedvenc filmünket és ki kell jelentenem, hogy nekem még most is ugyanúgy tetszik.
Kívülről fújtam a párbeszédeket, pedig már ezer éve, hogy láttam és századszorra is elérzékenyültem bizonyos részeknél.
Az ilyen apró pillanatok olyan jól esnek.

Pocsék érzés volt rájönni, hogy vége a hétvégének...

igazából csak beírtam a megfelelő keresőszavakat a gugliba, és megnyitottam mindent, ami ehhez kapcsolódik, de pl. itt egész hasznos dolgok vannak.

Megnyugvásom, hogy Ő még mindig szeret és hiányzom neki.
Az viszont egyáltalán nem nyugtat, hogy nagy valószínűséggel fel fogják szúrni a fülem...

Nem tudom, ki van még így vele, de szerintem a macskadorombolás a világ egyik legmegnyugtatóbb dolga. Szombaton annyira rosszul voltam lelkileg, már majdnem bőgtem, sem a párom, sem a barátnőim nem tudtak lenyugtatni... Felkaptam rokonnak a kis* cicáját. Simogatni kezdtem, ő pedig csak dorrombolt a fülembe és máris lenyugodtam. Csodás érzés volt.

*kis cica = egy hatalmas, 10+ éves Garfield méretű kandúr

Még sosem voltam a mostaninál boldogabb. Sohasem.

Tipikus este, amikor ezerféle dolgom lenne matektanulástól zongoráig, ehhez képest fél órája messengeren és tumblrön lógok, közben meg valami random emós bandát hallgatok, ami igazából még csak nem is tetszik. De legalább a tankönyv nyitva van.

Nem tudtam reggel kavezni, de szerencsere Nori megmentett, mert adott penzt kavera. Igy harmadik ora elott boldogan mentem fel a lepcson a gozolgo kavemmal.. Mondjuk azt nem igazan ertettem mikor azt mondta Janka, hogy hogyan tudom ilyen keseruen inni a kavem.. hat epp nem emiatt olyan jo?
Btw ma nem volt angolom, igy tudtunk csinalni baratnommel jo par olyan kepet, amit szerintem senkinek se mutatunk meg soha. De, az ozikes snapchat filter meg mindig a kedvenceim koze tartozik.
Egyebkent jo lenne megeroltetnem magam, es tanulnom, de ki a francnak van kedve tanulni, mikozben a sorozat lemaradasait hozza be?