A fogalom, amit sokan tévesen használnak: antiszociális személyiségzavar

Nagyon jó lett a cikk, és én nagyon szívesen olvasnék további ilyeneket is, például, amit utoljára megemlítettél, a szociális fóbiáról és a szorongásos zavarokról, mert ez is nagy divat lett manapság, de csak kevesen tudják, hogy miről is szól valójában, hiszen amellett, hogy az illető nem mer tömegbe és idegen emberek közé menni, még rengeteg más tünete is van.

Nagyon jó cikk lett!

Továbbra is azt mondom magamra, hogy antiszociális vagyok. Jó itt nem a gyilkosságra gondolok vagy a lopásra, de ezek kivételével mindegyik igaz rám. És akkor mi van? A cikkért köszönet, legalább megtudtam az igazat

Nagyon jó cikk, szívesen olvasnék még ehhez hasonlóakat.

nagyon jó cikk lett, de én csak nem nagyon szeretek emberek között lenni(itt azt értem, amikor egy helyen sok ember van) igazából én még kalusztrofóbiával is küszködök, de legalább most megtudtam az igazat

Több ilyen cikk kellene ide.

Szeretek ilyen témában olvasni. Jó cikk. Kutatási célra is megfelelő ez az oldal, mivel 10-ből 7 tag echte antiszociális, szociopata, amit maguknak diagnosztizáltak.

Talán a legismertebb pszichopata volt Ted Bundy. Egy szimpatikus megjelenésű, intelligens férfi, aztán mégis villamosszékben végezte 42 évesen gyilkosságokért.

nos, antiszociális vagyok. a baj, hogy nem zavar.

Amikor megírtam a cikket, nekem is először Ted Bundy ugrott be, csak nem akartam a kriminológia irányába elvinni. Aki pedig még a cikk ellenére is azt vallja magáról, hogy antiszociális személyiségzavarral küzd (ami nem egyenértékű a szociális fóbiával!), akkor azoknak javaslom, hogy azonnal kérjenek orvosi segítséget. Ám még mindig eléggé kételkedek azon fiatal tagok hozzászólásaiban, akik ide is előszeretettel irkálják, hogy ők biza antiszociálisak. Ez pedig jogosan veti fel a kérdést - elolvastátok figyelmesen a cikket?

Vagy csak összekeverik azzal, hogy tinik. A legtöbb tini simán tud önző, felelőtlen, flegma és agresszív lenni anélkül, hogy antiszociális személyiségzavara lenne.

azoknak, akik így is antiszociálisnak tartják magukat: ha jól tudom, 18 éves kor alatt nem sűrűn szokták ezt így konkrétan megállapítani, ha valaki ezeket a tüneteket mutatja, szimpla viselkedészavarként diagnosztizálják. ami pedig korántsem azt jelenti, hogy az illető pszichopata / szociopata, csak… kamasz.
(javítsatok ki, ha tévedek.)

Ez a cikk most nagyon tetszett. Mostanában annyira menő lett ez az egész, miközben szerintem aki igazán antiszociális / pszchihopata nem pont azt fogja kiírogatni a közösségi oldalakra, hogy ezzel menőnek tűnjön. A cikkbe nem került bele az aszociális / szociális fóbia, de rám például annak a tünetei javarészt igazak és valószínűleg azoknak, akik hasonlóan szoronganak a nyilvánosságtól / emberektől inkább ez lehet a baja.

Bekaksantok, hogy a cikk megírása után is van még, aki antiszocnak diagnosztizálja magát. Tényleg az a baj, hogy a sok buta kislányt nem lehet meggyőzni arról, hogy ez bőven komolyabb dolog, mint amilyennek ők elképzelik. Hihetetlen, hogy manapság mennyien diagnosztizálják már SAJÁT MAGUKAT mindenféle pszichés zavarral... és sajnos emiatt bőven kevesebben veszik komolyan azokat, akik ténylegesen segítségre szorulnak.

Örülök Beyla, hogy megírtad a cikket, nagyon jó, és tartalmas lett.

Mondjuk én nem a szociális szorongást diagnosztizálnám így ismeretlenben, hanem az aszociálisságot. A szociális szorongás sokkal több annál, hogy "nem szeretsz emberek közelében lenni". Aki ezt átélte, tudja, hogy minden nap egy kínszenvedés, nem tudsz "normális felnőttként" funkcionálni, mert egy ismeretlen helyre való belépés maga a pokol, a gyomrod egy kis gombócba szorul mikor új emberekkel kell beszélned. Ez nem csak az emberekről szól, és nekem kifejezetten sértő, hogy így általánosít az író. Itt egy nagyon jó videó az aszociálisságról (ami valóban azt jelenti, hogy valaki nem szeret emberek között lenni és jobban kedveli a magányt), aki művelődni szeretne: https://www.youtube.com/watch?v=BGN8bP5uJvM
Illetve a videóban tisztázzák azt, amit a cikk írója szintén nem tett meg: nem minden antiszociális személyiségzavarral küzdő ember sorozatgyilkos, veszélyes a társadalmunkra. Sőt. Nagyon sok embernél áll fenn ez a mentális zavar, semmit nem jelent, nem kell tőlük jobban félnünk, mint bárki mástól.

