Csillagászat, Univerzum s Világmindenség

Ez a ködkomplexum a Rho Ophiuchus, és számos asztrofotós szerint ez az égbolt leggyönyûségesebb formációja.

Pfúú, ez nagyon jó.

Ha jó emlékszem rá:

Valahol mi is itt vagyunk 4-5 miliió év múlva.
Ha jól tudom, a Napunk tömege nem éri el a Chandrasekar féle határt.

Csak felfúvódik a Kb. Mars keringési pályáig, utánna ledobja a külsõ részét, és öszezsugorodik. Tehán szupernóva nem lesz csak átlagos dolgozó. Addig el kell iszkolnunk innen. Nem túl messzire, mert nem robban felel teljesen.

Ki a Kuiper övbe, ott van víz, majd felolvad, és lehet áztatni.

Egészen barátságos a Napunk, a nevelde.

Szuper feketelyuk:

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090...k-lehetnek.html

Rejtélyes sziklát találtak a Marson

2009. augusztus 6.
Rejtélyes, a laikusok számára feltûnõen mesterségesnek tûnõ sziklaképzõdményt fotózott le a Mars Reconnaissance Orbiter mûhold nagy felbontású kamerája a Mars felszínén.

A 165 kilométeres magasságból lefényképezett objektum egy nagyjából öt méter élhosszúságú, szabályosnak tûnõ kocka, ami egy nagyobb sík terület közepén áll. Miután a képek megjelentek egy olasz csillagászati weboldalon, a hír villámgyorsan körbejárta az internetet, és a világ ufóhívõi rögtön elméleteket kezdtek szõni arról, hogy a szikla mesterséges eredetû, és mint ilyen, nyilván egy idegen civilizáció mûve. Némi hasonlóság egyébként tényleg felfedezhetõ a sci-fi klasszikus 2001 Ûrodüsszeiában feltûnõ fekete monolittal.



Az arizonai egyetem nagyfelbontású ûrfotók elemzésével foglalkozó HiRISE laborja szerint a szikla ugyan szokatlan alakú, de önmagában a fura forma még nem utal arra, hogy mesterséges lenne. Réteges felépítésû kõzeteknél már többször megfigyelték a Földön, de még a Marson is, hogy földmozgások után úgy töredezik szét a szikla, hogy merõleges sík felületek jönnek létre.

Az izgalmakat csak fokozta Buzz Aldrin egykori amerikai ûrhajós, a második Holdra szállt ember nyilatkozata egy amerikai kábeltévében, miszerint a Mars egyik holdján, a Phoboson is látott már ehhez nagyon hasonló, kocka alakú, mesterségesnek tûnõ sziklát (természetesen nem személyesen, hanem a mostanihoz hasonló, csak nem ilyan nagy nyilvánosságot kapott fotókon). A kanadai ûrhivatal egyébként már 2007 óta tervez egy ember nélküli expedíciót a Phobosra, aminek a leszállóegysége a monolit közelében landolna.

Nagyon köszi. Betelgeuse bármikor felrobbanhat, még jó hogy nem a Napunk helyén van, mert jóval a külméretén belük keringenénk. Csöppet dagadt, de le fog fogyni.
A Nagyfalos képek is fantasztikusak. Akik láthatták a napfogyatkozást, nagyon jó lehetett nekik, már csak 1 üstökös hiányzott.

Szia!
Több bûnt elkövettem a képel. Felnagyítottam, élesítettem, világosítottam.


Nem teljesen négyzetes oszlop, de megdöbbentõ. Mintha, becsapódott volna valahonnan, és kifújta a szél a nyomokat.
"?"

Opportunity rover július 18-i közelképe a Block Island névre keresztelt meteoritról

Ez kisebb, de itt fújhatott a szél régidõk óta.

Ezt sem értem, miért van csak úgy a felszínenen.
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090...pportunity.html
.

Összeütközött két bolygó
2009. augusztus 13., csütörtök

A NASA Spitzer ûrteleszkópja különleges esemény maradványait észlelte, egy fiatal csillag körül keringõ két bolygó összeütközését. 4,5 milliárd éve egy hasonló ütközés nyomán jött létre a mi Holdunk is, azonban a most megfigyelt ütközés csillagászati szempontból szinte pillanatokkal ezelõtt, néhány ezer éve történt.

A karambolozó bolygók egyike nagyjából akkora lehetett, mint a Hold, a másik a Merkúrhoz hasonló méretû volt, és a tõlünk száz fényévnyire levõ, mindössze 12 millió éves, vagyis nagyon fiatal, HD 172555 jelû csillag körül keringtek.

Az ütközés óriási sebességgel (10 km/s, vagyis óránként 36 ezer kilométer) történt, és a kisebbik bolygó teljesen elpusztult benne: az ütközés hatalmas energiájától a Földhöz hasonló, kõzetalapú bolygó anyagának nagy része megolvadt vagy egyszerûen elpárolgott.

