Starity

Daniel Auteuil

Daniel Auteuil Daniel Auteuil nemzetisége 8217. 22rajongó 1vélemény
  • Értékelés
  • tehetség: 100%
  • stílus: 100%
  • szimpátia: 100%
  • Születési név
  • Daniel Auteuil
  • Becenév
  • Dany
  • Születési idő
  • 1950. január 24.
  • Születési hely
  • Algír, Algéria
  • Foglalkozás
  • színész
  • Családi állapot
  • nős, 3 gyermek
  • Partner
  • Aude Ambroggi
  • Magasság
  • 170 cm
  • Eredeti hajszín
  • barna
  • Szemszín
  • barna
  • Csillagjegy
  • Vízöntő
  • Linkek
  • IMDB-adatlap
  • Starity RSS-csatorna

Daniel Auteuil életrajza

Operaénekes szülei éppen Algériában turnéztak, amikor a kis Daniel 1950. január 24-én Algírban megszületett. Avignonban nőtt fel, ahol gyerekkora legnagyobb részét a színház kulisszái között töltötte. Természetes, hogy először az operett és a színház felé orientálódott. Szülei operett előadásokban is felléptek, fiuk pedig vagy lelkes nézőjük, vagy aktív közreműködő volt, amikor a darabban gyerekszereplőre volt szükség. Egy súlyos autóbaleset átmenetileg elszakította a színháztól, felépülése után Párizsba költözött, ahol beiratkozott a „Cours Florent” színészkurzusra. Valódi színházi karrierje 1970-ben indult el az Early Morning című darabbal, a párizsi T.N.P. (Théâtre National Populaire) színházban. 1972-ben a Godspell című musicalben kapott szerepet, ezt az előadást két évig folyamatosan játszották. Jelentősebb korai színházi szerepei még a La folle de Chaillot 1973-ban, az 1976-os Apprends-moi, Céline Maria Pacôme partnereként , akivel majd a filmvásznon is találkozik az Éretlenekben, a Coup de Chapeau 1979-ben és az 1980-as Le garçon d’appartement, melyet ő is rendezett és később a darab szerzője, Gérard Lauzier készített belőle filmváltozatot szintén Daniel főszereplésével T’empêches tout le monde de dormir címen.

A moziban Gérard Pirès L’Agression (Agresszió) című filmjében mutatkozott be először 1975-ben. Néhány kis epizódszerep mellett fontosabb feladatokat is kapott a következő években: La Nuit de Saint-Germain-des-Prés (1977), L’Amour violé (1978), Les Héros n’ont pas froid aux oreilles (1979). Mozisztár rangot Claude Zidi Les Sous-doués (Éretlenek) c. filmjével szerzett 1980-ban, melyben elragadóan és nagy vehemenciával alakította az érettségit semmiképp sem tanulással letenni kívánó diákok egyikét. A filmet két évvel később folytatás is követte Les Sous-doués en vacances (Éretlenek a tengerparton) címmel. Miután főleg vígjátékokkal kezdte pályafutását, melyeknek túlnyomó része nem engedte megcsillogtatni valódi képességeit, végre találkozott élete nagy szerepével Claude Berri 1986-os Marcel Pagnol adaptációjában, a Jean de Florette (A Paradicsom…) és Manon des Sources (…és a Pokol) 2 részes filmdrámában. A valóságos metamorfózison átment színész megindítóan, tele érzékenységgel formálta meg a faragatlan Ugolin alakját, amellyel végérvényesen nevet szerzett magának, és ez a szerep hozta meg élete első César-jelölését is, amelyet a legjobb színész kategóriában váltott díjra 1987-ben. A radikális átalakulás egész Franciaországot meglepte, sőt nemzetközi visszhangra is talált, Daniel alakításával a BAFTA-díjat is elnyerte.

Karrierje végképp megváltozott, a legnagyobb francia filmrendezők kérték fel, mint Francis Girod, Claude Sautet, André Téchiné. Megbízhatósága miatt a rendezők választását több ízben is kiérdemelte: Girod (Lacenaire, Passage a l’acte), Téchiné (Ma saison préférée – Legkedvesebb évszakom, Les voleurs – Tolvajok), Sautet (Quelques jours avec moi – Néhány nap velem, Un coeur en hiver – Dermedt szív). A Dermedt szív érzelmileg hideg hegedűkészítőjének megszemélyesítéséért a legjobb európai színész díját és a legjobb külföldi színésznek járó olasz David di Donatello díjat vehette át 1993-ban. Filmográfiájában egyre több lett a drámai szerep, melyekben még jobban meg tudta mutatni tehetségét.

