True Blood - Inni és élni hagyni:
'Nem feledkezhetünk meg róla, nem felejthetjük el, hogy mennyire szerettük, csak mert fáj. Szerinted ő elfeledné, mennyire szeretett minket? (...) A szívünkben őrizzük meg őt, és az imáinkban. És ennek így is kell lennie.'
'Az embernek eljön az a pont az életében, amikor rájön, mindent, amit addig hitt, csak belenevelték. Ritka az, aki tudja, ki ő valójában.'
'Annyira a jót keressük másokban, hogy a rosszat észre se vesszük.'
'Szeretlek. Még akkor is, ha néha legszívesebben a vizes vödröt húznám a fejedre.'
'Az élet nem jár gond nélkül. Arról szól, hogy hogyan birkózol meg azzal, ami neked jutott.'
'Nem félhetsz mindentől a világon, amit nem ismersz.'
'Attól, hogy érted valaminek a működését, az még nem kevésbé csoda (ami a varázslat szinonimája). Mindenkit a varázslat éltet.'
'Mindig ijesztő dolog megnyitni valakinek a szíved.'
Filmes Idézetek
2011. július 25. 15:43
#162
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514  offline
|
Marichuy - A szerelem diadala
'Szeretlek téged, mert itt vagy mélyen a szívemben, de ugyanakkor egy tüske is van bennem azért, amiért becsaptál, amiért tönkretetted az álmaimat, a vágyaimat. Ezért sem akarlak soha többé látni, mert a végén teljesen tönkreteszel.'
'Szeretlek téged, mert itt vagy mélyen a szívemben, de ugyanakkor egy tüske is van bennem azért, amiért becsaptál, amiért tönkretetted az álmaimat, a vágyaimat. Ezért sem akarlak soha többé látni, mert a végén teljesen tönkreteszel.'
2011. július 25. 15:48
#163
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Született feleségek:
'- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?
- Mikor először láttál a kifutón?
- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.
- Hm... már emlékszem!
- Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.
- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?
- Nem. Mikor?
- Úgy körülbelül fél perce.'
'Igen, ha hibát követünk el, bocsánatot kell kérnünk, aztán pedig tovább lépni. Meg kell próbálni elfogadni az életünkben a változásokat, azt kell választanunk, hogy megbízunk egy régi ellenségben, vagy meg kell tanulnunk, hogy ne mi vívjuk meg a gyerekeink harcait. De néha az a fájdalom, amit mi okoztunk, olyan nagy, hogy nem lehetséges továbblépni.'
'Évente egyszer leülünk és számba vesszük mindazt a jót, amiben részünk van. Hálát adunk a barátokért, akik megértenek, a szeretőkért, akik boldoggá tesznek, a gyerekekért, akik szót fogadnak nekünk. Igen. Mindig hálásnak kell lennünk azért, amit kapunk, még akkor is, ha az csak egy lehetőség.'
'Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig.'
'Ha azt nézzük, mit vettek el tőlünk, akkor nehezen viseljük el az életet. Ha azt nézzük, mit adhatunk másoknak, az sokkal jobb.'
'Rengeteg dolog okozhat örömöt: sütés a barátoknak, egy jó nevetés, az adományozás. De azok a dolgok, amik miatt örülünk, nem biztos, hogy értelmet is adnak az életünknek, ha nem szerethetünk valakit.'
'Sokféle módon távozhatunk. Néhány ember kezet ráz, mások integetnek. Néhányan szeretik a nagy öleléseket. Aztán vannak, akik nem akarnak elmenni, amíg valaki nem mondja nekik: kifelé.'
'Sosem könnyű elmenni, de eljön az idő, amikor tovább kell lépnünk. Így tudjuk magunk mögött hagyni a gyerekkorunkat, így tudjuk elengedni a múltat, így lehetünk jó szülők. Igen, elmenni sosem könnyű, különösen azoknak, akiknek nincs hová menniük.'
'Nem számít, merre járunk. Nem számít, milyen gyorsan próbálunk odaérni. Nem számít, hogy sohasem tekintünk vissza. A múltunk megtalálja az utat, hogy elcsípjen minket.'
'Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít.'
'A világ tele van emberekkel, akik csúnya dolgokat művelnek. Miért viselkednek így? Néhányan hazudnak, hogy ne veszítsék el, amit szeretnek. Néhányan bezárkóznak, mert félnek a jövőtől. Néhányan falat emelnek maguk köré, mert megbánták tetteiket. Igen, mindenki talál okot rá, hogy csúnya dolgokat tegyen. És amint rájövünk, miért teszik, megpróbálhatjuk megállítani őket.'
'Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk. Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben. A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben. De néha meg kellene állnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket.'
'- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?
- Mikor először láttál a kifutón?
- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.
- Hm... már emlékszem!
- Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.
- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?
- Nem. Mikor?
- Úgy körülbelül fél perce.'
'Igen, ha hibát követünk el, bocsánatot kell kérnünk, aztán pedig tovább lépni. Meg kell próbálni elfogadni az életünkben a változásokat, azt kell választanunk, hogy megbízunk egy régi ellenségben, vagy meg kell tanulnunk, hogy ne mi vívjuk meg a gyerekeink harcait. De néha az a fájdalom, amit mi okoztunk, olyan nagy, hogy nem lehetséges továbblépni.'
'Évente egyszer leülünk és számba vesszük mindazt a jót, amiben részünk van. Hálát adunk a barátokért, akik megértenek, a szeretőkért, akik boldoggá tesznek, a gyerekekért, akik szót fogadnak nekünk. Igen. Mindig hálásnak kell lennünk azért, amit kapunk, még akkor is, ha az csak egy lehetőség.'
'Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig.'
'Ha azt nézzük, mit vettek el tőlünk, akkor nehezen viseljük el az életet. Ha azt nézzük, mit adhatunk másoknak, az sokkal jobb.'
'Rengeteg dolog okozhat örömöt: sütés a barátoknak, egy jó nevetés, az adományozás. De azok a dolgok, amik miatt örülünk, nem biztos, hogy értelmet is adnak az életünknek, ha nem szerethetünk valakit.'
'Sokféle módon távozhatunk. Néhány ember kezet ráz, mások integetnek. Néhányan szeretik a nagy öleléseket. Aztán vannak, akik nem akarnak elmenni, amíg valaki nem mondja nekik: kifelé.'
'Sosem könnyű elmenni, de eljön az idő, amikor tovább kell lépnünk. Így tudjuk magunk mögött hagyni a gyerekkorunkat, így tudjuk elengedni a múltat, így lehetünk jó szülők. Igen, elmenni sosem könnyű, különösen azoknak, akiknek nincs hová menniük.'
