Mire gondoltok most? II.

Ne aggódj, én buszt vezettem. Megállapítottam, hogy egy darabig semmilyen jogosítvánnyal nem járnék jól. XD Addig meg megveszem a bubukám, akit vezethettem, és átalakítom lakóbusszá. Aztán lesz jogsim (szépálom)

ma arra jottem haza, hogy epp elaltatjak a kutyankat, zsömit. a szivem szakad meg erte, de daganata volt es a foginyevel is voltak komoly bajok igy legalabb mar bekeben nyugodhat =((((((((

raadasul hugom mamaekra sozta a nyulat, xiumint is mert mostohaapam agyon akarta ütni de teljesen depresszios volt es o is elpusztult nemreg :/ bocsi hogy ilyen szomoru dolgokat irok amugy

Átérzem a fájdalmad. Velem is folyton ez van. Neptun sux >_<

Szegények :/ De legalább már nem szenvednek.
Amikor az előző tengerimalacaim pusztultak el, már örültem neki. Rossz volt nézni a kínlódásukat.

Mikor kifacsart narancsnak érzed magadat egy végtelenül fárasztó, megterhelő nap után. Ráadásul most van ihletem, tudnék is mit írni (pláne, hogy egy újabb fanfic ötletem is támadt) és időm is lenne, ám energiám szinte semmi. Erőltettem már meg én magamat jobban is melóban, mégis úgy érzem magamat, mintha 1000/perces fordulatszámon kicentrifugázott volna a mosógép. Jó hasonlat ez egyáltalán? Olyan fáradt vagyok, hogy már ezt sem tudom eldönteni, de - gondolom - a lényeg átment.

A héten egy darab szabadnapom van, és én gyönyörűen elterveztem, hogy 8-kor felkelek, hogy rendesen feltámadjak, majd bemenjek 11-kor Pestre, de úgy elhaknizom az időt, hogy a deles buszhoz kell lemennem, de az meg tök máshova áll be, és elmegy a hátam mögött, mint az egyik Spongyabob részben, ráadásul egyedül kell mennem, mert aki felajánlotta, hogy elkísér, nem akar fent lenni fészbukon (bár már este tudtam, hogy úgyse jön...). Csodálatos. De most már akkor is bemegyek, és megveszem azt a pólót, amit kinéztem, és aztán hazajövök, és jól megölöm a Tarikot az Assassin's Creedben.

Eddig mindenki azt mondta nekem, hogy akármilyen okból hiányzunk a kórházi gyakorlatról, azt pótolni kell, kivéve, ha bent fekszünk a kórházban, és van igazolásunk róla. Erre ma jön hozzám az osztályvezető főnővér, hogy nekem van 18 pótolandó órám, mondom, tudom. Kérdezi, hogy van-e igazolásom, mondom, nincs. Azt mondja, akkor pótolni kell. Én meg néztem rá nagy szemekkel, hogy mert ha hoztam volna orvosi igazolást, akkor nem kéne? Jó, csak egy hét órás gyakorlatról lenne igazolásom, mert MR-en voltam, de én meg direkt nem kértem, mert úgyis pótolni kell, akkor meg minek. Erre kiderül, hogy az MR vizsgálat simán elfogadható indok, és azt nem kell(ene) pótolni (ha lenne igazolásom). *fejjel megy a falnak* Na de most már nem tudok igazolást szerezni, szóval holnap a négy órás gyakszi helyett nyolc órázom, és nem megyek be órákra, jövő kedden a hét helyett nyolc órázom, szerdán (amikor nem is lenne gyakszi, mert csak minden második szerdán van) nyolc, és nem megyek suliba, aztán a következő kedden nyolc a hét helyett, és szerdán a négy helyett nyolc óra. Ahhh. Jó, persze, ebből 12 óráról én tehetek, kellett nekem rosszul lennem, és igazából tök leszarom a szerdákat is, mert úgysem írnak be hiányzónak - legalábbis remélem, mert ha beírnak, és közlöm ofővel, hogy azért nem voltam, mert gyakorlatot pótoltam, tuti, balhé lesz.
Bocsi a kusza nyafogásért, csak próbáltam összerakni, hogy akkor mi hogy lesz.

Annyra uuuutáááááloooom, hogy komolyan minden sorozatot el tudnak bszni. Komolyan van egy sorozat, amiről azt hittem, nem tudják elcseszni, mert időben kijavították a hibát. Erre most, hoppá de mégis... Annyiraaa gáz.

Kezd nagyon elegem lenni abból, hogy pár osztálytársam óráról órára teljesen kihozza a sodrából az ügyviteltanáromat. Tudniillik erről a nőről, hogy minden egyes porcikájából árad a szeretet, egy nagyon aranyos, kedves és segítőkész néniről van szó, akivel mindent meg lehet beszélni és nemegyszer hangoztatta már, hogy mennyire szeret minket... talán pont ezért kezdtek el a fiúk "fellázadni" az óráin, mert szerintük az, hogy egy tanárnak nagy szíve van az együtt jár azzal, hogy bármit, bármekkora hangerővel megtehetnek. Pedig mondanom se kell, hogy ez nagyon nem így van. Csak szánakozva tudok nézni rájuk, hogy ennyire nincs bennük empátia (a buszbaleset utáni első tanítási napon egy rövidebb megemlékezés volt osztályon belül, csak egy rohadt percet kellett volna állniuk, de ők nyavalyogtak emiatt, szörnyű), csak a saját pitiáner dolgaik érdeklik őket, és olyan mániákusan próbálnak a "nagymenők" közé tartozni, hogy simán elviselik, sőt, még egyet is értenek az őket érő beszólásokkal. Állandóan próbálják magukra hívni a figyelmet dedós dolgokkal, nem képesek tisztelni sem a többi diákot, sem a tanárokat, simán az arcukba mondják, hogy "nem", amikor többszöri figyelmeztetésre sem képesek odaadni a mobiljukat, amiket állandóan nyomkodnak, és ezek után még van pofájuk ezen felháborodni és jó hangosan, hogy a tanár is hallja elküldeni a nénit melegebb éghajlatra. Az ilyeneket szélsebesen csapnám ki az iskolából. Egy alapvetően nagyon befogadó és kedves osztályközösséget iszonyatosan elrondít ezeknek a a fiúknak a gyomorforgató viselkedése.

De, ami igazán jó volt a mai napban, hogy szakadó hóban jöhettem haza. Vicces látni, hogy mindenkinek elege van már a télből, a hóból, a mínuszokból és a jégből, nekem pedig ez a kedvenc időszakom. Nagyon nem bírom a hőséget, annál inkább a hideget. Remélem, hogy minél tovább fog tartani a tél.

Ma ültünk teljesen nyugodtan az osztálytársaimmal, akik történetesen lányok és oda s vissza vannak a SZJG-ért. Nekiállnak fangirlkidni és hát gondolom én, akkor már én is beszállok, végülis végig szenvedtem mind 8 kötetét. Nagyban azt tárgyaljuk ki, hogy Reni egy hisztis pcsa és itt jövök én: "Basszus, mitől fél? Hogy Cortez hazajön Magyarba és bepasizik?" na itt jöttem rá, hogy egy menthetetlen nagy gay shipper vagyok

f#szbookon látom, hogy egy tök aranyos évfolyamtársam ilyen forever alone-os valentin napi posztokat lájkol, és már komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ráírok, hogy legyünk együtt egyedül, de inkább nem égetem magam. pedig ha attraktív lennék és kevésbé félénk, már tuti megtettem volna. #sadstory
legalább a duolingo itt van nekem, dánból és németből is szintet léptem, mert a napokban meglátogatott a nyelvtanulás szelleme és ellátott motivációval, szóval sziasztok tavasszal már megyek is Dániába
(elhittem)

Ami mostanában történik a házam táján, arra teljes mértékben passzol a 'csöbörből vödörbe' kifejezés

Már megszoktam, hogy a lustaság a korral nő, ahogy azt is, hogy - egyre mélyebbre süllyedő szorgalmam dacára is - minden eddigi félévem sikeres volt, azt viszont, hogy mindegyikben hülyékkel (a lehető legrosszabb értelemben)vagyok körülvéve, már nehezemre esik megszokni

Az utolsó egyetemi félévemet a helyi tv-nél töltöm, (azt, hogy mennyire örvendek a televíziók, és általában a média társadalmi hatásainak, azt inkább hagyjuk ) aminek részben az (lenne) a nagy előnye, hogy új, és remélhetőleg értelmesebb emberekkel leszek együtt, a régiekkel pedig nem is fogok találkozni.

Az első napom egész f.asza volt, megismertem pár embert, bár ennyi idő alatt kiforrott véleményem még nem lehet róluk, de a kezdet bízható volt

Már majdnem elkezdtem jóhiszemű lenni az új hellyel kapcsolatban, amikor is jött a második nap. Ma forgatni és interjúztatni kellett elmennem egy csajjal (aki a tv-nek dolgozott) az idősek klubjába (ajándék átadás volt ott). Az első interjú felvétele után, az interjúalany megkérdezte a csajtól, hogy mikor láthatja a tévében a felvételt, ő meg annyit válaszolt, hogy 'húzzá már a p.icsába, útban vagy csoffadt vénasszony' , ezután meg halkan közölte velem, hogy milyen "szép és üres a sok vén szaros számára a temető".
Megkérdeztem tőle, hogy miért ilyen rosszindulatú, erre meg annyi felelt, hogy "ezek az élősködő nyuggerek, az én adómból lébecolnak itt, ha rajtam múlna lecsapnám ezeket a vérszívókat ugyanúgy mint a szúnyogot vagy kullancsot"

Azt hiszem első és egyben utolsó alkalom volt, hogy vele mentem forgatni...

elvileg a geo tanarunk megint felhozza az iskolanak hogy beszeljenek a dakk-al, az 5:35ost buszt rakjak kesobbre...nem fuzok hozza sok remenyt mert eddig is leszartak a kis hatarmenti/roman falusi nyomorekok mivel jarnak be meg oszinten en mar megszoktam. de akkor legalabb ne panaszkodna az igazgato hogy innen kevesen jarnak abba a suliba mikor nincs rendes tomegkozlekedes...

Tegnap úgy felidegesített egy nő, hogy az nem kifejezés. Ezért utálok interneten magánszemélyektől vásárolni... Árult egy csodaszép övet 4500 forintért. Ez nagyon jó ár, csak ritkán fogni ilyet ki, habár ennek semmi márkája, tehát többért aligha tudná eladni. Írtam is, hogy engem érdekelne. Megbeszéltük, hogy futárral küldi, úgy 5500 lett volna a pk, kicsit sokallottam, de mondom mindegy. Aztán találtam olcsóbb megoldást, ahol csomagautomatából csomagautomatába lehet küldeni, úgy csak 4900 ft, megkérdeztem, azt mondta, úgy is jó. Erre először ír, hogy akkor utaljak már 5300 forintot, mert házhozszállítással küldi. Írtam, hogy nekem úgy nem felel meg, mert el tudok menni érte és nem mindegy, hogy mennyit fizetek. Jó, akkor küldi automatába... Ott tartok, hogy utalnám a pénzt, amikor ír, hogy most látja, hogy ezek az övek mennyit érnek, nem-e utalnék mégis neki 5500 forintot, persze, ő nem akar engem lehúzni (látom), mondom nem, maximum 5000-et vagyok hajlandó. De már itt megtorpantam, írtam neki, hogy ha feladta, kapom az smst, csak akkor utalok. Ez persze neki nem volt jó, a személyes átvétel meg nekem, úgyhogy hagytam inkább a francba, nehogy bukjak 5000 forintot. És még neki áll feljebb, hogy én raboltam az idejét, meg hogy egész nap ezen szenvedtünk. Hát, szerintem meg tájékozódni kellene egy eredeti árról, mielőtt hirdet valamit, és ha időközben rájön, hogy mégis többet ér, de már majdhogynem le van zsírozva az egész, akkor lehetne benne annyi gerinc, hogy nem emeli az árat, mert pofátlanság... Hihetetlen. Ráadásul azóta is 4500-ért árulja, kíváncsi vagyok, hogy mással eljátssza-e ugyanezt.

A mai napom csodálatos volt. Nyolc óráztam a kórházban, ami önmagában nem is lenne szar, de kcsög nővér volt, ami viszont már az. Leküldött a laborba úgy, hogy ott még senki nem volt (csak a szerencsénknek köszönhető, hogy pont akkor érkezett meg az első dolgozó, és beengedett), aztán át a véradóba úgy, hogy azt sem tudta, van-e vér. Oké, ez még semmi, elmegy. De elkezdett bunkózni velem, hogy mi az, hogy nem tudom bekapcsolni a valamilyen gépet, mondom, bakker, ha a gasztron ezt sosem mi csináltuk, honnan a viharos f*szomból kéne tudnom? Aztáán a drágaság megkért, hogy vigyek le ülőkocsiban egy beteget konzíliumra, szóval szépen lelifteztem a bácsival, megkérdeztem az adott osztályon, hogy hova kell mennem konzíliumra, ott szépen elmondták, odamentem, a nőci közölte, hogy hát szerdán pont nincs konzílium, menjek át ide meg oda. Ott a doki leteremtett, hogy ő járóbetegekkel foglalkozik, na akkor visszatoltam a bácsit a sebészetre, ott elmeséltem a takarítónőnek, hogy mi volt. Az egyik doki meghallotta, elkezdte mondani, hogy "az endoszkópiánál van", mondom, igen, ott voltam, fél órán keresztül küldtek ide-oda, és NINCS konzílium ma. Erre a drágák hajlandóak voltak utánanézni a rendszerben is, és mire jöttek rá? Hogy nincs ma konzílium. Oké, köszönöm, erre én is rájöttem. A plusz az egész napomban: összevéreztem a csodás fehér göncömet, a takarítónő sikálta nekem, de nem jött ki belőle, úgyhogy a suli imádni fog, ha mosásban sem jön ki (a sulié a köpeny). És elhagytam a lakatkulcsomat, ami nélkül nehézkes kinyitni az öltözőszekrényem ajtaját, úgyhogy még fel is kellett hívni a mittudoménhányas melléket, hogy valaki segítsen már, és le kellett vágni a lakatomat. Izgalmas egy napom volt.

Alapvetően nem vagyok egy panaszkodós típus (jó vicc), de ebből a hétből már most, szerdán hihetetlenül elegem van, de úgy amblokk, az emberekből, akik körülvesznek nap, mint nap. Mármint, igaz és őszinte barátom lehet az, aki, miután nagyjából két hétig össze volt veszve a másik "hatalmas" barátnőjével, és közben folyton nekem mondogatta, hogy így meg úgy idegesítő a csaj (akit én nem mellesleg úgy utálok, mint senki mást szerintem), csak úgy hirtelen kibékült vele, most meg már egymás ölében ülnek, ölelkeznek, meg kézen fogva sétálgatnak az utcán. Ebben az egészben csak az a rettenetesen fájdalmas és bosszantó egyszerre, hogy én ezzel a lánnyal már harmadik éve jóban vagyok, míg a másik delikvens, akinek neve legyen csak A (hupsz milyen PLL-utalás), tavaly kezdett el vele beszélgetni, és furcsa, azelőtt a barátnőm szintén nekem mondta, hogy mennyire szánalmas A. Jó, most ebbe így nem fogok belemenni, mert mindössze ennyi szöveg leírása után is egy tinip.csának érzem magamat, de mérhetetlenül elegem van a hazug, álszent és kétszínű barátokból, és a nagyképű, önző, primitív gyökerekből.

Az meg már egy másik téma (és amiben valószínűleg magamon kívül senki más nem ért velem egyet, de mindegy), hogy őrületesen rossz hangulatom van az ének miatt. Az igazat megvallva tudom, hogy nem is kéne vele foglalkoznom, annyira pitiáner és kis dolog, de akkor is, számomra nagyon rossz érzés, hogy olyan emberről kell előadást tartanom, aki egyáltalán nem érdekel, aki nem is szimpatikus, és akiről nincs fent semmi a neten, míg tarthatnék az egyik legnagyobb példaképemről, akit szinte jobban ismerek, mint magamat, de nem, róla nem tarthatok, mert mai énekes. Tudom, nem nagy dolog, tényleg, de nekem az ilyen apró dolgok is mérhetetlenül rosszul tudnak esni, legszívesebben átaludnám a következő két napot, hétvégén is ugyanezt tenném, és hétfőn sipítoznék a boldogságtól, de attól félek, hogy addig már nem lesz kinek, mert velem is hirtelen valami baja lesz a barátnőmnek. összességében már vacillálok az akasztás és a gyógyszerezés között, lol.

Nyugodjon békében egy cuki, fehér színű kiskutya, aki ma reggel Nógrád megyében, egy autóbalesetben elhunyt. Jó és szép kutya volt.

Már kezd elegem lenni, hogy az osztálytársam 90%-a nem mutat semmi tiszteletet az angol tanár iránt, aki csak úgy mondom, hogy 58 éves. Mindig kiabálnak, visszabeszélnek, csúnyán beszélnek, bemutogatnak az angol tanárnak órán. De sajnálom az angol tanárt. Meg az osztály másik 10%-át. Az egyik gyerek megette az összes tintát a tollból órán. Figyelni se lehet így, mert az óra fele a veszekedéssel megy el.

1 hete nem voltam iskolába és a héten nem is megyek már, mert a köhögés létező összes típusát produkáltam és produkálom is, na de a lényeg annyi, hogy eszembe jutott, hogy a padba hagytam az esernyőmet, remélem nem lopták még el. bár már november óta ott van.

Felkeljek hajnali három órakor The 100 livestreamet nézni és fangirl-ködjek a többi európai rajongóval a Twitteren, vagy inkább aludjak egy jót és reggel kölcsönözzem ki a torrentboltból az új részt? Nehéz döntés, főleg, ha azt nézzük, hogy a nagybetűs Kedvenc Párosod végre új szintre emelik a kapcsolatukat... Ahh, nehéz döntés #firstworldproblems