Egy fiatal Down-kóros fiúval való barátságáról szól a Le Huitième jour (És a nyolcadik napon…) c. film, amelyért ő és a fiút játszó, valóban Down-kóros Pascal Duquenne megosztva kapták meg a legjobb színésznek járó díjat Cannes-ban 1996-ban. A súlyos téma ellenére Franciaországban a film a nézőközönség széles rétegéhez jutott el. Többször játszott megcsúfolt, megcsalt hétköznapi, de érzelmileg mélyen megsebzett embereket (La Séparation - A szakítás, Une femme française – Egy francia nő). A rendezők szívesen bízták a kaméleon színészre történelmi személyiségek megformálását: Navarrai Henrik (Margó királyné), Pierre-François Lacenaire (Lacenaire), Sade márki (Sade).

1999-ben Patrice Leconte-tól olyan lehetőséget kapott, amely után majd mindenütt ujjongva ünnepelték a világon. A fekete-fehérben forgatott La fille sur le pont (Lány a hídon) különc késdobáló szerepe meghozta második César-díját is. A 90-es években többször tért vissza a színpadra, fontosabb színházi szerepei: Molière: Scapin furfangjai (1991), Georg Büchner: Woyzeck (1993), Schnitzler/Michel Blanc: A kék szoba (1999).

Bár két angol nyelvű filmben is főszerepet játszott: The Lost Son (Az elveszett fiú – 1999) és a The Escort (1999), Hollywoodtól mindmáig sikerült távol maradnia. Olasz filmrendezők viszont több alkalommal is megtalálták, fontos szerepet bízott rá Roberto Faenza (Sostiene Pereira – Állítja Pereira), Renzo Martinelli (Vajont – Vajont-i gátszakadás), Roberto Ando (Sotto falso nome) és Paolo Virzi (Io e Napoleone). A Napóleon film érdekessége, hogy bár nem beszél olaszul, Daniel a szerepe túlnyomó részét olaszul játszotta.

Az új évezred beköszöntével Daniel központi helyet foglal el a francia mozi történetében. Rendkívüli színészi erejét próbára tevő filmek következtek: La Veuve de Saint-Pierre (A sziget foglya – 2000), L’Adversaire (2002), 36 Quai des Orfèvres (36 – 2004), L’un reste, l’autre part (2005), Caché (Rejtély – 2005). A Rejtély c. film főszerepét az osztrák filmrendező-forgatókönyvíró Michael Haneke kifejezetten Daniel számára írta, aki ezzel az alakítással másodszor lett a legjobb európai színész.

A vígjátékokhoz sem maradt hűtlen, emlékezetes és vicces alakítást nyújtott az Après vous (Csak Ön után! – 2003) főpincéreként, valamint Francis Veber komédiáiban: a Le Placard (Addig jár a korsó a kútra… - 2001) ismét egyesítette az Auteuil-Depardieu párost majd a La Doublure (Topmodell a barátnőm – 2006) undok üzletembereként remekelt. Legtöbb alakítását különböző filmdíjak és jelölések koronázták (eddig összesen 12-szer jelölték César-díjra).

2002-ben jelent meg Il a fait l’idiot à la chapelle! c. könyve, melyben önéletrajzi elemeket felhasználva meséli el egy 10 éves kisfiú, Dany történetét.

Daniel Auteuil ma az 5 legjobban fizetett francia színész egyike, köszönhetően az egyéni és a populáris műfajokban is minőségi alakításainak. Bár némely filmje nem éppen a nagyközönség igénye szerint készült, töretlen népszerűségnek és megbecsülésnek örvend mind a szakma, mind a nézők részéről.

Két lánya van, Aurore 1980-ban Anne Jousset-val, Nelly pedig 1992-ben Emmanuelle Béart-ral való kapcsolatából született. Aurore követi a papát a színészi pályán (a 36 c. filmben játszottak is együtt), és Nelly is feltűnt már a mozivásznon. 2006-ban vette feleségül Aude Ambroggi szobrásznőt, akivel felváltva Párizsban és Korzikán élnek. 2009. szeptemberében megszületett közös kisfiuk, Zachary.

2008-ban hosszú idő után ismét színházi szereplést vállalt, a párizsi Théâtre de L’Odéon-ban két hónapon keresztül játszotta Arnolphe-ot Molière Nők iskolájában. Az előadás 2009. első hónapjaiban turnéra indult, több európai nagyvárosban is nagy sikert aratott.

2010-ben új szerepben mutatkozott be, életében először filmrendezést vállalt. Választása az általa nagyon tisztelt Marcel Pagnol művére, a La fille du puisatier-re esett, melyből az író maga készített már filmváltozatot 1940-ben. Daniel ennek a filmnek az újrafeldolgozását tűzte ki célul, és a főszerepet, Raimu egykori szerepét is magára osztotta.