'Nem számít, merre járunk. Nem számít, milyen gyorsan próbálunk odaérni. Nem számít, hogy sohasem tekintünk vissza. A múltunk megtalálja az utat, hogy elcsípjen minket.'
'Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít.'
'A világ tele van emberekkel, akik csúnya dolgokat művelnek. Miért viselkednek így? Néhányan hazudnak, hogy ne veszítsék el, amit szeretnek. Néhányan bezárkóznak, mert félnek a jövőtől. Néhányan falat emelnek maguk köré, mert megbánták tetteiket. Igen, mindenki talál okot rá, hogy csúnya dolgokat tegyen. És amint rájövünk, miért teszik, megpróbálhatjuk megállítani őket.'
'Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk. Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben. A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben. De néha meg kellene állnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket.'
2011. július 25. 15:49
#164
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Castle:
'Az élet egy nagy utazás, sosem lehet minden eshetőséggel számolni. Csupán a választásaidat befolyásolhatod, és azok határozzák meg, ki is vagy.'
'Nem akarhatod, hogy amikor visszatekintesz az életedre, azon gondolkozz, mi lett volna, ha.'
'Miért van az, hogy ami megtetszik a másikban, a végén mindig az kerget az őrületbe?'
'Az élet egy nagy utazás, sosem lehet minden eshetőséggel számolni. Csupán a választásaidat befolyásolhatod, és azok határozzák meg, ki is vagy.'
'Nem akarhatod, hogy amikor visszatekintesz az életedre, azon gondolkozz, mi lett volna, ha.'
'Miért van az, hogy ami megtetszik a másikban, a végén mindig az kerget az őrületbe?'
2011. július 25. 15:53
#165
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Skins:
'Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid.'
'Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. (...) Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.'
'- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?
- Megpróbálom nem szeretni.
- És sikerül is?
- Nem, azt hiszem nem.'
'Emlékszik a kifestőkre kiskorából? Én utáltam. Ha le akarok rajzolni egy házat, akkor nekem ne más mondja meg, hogy milyen legyen, érti?'
'Nagyon furcsa világban élünk. Nekem ott van Isten. Mindennap üzen nekem, de néhány dolgot nem értek, ezeket hagyom. Érted? Még ha rossznak látom is, mert tudom, hogy egy nap majd segít megérteni. Bízom benne... és ez a hit.'
'- Megőrültem, amikor veled voltam. Nem engedhetem, hogy újra megtörténjen. A szerelemnek nem erről kéne szólnia, őrültté tettél.
- Te pedig most őrjítesz meg. És pontosan ez az, amiről a szerelemnek szólnia kell.'
'Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett.'
'Tedd meg, amit most tudsz! És felejtsd el, amit nem tettél meg akkor!'
'Az emberek néha hülyeségeket csinálnak, amikor megpróbálnak úgy viselkedni, mintha nem lennének csapdában.'
'Sosem azok tesznek boldoggá, akiktől várod. Ha találsz valakit, azt értékeld!'
'- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.
- Akkor mi lesz?
- Csak sodródsz a világban mindennel együtt.'
'Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid.'
'Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. (...) Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.'
'- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?
- Megpróbálom nem szeretni.
- És sikerül is?
- Nem, azt hiszem nem.'
'Emlékszik a kifestőkre kiskorából? Én utáltam. Ha le akarok rajzolni egy házat, akkor nekem ne más mondja meg, hogy milyen legyen, érti?'
'Nagyon furcsa világban élünk. Nekem ott van Isten. Mindennap üzen nekem, de néhány dolgot nem értek, ezeket hagyom. Érted? Még ha rossznak látom is, mert tudom, hogy egy nap majd segít megérteni. Bízom benne... és ez a hit.'
'- Megőrültem, amikor veled voltam. Nem engedhetem, hogy újra megtörténjen. A szerelemnek nem erről kéne szólnia, őrültté tettél.
- Te pedig most őrjítesz meg. És pontosan ez az, amiről a szerelemnek szólnia kell.'
'Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett.'
'Tedd meg, amit most tudsz! És felejtsd el, amit nem tettél meg akkor!'
'Az emberek néha hülyeségeket csinálnak, amikor megpróbálnak úgy viselkedni, mintha nem lennének csapdában.'
'Sosem azok tesznek boldoggá, akiktől várod. Ha találsz valakit, azt értékeld!'
'- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.
- Akkor mi lesz?
- Csak sodródsz a világban mindennel együtt.'
2011. július 25. 16:06
#166
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Twilight - Alkonyat:
'Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve.'
'Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod.'
'Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.'
'Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa!'
'Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.'
'Az iskolakerülés jót tesz az egészségnek.'
'Megkérhetlek valamire? (...) Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekemben keresztülnézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?!'
'A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.'
'A szerelem meg a testi vágy nem mindig járnak kéz a kézben.'
'Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.'
'Alkonyodik. A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség.'
'Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.'
'Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.'
'- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.'
'Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.'
'Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.'
'A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal.'
'- De én nem akarok elbúcsúzni tőled.
- Hát nem érted? Pontosan ez bizonyítja, hogy igazam van. Fontosabb vagy nekem, mint én neked, mert én meg tudom tenni... - Megrázta a fejét, szemlátomást küszködött.
- Ha az a helyes, hogy elbúcsúzzunk, akkor én inkább magamnak okozok fájdalmat, mint hogy neked ártsak, nehogy veszélybe sodorjalak.'
'Sokkal... okosabban tennéd, ha nem barátkoznál velem. De már belefáradtam, hogy megpróbáljam magamat távol tartani tőled.'
'Annyira szeretnéd, hogy ez legyen a vég (...), hogy ez legyen az életed alkonya, mielőtt még igazán megkezdődött volna?'
'Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.'
'Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.'
'Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.'
'Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.'
'Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen.'
'Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.'
'Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik.'
'Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.'
'Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.'
'Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve.'
'Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod.'
'Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.'
'Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa!'
'Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.'
'Az iskolakerülés jót tesz az egészségnek.'
'Megkérhetlek valamire? (...) Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekemben keresztülnézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?!'
'A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.'
'A szerelem meg a testi vágy nem mindig járnak kéz a kézben.'
'Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.'
'Alkonyodik. A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség.'
'Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.'
'Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.'
'- Szeretlek - suttogtam.
- Most már te vagy az életem - felelte egyszerűen.'
'Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.'
'Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.'
'A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal.'
'- De én nem akarok elbúcsúzni tőled.
- Hát nem érted? Pontosan ez bizonyítja, hogy igazam van. Fontosabb vagy nekem, mint én neked, mert én meg tudom tenni... - Megrázta a fejét, szemlátomást küszködött.
