Nem hallgat tovább! Duffy az öngyilkosságon gondolkozott elrablása után

Nem hiába tűnt el sok-sok évre a nyilvánosság elől a most 35 éves énekesnő...

hirdetés

Duffy idén februárban vallott először arról, hogy évekkel korábban elrabolták, fogva tartották és megerőszakolták. A történtek olyan mély nyomot hagytak benne, hogy szabadulása után teljesen eltűnt a térképről, szégyellte magát és sok időt vett igénybe számára, hogy felálljon a padlóról és ismét normális életet éljen. Most egy blogbejegyzésben mesélt a vele történtekről és azok hosszútávú hatásairól.

Az egész a születésnapján kezdődött, ugyanis egy étteremben vendégeskedett, amikor bedrogozták, onnantól kezdve pedig nem volt ura az eseményeknek.

Négy héten át folyamatosan kábítottak, és külföldre hurcoltak. Nem emlékszem a pillanatra, ahogy repülőre szállok, ahogy arra sem, ahogy egy gépjármű hátsó ülésén utazok. Be lettem zárva egy hotelszobába, aztán az elkövető egyszer csak visszajött és megerőszakolt. Emlékszem a fájdalomra, arra, ahogyan próbáltam öntudatomnál maradni, miután megtörtént a dolog. További egy napig voltam összezárva vele, de még csak rám sem volt hajlandó nézni

– elevenítette fel a történteket az énekesnő.

Duffynak végül sikerült elszöknie, de még ekkor is rettegésben élt: attól tartott, hogy elrablója feljelentést tesz és eltűnt személyként kerestetni kezdi. Az énekesnő továbbá beismerte, sokáig azért is nem mert visszatérni a zeneiparba, mert attól tartott, mindenki afelől érdeklődött volna, hol volt és miért tűnt el hosszú évekre anélkül, hogy bármiféle életjelet adott volna magáról.

Féltem a visszatéréstől, az volt a parám, hogy akkor szembe kell néznem annak a rizikójával, hogy megkérdezik, mi törént, hová tűntem, mit csináltam oly sok éven át. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kitalálok valami sztorit. Az, hogy nyilvánosság elé állok a velem történtekkel, totálisan tönkretett volna érzelmileg, a hallgatás nem kevésbé – sőt! A nemi erőszak megfosztott engem az alapvető emberi jogaimtól, és megtapasztaltam, milyen félelemben élni. Ez az egész ellopta tőlem életem harmadát.

Elmondása szerint egy pszichológusnak mondta el először, hogy mi is történt vele, ő pedig végig türelmes és udvarias maradt vele, így sikerült a bizalmába férkőznie és neki köszönheti, hogy ma már sokkal jobban érzi magát a történtek elllenére is.

Nem is tudom, hogyan lehettem olyan szerencsés, hogy rátaláltam még évekkel ezelőtt. Gyönyörű kék szemei vannak, pink szófája, hatalmas könyvtára, éles esze és remekül ért a szakmájához. Nélküle halott lennék. Nagyon is benne volt nálam a pakliban az öngyilkosság kockázata, de ő megismert engem, látta, ki vagyok, sok mindent megtanult velem kapcsolatban és vezetett engem – mindezt nagyon óvatos formában tette. Az első nyolc foglalkozáson még csak a szemébe sem tudtam nézni, a szemkontaktus teremtése nagyon nehezen ment nekem. Annak a gondolata, hogy valaha felépülök, szinte lehetetlen volt.

Nem igazán tudom, mit tartogat számomra a jövő. (...) Kész vagyok az elmúlt évtizedet magam mögött hagyni. Ott, ahová a múlt tartozik. Remélhetőleg nem lesz több Mi történt Duffyval? jellegű kérdés. Most már szabad vagyok!

– tette hozzá.

via E! Online

hirdetés