Forrás a saját honlapom: http://daniel-auteuil.weboldala.net  ill.  pillanatnyilag: http://www.facebook.com/pages/Daniel-Auteuil-Hungarian-Page/192216334144943

MOZI - RENDEZŐ, FORGATÓKÖNYVÍRÓ

2013 - Fanny
2013 - Marius
2011 - La fille du puisatier (A kútásó lánya)

MOZI - SZÍNÉSZ

2013 - Avant l'hiver
2013 - Fanny
2013 - Marius
2013 - Jappeloup
2012 - Le Guetteur

2012 - La Mer à boire
2011 - La fille du puisatier (A kútásó lánya)
2010 - Donnant, Donnant
2009 - Je l'aimais
2008 - La Personne aux deux personnes (Ketten az egyben)
2008 - 15 ans et demi (Mint(a)apa)
2008 - MR 73 (MR 73)
2007 - Le Deuxième souffle (Második nekifutás)
2007 - L’Invité
2007 - Dialogue avec mon jardinier
2006 - Mon meilleur ami (Van barátod?)
2006 - N (Io e Napoleone)
2006 - L’Entente cordiale (Zűrös páros)
2006 - La Doublure (Topmodell a barátnőm)
2005 - Caché (Rejtély)
2005 - Peindre ou faire l'amour (Festeni vagy szeretkezni)
2005 - L’Un reste, l'autre part
2004 - 36 Quai des Orfèvres (36-Harminchat)
2004 - Pourquoi (pas) le Brésil
2004 - Nos amis les flics (Rablópandúrok)
2004 - Sotto falso nome
2003 - Les Clefs de bagnole
2003 - Après vous… (Csak Ön után!)
2003 - Rencontre avec le dragon (A Vörös Sárkány lovagja)
2003 - Petites coupures
2002 - L’Adversaire
2001 - Vajont - La diga del disonore (Vajont-i gátszakadás)
2001 - Le Placard (Addig jár a korsó a kútra)
2000 - Sade (Sade márki)
2000 - La Veuve de Saint-Pierre (A sziget foglya)
1999 - Mauvaise passe
1999 - The Lost Son (Az elveszett fiú)
1999 - La Fille sur le pont (Lány a hídon)
1997 - Le Bossu (A púpos)
1997 - Lucie Aubrac (Lucie Aubrac)
1996 - Passage à l'acte
1996 - Les Voleurs (Tolvajok)
1996 - Le Huitième jour (És a nyolcadik napon…)
1996 - Sostiene Pereira (Állítja Pereira)
1995 - Une femme française (Egy francia nő)
1994 - La Séparation (A szakítás)
1994 - La Reine Margot (Margó királyné)
1993 - Ma saison préférée (Legkedvesebb évszakom)
1992 - Un coeur en hiver (Dermedt szív)
1991 - Ma vie est un enfer
1990 - Lacenaire
1989 - Romuald et Juliette (Romuald és Juliette)
1988 - Quelques jours avec moi (Néhány nap velem)
1986 - Manon des sources (…és a Pokol)
1986 - Jean de Florette (A Paradicsom…)
1986 - Le Paltoquet
1985 - L’Amour en douce (Elrejtett érzelmek)
1985 - Palace (Palace)
1984 - L’Arbalète
1984 - Les Fauves
1984 - P'tit con
1983 - L’Indic
1982 - Que les gros salaires lèvent le doigt!
1982 - Pour 100 briques t'as plus rien... (Sok pénznél jobb a több)
1982 - T'empêches tout le monde de dormir
1982 - Les Sous-doués en vacances (Éretlenek a tengerparton)
1981 - Les Hommes préfèrent les grosses
1981 - Clara et les Chics Types (Klára és a szépfiúk)
1980 - La Banquière
1980 - Les Sous-doués (Éretlenek)
1979 - Bête mais discipliné
1979 - À nous deux
1979 - Les Héros n'ont pas froid aux oreilles
1978 - L’Amour violé
1977 - Monsieur Papa
1977 - La Nuit de Saint-Germain-des-Prés
1976 - Attention les yeux!
1975 - L’Agression (Agresszió)


TV

1982 - Emmenez-moi au théâtre: Apprends-moi Céline
1981 - Le Calvaire d'un jeune homme impeccable
1981 - S.A.R.L. ou société amoureuse à responsabilité limitée
1980 - "Au théâtre ce soir" - Bataille de dames (TV epizód)
1979 - "Le Petit théâtre d'Antenne 2" - L'incompris (TV epizód)
1977 - L’Enlèvement du régent - Le chevalier d'Harmental
1977 - "Rendez-vous en noir" (mini TV sorozat)
1976 - Les Mystères de Loudun
1976 - Assassinat de Concino Concini
1976 - La Folle de Chaillot
1975 - Adieu Amédée
1974 - "Les Fargeot" (TV sorozat)

2008 - La Personne aux deux personnes (filmzene)
           a "COGIP !" című dal előadója

2003 - Sol en Cirque (duplalemezes CD)

1985 - Où elle est (kislemez)

1985 - Que la vie me pardonne (kislemez)

1973 - Godspell (nagylemez)

Utolsó frissítés: 2013.05.27. 23:11 luisa által


Oszd meg!   iwiw  facebook  twitter  myspace