- Ha az a helyes, hogy elbúcsúzzunk, akkor én inkább magamnak okozok fájdalmat, mint hogy neked ártsak, nehogy veszélybe sodorjalak.'
'Sokkal... okosabban tennéd, ha nem barátkoznál velem. De már belefáradtam, hogy megpróbáljam magamat távol tartani tőled.'
'Annyira szeretnéd, hogy ez legyen a vég (...), hogy ez legyen az életed alkonya, mielőtt még igazán megkezdődött volna?'
'Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.'
'Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.'
'Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.'
'Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.'
'Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen.'
'Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.'
'Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik.'
'Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.'
'Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.'
2011. július 25. 16:20
#167
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
New Moon - Új Hold:
'Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.'
'Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel!'
'Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.'
'Olyan voltam, mint egy eltévedt hold - a planéta, amely körül keringtem, megsemmisült valamilyen katasztrófafilm-szerű kataklizmában -, de én csak kerengtem tovább szorosan a hűlt helye körül, fittyet hányva a gravitáció törvényeire.'
'Te vagy az életem legjobb része!'
'Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.'
'Egy rövid pillanatra, amikor a hangja nem tudatos emlékezetemből, hanem lényem valamilyen más, mélyebb rétegéből szólt hozzám - tökéletesen tiszta volt és bársonyosan lágy, nem az a sápadt visszhang, amit az emlékezetem általában produkált -, fájdalom nélkül tudtam visszaemlékezni rá.'
'Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.'
'Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem... tovább már nem bírnék meglenni nélküle.'
'Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.'
'Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.'
'Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.'
'Kétségbeesetten megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már hazugság lett belőle.'
'Minden egyes lélegzet fájt és égetett - mintha az előbb súrolták volna végig acélforgáccsal a légutaimat. De lélegeztem. És majd megfagytam. Kismillió éles, jeges vízcsöpp záporozott az arcomra és a karomra, amitől egyre hidegebb lett.'
'A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve.'
'A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".'
'Ma éjszaka az ég teljesen sötét. Talán ma éjjel egyáltalán nem is világít a hold - holdfogyatkozás van, vagy újhold. Újhold... Összeborzongtam, pedig nem is fáztam.'
'Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.'
'Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.'
'A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.'
'Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam.'
'A szerelem irracionális, emlékeztettem magamat. Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.'
'Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.'
'Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.'
'Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.'
'Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.'
'Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel!'
'Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.'
'Olyan voltam, mint egy eltévedt hold - a planéta, amely körül keringtem, megsemmisült valamilyen katasztrófafilm-szerű kataklizmában -, de én csak kerengtem tovább szorosan a hűlt helye körül, fittyet hányva a gravitáció törvényeire.'
'Te vagy az életem legjobb része!'
'Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.'
'Egy rövid pillanatra, amikor a hangja nem tudatos emlékezetemből, hanem lényem valamilyen más, mélyebb rétegéből szólt hozzám - tökéletesen tiszta volt és bársonyosan lágy, nem az a sápadt visszhang, amit az emlékezetem általában produkált -, fájdalom nélkül tudtam visszaemlékezni rá.'
'Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.'
'Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem... tovább már nem bírnék meglenni nélküle.'
'Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.'
'Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.'
'Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.'
'Kétségbeesetten megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már hazugság lett belőle.'
'Minden egyes lélegzet fájt és égetett - mintha az előbb súrolták volna végig acélforgáccsal a légutaimat. De lélegeztem. És majd megfagytam. Kismillió éles, jeges vízcsöpp záporozott az arcomra és a karomra, amitől egyre hidegebb lett.'
'A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve.'
'A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".'
'Ma éjszaka az ég teljesen sötét. Talán ma éjjel egyáltalán nem is világít a hold - holdfogyatkozás van, vagy újhold. Újhold... Összeborzongtam, pedig nem is fáztam.'
'Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.'
'Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.'
'A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.'
'Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam.'
'A szerelem irracionális, emlékeztettem magamat. Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.'
'Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.'
'Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.'
'Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.'
2011. július 25. 16:26
#168
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Eclipse - Napfogyatkozás:
'Jobban szeretsz, mint ahogy megérdemlem.'
'A helyes dolog nem mindig nyilvánvaló. Néha a helyes dolog talán az, ami valaki más szerint helytelen.'
'Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.'
'Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag (...). Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam.'
'Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni.'
'Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme.'
'Csak mert nem engedek a kísértésnek, hogy megkóstoljam a bort, ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom méltányolni a bukéját.'
'Az erőmből csak annyira tellett, hogy kicsit csendesítsem a zokogásomat - de csak visszatartani bírtam, abbahagyni nem. A könnyeim továbbra is ömlöttek. Hiába kerestem, sehol nem találtam a lelkemben azt a csapot, amivel szabályozhatnám az áradásukat.'
'A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.'
'Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (...). Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!'
'A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.'
'Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.'
'Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.'
'Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.'
'A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.'
'Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz.'
'Ebben a pillanatban úgy tűnt, mintha eggyé olvadtunk volna. Ami neki fájt, az mindig fájt nekem is, és mindig is fájni fog - most pedig az öröme szerzett nekem is örömöt. Ugyanakkor a boldogsága valahogy fájdalmas is volt. És ez a fájdalom csaknem tapintható lett - úgy égette a bőrömet, mint a sav, mint valami hosszan elhúzódó gyötrelem.'
'Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.'
'Te vagy a nap. Az én személyes napom. Te oszlattad el a felhőket.'
'Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.'
'Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! - mondtam. - Az nekem a pokol lenne.'
'Jobban szeretsz, mint ahogy megérdemlem.'
'A helyes dolog nem mindig nyilvánvaló. Néha a helyes dolog talán az, ami valaki más szerint helytelen.'
'Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.'
'Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag (...). Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam.'
'Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni.'
'Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme.'
'Csak mert nem engedek a kísértésnek, hogy megkóstoljam a bort, ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom méltányolni a bukéját.'
'Az erőmből csak annyira tellett, hogy kicsit csendesítsem a zokogásomat - de csak visszatartani bírtam, abbahagyni nem. A könnyeim továbbra is ömlöttek. Hiába kerestem, sehol nem találtam a lelkemben azt a csapot, amivel szabályozhatnám az áradásukat.'
'A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.'
'Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (...). Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!'
'A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.'
'Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.'
'Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.'
'Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.'
'A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.'
'Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz.'
'Ebben a pillanatban úgy tűnt, mintha eggyé olvadtunk volna. Ami neki fájt, az mindig fájt nekem is, és mindig is fájni fog - most pedig az öröme szerzett nekem is örömöt. Ugyanakkor a boldogsága valahogy fájdalmas is volt. És ez a fájdalom csaknem tapintható lett - úgy égette a bőrömet, mint a sav, mint valami hosszan elhúzódó gyötrelem.'
'Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.'
'Te vagy a nap. Az én személyes napom. Te oszlattad el a felhőket.'
'Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére.'
'Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! - mondtam. - Az nekem a pokol lenne.'
2011. július 25. 16:34
#169
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Breaking Dawn - Hajnalhasadás :
'Több boldogság jutott nekem, mint amennyiben a legtöbb embernek valaha része lehetett. Vajon létezik valamiféle természeti törvény, ami ugyanannyi boldogságot és szenvedést ír elő? Örömöm egyszeriben felborította az egyensúlyt?'
'Testem igyekezett menekülni a fájdalomtól, így újra és újra beszippantott a sötétség, amely pillanatokra, olykor talán percekre is kiszakított a kínszenvedésből, de ettől még kevésbé tudtam lépést tartani a valósággal.'
'Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.'
'Csak azt tudtam, hogy minden másodperc, amit vele töltök, csak növelni fogja a később elszenvedett fájdalmat. Mint egy drogosnak, akinek nincs elég anyaga, közeledett a végítélet. Minél többre van szükség most, annál nehezebb lesz, amikor kifogytam a cuccból.'
'Vannak olyan csaták, amik elvesztek, még mielőtt elkezdődtek volna.'
'Eddig csupán egyetlen dolog létezett, ami nélkül nem bírtam élni, most kettő lett. Szeretetem nem oszlott meg közöttük; nem olyan fajta volt. Sokkal inkább mintha megnagyobbodna a szívem, abban a pillanatban kétszeresére nőtt. És teljesen betelt.'
'Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni a földről.'
'Amikor saját sorsomról beszéltem, kétségtelenül kettőnkre gondoltam. Külön-külön az egésznek csak a fele voltunk.'
'Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillettünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el. Testileg ugyanannyira passzoltunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz valahogy úgy létezett együtt, hogy nem oltotta ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzá tartozom.'
'Magamra maradtam a gyűlöletemmel és kínzó fájdalmammal. Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan. Olyan fájdalom, ami helyett bárki a halált választaná, csak szabaduljon tőle.'
'A fájdalom óceánja. A túlpart olyan messze van az örvénylő vízen túl, hogy elképzelni sem tudtam, nemhogy látni.'
'Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.'
'Nevetségesen ironikusnak tűnt, hogy a kirakós játék darabjai épp akkor álljanak össze tökéletes képpé, amikor mindjárt megsemmisül.'
'Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg.'
'Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.'
'Téged akarlak, téged és örökre. Egyetlen élet egyszerűen nem elég nekem.'
'Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.'
'Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem.'
'Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.'
'Milyen ironikus, hogy minél jobban fejlődik az emberiség, minél nagyobb lesz a tudományban vetett hite, minél nagyobb hatalmat szerez a világ felett, annál valószínűtlenebb, hogy felfedeznek bennünket. Azonban amint a természetfelettivel kapcsolatos hitetlenségük megszabadít bennünket gátlásainktól, technológiájuk elég erős lesz ahhoz, hogy ha akarják, akár fenyegetést is jelenthetnek ránk nézve, sőt, néhányunkat meg is semmisíthetik.'
'Olyasmi volt ez is, amilyen az eddigi egész életem - sosem voltam elég erős ahhoz, hogy megküzdjek a rajtam kívülálló dolgokkal, hogy megtámadjam vagy lehagyjam ellenségeimet. Hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi voltam és gyenge, s az egyetlen dolog, amire képes voltam. az a kitartás. Az állhatatosság. A túlélés. Mostanáig ez elég volt. Ma is elegendőnek kell lennie. Kibírom, amíg a segítség meg nem érkezik.'
'Több boldogság jutott nekem, mint amennyiben a legtöbb embernek valaha része lehetett. Vajon létezik valamiféle természeti törvény, ami ugyanannyi boldogságot és szenvedést ír elő? Örömöm egyszeriben felborította az egyensúlyt?'
'Testem igyekezett menekülni a fájdalomtól, így újra és újra beszippantott a sötétség, amely pillanatokra, olykor talán percekre is kiszakított a kínszenvedésből, de ettől még kevésbé tudtam lépést tartani a valósággal.'
'Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.'
'Csak azt tudtam, hogy minden másodperc, amit vele töltök, csak növelni fogja a később elszenvedett fájdalmat. Mint egy drogosnak, akinek nincs elég anyaga, közeledett a végítélet. Minél többre van szükség most, annál nehezebb lesz, amikor kifogytam a cuccból.'
'Vannak olyan csaták, amik elvesztek, még mielőtt elkezdődtek volna.'
'Eddig csupán egyetlen dolog létezett, ami nélkül nem bírtam élni, most kettő lett. Szeretetem nem oszlott meg közöttük; nem olyan fajta volt. Sokkal inkább mintha megnagyobbodna a szívem, abban a pillanatban kétszeresére nőtt. És teljesen betelt.'
'Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni a földről.'
'Amikor saját sorsomról beszéltem, kétségtelenül kettőnkre gondoltam. Külön-külön az egésznek csak a fele voltunk.'
'Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillettünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el. Testileg ugyanannyira passzoltunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz valahogy úgy létezett együtt, hogy nem oltotta ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzá tartozom.'
'Magamra maradtam a gyűlöletemmel és kínzó fájdalmammal. Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan. Olyan fájdalom, ami helyett bárki a halált választaná, csak szabaduljon tőle.'
'A fájdalom óceánja. A túlpart olyan messze van az örvénylő vízen túl, hogy elképzelni sem tudtam, nemhogy látni.'
'Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.'
'Nevetségesen ironikusnak tűnt, hogy a kirakós játék darabjai épp akkor álljanak össze tökéletes képpé, amikor mindjárt megsemmisül.'
'Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg.'
'Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.'
'Téged akarlak, téged és örökre. Egyetlen élet egyszerűen nem elég nekem.'
'Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.'
'Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem.'
'Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.'
'Milyen ironikus, hogy minél jobban fejlődik az emberiség, minél nagyobb lesz a tudományban vetett hite, minél nagyobb hatalmat szerez a világ felett, annál valószínűtlenebb, hogy felfedeznek bennünket. Azonban amint a természetfelettivel kapcsolatos hitetlenségük megszabadít bennünket gátlásainktól, technológiájuk elég erős lesz ahhoz, hogy ha akarják, akár fenyegetést is jelenthetnek ránk nézve, sőt, néhányunkat meg is semmisíthetik.'
