Ma éppen minek örülsz?

Anya megengedte, hogy kifessem a konyhát Imádok rajzolni meg festeni, főleg lovakat, és újratapétázzuk az egészet, és megengedte, hogy fűrészporos tapétára festhetek valami ízléses mintát. Ráadásul az egész konyha western stílusú lesz, a konyhabútor téglából lesz kirakva, apa ezermester és olcsóbban kijön, mintha vennénk egyet, szóval westernes konyhánk lesz, és már látom magam előtt, mit fogok a tapétára festeni. Tök jó érzés, hogy így megbíznak bennem, nem gondoltam volna, hogy megengedik, szóval tök király lesz Anyával egész délután erről beszélgettünk, tökre lelkes vagyok

Megtudtam, hogy elromlott a csengőnk
Végre holnap max hangerőn hallgathatom a zenét, és még a szomszéd sem csönget minden 10. percben, és ha kinyitom nem vágja a képembe hogy hallgabban

A hatalmas medencéknek a szálloda wellness részlegében, és az isteni vacsorának.

Hát, én sem lennék a szomszédod..

On: Annak, hogy végre eljutottam odáig, hogy tudtam venni új ecseteket. Bár ennek nem tudom miért örülök annyira, mert darabja került 2000 forintba, és nekem 6 kellett, de ha egyszer muszáj akkor muszáj. Az ujjammal mégsem festhetek...

Vettünk tesinadrágot (amilyet mindig szerettem volna), meg melegítőt, tehát ilyen sportcuccokat;
meeeg, mert most az egyszer tudtam délután aludni... (talán mert korán felkeltettek, de ez nem lényeg)

Remekül indult a mai napom: reggel 7-kor borzasztó fejfájással ébredtem, így visszaaludni már nem bírtam, ezért felkacsintottam Twitterre, és szembetalálkoztam azzal a dinka lánnyal, aki miután elvégezte a kötelező feladatait, felrohant a szállodába átöltözni, hogy aztán vissza tudjon menni a rajongóihoz, és egyikük '5 Ice Bucket Challenge' kihívását elfogadva hagyta, hogy leöntsék pár vödör jeges vízzel, ezzel sikerült röhögésre késztetnie, és jobbá tennie a napom hátralévő részét. [A lényeg, hogy nem csalódtam benne. 1. 2. 3. Tudva, hogy milyen gyenge immunrendszere van, garantált a megbetegedés. ]

hogy a Szigeten abban a rohadt nagy, "sehol sem látni a végét" tömegben én az első sorból nézhettem végig a Placebo koncertet. bár menni alig bírok, igazából minden porcikám fáj, gazdagodtam pár zöld folttal, és beazonosíthatatlan sérüléssel, a bordám illetve a gerincem néha azt hittem eltörik, olyan rohadt agresszív közönség volt, de ott voltam, és elől, mindent láttam, Brian mindent tökéletesen kiénekelt, egyszerűen csodálatos volt, bár kicsit tartottam tőle, de nem volt flegma egyáltalán, és olyanokat mondott hogy könnyekig vihogtam magam, és... áááh, végre teljes az életem, alig hiszem el, hogy hat év után, de sikerült.

Annak, hogy jófej szüleim vannak, akik hozzám hasonlóan nem bírják a nyálas filmeket, és ha találunk egyet, azon jót tudunk röhögni (a nagyon nyálas jeleneteket pedig együtt fújolni)

Annak hogy holnap megyünk a színházba.

Ma megnéztük a Mamma miát a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Nem láttam még a filmet, kíváncsi voltam rá, és tulajdonéppen nagyon élveztem az egészet.
Bár kár, hogy az eső miatt másfél órát csúszott, kétszer lett megszakítva és csak az első felvonást nyomták le. De teljesen megértem, ilyen sz*r időben nem lehetett tovább csinálni.

Kilenc kedvencem lapját szerkesztem. Bár az sokkal jobb, hogy olyan kedvenceim lapját tudhatom a sajátomnak, akikével úgy voltam, hogy úgyse lesz soha nálam. Erre tessék.

Annak örülök nagyon, hogy egy nagyon jó nyaralást tudhatok a hátam mögött. Fantasztikus volt ez a pár nap amit a párommal egy messzi-messzi vidéken el tudtunk tölteni. Első sorban maga a vidék és a táj szépsége kápráztatott el - nem volt büdös, szmogos levegő és egyszerűen a környezet is teljesen más volt. Tele volt minden növényekkel, virágokkal és nem hajigáltak az emberek szanaszét mindenféle szemetet, ugyanis múlt héten egy tizenakárhány éves éves kis p*cs előttem pát méterre dobta el nyílt utcán a pezsgős üveget. Pluszban rengeteget fürödtünk, pihentünk és tegnap meglátogattuk a barlangfürdőt is Miskolc-Tapolcán. Alapjáraton nem vagyok az a hű, de fürcsis ember, viszont zárásig pancsoltam a medencékben. Annyira kreatívan és egyedien van megoldva az egész, hogy egyszerűen pár óra alatt képtelen voltam otthagyni az egész strandot. Végül fél hétkor kimásztam a medencéből és irányt vettünk haza. A szállás ugyan nem pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltük, ám még ettől függetlenül is sokkal jobbra sikerült, mint a tavalyi nyaralásunk. Egy biztos, fantasztikus élményekkel és emlékekkel gazdagodtam. Nagyon jól éreztük magunkat!

Most kivételesen örülök annak, hogy takarítanom kellett, mivel nemsokára gyarapodik a családunk, végre sikerült kihisztiznem, lesz egy kis benti, ölelgetős kutyusunk is.

Holnapután jön egy klip, amiről végre cikket fogok írni - legalábbis remélem.

1. Végre eljutottam a Szépművészeti Múzeumba régi álmom vált valóra (de még egyszer vissza kell mennem, mert most "csak" a Toulouse-Lautrec kiállítást néztem meg, az állandó kiállításra is kíváncsi vagyok)
2. Mindkét tesóm itthon van Újra olyan, mint régen, amikor még öten laktunk itthon (mi hárman és a szüleink). És ez már aannyira hiányzott.

Annak, hogy voltam Back II Black koncerten és fantasztikus volt

Annak h holnap nálunk nagy buli lesz és már nagyon várom nem birok aludni!*--* olyan jó lesz!holnnaaap gyerree várunk!
és még annak h ma voltam moziban és néztem egy szuper filmet!

Annak, hogy ma kirándulni voltunk anyuval. Illetve az a kirándulás inkább csak vonatozás volt, mert elmentünk a NoHAB-os vonattal Tapolcára meg vissza, de én így is nagyon élveztem, főleg anyu fejeit, amiket vágott közben. Mindenhol fényképezték a vonatot és anyi már frászt kapott tőlük. Szerintem kétszer megbánta, hogy felajánlotta, hogy szülinapi ajándékként eljön velem.

Az epres fagyimnak. Nem nagy dolog, de valamiért mégis ilyen boldoggá teszxd
Meg annak, hogy túléltem a nagycsaládi vacsorát. Büszke vagyok magamra.

Őszintén most egy kicsit magamra...talán önzően hangzik,de most megcsináltam egy nagyon új és eléggé nehéz edzésfomát,amit eddig nem sikerült