Ingmar Bergman

Ingmar Bergman 1918-ban, a svédországi Uppsala-ban született egy lutheránus pap gyermekeként. 10 éves korában már bábszínházi előadásokat rendezett, 19 évesen pedig elhagyta a szülői házat és filmrendezőnek állt. 1944-ben kinevezték a helsingborgi városi színház rendezőjének. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban. 

Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte. Az 1944-es Őrület című forgatókönyvében egy fiatal ember győzedelmeskedik egy szadista tanár felett. A fiatalembereket elnyomó rosszindulatú apafigura végig megjelenik korai munkáiban. A gyakran erőltetett kezdeti próbálkozások erőteljes egyéni képzelőerőről adnak tanúbizonyságot. Tizedik filmjénél Bergman rátalált saját hangjára. 1951-es Nyári közjáték című filmjében egy szerencsétlen sorsú szerelemnek lírai tájszemlélete megható. 1955-ös Egy nyári éj mosolya filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A következő három filmje meghatározó lett Európa filmművészetére. A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) és a Szűzforrás (1960) az egész európai filmművészet lényegét sűrítette magába. 

Bergman szerette illuzionistának és szemfényvesztőnek nevezni önmagát. Lemondott a történelmi helyszínekről, lecsökkentette a stáb létszámát, a helyszíneket szűkítette. Létrehozta a magány filmtrilógiáját. A Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963) és a Csend (1963) szereplői magukat és egymást kínozzák, miközben olyan szellemi nyugalmat keresnek önmaguknak, amelyből hiányzik Isten. 

Az 1966-os Persona új korszak kezdetét jelentette: elmerülést az emberi kapcsolatok világában, a premier plánok középpontba helyezését. Az 1972-es Suttogások és sikolyokban két nő kölcsönös megkínzatásának tanulmányát jelenítette meg. 

Az 1970-es években filmes pályája leszállóágba került. Elhagyta otthonát és állandó szereplőit. Az 1982-es Fanny és Alexander szövevényes családi történet. E film után bejelentette visszavonulását a filmezéstől. 

Őrjöngés (1945, forgatókönyvíró és társrendező)
Válság (Kris, 1946)
Eső mossa szerelmünket (Det regnar på vår kärlek, 1946)
Hajó Indiába (Skipp till India land, 1947)
Zene a sötétben (Musik i mörker, 1948)
Kikötőváros (Musik i mörker, 1948)
Börtön (Fängelse, 1949)
Szomjúság (Törst, 1949)
A boldogság felé (Till glädje, 1950)
Ilyesmi itt nem fordulhat elő többé (Sånt händer inte här, 1950)
Nyári közjáték (Sommarlek, 1951)
Várakozó asszonyok (Kvinnors väntan, 1952)
Egy nyár Mónikával (Sommaren med Monika, 1953)
Fűrészpor és ragyogás (Gycklarnas afton, 1953)
Szerelmi lecke (En lektion i kärlek, 1954)
Női álmok (Kvinnodröm, 1955)
Egy nyáréjszaka mosolya (Sommarnattens leende, 1955)
A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet, 1957)
A nap vége (Smultronstället, 1957)
Az élet küszöbén (Nära livet, 1958)
Arc (Ansiktet, 1958)
Szűzforrás (Jungfrukällan, 1960) - az eredeti Trilógia 1. filmje
Az ördög szeme (Djävulens öga, 1960)
Tükör által homályosan (Såsom i en spegel, 1961) – Trilógia 1. filmje
Úrvacsora (Nattvardsgästerna, 1963) – Trilógia 2. filmje
A csend (Tystnaden, 1963) – Trilógia 3. filmje
Valamennyi asszony (För att inte tala om alla dessa kvinnor, 1964)
Persona (Persona, 1966)
Stimulációk szkeccsfilm Daniel című epizódja (1967)
Farkasok órája (Vargtimmen, 1968) – "második" Trilógia 1. filmje
Szégyen (Skammen, 1968) – "második" Trilógia 2. filmje
Rítus (Riten, 1969) tv film
Szenvedély (En passion, 1969) – "második" Trilógia 3. filmje
Érintés (Beröringen, 1971)
Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop, 1972)
Jelenetek egy házasságból (Scener ur ett äktenskap, 1973) tv-film
A varázsfuvola (Trollflöjten, 1975) tv-film
Színről színre / Szemtől szemben / Szemben önmagunkkal (1975) tv-film
Kígyótojás (1977)
Egy kis éji zene (1977, forgatókönyvíró)
A Bergman-akta (1978) dokumentumfilm 
Őszi szonáta (1978)
Jelenetek a bábok életéből (1980) tv-film 
Fanny és Alexander (Fanny och Alexander, 1982) tv-film
Próba után (1983) tv-film 
Áldottak (1987) tv-film 
A legjobb szándékok (1992, forgatókönyvíró) tv-film
Vasárnapi gyerekek (1992, forgatókönyvíró)
Az utolsó sikoly (1994) tv-film
Négyszemközti beszélgetések (1996) dokumentumfilm
Bergman hangja (1997) dokumentumfilm
Dúl-fúl, és elnémul (1997) tv-film 
Hűtlenek (2000, forgatókönyvíró)
Képcsinálók (2000) tv-film 
Konfesszió (2001, forgatókönyvíró) - rendező: Sólyom András
Sarabande (2003) tv-film