'Olyasmi volt ez is, amilyen az eddigi egész életem - sosem voltam elég erős ahhoz, hogy megküzdjek a rajtam kívülálló dolgokkal, hogy megtámadjam vagy lehagyjam ellenségeimet. Hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi voltam és gyenge, s az egyetlen dolog, amire képes voltam. az a kitartás. Az állhatatosság. A túlélés. Mostanáig ez elég volt. Ma is elegendőnek kell lennie. Kibírom, amíg a segítség meg nem érkezik.'
2011. július 25. 21:40
#170
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
A médium:
'Remény: a csúcspont.
Rettegés: a mélypont.
Azt hiszem, az élet épp a kettő között helyezkedik el.'
'Az idősebb kor előnye, hogy ilyenkor sajnos már ráébred az ember, hogy a jövő mindössze egy másik ma. Csak épp, ha elérünk oda, több tegnapunk lesz, és kevesebb holnapunk.'
'Szeretnénk hinni, hogy minden gyermek ártatlanként születik a világba. Csak a legjobb dolgokat tanulja meg. De bármennyire is próbálkozunk, eljön az a nap, amikor a gyerekünk olyasmit tesz, ami meglep bennünket. Olyasvalaki lesz, akit nem ismerünk meg. Azt kérdezzük, ki ez az ember?'
'Az idő nem megfizethető, mégis semmibe sem kerül nekünk. Azt tehetünk vele, amit akarunk, de nem birtokolhatjuk. Eltölthetjük, de nem tarthatjuk meg. És ha egyszer elmúlt, nem kaphatjuk vissza.'
'Remény: a csúcspont.
Rettegés: a mélypont.
Azt hiszem, az élet épp a kettő között helyezkedik el.'
'Az idősebb kor előnye, hogy ilyenkor sajnos már ráébred az ember, hogy a jövő mindössze egy másik ma. Csak épp, ha elérünk oda, több tegnapunk lesz, és kevesebb holnapunk.'
'Szeretnénk hinni, hogy minden gyermek ártatlanként születik a világba. Csak a legjobb dolgokat tanulja meg. De bármennyire is próbálkozunk, eljön az a nap, amikor a gyerekünk olyasmit tesz, ami meglep bennünket. Olyasvalaki lesz, akit nem ismerünk meg. Azt kérdezzük, ki ez az ember?'
'Az idő nem megfizethető, mégis semmibe sem kerül nekünk. Azt tehetünk vele, amit akarunk, de nem birtokolhatjuk. Eltölthetjük, de nem tarthatjuk meg. És ha egyszer elmúlt, nem kaphatjuk vissza.'
2011. július 25. 21:47
#171
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
A cserecsapat:
'Játszol. Úgy érzed minden jól megy. De, hirtelen becsúszik egy hiba. És még egy. És még egy... hiába küzdesz ellene. Minél jobban igyekszel, annál rosszabb lesz a helyzet. Végül teljesen lebénulsz. Nem kapsz levegőt. És mindennek vége. Elmerültél.'
'A seb beforr, a fájdalom elmúlik, a dicsőség örökre megmarad.'
'Játszol. Úgy érzed minden jól megy. De, hirtelen becsúszik egy hiba. És még egy. És még egy... hiába küzdesz ellene. Minél jobban igyekszel, annál rosszabb lesz a helyzet. Végül teljesen lebénulsz. Nem kapsz levegőt. És mindennek vége. Elmerültél.'
'A seb beforr, a fájdalom elmúlik, a dicsőség örökre megmarad.'
2011. július 25. 21:57
#172
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Anya, lánya, unokája:
'A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.'
'Megbocsátok neked, mert szeretlek, ilyen egyszerű és bonyolult ez.'
'Aki nem tud bízni, szeretni sem tud.'
'Megbocsátani annyi, mint továbblépni.'
'A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.'
'Megbocsátok neked, mert szeretlek, ilyen egyszerű és bonyolult ez.'
'Aki nem tud bízni, szeretni sem tud.'
'Megbocsátani annyi, mint továbblépni.'
2011. július 25. 21:59
#173
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Garield:
'Valljuk be: a világ egyre ostobább. Még néhány év, és egy kenyérpirító intelligensebb lesz, mint a gazdája.'
'- Vajon mi történik azzal a dologgal, amit a fejembe veszek?
- Belehal a magányosságba.'
'Az ajtóm mindig nyitva áll, hogy kimenj rajta.'
'Valljuk be: a világ egyre ostobább. Még néhány év, és egy kenyérpirító intelligensebb lesz, mint a gazdája.'
'- Vajon mi történik azzal a dologgal, amit a fejembe veszek?
- Belehal a magányosságba.'
'Az ajtóm mindig nyitva áll, hogy kimenj rajta.'
2011. július 25. 22:00
#174
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Egy boltkóros naplója:
'Az élet olyan, mint a bolhapiac: sose tudhatod, hogy mikor bukkansz váratlanul valódi kincsre.'
'Biztos ismerik azt az érzést, mikor meglátnak egy helyes pasit. Az illető megereszt egy mosolyt és a szívük elolvad, mint vaj a forró pirítóson. Én is így vagyok ezzel, mikor meglátok egy üzletet. Csak az még sokkal jobb. Egy férfi ugyanis sose szereti úgy az ember lányát, vagy bánik úgy vele, mint egy üzlet. Ha a pasi nem áll jól, nem cserélhetjük be hét napon belül egy isteni kasmír pulcsira.'
'Az élet olyan, mint a bolhapiac: sose tudhatod, hogy mikor bukkansz váratlanul valódi kincsre.'
'Biztos ismerik azt az érzést, mikor meglátnak egy helyes pasit. Az illető megereszt egy mosolyt és a szívük elolvad, mint vaj a forró pirítóson. Én is így vagyok ezzel, mikor meglátok egy üzletet. Csak az még sokkal jobb. Egy férfi ugyanis sose szereti úgy az ember lányát, vagy bánik úgy vele, mint egy üzlet. Ha a pasi nem áll jól, nem cserélhetjük be hét napon belül egy isteni kasmír pulcsira.'
2011. július 25. 22:03
#175
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Két pasi - meg egy kicsi:
'A gyerekek azért vannak, hogy a halál ne legyen olyan rémisztő perspektíva.'
'A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy cselekedsz a félelem ellenére.'
'A szerelem nem vak, hanem teljesen hülye.'
'Túl sok a könyv, és túl rövid az élet.'
'A gyerekek azért vannak, hogy a halál ne legyen olyan rémisztő perspektíva.'
'A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy cselekedsz a félelem ellenére.'
'A szerelem nem vak, hanem teljesen hülye.'
'Túl sok a könyv, és túl rövid az élet.'
2011. július 25. 22:05
#176
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Kaleido Star:
'Álmaink a vágyaink, kövessétek őket!'
'Válaszokat csak akkor kaphatsz, ha mélyen magadba nézel.'
'Akik a színpadon fellépnek, azoknak angyali szívük van, mert azt akarják, hogy a közönség jól szórakozzon. Nem a saját hasznukat lesik, nincs bennük semmi más, csak az őszinte remény és a szándék, hogy boldoggá tegyék a közönséget. De sajnos aztán jönnek az "én sokkal jobb leszek nála!" helyzetek, és a szeretetet felváltja a gyűlölet.'
'Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.'
'Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.'
'Én győzni akarok, mert még soha nem akadt ilyen vetélytársam. Ő olyan partner, aki arra kényszerít, hogy mindig jobb és jobb legyek. Igen, partner.'
'Álmaink a vágyaink, kövessétek őket!'
'Válaszokat csak akkor kaphatsz, ha mélyen magadba nézel.'
'Akik a színpadon fellépnek, azoknak angyali szívük van, mert azt akarják, hogy a közönség jól szórakozzon. Nem a saját hasznukat lesik, nincs bennük semmi más, csak az őszinte remény és a szándék, hogy boldoggá tegyék a közönséget. De sajnos aztán jönnek az "én sokkal jobb leszek nála!" helyzetek, és a szeretetet felváltja a gyűlölet.'
'Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.'
'Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.'
'Én győzni akarok, mert még soha nem akadt ilyen vetélytársam. Ő olyan partner, aki arra kényszerít, hogy mindig jobb és jobb legyek. Igen, partner.'
2011. július 25. 22:07
#177
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Harry Potter:
'A fájdalom, a veszteségünk fájdalma emlékeztessen mindnyájunkat, hogy bár távol élünk egymástól, és más-más nyelvet beszélünk, a szívünk együtt dobog.'
'Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.'
'A dolgok, amiket elveszítünk, visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.'
'A világon nincs jó és rossz. Egy dolog van, a hatalom, és azt a gyöngék nem tudják megszerezni.'
'A gyerek szavát, hiába is őszinte, nem hallják meg, akik elfelejtettek hallani.'
'A fájdalom, a veszteségünk fájdalma emlékeztessen mindnyájunkat, hogy bár távol élünk egymástól, és más-más nyelvet beszélünk, a szívünk együtt dobog.'
'Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.'
'A dolgok, amiket elveszítünk, visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.'
'A világon nincs jó és rossz. Egy dolog van, a hatalom, és azt a gyöngék nem tudják megszerezni.'
'A gyerek szavát, hiába is őszinte, nem hallják meg, akik elfelejtettek hallani.'
2011. július 26. 08:20
#178
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Grace Klinika:
'Izzy: Ma elfelejtettem, hogy meghalt. Néhány órára a műtőben, elfelejtettem, hogy rákos vagyok és hogy meghalt.
Alex: De George meghalt. Te pedig rákos vagy. Szeretném, hogy azt csinálhasd amit szeretsz szuper orvos vagy és tudom, hogy fantasztikus jövő vár még rád.De mostantól neked kell odafigyelned önmagadra. Be kell venned a gyógyszereket és enned kell. Lassítanod mert nem lehetek a dadusod...nem lehetek!'
'A sok agyalás olyasmin, hogy megtörténik vagy nem csak ront a dolgokon.'
'Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. '
'Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket. '
'Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.'
'A mai napon kezdődik az életem, eddig csak én voltam. Csak egy okoskodó kölyök. Ma férfi lettem, ma a férjed leszek. Mától már másért is felelek nem csak magamért. Mátol érted is felelek, a jövőnkért és minden lehetőségért amit a házasságunk kínál. Veled bármi is történjék én kész vagyok bármire és mindenre, hogy vállaljam az életet, a szerelmet, a lehetőséget és a felelősséget, ma Izzy Stevens az életünk elkezdődik és én alig várom!'
'Ha arra kell a munka, hogy legyen egy életed, akkor vagy egy új munka kell, vagy egy új élet.'
'Egy évben legalább egyszer begyűjtünk pár jókívánságot a születésnapi gyertyáink felett.
Néhányan többet is bevetnek, szempillákat, szökőkutakat, szerencse csillagot.
És minden akkori és mostani kívánságból egy-egy valóra válik.
És akkor mi történik?
Ez olyan jó mint vártuk?
Úszunk a boldogság mámorában?
Vagy észrevesszük, hogy van még egy hosszú listánk más kívánságokról,
amikre még várunk, hogy beteljesüljenek?
Attól még kívánunk, mert, néha valóra válnak. '
'Azok szenvednek leginkább, akik nem tudják mit akarnak.'
'A legfontosabb múltunk, amit ma élünk.'
'Izzy: Ma elfelejtettem, hogy meghalt. Néhány órára a műtőben, elfelejtettem, hogy rákos vagyok és hogy meghalt.
Alex: De George meghalt. Te pedig rákos vagy. Szeretném, hogy azt csinálhasd amit szeretsz szuper orvos vagy és tudom, hogy fantasztikus jövő vár még rád.De mostantól neked kell odafigyelned önmagadra. Be kell venned a gyógyszereket és enned kell. Lassítanod mert nem lehetek a dadusod...nem lehetek!'
'A sok agyalás olyasmin, hogy megtörténik vagy nem csak ront a dolgokon.'
'Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. '
'Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket. '
'Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.'
'A mai napon kezdődik az életem, eddig csak én voltam. Csak egy okoskodó kölyök. Ma férfi lettem, ma a férjed leszek. Mától már másért is felelek nem csak magamért. Mátol érted is felelek, a jövőnkért és minden lehetőségért amit a házasságunk kínál. Veled bármi is történjék én kész vagyok bármire és mindenre, hogy vállaljam az életet, a szerelmet, a lehetőséget és a felelősséget, ma Izzy Stevens az életünk elkezdődik és én alig várom!'
'Ha arra kell a munka, hogy legyen egy életed, akkor vagy egy új munka kell, vagy egy új élet.'
'Egy évben legalább egyszer begyűjtünk pár jókívánságot a születésnapi gyertyáink felett.
Néhányan többet is bevetnek, szempillákat, szökőkutakat, szerencse csillagot.
És minden akkori és mostani kívánságból egy-egy valóra válik.
És akkor mi történik?
Ez olyan jó mint vártuk?
Úszunk a boldogság mámorában?
Vagy észrevesszük, hogy van még egy hosszú listánk más kívánságokról,
amikre még várunk, hogy beteljesüljenek?
Attól még kívánunk, mert, néha valóra válnak. '
'Azok szenvednek leginkább, akik nem tudják mit akarnak.'
'A legfontosabb múltunk, amit ma élünk.'
