Diamanda Galás

Egy hevesen konfortatív avantgárd előadó. Leginkább síránkozó, hat oktávos hangjáról ismerhető. 

 

 

Diamanda Galás San Diego-ban született és nevelkedett. Görög-ortodox szülők gyermeke.

Gyerekkorában szülei bátorították az éneklésre és zongorázásra, mert látták benne a tehetséget.  A kaliforniai egyetem művészeti szakán végzett. Fiatalkorában dogproblémákkal küzdött. 
1979-ben debütált a France's Festival d'Avignon-on, amivel egy meghívást nyert Vinko Globokar átpolitizált operájához, a Un Jour Comme un Autre-hoz.

Az ezt követő művei a Wild Woman with Steak Knives és a Tragouthia Apo To Aima Exoun Fonos (Dalok a meggyilkoltak véréből) voltak.
Lassan megmutatkozott egyedülálló, már-már fülrontó éneklési stílusa, amit a 'Schrei' nevű, német operadarab inspirált.

Galás 1982-ben vette fel első albumát, egy két dalból álló lemezt, melyet Litanies of Satan névre keresztelt. Ebben szerepelt az előbb említett Wild Woman with Steak Knives, és a Litanies of Satan. A zenei világa nagyon sötét, nyugtalanító. Diamanda hangját teljesen kihasználja az előadásánál. Itt énekli ki legmagasabb feljegyzett hangját is.

A következő műve 1994-ben jelent meg. Saját magáról nevezte el az albumot. Kicsit lágyabb az előző kiadványánál, de összességében sötét és szomorú hangulatú. Ez szintén két dalt tartalmazott. A Tragouthia Apo To Aima Exoun Fonos-t és a Panoptikon-t. Az utóbbi a bezártságról, szorongásról szól, jelentése "összes szem" (Pan-optikon). A szerzőt egy szervezeti épület inpirálta, -nevéből értetődően- a panopticon inspirálta. Ennek a félkör alakú építménynek az érdekessége, hogy a középpontjából az egész belteret lehet látni.

1986-ban hunyt el homoszexuális testvére, Philip-Dimitri Galás. Ő is áldozatául esett az AIDs-nek, három év szenvedés után. Diamanda végignézte testvére szenvedését, mely mély nyomot hagyott benne.
Ebben az évben adta ki a Masque of the Red Death című triológiáját. Az albumot a HIV pozitív embereknek dedikálta. Három lemezt tartalmaz, a The Divine Punishment-et, a Saint of the Pit-et és a You Must Be Certain of the Devil-t. Az utóbbin lévő Double Barrel Player cimű dalhoz klip is készült. Később a a triológiáról származó, első-két albumot összevonta, és egyben adta ki. Ezek szintén nagyon sötét, rituális hangzásvilágú dalokat tartalmaznak. Galás hatalmas hangtartományt használ benne, ez leginkább a Chris D'Aveugle-ban mutatkozik meg. Ekkoriban lett tagja az ACT UP nevű, AIDs aktivista közösségnek.

Talán a triológia után következett legnagyobb botrányt csapó előadása, a Plague Mass, melyet 1990-ben vett föl. A produkciót New Yorkban, a Saint John's katedrálisban adta elő. Itt kifejti nemtetszését az egyházzal és a társadalommal szemben. Érdekesség, hogy a koncert alatt testét meztelenül, marhavérrel teljesen kikenve láthatták.

Ezt követően, 1992-ben kiadta teljesen más hangzásvilágú élő albumát, melyet The Singer névre keresztelt. Ezen Galás-t egy zongora társaságában hallhatjuk. Észrevehetőek benne a blues és a dzsessz műfaj elemei is. Valamint helyet kap rajta a Seress Rezső, Szomorú Vasárnap című feldolgozása is. Nagy súlyt helyez vokális egyedülállóságára, ami a megszokottaktól kissé eltér.

Még jelentős volt 1994-es, a The Sporting Life cimű albuma, melyen közreműködött a Led Zeppelin ex-gitárosa, John Paul Jones. Az album kemény, rockosabb dalokat tartalmaz. Diamanda egyértelművé teszi, hogy a hangját nem lehet még ezzel a műfajjal sem a háttérbe szorítani.

Legutóbbi kiadása, a Guilty Guilty Guilty 2008-ban jelent meg. Szintén elő felvétel, melyen az énekesnő zongorázik. Galás hangján itt már hallatszik a kor, de még mindig képes kiénekelni magas flageolethangokat, amire a legjobb példaként szolgál a lemezen lévő O Death. Ebben a dalban nem csak extrém-magas hangok hallhatóak, hanem dupla- és többeshangok is. Többeshang az, amikor egy levegővel több féle hangmagasság csúszik ki a torokból.

Diamanda következő albuma, az All the Way 2017 márciusában jelent meg.

Festőként is megmutatja tehetségét. Leginkább nyakatekert, absztrakt/ avantgárd formák láthatók festményein. Sötét, érzelmekkel teli, bár ez evidens.

 

ÉRDEKESSÉGEK:

- a mellet, hogy AIDs aktivista, feministának és melegjogi aktivistának is vallja magát.
- egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a gyenge férfiakat szórakozásból vadászná le barátnőivel.
- sajnálja, hogy nem leszbikusnak született, mert általánosságban utálja a férfiakat.
- az utcán mindig kést vagy pisztolyt hord(ott) magával, az önvédelem érdekében
- a néger repperek gyilkolásából sportot csinálna, mert ellenzi azt, hogy ők többségében úgy beszélnek prostituáltjaikról, mint egy tárgyról. Szerinte egy nő nem "k*rva".
- erősen maszkulin vonásai származásához köthetőek.
- talán leghasonlóbb előadó hozzá Nina Hagen.
- nem szimpatizál az előbb említett személlyel, utálja, amikor összehasonlítják vele, és sok-sok vokális koncentrációt ajánl neki, ha róla kérdeznek. 
- az ősi sátánizmus tanulmányozása is részben befolyásolta zenei hangzásvilágát.
- 1992-ben vitába keveredett Axl Rose-zal, melyek után egy interjúban nyilatkozott az esetről. A fő probléma az volt, hogy Diamanda úgy gondolta, hogy Axl-nek semmi köze az AIDs aktivizmushoz, de mégis beleüti az orrát.
- nem szeretne magának partnert.
- elrémíti a gondolat, hogy egyedül haljon meg egy panellakásban és utolsó éveit az erkélyról bámulva töltse el.
- régen LSD-használó volt.
- Maria Callas, egy szintén görög, koloratúra-szoprán operaénekesnő volt a fő inspiráció számára.
- Edgar Allan Poe szintén erősen befolyásolta.
- önmagát spint-szopránnak tartja, és többnyire baritonként fejezi ki magát.
- férfi basszushangokat is képes kiénekelni, a mellet, hogy klasszikus teafőzőként is funkcionál. 
- hangterjedelme #ggg-től b''''-ig (G#1-B7) terjed. Ez összesen hat oktáv és egy prím. Máshol azt állítják, hogy a c'''''-t is ki tudta énekelni, bár ez az információ nem hiteles.
Legmélyebb hangja A Deliver Me From Mine Enemies cimű számában hallható, a legmagasabb pedig a Traguothia Apo To Aima Exoun Fonos-ban, bár a Cris d'Aveugle vetekszik velük.

1982 – The Litanies of Satan
1984 – Diamanda Galás
1986 – The Divine Punishment
1986 – Saint of the Pit
1988 – You Must Be Certain of the Devil
1989 – Masque of the Red Death Triológia:
- The Divine Punishment
- Saint of the Pit
- You Must Be Certain of the Devil
1991 – Plague Mass (élő)
1992 – The Singer (élő)
1993 – Vena Cava (élő)
1994 – The Sporting Life, John Paul Jones-szal
1996 – Schrei X (élő)
1998 – Malediction & Prayer (elő)
2003 – La Serpenta Canta (elő)
2003 – Defixiones, Will and Testament (élő)
2008 – Guilty Guilty Guilty (élő) 
2017 – All the Way