És megjegyzem, nem kell itt "sürgősen orvosi segítséget kérni". Nem azt jelenti, hogy kedvem támad egy fejszét fogni és lemészárolni a családom, ha antiszociális személyiségzavarom van. Ezért nem szeretem, ha olyan ember ír tudományos töltetű cikket, aki nincs jelen az egészben, és nincsen valódi tudás az internetről összehalászott infók mögött, amiket bepötyög egy új cikk gyanánt.

A cikkem Robert D. Hare - Kímélet nélkül és Hervey Cleckley - Az egészség álarca című nyomtatott szakirodalom alapján lett megírva. Természetesen több digitális forrásnak is utána néztem, illetve azokból is kényszerültem dolgozni, ugyanis a Starityn - mint nemrég megtudtam - nem fogadnak el nyomtatott forrást, mivel a hírmoderátorok nem tudnak utána nézni. Az orvosi segítség meg igen is kell, hiszen - ahogyan a cikkben is elhangzik - a betegség prognózisa annál jobb, minél hamarabb fedezik fel.

Már több helyen hallottam, hogy valaki ezt mondja magára. Sajnos sokaknak fogalmuk sincs, hogy a félénk, visszahúzódó természetnek semmi köze nincs az az antiszociális viselkedéséhez.

Tartalmas lett Beyla.

Bárki ír ilyen cikket, az csakis felszínesen tájékoztató jellegű lehet. Valamiféle aprócska kalauz, de semmi több. Még az sem tudja, miről van szó igazán, aki esetleg jó pár szakirodalmi könyvet elolvasott a témában. Egyrészt azért, mert az emberek különböznek, a különböző személyiségi zavarok is másként jelentkeznek mindenkinél. Vannak egyértelmű jelek, definíciók, meghatározások, de két antiszociális személyiségzavarral küzdő ember sem lehet egyforma. Másrészt pedig, aki nem volt benne nyakig, annak akkor is felszínes lesz a tudása, ha ezer könyvet elolvasott. Azért nem rosszak az ilyen cikkek, valamiféle támpontot nyújthatnak, és bizonyos ködöket el tudnak oszlatni. Ennél többet az átlagembernek nem is kell tudnia. Ezt úgyis csak az érti igazán, akinek az életében volt vagy van egy-két ilyen zavarokkal küzdő ember. Az is tény, amit te mondasz, hogy attól, hogy valaki szociopata, még nem lesz feltétlenül gyilkos, vagy kifejezetten agresszív. Azt viszont már kétlem, hogy nem kell tartani tőlük. Kell, mert súlyos lelki sebeket okoznak a környezetükben élőknek, azoknak, akik törődnek velük. Ők nem tudják, mit tesznek, nem értik, mi velük a baj, azt se fogják fel, hogy baj van velük, viszont tökéletes hazudozók, még tökéletesebb manipulátorok és soha semmiért nem vállalnak felelősséget. Egy a lényeg, ha úgy érzed, hogy valakivel valami nem stimmel, mert folyamatosan bántalmaz lelkileg, netalán testileg, ne kezd el elemezgetni, meg megpróbálni diagnosztizálni. Felesleges. Sétálj el, amíg megteheted. Nem mindegy, hogy az illető milyen személyiség zavarban szenved, egyáltalán szenved-e valamilyen szociopátiában, vagy csak simán gyökér? Az a legjobb, ha szép csendben elsétálsz, mert többnyire más megoldás nincsen. Túl sokat elemezgetünk, meg magyarázgatunk, és sajnos kevésszer csapunk az asztalra, hogy elég. Manapság már az a menő, ha valaki más. Mindegy, hogyan, csak más legyen, azt lehet isteníteni. A normális ember már semmibe van nézve. Pedig az az ember, aki szép csendben neveli a gyermekeit, dolgozik, fenntartja magát, igyekszik békében élni, és többnyire megtartja magának a véleményét, lehet sokkal többel viszi előre a társadalmat, mint, az, aki önmagával sincs tisztában és ezért másokat szid állandóan, meg gyűlölködik, meg megmondja a tutit, mert hát ő milyen különleges. Frászt különleges, csak azt sem tudja merre van arccal, és ezt próbálja leplezni a nagy megmondásával, meg a polgárpukkasztó viselkedésével. Bármi is a helyzet, az ilyen zavaró, sértő viselkedésű, intoleráns, empátiára képtelen emberektől jobb békében elsétálni.