2011. július 26. 08:26
#179
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Tuti Gimi.
'Ki tudja mit jelent az, hogy boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan mellé képzelnek. Hanem a meztelen terrort... A magányosok előtt álarcban jelenik meg...A legszerencsétlenebbek azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben kutatják... vagy illúziókban.'
'Ha önmagad akarsz lenni egyszer egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni! Soha ne add fel!'
'Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene hogy jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk. Mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.'
'Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.'
'Ha nagyon akarod, megtalálod a reményt. Egy gyerekben, egy bárban elhangzó dalban, vagy annak a szemében, akit szeretsz. És ha szerencsés vagy - úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere - abban, aki ugyanúgy szeret téged, mint te őt.'
'Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tied.'
'Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rossz indulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket. '
'Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál, életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jó hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon. '
'Azt monják, a hollók célhoz vezetik az utazókat... mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent... de egynél több hollót látni, rossz jel... zűrzavart és gondokat jósol.'
'Ki tudja mit jelent az, hogy boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan mellé képzelnek. Hanem a meztelen terrort... A magányosok előtt álarcban jelenik meg...A legszerencsétlenebbek azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben kutatják... vagy illúziókban.'
'Ha önmagad akarsz lenni egyszer egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni! Soha ne add fel!'
'Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene hogy jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk. Mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.'
'Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.'
'Ha nagyon akarod, megtalálod a reményt. Egy gyerekben, egy bárban elhangzó dalban, vagy annak a szemében, akit szeretsz. És ha szerencsés vagy - úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere - abban, aki ugyanúgy szeret téged, mint te őt.'
'Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tied.'
'Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rossz indulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket. '
'Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál, életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jó hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon. '
'Azt monják, a hollók célhoz vezetik az utazókat... mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent... de egynél több hollót látni, rossz jel... zűrzavart és gondokat jósol.'
2011. július 26. 08:33
#180
|
|
Cintiisibunator ♥ |
Csoport: Tag Csatlakozott: 10.05.06. Hozzászólás: 3530 Csatolások: 56210 Azonosító: 126514 offline
|
Született feleségek:
'A kertvárosban nem nehéz bűnt találni, csak a zárt ajtók mögé kell benézni és megláthatjuk amint a szomszédasszonyaink megcsalják a férjüket, neheztelnek a gyermekeikre, áskálódnak a barátaik ellen, de bármennyire is szeretjük kitárgyalni embertársaink bűnös cselekedeteit,hajlamosak vagyunk efelejteni hogy nagy különbség van vétek és gonoszság között.Milyen szomorú,hogy mindig akad valaki aki készségesen jön és emlékeztet rá.'
'Eljön az idő, amikor mindannyian szembesülünk azzal amitől rettegünk.Néhányan attól félnek hogy talán sosem bocsájt meg. Mások azon aggódnak, hogy egyszer megtudja az igazat.Néhányan azon tépelődnek, hogy vajon képes elküldeni? Így igaz félelmetes hely ez a világ és még sokkal rémisztőbb, ha úgy kell helyt állnunk benne hogy egyedül vagyunk.'
'Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak akik biztosra veszik, hogy megtalálják ha haza költöznek. Vannak akik azt hiszik megtalálják ha barátra lelnek. Vannak akik azt remélik megtalálják ha legyőzik a versenytársakat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek hogy mindvégig ott volt az orruk előtt.'
'Vannak a fájdalomnak olyan fajtái,amelyek nem gyógyíthatóak kórházban. Így hát a szenvedők megpróbálják önnmagukban meglelni a gyógyirt. Vannak akik a kínzó magányt enyhítik. Új barátokkal vannak, akik a furdaló lelkiismeretükön könnyítenek némi készpénzzel. Vannak, akik égető vágyaikat csillapítják apró kedves gesztusokkal. Milyen szomorú azonban, hogy mindig vannak olyanok, akik nem léphetnek a gyógyulás útjára, hisz tudják jól, hogy csak még több fájdalom vár rájuk.'
'Számtalan módja van annak hogy győzzünk ebben a világban, vannak csaták melyek egy hirtelen visszavonulóval nyerhetőek meg,vannak babérok melyek csak némi csalással arathatóak le, vannak ellenfelek akik egy egyszerű mosollyal győzhetők le, na persze vannak akiknek a győzelem önmagában nem elég, valaki másnak veszítenie kell.'
'A csábítás művészet, kifinomult kényszerítő eszközöket használ, hogy megingassa az arra fogékonyakat és aki egyszer elszánta magát mindent belead, hogy megkapja amit akar.Ha pedig a csábítás sikerrel jár, az aki beadta a derekát azt kérdezi magától: elcsábítottak vagy ezt akartam én is kezdetektől fogva?'
'Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk, nem szabad bedőlni az ékszer csillogásának, hogy megtudjuk hamisítvánnyal állunk szembe, ki kell hozni az igazságot az árnyékból, hogy felismerhessük mosolyának szépségét, bizony embertársaink nap mint nap rejtegetik előlünk valós természetüket és erre sajnos csak akkor döbbenünk rá amikor már késő.'
'A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt. '
'Minden gyermek a maga sajátos küldetésével születik a világra,némelyik hogy beragyogja napjainkat,némelyik hogy próbára tegye türelmünket,némelyik hogy célt adjon életünknek és némelyik hogy gondoskodjon rólunk...igy van mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen ha senki nem hivta őket.'
'A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük.Van akit a merészségéért,van akit a bátorságáért,van akit a jóságáért.De rajongásunk oka leginkább az, hogy szivünk mélyén mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki..na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi megmenteni magunkat.'
'Ha valamit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs. '
'Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak meg van a sajátos jelentése. A művészet, az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára, különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron, attól függ , aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak meg van a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk mikor egyesek még sem értik meg!'
'Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt aki majd megadja azt ami hiányzik az életünkből. Valakit aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket. '
'Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve, hogy mire jő a reggel minden valóra, válik. '
'Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott.'
'Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunkanak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nelküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve , hogy mire jő a reggel minden valóra válik.'
'A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük hogy történik velünk valami, legyen az gyönyörteli szerelem ,vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az hogy nem minden élet nyer értelmet, egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.'
'Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt aki majd megadja azt ami hiányzik az életünkből. Valakit aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket.'
'Egyébként olyan rossz az ha valaki megsajnál? Ha az illető mond is valamit az támogatás, de ha szóra sem méltat, akkor szerinte olyan mélyre süllyedtél ahonnan nincs visszaút.'
'A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól?! Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni.'
'Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele. Egészen addig, míg el nem veszik tőle. Legyen az a politikai tömegek hatalma, vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett. Mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen. Még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőség nélkül maradni, teljesen erőtlennek érezni magunkat, hát az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.'
'A kertvárosban nem nehéz bűnt találni, csak a zárt ajtók mögé kell benézni és megláthatjuk amint a szomszédasszonyaink megcsalják a férjüket, neheztelnek a gyermekeikre, áskálódnak a barátaik ellen, de bármennyire is szeretjük kitárgyalni embertársaink bűnös cselekedeteit,hajlamosak vagyunk efelejteni hogy nagy különbség van vétek és gonoszság között.Milyen szomorú,hogy mindig akad valaki aki készségesen jön és emlékeztet rá.'
'Eljön az idő, amikor mindannyian szembesülünk azzal amitől rettegünk.Néhányan attól félnek hogy talán sosem bocsájt meg. Mások azon aggódnak, hogy egyszer megtudja az igazat.Néhányan azon tépelődnek, hogy vajon képes elküldeni? Így igaz félelmetes hely ez a világ és még sokkal rémisztőbb, ha úgy kell helyt állnunk benne hogy egyedül vagyunk.'
'Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak akik biztosra veszik, hogy megtalálják ha haza költöznek. Vannak akik azt hiszik megtalálják ha barátra lelnek. Vannak akik azt remélik megtalálják ha legyőzik a versenytársakat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek hogy mindvégig ott volt az orruk előtt.'
'Vannak a fájdalomnak olyan fajtái,amelyek nem gyógyíthatóak kórházban. Így hát a szenvedők megpróbálják önnmagukban meglelni a gyógyirt. Vannak akik a kínzó magányt enyhítik. Új barátokkal vannak, akik a furdaló lelkiismeretükön könnyítenek némi készpénzzel. Vannak, akik égető vágyaikat csillapítják apró kedves gesztusokkal. Milyen szomorú azonban, hogy mindig vannak olyanok, akik nem léphetnek a gyógyulás útjára, hisz tudják jól, hogy csak még több fájdalom vár rájuk.'
'Számtalan módja van annak hogy győzzünk ebben a világban, vannak csaták melyek egy hirtelen visszavonulóval nyerhetőek meg,vannak babérok melyek csak némi csalással arathatóak le, vannak ellenfelek akik egy egyszerű mosollyal győzhetők le, na persze vannak akiknek a győzelem önmagában nem elég, valaki másnak veszítenie kell.'
'A csábítás művészet, kifinomult kényszerítő eszközöket használ, hogy megingassa az arra fogékonyakat és aki egyszer elszánta magát mindent belead, hogy megkapja amit akar.Ha pedig a csábítás sikerrel jár, az aki beadta a derekát azt kérdezi magától: elcsábítottak vagy ezt akartam én is kezdetektől fogva?'
'Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk, nem szabad bedőlni az ékszer csillogásának, hogy megtudjuk hamisítvánnyal állunk szembe, ki kell hozni az igazságot az árnyékból, hogy felismerhessük mosolyának szépségét, bizony embertársaink nap mint nap rejtegetik előlünk valós természetüket és erre sajnos csak akkor döbbenünk rá amikor már késő.'
'A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt. '
'Minden gyermek a maga sajátos küldetésével születik a világra,némelyik hogy beragyogja napjainkat,némelyik hogy próbára tegye türelmünket,némelyik hogy célt adjon életünknek és némelyik hogy gondoskodjon rólunk...igy van mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen ha senki nem hivta őket.'
'A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük.Van akit a merészségéért,van akit a bátorságáért,van akit a jóságáért.De rajongásunk oka leginkább az, hogy szivünk mélyén mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki..na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi megmenteni magunkat.'
'Ha valamit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs. '
'Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak meg van a sajátos jelentése. A művészet, az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára, különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron, attól függ , aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak meg van a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk mikor egyesek még sem értik meg!'
'Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt aki majd megadja azt ami hiányzik az életünkből. Valakit aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket. '
'Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve, hogy mire jő a reggel minden valóra, válik. '
'Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott.'
'Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunkanak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nelküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve , hogy mire jő a reggel minden valóra válik.'
'A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük hogy történik velünk valami, legyen az gyönyörteli szerelem ,vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az hogy nem minden élet nyer értelmet, egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.'
'Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt aki majd megadja azt ami hiányzik az életünkből. Valakit aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha ha nagyon keressük megtaláljuk azt aki képes mindhármat nyújtani, igen mindannyian keresünk valakit és ha nem találjuk csak remélhetjük hogy ő talál meg minket.'
'Egyébként olyan rossz az ha valaki megsajnál? Ha az illető mond is valamit az támogatás, de ha szóra sem méltat, akkor szerinte olyan mélyre süllyedtél ahonnan nincs visszaút.'
'A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól?! Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni.'
'Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele. Egészen addig, míg el nem veszik tőle. Legyen az a politikai tömegek hatalma, vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett. Mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen. Még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőség nélkül maradni, teljesen erőtlennek érezni magunkat, hát az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.'
1 felhasználónak tetszik:
kriszti145
Jennifer Aniston tartja a lelket a gyászoló Sandra Bullockban
Jennifer Aniston tartja a lelket a gyászoló Sandra Bullockban
Továbbra is gyászol a híresség.
Gyászol Tom Holland - szörnyű veszteség érte
Gyászol Tom Holland - szörnyű veszteség érte
Közeli barátját veszítette el a színész.
A szomszéd fiú: kínos dolgot árult el Jennifer Lopezről Ryan Guzman exe
A szomszéd fiú: kínos dolgot árult el Jennifer Lopezről Ryan Guzman exe
Nagyon komolyan vette a marketinget.
Újabb volt alkalmazott szólalt meg Meghan Markle kegyetlenkedéseivel kapcsolatban
Újabb volt alkalmazott szólalt meg Meghan Markle kegyetlenkedéseivel kapcsolatban
A korábbi titkárunk is felszólalt.
Billie Eilish rájött, egész életében a lányokat szerette
Billie Eilish rájött, egész életében a lányokat szerette
Erről vallott a híresség.
Emma Stone örülne neki, ha végre a valódi nevén szólítanák
Emma Stone örülne neki, ha végre a valódi nevén szólítanák
Tudtad, hogy nem Emma a neve?
Kézenfogva érkezett a Bridgerton eseményére a sorozat két sztárja
Kézenfogva érkezett a Bridgerton eseményére a sorozat két sztárja
A két híresség kéz a kézben érkezett.
Zendaya és Tom Holland már a házasságon gondolkodik
Zendaya és Tom Holland már a házasságon gondolkodik
Nagyon benne van a pakliban.