A Spitzer mûszerei színképelemzéssel észlelték a ütközés térségében a nagy mennyiségû porrá õrlõdött lávát, szilíciumot és kvarcot. "Ez egy nagyon ritka esemény, szerencsések vagyunk, hogy ilyen kevés idõvel a megtörténte után tanulmányozhatjuk" – lelkesedett Carey M. Lisse, a Johns Hopkins egyetem fizikusprofesszora a BBC-nek.

A jelenség megfigyelése sokat segíthet annak megértésében, hogyan keletkeznek a bolygók és holdak. Sajnos azt nem fogjuk megtudni a közeljövõben, hogy az ütközést átvészelõ nagyobb bolygó mellett a törmelékbõl kialakul-e egy hold (a mi Holdunk így született), ez ugyanis emberi mércével mérve nagyon hosszú folyamat, és még nem tart ott, hogy erre utaló jeleket tudjunk felfedezni.
forrás:index.hu

<object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" width="460" height="384" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0"><param name="quality" value="high" /><param name="allowScriptAccess" value="always"/><param name="allowFullScreen" value="true"/><param name="flashvars" value="vID=7ade5db445&autostart=false" /><param name="name" value="guPlayer-7ade5db445" /><param name="src" value="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf?b=1009" /><param name="bgcolor" value="#666666" /><embed flashvars="vID=7ade5db445&autostart=false" src="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf?b=1009" quality="high" bgcolor="#666666" width="460" height="384" name="guPlayer-7ade5db445" align="middle" allowScriptAccess="always" allowFullScreen="true" type="application/x-shockwave-flash" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" ></embed></object>

Ûrfelvétel egy õsi meteorkráterrõl
2009. augusztus 12.

A Nemzetközi Ûrállomás, az ISS digitális kamerája lenyûgözõ képet készített egy több mint 300 millió éves becsapódás nyomáról.

A devon korszak végén, körülbelül 345-370 millió éve egy nagyjából 1,6 kilométer átmérõjû meteor zuhant a mai Szahara területére. A kataklizma ma is látszó sebet ejtett a felszínen, a 10 kilométer átmérõjû Aorounga-krátert. Ezt a képzõdményt fotózta most le a NASA irányításával az ISS Nikon D3 digitális kamerája.

A kráter ma Csád északi részén található, és az egyik legjobb állapotban fennmaradt becsapódási nyom a Földön. 1994-ben a Spaceborne Imaging Radar (SIR) nevû mûszer gyûjtött róla adatokat, ezek alapján úgy tûnik, hogy a fõkráter mellett két kisebbet is létrehozott a becsapódás. Ezek nem látszanak, mert betemeti õket a homok. A kisebb kráterek a becsapódás elõtt a meteorról leváló törmelékekbõl keletkezhettek.

Messier katalógus M1, NGC 1952 , Crab Nebula., Rák köd a Taurus csill. képben.

Változnak az idõk:

Normál régi kép:


Hubble buherált szûrõk:


Chandra (röntgen) & Hubble kompozit:


Ez az utóbbi egészen plasztikus, térhatású. És (éssel nem kezdünk mondatot! ) csak nemrég kezte - kozmikus mértékek szerint - az emberiség tanulmányozni a környezetét.

ez valami gyönyörû

Új képek a kijavított Hubble-tól!
A Carina ködös képen mintha egy rózsa lenne!
Plusz egy érdekes hír:
Gravitációs folyosók

A legszebb ultraibolya felvétel az Androméda-galaxisról
Az Androméda-galaxisról készült legújabb felvétel forró, fiatal csillagokat tár fel ultraibolya fényben.

A NASA Swift szondája a szomszédos spirál galaxis eddigi legnagyobb felbontású felvételét készítette el ultraibolya tartományban – állítja az ûrügynökség. Az M31 néven is ismert galaxis az Androméda konstellációban a legnagyobb és hozzánk legközelebbi spirál galaxis.

„A Swift mintegy 20 ezer ultraibolya forrást fed fel az M31-ben, különösen forró, fiatal csillagokat és sûrû csillaghalmazokat” – mondja Stefan Immler, a Swift kutatócsapatának tagja a NASA Goddard Ûrrepülési Központjában. „Különösen fontos, hogy a galaxist három ultraibolya szûrõvel vizsgáltuk. Ez lehetõvé teszi, hogy a korábbinál jóval nagyobb részletességgel tanulmányozzuk a csillagformálódási folyamatokat az M31-ben”.

Az Androméda-galaxis több mint 220 ezer fényév átmérõjû, és mintegy 2,5 millió fényévre fekszik. A tiszta, éjszakai égbolton szabad szemmel is haloványan látható egyfajta ködös foltként. Az Androméda és saját galaxisunk, a Tejút, a várakozások szerint néhány milliárd éven belül ütközni fog.


(Fotó:NASA/Swift/Stefan Immler (GSFC)/Erin Grand (UMCP))

A fotó nagy felbontásban a NASA oldalán.

A héten közzétett új felvételt 330 megfigyelésbõl állították össze, melyeket tavaly 24 órás vizsgálati idõ alatt gyûjtöttek be. Az eredményképpen létrejött 85 GB-s képmennyiség összeillesztése Erin Grand végzõs hallgató feladata volt, aki Immlerrel a nyáron dolgozott össze. Tíz hétig munkálkodott a hatalmas mennyiségû adat feldolgozásán.

