Ma éppen mivel van tele a tököd?

A szomszédommal. Családi házban élünk ugyan, de Matildka (a szomszéd néni) folyton kint lóg az utcán, épp a házunk előtt, folyton kiabál hogy halkítsam le a zenét.. Most azért úgy megkérdezném tőle, mi a fa*szt keres a házunk előtt ?! Még jó hogy hallja a zenét ha a nyitott ablakom elé áll.. És persze ilyenkor általába jön még 4-5 70 és a halál között lévő idős, és együtt szörnyűlködnek, hogy milyen borzasztó sátánista zenét hallgatok (Nightwish-Come Cover Me volt jelen esetben), és majd tenni fog az ő nyugalmuk érdekében.. Zseniálisak ezek az öregasszonyok

Azzal, hogy milyen elképzelhetetlenül szánalmas és bunkó emberek léteznek! Köztudott, hogy a BME és a Corvinus nagy "harcban" állnak, bár az már kevésbé világos számomra, hogy ez a bizonyos viszály miért is áll fent. Mindegy, ez a jelenlegi probléma kapcsán nem is lenne érdekes megmagyarázni. Sokkal inkább fontos arról említést tennem, hogy a két egyetem diákserege undorító módon lehordja egymást, ilyen-olyan "gyönyörű" jelzőkkel illetik a másik tanulmányait, sőt, magát a személyt is! A minap egy volt osztálytársammal futottam össze a metrón, aki nem mellesleg jelenleg a BME vegyészmérnök hallgatója. {Én a "rivális" egyetemen tanulok.} Ahelyett, hogy aranyosan üdvözölt volna, - hiszen gyors becsléseim szerint már kb. 2 hónapja nem találkoztunk - úgy fogadott, hogy idézem: "Na mi van te mocskos corvinus-os?" Most erre tényleg szükség van?! Mondanom sem kell hogy iszonyat rosszul esett ilyet hallani egy rég nem látott úgymond "baráttól". Lehet hogy túlreagálom a dolgot, nő vagyok, méghozzá az érzékenyebbik fajtából, de a viccelődésnek nem ilyen formában kellene történnie manapság.

Per pillanat azzal,hogy ettem egy hot dogot és nem tudom becsukni a számat az állkapcsom miatt. Már majdnem el is sírtam magam,de inkább nem,mert nem egyedül voltam. Nem tudok mit csinálni vele,pedig próbálkoztam.
Legszívesebben most már alulról szagolnám az ibolyát...

Ha középiskolában az embert már ilyen fenemód felnőttként kezelik (mint ahogyan azt közölték első nap) akkor legyenek szívesek hagyni, hogy én osszam be a saját időmet, és ne ők döntsék már el, hogy mikor megyek közösségi munkára. Mert ez így nem állapot, hogy minden szerdán hiányzok matekról, a végén vagy lerontom az ötösömet, vagy osztályozót kell belőle tennem, mert sok a hiányzás. Direkt mondták, hogy nem szeretnék, hogy bármi is a tanulás rovására menjen, erre pont ők idézik elő..Vagy akkor írjon be a kedves tanárnő egy órával későbbre, úgyis mindegy, hogy ott vagyok-e tömegsporton, vagy nem.

Most jelenleg az osztályfőnökömmel. Mi az, hogy még leordítja a fejem csak mert rákerestem valamire a neten és az nem úgy volt ahogyan ő éppen elmagyarázta? És még engem von kérdőre, hogy minek kerestem rá.. pff. Én olyan vagyok akit ha egy adott anyag érdekel akkor azt sokkal részletesebben megtanulom, még többet mint a tanár elmondott, ezért volt az, hogy rákerestem az interneten, sőt még nagymamám könyvei közt is néztem és ott se úgy volt ahogyan elmondta a tanár. Azt mondta ofő, hogy ő a tanár, azt tanuljam meg amit ő megtanít se többet se kevesebbet. Na jó. Gyorsan témát váltottam, mert már nem bírtam idegileg.. Aztán megkérdeztem, hogy nekem eddig hány +-om van (ez egy olyan rendszer, hogy ha szorgalmit csinálsz kapsz érte egy +-t és 3 db. egy ötös) mert én összeszámoltam és megvolt a három. Erre ő mit mond: kettő van. Mondom, az nem lehet, mert eddig minden szorgalmit megcsináltam (egy kivételével) sőt még a rajzomra kaptam az elsőt.. Vagy nem jegyezte fel, vagy h#lyének akart nézni. Na ebből elegem lett. Az osztály fele nem csípi az osztályfőnököt, már én sem. És még 4 évet ki kell valahogyan bírni... Egyébként töritanár.

Néhány ember intelligencia hányadosával.
Bevezetem a dolgot csak hogy érthető legyen miért nincs valami jó kedvem. Történelem órára kellett csinálni egy plakátot -ami valljuk be nem kis munka volt hála annak hogy az ég maximalistának áldott meg- egy tananyagot kellett feldolgozni és kiselőadást tartani. 5 ember került egy csapatba. Ez mind szép és jó, csak az a gond hogy ebből az 5 emberből 2 ember dolgozott (én + barátnőm) holott 5 emberre lett kiosztva a kevésnek nem mondható anyag feldolgozása. Már ez dühített, a plakátot direkt péntekre időzítettük mert ezelőtti hét hétfője óta tudtuk hogy miből,mikorra kell készülni és a csapatból senki nem tiltakozott hogy nem ér rá. Addig a csütörtökig amikor kiderült hogy a 7. óra után fogjuk elkészíteni pénteken, hirtelen mindenkinek sürgős és halaszthatatlan dolga akadt. Ezért maradtunk ketten. 7. óra után hazamentünk összekészítettük a dolgokat és nekiálltunk megcsinálni az ominózus plakátot, 3-kor kezdtünk és 7-re végeztünk a VÁZLATTAL. Hazavittem megcsináltam a dizájn részt (vagyis rajzoltam stb.) és még a szombati napunkból is elvett időt ez a hülyeség. Főleg hogy a három nem dolgozó emberre ki lett osztva -hogy azért ők is csináljanak valamit- hogy gépeljenek be egy rövid szöveget. Egy meg is csinálta -igaz kellett rajta csiszolni a barátnőmnek de attól még a személy vette a fáradságot és lepötyögte amit kértünk - a másik két marha (már elnézést) meg "elfelejtette" szóval hogyha barátnőm nem látta volna előre hogy ez a két IQ bajnok lusta gyökér nem feledkezik meg a dologról akkor talán a mi ellenőrzőnkben is 1-es csücsülne. Szóval ez a "kis bevezetés".
Második óra volt ma a történelem és elő kellett adni a prezentációt. (Amúgy már a szünetben mindenkinek feltűnt -kivétel a lusta némbereknek- hogy olyan vagyok mint egy feldúlt vadkan) Elkezdődött az óra lement a többi kiselőadás mi jöttünk. Levezettük stb. A tanár megkérdezi hogy mindenki egyenlően dolgozott-e a prezentáción. Mély hallgatás. Aztán elmondtuk hogy csak ketten csináltuk azt ami 5 ember feladata lett volna, a tanár bevágta Nekik az 1-est (ami jogos volt) . És még ők voltak felháborodva azért amiért "miattunk" kaptak 1-est holott a saját lustaságuk miatt, szóval ilyen kedvesen és szeretetteljesen telt a nap hátralévő része. Arra leszek kíváncsi hogy a hátunk mögött milyen gyönyörű jellzőkkel fognak minket illetni, mert többnyire a puszipajtások kibeszélnek minket, ha ez Nekik jól esik akkor csak nyugodtan ettől csak ők lesznek szánalmasak.
A másik dolog az a földrajz. A tanár nemes egyszerűséggel nem szívlel. (tudom ez pont úgy hangzik mintha rá próbálnám hárítani a felelősséget a jegyem miatt) Csak feltűnt nekem hogy mindenegyes alkalommal hármast kapok akkor ponthatáron van a dolgozatom és mindig ott vérzik el a dolog hogy valamit "nem olvashatóan" írtam (pedig, nem akarom magam fényezni de szépen írok). Bármennyit tanulok hármast kapok egész nap görnyedhetek a nyomorult tantárgy fölött akkor sem leszek jobb, legalábbis nem ennél a tanárnál. És (éssel nem kezdünk mondatot de legyen ez a legkisebb problémám ) a biosz tanár is őrült. De tényleg olyan mint egy hurrikán körülbelül bejött kiordította magát aztán meg pszichopata módjára fogdosta a csontvázat és lelkesen magyarázatt arról hogy mi történik ha ez meg ez a csont eltörik. Mivel ő tanítja a kémiát is (blee) már megszoktuk hogy állandóan sipítozik amiatt hogy "nem tanulunk", tanulnánk mi de hogy amikor ledarálja az anyagot és egyből azt várja el hogy megértsük?
Mostmár tényleg ki van a nemlétezőm, mert arra döbbenek rá hogy egyre több bajom van. Volt az a gyerek aki azzal zaklatott hogy mondjam meg a nevem...letiltottam stb. Erre törölte magát, most megint visszajött és egyből rámszállt a szokásos kérdéssel..."Mi a neved? Mondd már el! Miért nem mondod el?" Már nagyon belefáradtam abba hogy egy gyökér már egyenesen zaklat a hülye perverziójával, letiltottam meg ami ilyenkor szükséges. Várom hogy mikor jön vissza. Komolyan mondom valakiket a jóisten nagyon kevés ésszel áldott meg.

Azzal, hogy túl hajtanak... Oké, h gimnázium meg minden, de mi is érző emberek vagyunk. Egy hónapja van suli és túl vagyunk már 5 nagyobb dogán, ezen a héten csak 4 nagyobb dogát írunk, aztán még jövőhéten, közben még vannak a felelések. És holnapután dogát írunk két tantárgyából, plusz még felelünk ugyanabból a tantárgyból, amiből írunk, csak más lesz az anyag (dupla óra miatt ), de holnap nem tudok rá tanulni, mivel elmegyünk egy háromórás színház darabra, de közbe hét óránk van, így esélyünk sincs hazamenni, duplatesi az utolsó így még izzadtak is leszünk valamennyire (dezodor ide vagy oda), de az Ofőnk (aki a tesitanárunk is) nem hajlandó elengedni arról, és semmit sem tudunk róla. Csak annyit, hogy megyünk. Nem tudjuk, hogy milyen ruhában kéne, ki visz haza, mivel este nyolcig tart, fél 9, mire hazaérünk és utána még elvárják, hogy tanuljunk Legalább ne lenne kötelező ez vagy az Ofőnk elintézte volna, h ne írjunk és feleljünk

Velem is ez történt még régebben, kb. 2 éve.
Minden osztálynak húzni kellett az év madara, fája, stb. közül. Mi a kősüllőt húztuk, aminek én nagyon örültem, ugyanis akkor még aktívan horgásztam. Ez eddig mind szép és jó, nagy erőkkel készültünk a bemutatóra, tablót készítettünk, szöveget tanultunk, csak az a probléma hogy csak 5 ember (velem együtt) az akkor még 24(!) fős osztályból foglalkozott ezekkel.
Nem baj,mondtuk akkor, megoldjuk. Minden tanári segítség nélkül, csak 5 ötödikes gyerek.
Aztán a bemutatón hatalmas égés volt. Minden osztály Powerpointos prezentációkat csinált, ott ült velük a tanár, mi meg a sz*r kis tablónkkal szégyenkeztünk.
És ezután még az osztálynak állt feljebb, hogy mi rontottuk el, mi, akik minden segítség nélkül hozták össze azt a hülyeséget!
És még az ofő is:Majd legközelebb jobb lesz, mert ez nem sikerült túl jól. Igen így volt! De okos valaki!
Hangsúlyozom minden osztálynak volt seegítsége, csak nekünk nem, és még mi vagyunk a hibásak.Remek.

Van egy öregember, aki folyton az élet tanait szavalja a buszmegállóban. Már kábé az egész busznak elege van belőle, hogy fennhangon elkezd dumálni olyan dolgokról, amit senkit nem érdekel, de neki muszáj kimondania, mert olyan nehéz magában tartania.. Pénteken esett az eső, és páran sz#rrá áztak köztük énis. Elkezdi: "ezeknek a mai fiataloknak már az sem számít, hogy tüdőgyulladást kapnak, esernyőt se tudnak hozni, de még váltóruhát se". Reggel nem tudtam, hogy eső lesz, verőfényesen sütött a nap, időjárás jelentést meg nem szoktam nézni, max a telefonomon, ha eszembe jut. Az esernyőm amúgy is rossz, pedig most vettem, de ha felhúzom lecsúszik, váltóruhát meg biztos, hogy nem fogok magammal vinni, nem vagyok már óvodás, így is van vagy 7 kilo a táskám. Komolyan, az ilyen emberek már annyira unatkoznak, hogy mások dolgaival kell foglalkozniuk.

Azzal, hogy már egy órája tököltem egy cikkel, már csak egy ember kellett volna, mire felugrott egy játékot hirdeti ablak, amit leakartam lőni, de rossz X-re kattintottam és a cikkes volt és minden elveszett hülye játékok...

Belassította a mobil netemet a T-mobile. Értem én, hogy túlléptem a fogalmi keretemet, de miért van az, hogy használhatatlan szintűre lassítják? Egy Starityt minimum egy perc alatt hoz be... Oké, aláírom, sokat Tumblr-eztem, ahol nem lehet letiltani, hogy ne töltse be a GIF-eket, de akkor is! Még egy hét és visszaállítják.

a pedagógiával... nem elég, hogy több órája szenvedek a beadandómmal, amit mellesleg teljesen elcsesztem, és rohadtul nem értek belőle semmit, még írjak is dolgozatot az eddigi egész éves anyagból úgy, hogy semmiféle összefüggést nem találok a dolgok között, és egyszerűen képtelen befogadni az agyam. legalább elkezdődnének végre az óvodai gyakorlatok, de neem, azt nem lehet, csak üljünk bent a suliba, ami lehet nem is baj mondjuk, mert bár imádom a gyerekeket, mégis annyira kikészültem már attól, amit elméleten hallottam, hogy a hideg kiráz tőlük, és rájöttem, hogy nekem semmi türelmem nem lesz egy csorda gyerekhez. csodálatos, milyen jó hatással tud lenni a véleményemre ha a tanárom mesél egy-két dolgot, amit ő tapasztalt gyakorlatokon... nem értem, miért nem tanulhatom csak tisztán a "száraz és monton" pszichológiát, ami ha csak engem is, de legalább tényleg érdekel és leköt, ahelyett hogy ezzel szenvednék...

Mai nappal..

Ma volt matek doga és hát rohadt nehéz volt remélem lesz egy 2..

Mai nap rohadt nehét volt!

Nem tudom, hogy ti hogy álltok hozzá, de engem marhára felhúz ,hogy már napok óta másról sem hallok a sportlapoknál ,hogy történelmi vereséget szenvedett a magyar válogatott, tragédia...
Nem azért, de megtörtént és ennyi, ezen nem kell siránkozni. Sok helyen tragédiát írnak, hol ott az a tragédia, hogy a ferencvárosi külföldi focistának amputálták a lábát.
És még erre áldoznak pénzt? Ha nincs fejlődés, hol ott már jó ideje már jóval nagyobb támogatást kap ez a sportág, mint amennyit megérdemel, akkor minek? Kérdezem én, minek?
már jó ideje mindenki arra vár, hogy kijusson a válogatott valamilyen világ eseményre, de amíg nincs fejlődés, addig nem is lehet az ilyet elvárni, ráadásul vannak olyan csapatsportágaink (vízilabda, kézilabda) még mindig, ahol rendszeresen kijutunk és még sincs elismerés. Na jó, a vízilabdások azért kaptak szép elismeréseket a világbajnoki címért, de ha nem nyerték volna meg, akkor váltig állítom, hogy őket sem ennyire dicsérték volna.
Szerintem pihentetni kéne a magyar focit...a Aztán a hazaiak úgy 15-20 év múlva már elégedetten nézhetik a focit.

Rohadtul fáj a nyakam jelenleg. Nehezemre esik még tartani is a hülye fejemet. Aztán a biológia viszi a p*fámat, mert a tanárnőnk egy összezavarodott tinédzserrel egyenlő. Belevág egy témába, de eszébe is jut még egy másik, amit feltétlen el kell mondania, és közbe írjak vázlatot is, mert ő aztán a táblát nem használja. Nála a tábla falikép, vagy porfogó. És persze a tankönyvünk olyan, ami használhatatlan, mert el is mondta "Inci néni( így kell hívnunk őt, GIMNÁZIUM 11. OSZTÁLYÁBAN...) hogy ez a könyv nem jó, a jegyzeteinkből tanuljunk.. Nagy segítség ez a nő is, még szerencse hogy nem bioszból érettségizem..

Az iskola vezetésével, igazgatónővel és mindennel, aki ma belém mert kötni. Kezdjük az egészet ott, hogy október 15-e van. Valami olyasmi derengene, hogy a TV-ben azt mondták, hogy ez az a dátum, amikor is már mindenkinek megvannak a tankönyvei. Ez szép és jó. Csakhogy. Van egy kis bökkenő ebben a dologban. Mivel én tankönyvek nélkül tanulok, már vagy kettő hónapja. (hozzáteszem szörnyű így tanulni) Még mindig nincsenek meg a könyveim, de szeptember elején be kellett fizetni a csekket, de a nyomorult könyveimet sehol az égben nem kaptam meg. Gondolhatjátok, hogy milyen idegesek vagyunk, hogy a kilencedik évfolyamnak nincsen könyve, közben a többi évfolyamosok már abból tanulnak. Ez az egész egy ember hibájából adódik (gondolom a nagyon okos igazgatónőnknek köszönhetjük), mert nem rendelte meg a kilencedikeseknek. Most nem azért az egy húszért, de hogyan lehet valaki olyan sötét harcos, hogy a KILENCEDIKESEK könyvét nem rendeli meg? Könyörgöm, azzal kezdődik az egész iskola, hogy kilencedik, tizedik. Egyszerűen nem értem a logikát, bár ahogy az igazgatónőt nézem, még a szikráját sem lehet látni.
Ha már az igazgatónőnél tartunk, had ejtsek szót szerény kis famíliájáról. Tudni kell, hogy a férje is az iskolában tanít (igazgató helyettes, milyen meglepő ) és a gyerekük is az iskolában dolgozik, mint kis senki. Kedvenc elfoglaltságuk, hogy a folyosón sétálnak és minden létező terembe bemennek, és az élő fába is belekötnek. Egyszer azért kellett előre húzni a padokat, mert 20 centivel hátrébb voltak. A legrosszabb ha a nagyon "okos" gyerekük jön be a kis Zsikla, mert ha ő bejön akkor azért is megszól egy gyereket, hogy miért vesz levegőt. Matekon, -mondjuk úgy, hogy hangosabbak voltunk a kelleténél- és bejött hozzánk a rettegett kis Zsikla. Elkezdett az Erikhez beszélni, aki az egyik kérdésére úgy válaszolt, hogy "Micsoda?". Ekkor ő nem, hogy elmondta volna még egyszer a kérdését, nem, elkezdte mondani a Bibliát b*sszus. Viccet félretéve, komolyan a Bibliából idézett, vagy harminc mondatot, hogy mit is jelent a 'csoda' szó. Az egész osztály szakadott a röhögéstől, miután kimenet a teremből. Senki nem veszi őt komolyan, mert az a tipikus, okoskodó, anyuci egyetlen gyereke feje van, és az a baj, hogy ezek, mind igazak rá. De már megéri ebbe az iskolába járni, mert az igazgatónő javából megtanultam egy új szót is, méghozzá azt, hogy alternatíva. Életemben nem halottam még ezt a szót, de ő egyik látogatáson valami ilyesmit ismételgetett, így ezt mindenki megjegyezte.

A matek tanárnő nem képes szólni,hogy holnap írunk témazárót matekból,vagy pénteken,ami nem egy könnyű anyag,főleg a 'gyengébbeknek',és ha holnap megíratja szó nélkül,akkor a negyed osztály produkál egy kettest vagy hármast,a többi meg ír egy szép egyest. És most tanulhatok rá oldalakat,hogyha holnap jelenti be,hogy pénteken dolgozat,plusz még tanuljak történelemre és irodalomra,amit megint ma jelentettek be. (Királyság!)

A "legjobb barátnőmmel..." Olyan dolgot tett viccből, amivel az ember nemhogy viccelődik, hanem nem is igazán beszél róla.

A hülye időjárással. Egyszer fúj a szél, utána pedig süt a nap. Ma is a zuhogó esőben kellett felbattyognom a buszmegállóhoz. A hajam, a táskám, egyszóval mindenem csurom víz volt. Miután meg hazaértem 10 perc múlva kinézek az ablakon és hét ágra süt a nap. Nem is én lennék, ha ez nem történik meg. Már az időjárás is állandóan kics*szik velem. Egyszóval már az agyamra megy. De szó szerint. Egész nap majd szétment a fejem, nyílalt (még a fogam is). Alig vártam, hogy hazaérjek és bevegyek egy fájdalomcsillapítót, mert az nem állapot. Egy kicsit kiszűnt, de már megint kegyetlenül fáj. Nem tudom mi van velem mostanában, de tényleg minden baj megtalál. Nem elég, hogy a lábammal folyamatosan küszködöm, de most már ez is. Pedig egyáltalán nem voltam hajlamos arra, hogy betegeskedjek az időjárás miatt. Csak nagyon ritkán fordult elő. Mostanában meg szinte mindig fáj a fejem. Nem tudok más magyarázatot, csak az időjárás miatt lehet...

Ma sok kis apró dologgal. Kezdve azzal, hogy a 6:58-as busz megint korábban érkezett, az volt a szerencsém, hogy anyukám ki tudott vinni a buszmegállóba, különben tuti lekésem.
Majd tesin kiderült, hogy jövőhéten dupla tesin kimegyünk, vagyis kifutunk, a közelben lévő tóra lépcsőzni meg körbefutni azt. Hát köszönöm szépen, de semmi kedvem mínuszokban futkározni kiló métereket odakinn, nem hiányzik egy szép kis tüdőgyulladás!
A harmadik probléma pedig az, hogy a srác, aki tetszik, minden valószínűség szerint hamarosan összejön egy lánnyal, aki amúgy osztálytársunk, tök kedves és sokkal szebb, mint én... Én meg nem tudom mit csináljak, hisz a fiúval már barátok vagyunk, nem akarom ezt elrontani, viszont megkérdezni sem merem arról, hogy most mi is van köztük.