Az új mozaikon néhány jellegzetesség azonnal szembeötlõ. Az elsõ a feltûnõ különbség a galaxis központi halmaza és spirálkarjai között. „A központi halmaz egyenletesebb és vörösebb, mivel tele van idõsebb és hidegebb csillagokkal” – mondja Immler. „Nagyon kevés új csillag születik itt azért, mert a formálódásukhoz szükséges anyagok nagy része már elfogyott”.

Fiatal, forró, kék csillagok sûrû halmazai csillognak a központi halmazon túl. Ahogy a mi galaxisunk esetén is, az M31 korongja és spirálkarjai tartalmazzák a legnagyobb mennyiségû port és gázt, mely a csillagok új generációjának elõállításához szükséges. A csillaghalmazok legnagyobb mennyisége egy 150 ezer fényév átmérõjû hatalmas gyûrûben figyelhetõ meg.

Mi ösztönzi a szokatlanul intenzív csillagformálódást az Androméda „tûzgyûrûjében”? A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az M31 körül keringõ számos kicsi, szatellit galaxis által keltett árapály jelenség segíti a gázfelhõk kölcsönhatásba lépését, mely új csillagokat szül. 1885-ben, az M31 központi halmazában egy robbanó csillag elég fényessé vált ahhoz, hogy puszta szemmel is látni lehessen. Ez volt az elsõ feljegyzett szupernóva robbanás egy Tejútrendszeren kívüli galaxisban.

Balatoni naplemente a nap csillagászati képe!

Ladányi Tamás hangulatos fotójára esett az Astronomy Picture of the Day (APOD) szerkesztõinek szeptember 24-i választása.



Az Astronomy Picture of the Day (APOD) az internet egyik legnépszerûbb csillagászati oldala, melynek szakcsillagász szerkesztõi minden nap valami látványos fotót mutatnak be a nagyközönségnek, rövid leírás kíséretében. A szeptember 24-i választás ismét magyar fotós, ezúttal Ladányi Tamás csodaszép felvételére esett, melyen a tihanyi apátság és egy balatoni vitorlás társaságában éppen lebukik a a Nap az õszi napéjegyenlõség estéjén. Ezúton is gratulálunk Ladányi Tamásnak a jól elkapott pillanatért és a nemzetközi elismerésért!

http://antwrp.gsfc.nasa.gov/apod/ap090924.html
http://ladanyi.csillagaszat.hu/

Erre nehéz szavakat megfogalmazni. Jó, helyen, jó idõben. ....
THX! Ladányi Tamás

Hatalmas gyûrût fedeztek fel a Szaturnusz körül

Az eddig ismerteknél sokkal nagyobb és egyben ritkább új gyûrût azonosítottak a Szaturnusz körül. Belsejében kering a Phoebe nevû hold, amely a hatalmas alakzat anyagának forrása lehet.

A Spitzer-ûrtávcsõvel egy új, az eddig ismerteknél sokkal nagyobb gyûrût azonosítottak a bolygó körül. Az új gyûrû síkja 27 fokkal dõl a Szaturnusz egyenlítõi síkjához és a korábban ismert gyûrûrendszerhez képest. Jelenlétét hûvös, közel 80 Kelvin hõmérsékletû anyagának gyenge infravörös sugárzása alapján mutatták ki.

A most felfedezett gyûrû a bolygótól 6 millió kilométerre kezdõdik, és mintegy 12 millió kilométerig vagy még tovább tart. Sokkal vastagabb, mint a klasszikus gyûrûrendszer: vastagsága mintegy 20-szorosa a bolygó átmérõjének. A Szaturnuszról nézve olyan vastag lenne, mint a Föld felszínérõl tekintve a telehold átmérõjének kétszerese. Anyaga rendkívül ritka, ezért nem tudták eddig az optikai tartományban megfigyelni - gyenge hõsugárzását azonban a Spitzer-ûrtávcsõ most kimutatta.

Az új gyûrû vastag, anyaga nagyon ritka. Az illusztrációba ágyazott bal oldali (pirosas) kép a Spitzer-ûrtávcsõ infravörös felvételének részlete. Az illusztráció nagyobb változata

Az új gyûrû belsejében kering a Phoebe nevû hold. Ez a hold és a gyûrû anyaga is ellentétes irányban kering a többi holdhoz és a belsõ, sûrûbb gyûrûkhöz képest. Feltehetõleg a Szaturnusz által befogott Phoebe a forrása az új gyûrûnek: felszínérõl származik ritka por- és jéganyaga.

A korábban ismert gyûrû (fent) és a most talált alakzat (lent) méretaránya a fenti ábrán hasonlítható össze. A kép alsó részén megfigyelhetõ, hogy az új gyûrû sokkal nagyobb, és a korábbitól eltérõ síkban helyezkedik el, belsejében a Phoebe holddal. Elképzelhetõ, hogy ennek a gyûrûnek az anyaga rakódott a beljebb mozgó Iapetus holdra, létrehozva sötét területeit az egyik oldalán.

LQ:

HQ: